Meghalt a kutyám (beszélgetős fórum)

Nekem nagyon sok kutyám volt gyerekkoromban. Egyikük mégis örökké él a szívemben. Egy barátomtól kaptam, német juhászként, de kiderült, hogy keverék, puli vér is csordogál az ereiben. Német juhász testalkattal bírt, kicsit hosszabb, hullámos szőrrel.

Már gyerekkutyaként is ragaszkodott hozzám, és én imádtam őt. Nagyon szertelen kutya lett belőle: csavargott, elszökött. De mindig visszatért.

Egy nap azonban nem jött vissza. Kiderült, hogy megfogta egy szomszéd, pénzt követelt azért, hogy visszadja. Olyan szegények voltunk, hogy néha kenyérre alig tellett... Tehát reszketve vártam, mi fog történni így, hogy nem tudtam megváltani a kutyám szabadságát.

Másnap reggel vértől fuldokolva jött haza. Az orra a háromszorosára duzzadt, talán eltört, vagy megrepedt a csontja, nem tudtam. Szinte a nyakamba ugrott, olyan boldog volt. Sírtam, mert boldog voltam, és sírtam, mert majd' megszakadt a szívem érte, ahogy az orrából patakzott a vér. Ápoltam, gyógyítgattam a magam gyerekes módján. A duzzanat lement, és a kutya helyrejött. Onnantól fogva valami történt vele.

Örökre a szívébe zárt, minden egyes szavamat megértette; nem kellett parancsszavakat használnom, ha hozzá beszéltem. Mindenhová követett, akár akartam, akár nem. Ha bementem valahová, senkit nem engedett be utánam, védte a területet, ahol épp tartózkodtam. Egy ismerősömmel találkoztam az utcán, és viccesen meglegyintette az arcomat: a kutya azonnal ráugrott, meg akart védeni.

Láncot tépett, ha látta, hogy nélküle akarok elmenni otthonról, és utánam jött. Imádott engem, és én is őt.

Cujo volt a neve. Büszke voltam rá, bár eszeveszett rossz kutya volt, elszökdösött állandóan, a láncot nem tűrte.

Mégis meg kellett kötnön, mert folyton csinált valami galibát.

Anyukám bátyja nálunk lakott, és gyűlölte Cujót. Ő elvesztette a saját kutyáját, el kellett altatnia, mert beteg volt. Az a férfi engem is gyűlölt, agyilag beteg ember volt. Hangot is adott annak, hogy gyűlöli a kutyámat...

Egyik nap Cujo nem volt a helyén. Láncra volt kötve már egy ideje, úgyhogy nem is értettem, mi történt.

Most így felnőtt fejjel tudom, hogy a nagybátyám vitte el. Tudom, hogy végzett vele. Gonosz ember volt, senki sem szerette. Mégis...mindig vártam, hogy Cujo besétál a kapun, fickósan csóválja a farkát: "megjöttem!"

De soha többé nem tért vissza.

Soha nem fogom elfelejteni őt.

Nagyon sajnálom! :'(

Átérzem a fájdalmamat, 2 és fél évvel ezelőtt én is akkor keveredtem ide, amikor a kutyusunkat el kellett altatni...

Mi történt vele? Hány éves volt?

Nekem még van egy spániel kutyám, aki már 13 éves, lényegében ő nevelte fel a németjuhászt.

De nem tudom mi lesz most így vele:S, nagyon érzi a hiányát:(

Szia! Nagyon sajnálom!!!

Tudom, nekem is mindíg előttem van, ahogy fekszik a picikém és már nem mozdul...

A legrosszabb, hogy már nemnézhetek bele soha abba a szép kis szemébe...

Köszönöm az együtt érzést, turkkati, s mindenki másnak.

neked van kutyusod?

Tegnap meghalt a 3 éves Vadóc nevezetű kutyusom, iszonyatosan remegve a karjaiban, miközben autóval vittük az állatorvoshoz. Azt az érzést, ahogyan utóljára rám nézett és láttam a szemében a félelmet miközben görcsbe rándult a nyaka, annyira rémísztő volt az az egész helyzet. Nagyon hiányzik, egésznap csak sírok, s mindenhol őt láttom, s várom, hogy mikor jön már. Nem tudom, felfogni, hogy nincsen már. Csodálatos 3 évet adott nekünk energikus lényével, köszönöm neki. De, hogy ilyen hamar eltávozott, az iszonyatosan megdöbbentett. Minden életszakaszban fájdalmas az eltávozás, hisz az érzés ugyanaz, csak emlékek többek. Maci az első kutyusom elveszett, Vadóc a második, pedig a karjaimban halt meg, ezt 4 év leforgása alatt, nem bírja a lelkem. Nem kell több kutya, hiába adna örömöt, az újabb fájdalmat nem tudnám viselni.

Köszönöm, aki ezt az oldalt megalkotta s azoknak, akik tartják egymásba a lelket. Jól esik tudni, hogy vannak sorstársaink s lelkitársaink, ha már szeretet kiskutyáink nincsenek testileg velünk, csak lelkileg, de úgy nagyon:)

Köszönöm. Aranyos vagy.

Majd az idő... tele vagyok mindenféle gondolatokkal, hogy miért?,hogy lehet ez?, nem tudom, már nem is akarok gondolkodni... rá gondolni sem, mert olyan nehéz...

Őszinte részvétem.

Ez borzasztó, rettenetes lehetett:(

Mi is temettünk el kutyát, megviselt minden kutyánk elvesztése, de így, 1 zsebkutyát... (nekünk bolognese a benti kedvenc) még olvasni is fájdalmas.

Mikor lesz könnyebb?

Válaszolni sem lehet, egy szeretett családtag ment el....

Még egyszer részvétem:(

Sziasztok!!

...meghalt az én drága kicsi Codykám...! Csak sírok, sírok... nem tudok megnyugodni...

Szilvásváradon voltunk nyaralni. Kedden mentünk, egész héten ott lettünk volna. Óriási terület, egy kis patak. Nagyon boldogok voltak (két kis Havanese). Fürödtek, játszottak egész nap. Városiak vagyunk és imád kinnt lenni.

Aztán tegnap hajnalban óriási vihar volt. Dörgött, villámlott. Egyszer csak óriási sikításra ébredtem! A másik kutyusom sikitozott, de úgy, hogy ilyet még nem hallottam! Aztán a két éves kislányom sikított. Tök sötét volt, nem láttam semmit! Csak szorítottam a gyerekem és kiabáltam, hogy a Vagányba belecsapott a villám!!! A férjem felkelt, telefonnal világított, meglett a Vagány, felvettem magunkhoz az ágyba. Remegett mint a kocsonya. Akkor nézte a férjem a Codykámat... Megsimizte, hogy te nem félsz? Aztán nem mozdult... Rávilágított és nyitva volt a szeme, szája... Olyan hihetetlen, olyan abszurd... hogy történhetett??????? Most már utánna néztünk, gömbvillám lehetett. Tudjátok milyen kkevés erre az esély???

Egyből hazajöttünk. Eltemettük a kertbe. Csináltatunk neki egy kis sírhelyet.

Elvittük a Vagányomat is állatorvoshoz, mert én azt hittem őt is érte. Azt mondta, akkor ő is belehalt volna. De elhúzódó stressz traumában van. Kapott szurikat. Ma is viszem.

Kérdeztem az újraélesztést, de azt mondta, nem lett volna esélye...

Hát ez volt. Nagyon durva... 5 éves volt és olyan életre való.

Azt már csak "mellékesen jegyzem meg", hogy ahol ő feküdt a lábunknál ott egy másik ágy volt, csak mi átrendeztük a szobát és a férjem aludt volna ott.

Azt mondta az állatorvos, a lottó 5-ösre nagyobb esély lett volna, mint erre a villámcsapásra.

Nagyon hiányzik! Egyszerűen üres minden nélküle... Hogy lehet ezen túllépni?? Mikor lesz könnyebb? Minden olyan áááá.... én picikém... nagyon szeretlek!!!

Nekem májusban halt meg a rottweiler kutyusom. 11 éves volt és Badynak hivták. Még most sem tudok belenyugodni az elvesztésében. Fantasztikus egy kutyus volt,..szótfogadó,engedelmes és ragaszkodó. Mindig ott volt mellettem, figyelte minden kivánságom. Most annyira üres minden. Annyira, de annyira hiányzik.!!!! 11 év alatt csak kellemes emlékeim vannak róla.Hiányzik az is, hogy nem kisér már ki és nem vár a kapuban amikor hazajövök.

Már annyiszor megfogadtam, hogy nem fogok annyira kötődni a kutyusokhoz..De egyszerűen nem lehet..nem lehet őket nem szeretni!..Annyi szeretetet tudnak adni, hogy az hihetetlen.

Sziasztok!

jó lenne ha valaki beírna, nagyon padlón vagyok. kimondhatatlanul fáj.....

Szia! igez késői a választ, de szeretnék neked írni.

Én is azért regisztráltam ide mert meghalt tegnap a kutyusom, ő egy kis havanese tünemény volt. Nem is kutya egy igazi kis angyal. A tragédia történetét leírtam egy előző hozzászólásban.

A tesvére itt van velünk ő is 12 éves, nem tudom mi mehet végbe benne lelkileg, ő mit érezhet most. Egész nap vele vagyok, nem hagyom egyedül. Most elbújt az étkező asztal alá, kicsit aggódom. Holnap azért elviszem orvoshoz, márcsak azért is hogy ő rendben van e, nem szeretnék meglepetést...

Visszatérve a kutyusaidra, ahogy írsz én abból nem azt veszem észre hogy rossz gazdi vagy, sőt....

Sajnos a kiskutya epilepsziájáról nem tehetsz, egyszerűen sajnos nem volt szerencséd.Nehéz lehet ennyi időn belül két halált feldolgozni, egyet sem egyszerű. Egyébként tényleg azt mondják hogy a gyógyír a sebekre egy kiskutya, az ember rákoncentrál és olyan édesek és imádnivalóak, eltereli az ember figyelmét. A benti kutyákban viszont az a jó hogy jobban látja az ember ha valami bajuk van (viszont látod, hiába láttam vettem észre, figyeltem, semmire nem mentem vele. A rossz viszont az hogy egy benti kutyushoz sokkal jobban hozzánő az ember, az enyémek igazából nem is kutyusok. A kicsi aki meghalt csodálatos természettel rendelkezett.

Egyébként én is nagy vizsla imádó vagyok, az egyes számú kedvencem. Az az arc ami a kutyababáknak van egyszerűen édes és ellenállhatatlan.

Ebbe a fórumban az a jó hogy ide az ír aki imádja a kutyuskáját és itt megértik mert mindenki imádja, próbálnak vígasztalni, erőt adni. Nagyon sajnálom a kutyuskáidat de sajnos nem rajtunk múlik sokszor az életük. Azt tudom mondani hogy kitartás, tudom hogy nagyon szeretted. igaz én sem tudom magam vígasztalni, csak hibáztatni mert én ott voltam mikor meghalt de nagyon megijedtem és sírva felkiáltottam mikor láttam hogy meghal hogy úristen.... erre ő még felnézett aztán bepisilt. Szerettem volna megnyugtatni, nem megijeszteni. Szerintem sosem felejtem el magamnak. Ott kellett volna lennem vele, átölelni és azt mondani nem féljen. De erre nem készültem fel. Azt mondta a doki adjuk meg neki az esélyt legalább 2 napot. ma mentünk volna 11 órára orvoshoz :-( nagyon sokat reméltem!!!! és vártam hogy mit lát majd, mert ha roszabbodott volna másnapra akkor én elengedem. Túlságosan szerettem ahhoz hogy hagyjam szenvedni. Első kérdésem mikor bevittem a dokihoz és mondta mi van vele hogy fáj e neki. Aztán azt mondta 20%-a van, nézzük meg a 2 nap alatt milyen irányba megy. Kérdeztem hogy ha az ő kutyusa lenne akkor ő mit tenne, azt mondta megpróbálná. Ezért én is így döntöttem. Nem gondoltam hogy délután már szaladhatok a kis testével az orvoshoz, mindenképpen tudni akartam hogy picit sem ver a szíve, mert mi van ha van benne még egy kis élet és nem látom meg mert olyan picit ver csak a szíve. Sosem tudtam volna megbocsájtani magamnak. 4*ellenőrizték a kedvemért+ még egyszer kint is megnézték. Én teljesen kikészültem, már napok óta sírtam az állapota miatt. Tegnap óta egy falatot sem tudok enni, egyszerűen nem megy. nem is kívánok enni. Most azt érzem elegem van mindenből, teljesen el vagyok keseredve, iszonyúan hiányzik. Nekem ő volt a második gyermekem, kisfiamnak szoktam mondani mikor rosszalkodik hogy Trixike olyan mint egy jó kislány. És tényleg olyan volt, szinte beszélt. Csodálatos volt ahogy volt. HIÁNYZIK!!!!!!!!!!!