Meghalt a kutyám (beszélgetős fórum)

Mindegyikkel én is meghalok kicsit.

De az élők enni kérnek, szeretnek...és ha üres maradt a ház, akkor egy idő után az eltávozott társam segít a következő társamat megkeresni.

Nálam ez biztosan így van.

Nagyon sajnálom. :(

Én is így kerültem ide 3 évvel ezelőtt.. azt hittem belepusztulok a fájdalomba. :(

Egész biztos, hogy boldog és teljes élete volt Veletek.

Elengedni nehéz, de szenvedni látni még nehezebb.

Én hiszem, hogy odafent már boldogok és várnak ránk türelemmel, úgy ahogy itt is.

Ide bátran jöhetsz, mi tudjuk mit érzel. Ha tudunk segítünk.

Igazad van, hogy nem hagytátok szenvedni.

Nem tudok mit mondani, tökéletesen megértem, mit érzel. Az első kutyámat 1971-ben kaptam, sajnos a tapasztalatlanságom miatt ő kölyökként halt meg. Az eltelt évek alatt sokat veszítettem, sokat tanultam. Mindegyik hiányzik most is. De hiszem, hogy egy falka vár odaát!

Vasárnap altatták el a 11 éves labradoromat....iszonyúan hiányzik, ő volt a legjobb barátunk. Pont akkor került hozzánk, mikor apukám elköltözöttt, így anyuval és nővéremmel nevelgettük és nagyon sokat segített mindenkinek abban az időszakban. Nagyon szerettük, sosem hagytuk egyedül, jött velünk síelni, nyaralni, imádott úszkálni. Nagyon remélem, hogy valóban jó életet biztosítottunk neki. Mindig megérezte a bajt, mindig mellettünk volt. Csak remélni tudom, hogy jó döntés volt az altatás, nem akartuk szenvedni látni. Daganata volt, ami már vérzett is a popsijánál.

Egy kutya elvesztése iszonyú fájdalommal jár, egy családtag ment el és nekünk még nagyon sokat kell várnunk, hogy újra találkozhassunk. Azért regisztrltam erre a fórumra, mert ezt az érzést tényleg csak a kutyások értik meg.....

Senkinek nincs joga kiosztani, tiszteletben tartjuk az érzéseidet, hiszen ismerjük.

Pusztán óvatosan próbáltunk terelni egy gondolat felé, de a döntés természetesen a Tiéd.

Nagyon kíváncsivá tettél!

Örülök, hogy más is van így, hogy ez a felismerés másokhoz is eljut.

Bizony, nagyon sokat tanítanak nekünk, és azt is ők sugallják, hogy ezt ki is kell mondani.

Szeretettel várom a híradásokat.

Mindenkinek köszönöm szépen a kedves, és vígasztaló szavakat.

Sok mindenről tudnék írni, az érzéseimről, a gondolataimról, de félek, hogy valaki szemében ez már önsajnálatnak tünne. Nem szeretném ha valaki alaposan kiosztana, hogy másoknak ennél nagyobb problémái is vannak. Érzékeny vagyok, de bizonyos szempontból meg is keményített az elmúlt 4 hónap.

Írtam már, hogy nincsenek véletlenek. A rosszból, a veszteségből is tanulni kell. Mindíg rengeteg önzetlenség, együttérzés volt bennem mások iránt. Sokszor féltem kimutatni nehogy félreértsék az emberek. De most megtaláltam az utamat, és ezt Benikének köszönhetem.

Drága Benike. Köszönöm Neked, hogy megmutattad hol tudok kiteljesedni, hol van igazán szükség rám. Egy pici kutyuska voltál, mégis tőled tanultam a legtöbbet eddigi életemben.

Arra az útra kell lépnem, amit a kutyuskám sugall nekem. Hamarosan írok róla.

Én egy héttel Bojtár komondorom halála után már utaztam is a menhelyre, azért a kis pumi keverékért, akinek én voltam ez egyetlen esélye.

A neten kerestem, melyik az a kutyi, aki senki másnak nem kell!

Ő "problémás" volt, és összeférhetetlennek mondták a menhelyen. Dugdosták az állatorovos elől, nehogy elaltassa, mert nem fért meg a többi kutyával. Ő a Bodza, az én kis Bodzám!!!

Ma már rajta alszanak a picike cicák. A Göncöl komondort meg kölyökkora óta ő "neveli".

Állandóan meghat azzal, hogy a közelemben alszik, de ha valamiért felállok, képes felkelni és velem jönni. Aztán ott fekszik le szunyálni, ahol én vagyok, mert álmos...Két perc múlva totyogunk vissza, de hiába mondom, hogy maradhatott vona ott is, jövök én mindjárt. Nem, ő velem akar lenni. A kis problémás. :D

Én is biztatlak, kell egy kutyi!

Sosem fogod elfelejteni Benikét, de ő sem akarná, hogy egy rendes kutya felügyelete nélkül élj.

Szerintem eljött az ideje, hogy megtöltsd a házat, azt a kosarat és a szíved is egy kis jövevénnyel.

Tudom, azt gondolod képtelenség...

Addig a percig érzed ezt, amig át nem lépi a küszöböt, ártatlan szemekkel néz Rád és követ mindenhová.

Ne félj, hogy nem fogod szeretni, ne félj, hogy Benike emléke elhalványodik, egyik sem igaz.

Szeretni fogod, és örökké emlékezel.

Hiszem, hogy nincsenek véletlenek, minden okkal történik. Megérteni és elfogani azonban nagyon nehéz. Megerősített a hitemben, hogy a kutyuskám betegsége előtti héten történt valami, ami szintén nem véletlen.

Benike mindíg a földszinti nappaliban aludt a kosarában, én az emeleten. Bokasérülés miatt nem tudtam egy hétig felmenni a lépcsőn, ezért a nappaliban a kanapén aludtam. Benike nagyon boldog volt, vidáman hancúrozott, hozzám bújt, alig várta, hogy lefeküdjek, olyan jó volt együtt aludni. Nem gondoltam, hogy ez az utolsó hetünk együtt. Amikor meggyógyultam, váratlanul megbetegedett, és öt nap múlva elment. Utólag tudom, hogy a sorstól kaptuk ezt az egy hetet, így búcsúztunk egymástól.

Drága akcimi!

Tudom mit érzel, bármennyire nehéz el kell engedned.

Ő már ott a szivárványhídon túl boldogan szaladgál és türelmesen vár Rád, és azokkal van akiket szerettél és már szintén nincsenek velünk testben.

Szívedben örökké élni fog, ahogy nekem is a kiskutyám Bessy, a lovacskám Sziszi, a cicáim Cuki és Kiscsilla.

De sok erőt adnak az élők, kiskutyám Gina, lovacskáim Baba és Zafír, a cicáim Mila, Kandúrka, Nózika és Szépség és a vásott kecskénk Rozi.

Hamarosan 4 hónapja már, hogy kicsi Benikém elment. A párnáján még mindíg ott van az illata, ezt éreztem amikor magamhoz öleltem, és puszit adtam a drága kicsi fejecskéjére. Már csak a párnáját ölelem, már csak az illatát érzem. Kicsi Kutyuskám rád emlékezem ezzel az idézettel.

"Szegény kuya a leghűbb barát,

ki boldogan áldozza föl magát,

kinek szíve gazdája szíve volt,

dicstelen hull el, bármilyen derék.

Ki itt jársz, s látod ezt a sírjelet,

menj tovább, nem fajtádnak tiszteleg.

Barát emlékét őrzi ez a jel,

egy Barátom volt csak, s az itt hever."

Tudom.

De muszáj.

Ők kérdezés nélkül tették, amit kértünk tőlük!

Csak megtették, hogy örömet szerezzenek.

Nekünk meg kell tennünk értük ezt az utolsó szolgálatot. Okos ember módjára...

Teljesen igazad van.

Csak nehéz...

Engedjétek el őket!!!

Ha fáj is, el kell engedni. Hogy szabad legyen.

Egész életében úgy viselkedett, hogy NEKED jó legyen. Most viszonozd!!!

Könnyes a szemem, sokat veszítettem már. De mindet elengedtem, ez a rendje. Hadd legyen szabad az a lélek, hadd léphessen tovább!

Nagyon sokat tanultunk Tőlük, és csak hálásak lehetünk ez együtt töltött időért.

Drága kicsi kutyusom Benike három hónapja alussza örök álmát.

Nem találom a kiutat a szomorúságból. Más mond az eszem és mást a szívem. Az eszemmel tudom, hogy a fájdalmat sosem felejti el az ember, de ahogy múlik az idő, megtanul együtt élni vele. A szívem azonban azt mondja, hogy emlékezz a múltra, annak minden pillanatára. A múlt időt képtelen vagyok elfogadni.

Béklyóba vernek az érzéseim, nem tudom elengedni az imádott kutyusomat.

Egy nagyon fájdalmas úton vagyok, sajnos még mindíg csak az elején. Talán ha telik az idő, képes leszek belátni, hogy a sors elől nem menekülhetünk.

"Gyermekkorunkban a Mennyország borul fölénk

Születésünk: csak álom és felejtés."

Drága kicsi Benikém emlékére.

Meghalt: Közönnyel olvasod.

Meghalt: Mindennap hallhatod.

Hamar mondod ki, kurta szó,

Mégis szívet rázkódtató.

A földi lét javát-jaját,

Száz örömét és száz baját

Nem érzi többé sohasem

A szív, ha porlik odalenn.