Meghalt a kutyám (beszélgetős fórum)

Nagyon örülök, hogy rászántad magad!

Andi minden szava igaz.

Szuper!

Hidd el, szépen helyrerakódnak benned a dolgok, a bűntudat helyét átveszik az emlékek, és tiszta szívből fogod szeretni azt a kis állatot, aki ezentúl csak érted él.

Elhoztunk ma egy új kutyit. Egy tündér, imádnivaló, de belül mélyen még bűntudatot érzek.

Remélem elmúlik hamar, és nyugodt szívvel szerethetem.

Tényleg kár.

Én már el sem tudom képzelni, hogy "csak" egy kutyám legyen.

Jajj, mindenki ezt mondja! :)))) De tényleg! És szerintem is így lenne a szuper.

Kár, hogy a szüleim nem így gondolják. :/

Talán nem hiszed, de pont erre gondoltam.

Ha anyagilag megengedhetitek magatoknak, hozz egyből kettőt :)

Köszi a válaszokat.

Igen, sokan tanácsolják, hogy legyen új kutyánk.

De olyan érzésem van, mintha megcsalnám az előzőt. Fura érzés, de elhiszem, hogy segít.

Még azért várok vmennyit, aztán elhozok egyet, nem érdekel, hogy ki mit mond itthon. Ők ugyanúgy vágynak rá, csak nem hiszik el, hogy segíthet.

Amúgy szívem szerint kapásból kettőt hoznék, és akkor ők is ott lennének egymásnak :)

Igen segít. Nehéz elképzelni tudom, de átsegít azon a hasító fájdalmon.

Először elfoglal, leköti a figyelmed, aztán szépen meghódítja a szíved.

Nekünk még aznap, mikor a kiskutyánk elment, jött a másik.

Én nem tudtam róla, a barátainktól kaptuk.

Csak egy másik kutya képes enyhíteni a kínt, semmi más.

sajnálom :(

Május elején temettem a kutyám, és július elején hoztuk el az újat. Tényleg segít.

Igazad van abszolút, a kiskutyára több figyelmet fordítottunk volna, és lehet abba betegszik bele.. ááá semmi értelme nincs ezen agyalni, mégis ezt teszem.

Borzalom.

Ilyenkor tényleg segít egy új kutya?

Nem tudom elképzelni egyelőre :( De úgy hiányzik! Sajnos én ragaszkodom ehhez a fajtához, annyira tökéletes számunkra.

A többi kutyát is imádom, de tartásra nekem a labrador a legideálisabb.

De vajon segít? Ha átéltél már párszor ilyet, biztosan van ebben tapasztalatod.

Tudom mit érzel, átéltem párszor, és én is válaszokat kerestem, feltettem a "mi lett volna, ha..." kérdések egész sorát.

Nem tudhatjuk ezekre a választ, ne is gyötörd magad ezzel.

És mi van, ha idegesítette volna? Mivel kiskutyát viszel, nyilván több figyelem irányult volna rá, akkor most amiatt lenne bűntudatod.

Ne gyötörd magad ezzel, e nélkül is elég nagy a fájdalom.

Nagyon bánom, hogy nem hoztam haza egy kiskutyát neki, amikor a kislánya meghalt... biztos jót tett volna neki, így meg egyedül maradt.

Talán még most is élne :(((

Igen, szép életük volt, ezt szerencsére el tudom mondani, bár ilyenkor az embernek bűntudata is van, hogy mennyi mindent megtehetett volna még.

Bízom benne, hogy így van ahogy mondod, és ők már boldogok együtt valahol.

Ha pedig van olyan, hogy új élet, hát remélem a következőben találkozom velük ismét.. és ők is egymással...

De most annyira fáj, hogy ettől a gondolattól nem nyugszom meg :((

Nagyon sajnálom és nehéz vigasztaló szavakat írni, mert tudom, hogy nem sokra mész vele.

Biztosan szép és vidám élete volt Veletek, nagyon nehéz Őket elengedni, de a sors könyörtelen.

Vigasztaljon a tudat, hogy most már együtt futkározhat fájdalmak nélkül a kislányával...

Tudom, hogy ott a szivárványhídon túl már mind együtt vannak, minden szeretett állatkám vidáman, egészségesen várja, hogy megérkezzek...

Sziasztok!

Januárban írtam ide, de sosem hittem volna, hogy ilyen hamar fogok ismét :(

Akkor a 4 éves labradorunk halt meg csak a semmiből.. összeesett és jónapot, ennyi volt..

Rég éreztem akkora fájdalmat..

De most megint érzem. A 4 éves kislány anyukája tegnap hagyott itt minket. 9 éves volt, megtudtuk róla másfél hete, hogy rákos. Nem akartuk elhinni!!! Hogy ez Vele megtörténhet. Elkezdtük a kezelést, az orvos mondta, hogy jó esélyei vannak, mert a szervezete erős, és bírni fogja. De sajnos nem így lett.. az utolsó napokban már nem is evett, lefogyott, egész nap feküdt. Éreztük, hogy rövid ideje van, de hogy ennyire rövid?

A front valószínűleg betett a legyengült kis szervezetének és már nem ébredt fel reggel :((((((

Szegénykém!!! Annyira sajnálom őt! Ez a gusztustalan betegség pikkpakk elvitte :((

Biztosan megviselte a kislánya elvesztése, és én annyit győzködtem a szüleimet, hogy legyen másik kutyánk, mert egyedül bele fog betegedni. Igazam lett, fene a jó megérzéseimbe :(

Bárcsak visszamehetnék az időben...

Nagyon fáj :(((((

Van családod, gyereked. Próbáld helyén kezelni a dolgokat. Értem én, hogy szeretted azt a kis állatot, de ennyire nem lenne szabad elhagynod magad.

Hány éves a lányod?

Kedves Sutyek!

Hoztunk egy kis szőrgombócot, 11 hetes kisyorkit.

Én nem velük élek, de nekik biztos megkönnyíti a veszteség feldolgozását. Edina -a volt párom-, azt mondja neki,hogy a nagy és okos bátyja vigyáz rá odafentről.. a kiskutya amúgy aranyos és ártatlan,már úgy hoztuk el,hogy szobatiszta volt. De hát még pici, nem tudom,hogy hogyan fog ragaszkodni hozzájuk, hiszen minden kutya más. Biztos hozzájuk nő majd, -de Edinával sokat sírunk még. Én mindig Zsebire gondolok, a kis lényére, amivel bearanyozta az életemet. Jobban kellett volna vigyáznom rá, -és nem elengeni. Azt hitte mindentől megvédem, -és én ugyanezt gondoltam. Szóval ez van most, fáj a szívünk, de muszáj volt hoznunk egy kiskutyát. Amúgy még nincs neve, nincs egyetértés Edina és a nagylány között. A gyerek Pocak-ot akar,(szerintem nagyon gyerekes) Edina Kókuszt, én meg Frenkit javasoljam, de hát én ebbe nem szólhatok bele,nem az én kiskutyám. Amúgy is ritkán megyek már át. Szerintem Edinánának is ugyanúgy hiányzik Zsebi,látom rajta. Nekünk tényleg a kisfiúnk volt,minden túlzás nélkül. Úgy fáj,hogy akkor elengedtem. Mindig arra gondolok,hogy mi lett volna ha éppen máshol sétálunk, vagy mondjuk még aznap hazaviszem,ahogy terveztük. Persze én is tudom,hogy már nem tudom meg nem történné tenni..

Köszönöm az érdekődésed. Szóval aranyos a kiskutya,csak szomorúak vagyunk Zsebi nélkül. Hogy lehet egy kiskutyát ennyire megszeretni?? Komolyan mondom, én Őt szerettem legjobban a világon. Biztosan érezte, mert Ő meg engem szeretett.. Szia

A 894. hsz.-ban írja:

"Edinának és a gyereknek tegnapelőtt este hoztunk egy kiskutyát, mert Edina másképp nem tudta volna feldolgozni."

Hoztatok kiskutyát? :O Jól olvastam?:D

Ha igen, nagyon örülök! :)))) Mennyi idős? Milyen fajta? Vettétek vagy menhelyi?

Tudod egy ismerősöm mondta egyszer:

"Mikor meghalt a kutyám, az tíz évet vett el az életemből. Most, hogy új kutyám lett ebből öt évet vissza kaptam!"

És ez így igaz!:)

Nagyon örülök! Mesélj már! :)))

Én nem egy, de sok kutyát veszítettem már. Amióta megtapasztaltam, mennyivel jobb egy kutyának, ha társa, barátja is van, azóta kettőt tartok együtt, és ennyit tesz lehetővé a helyi rendelet is. Falun élek, de természetesen szabadon ki-bejárnak a kutyáim, de a cicák is. Most is itt szundikálnak elnyúlva, a komondor balról, a pumi jobbról a székem mellett. Akárhogy is számolom, már 40 vagy 41 éve vagyok kutyás. Ebbe az időbe sok kutya belefér...

Megtanultam elengedni, aki elmegy, bár ez naygon nehéz mindig. Mindegyiktől elköszönök, elengedem, hogy a lélek szabad legyen. Ez nagyon fontos nekem is, de az elmenőnek is, még ha ember, akkor is.

Az új, a kicsike szőrmöflönc? Az "állampógár"??? A kis "öff-öff"??? Hát, ő az új! Akit előre szeretek, és azzal az érzéssel megyek érte, hogy őneki mennyire jó gazdija leszek, hiszen nekem sok a tapasztalatom, neki meg még nincs...:-D Előre várom a bundácskája szagát, várom azt az érzést, amikor kezd kinyílni a kicsi lelke, keresi és megtalálja a kapcsolatot és elkezd beszélni...

És nap mint nap jönnek az örömök, a gyász pedig, ami ott van bennem mélyen, kicsit minden nappal könnyebb lesz.

Eltelt két év, amióta Bojtár elment. Itt az ifjonc utóda, mert a komondor csak három évesen lesz felnőtt. És bizony egyre kevésbé szeles, bár a széles jókedvű vigyora is megvan. Más, mint Bojtár volt, de ebben az esetben határozottan éreztem, hogy Bojtár irányít a kölyök kiválasztásában. Sok kisebb és nagyobb "véletlen" volt a dologban, még a névválasztásban is... A Kis csillagom-ból egyszerre Göncöl lett, és amikor utánanéztem, azt tudtam meg, hogy a Göncölszekér csillagképnek az egyik csilalgát Kisbojtárnak is hívják...

Őrá vártam egy kicsit, majdnem három hónapot. De a kis menhelyiért egy héttel Bojtár halála után már mentem, szaladtam...

"Nincs a világon jobb lélekgyógyász az arcunkat nyalogató kölyökkutyánál."

Bern Williams

Nem a haláluk, hanem a velünk töltött életük tesz minket jobbá, csak igazán a halálukkor értjük meg.

Zsebi örökre veled marad a gondolataidban, a szívedben.

A sors sajnos nem ilyen nagylelkű, pont ugyanazt nem adja vissza amit elvett, de a sors adhat új lehetőséget.

Lehetőséget Neked és lehetőséget egy apró állatnak. Kérlek tegyél boldoggá egy kiskutyát.

Én Ginát az első kb. két hétben gépiesen elláttam, mérges voltam, hogy miért van itt.

Mindenhová követett, ha leültem a lábamra hajtva fejét aludt el, kereste az érintésemet, én elhúzódtam leginkább. De annyira kitartó volt, hogy azt hiszem a harmadik héten egyszer csak zokogva vettem a karjaimba, hiszen Ő nem tehetett a fájdalmamról. Onnantól az Övé voltam.

Kedves Sutyek!

Köszönöm az együttérző és bíztató szavaid. Érzem,hogy itt mindenki próbál segíteni a másikon.

El tudom képzelni milyen lehetett nektek is elveszíteni a kutyusotokat. De nincs választásunk,mint ahogy neked se volt, hoznunk kell egy másik kutyust,hogy túl tudjuk élni. Ti kiskutyát hoztatok? Tudtátok steretni eleinte is? És Ő tud szeretni benneket ,még ha érzi is,hogy a szívetek nem teljesen az övé?

Kedves Cukika67!

Az előző levél neked is szólt,tulajdonképp az érzéseimet írtam le benne. Jólesett amit írtál,hogy legszívesebben leraknál a küszöbömre egy kis szőrgombócot. Leh,hogy tényleg az kellene..

Magamtól olyan nehéz megtenni, akár kiskutyát,akár menhelyről egy másik rászorult társat. De a bánattal is nagyon nehéz élni tovább. Nem lehet, hogy nekem soha többé nem kéne ajándék, elhasználnám az összes kívánságomat csak kapjam vissza Zsebit?? Tudom,ez olyan alkudozás már,ami lehetetlen teljesíteni. Hogy lehet,hogy a halál érintésétől jobbak leszünk? Vagy Ők tettek minket jobbá amíg velünk voltak? Néha arra gondoltam, ha valami nagy bánat vagy veszteség ér minket, - egyszer, de valóban csak egyszer- ,azt mondaná a sors, hogy "visszaaadom amit elvettem, de ezentúl vigyázz rá jobban!" Köszönöm gondolatban a kis szőrgombócot..