Meghalt a kutyám (beszélgetős fórum)

Megértelek, tudom mit érzel.

Én egy másik kutyával éltem túl.

Kedves Arek!

Hidd el, tudom mit érzel. Ezért is kérem, hogy higyj nekem, átfogod élni!!!! Amiket most átélsz mind jelek! Lehet, hogy Dömike ezzel mutatja meg Neked, milyen is volt a kapcsolatotok. Amikor lefekszel aludni, és már álmos vagy, csukd be a szemed, és gondolj Rá. Lásd magad előtt, hidd el menni fog. Lehet, hogy még nem vagy kész, lehet hogy mégjobban felkavarna most, és ezt Dömike tudja. Biztosan megkaptad Te is a választ, csak még nem tudod elfogadni, megérteni. Ezek a filmek sem véletlenek!!! Nekem például képzeld el, amióta Mona elment, mindig akkor kellett bekapcsolnom a Tv-t, ha a halál utáni életről volt szó. Ilyen, és angyalokról szóló cikkek kerültek a szemem elé folyamatosan. De először nem vettem észre.Mindig átléptem rajta, mert azt gondoltam, ez már kínzás. Aztán Halottak napján végig "kellett" néznem a Csodás álmok jönnek c. filmet. Előtte sosem láttam! Akkor megértettem mindent!!!! Elfogadtam, hogy Ő már csodás helyen van. És csak nekünk rossz. Azóta minden jelre figyeltem, és egyre könnyebb lett. Így sikerült Őt újra "látnom". Ettől még persze nem mondom, hogy nem fog fájni, de a lelked a gyógyulás útjára lép. Küldök később Neked majd privátot, hogy nekem mi segített!

Bárcsak egszer újra ölelhetném én is a kis Dömikémet! Most volt a szülinapom... csak ezzel az egy kívánsággal, még akkor is ha már csak álmomban lehetséges... :-(

nem kívánok semmi mást.....

sziasztok!

Nálam is már közel 1 hónapja nincs Dömike... csak a szívemben. Nehezen enyhül a fájdalom. A sors úgy hozta, hogy két kutyás filmet is néztem.

Az egyik: Hacsi, a leghűségesebb barát... cimű film volt, Halottak napján. Az első perctől az utolsóig végig sírtam. A másik tegnap a Marley meg én. Ezt is végig zokogtam. Nem tudom, hogy honnan van még mindig könnyem... én még nem értem, miért... Nem kaptam meg a választ. Hihetelten ahogy, és amiért elveszítettük a mi kis bundás macinkat....nem értem miért, miért, miért.... egyszer valaha megkapom a választ?! nem tudom....

Köszönöm Nektek!!!!

demon555: Sírtam én 2 héten keresztül annyit, mint még soha életemben. Ha láttál volna, azt gondoltad volna Te is, hogy pszichiátriára kell azonnal vinni. Sírva keltem, és feküdtem, és álmomból is ébredtem könnyes szemmel. Volt, hogy levegőt nem kaptam a sírástól, de valóban igazad van, ez kell!!!!!Aztán mikor az embernek el fogy a könnye, akkor kezd el gondolkodni. És már nem csak saját magát sajnálja, hanem megérti a történteket. A legnehezebb azt volt elfogadni, miért csak ennyi időt kaptunk. Legalább egy teljes évet megéltünk volna együtt. Úgy keltem fel reggelente, hogy "tavaly ilyenkor még nem éltél, most pedig már nem élsz". Borzasztó volt!De tényleg azt mondom , hogy ezen át kell menni, és valóban könnyebb lesz idővel. Még akkor is, ha már semmi nem lesz ugyanaz, az élet megy tovább!És, ha arra gondolunk, hogy Ők már csodás helyen vannak, akkor onnantól nem a múltban élünk, hanem várjuk a viszontlátást! Minden esetre tényleg valamelyest segít ez a fórum az első napokban (köszönöm Atának).Remélem, akit ilyen tragédia ér, idetalál vígaszért.

[link]

Minden jót Nektek, szép napot!!!

Köszönöm mindenkinek az együttérzést. Tegnapi napig a családon kívül nem beszéltem erről senkinek. Inkább dolgoztam reggeltől estig. Köszönöm, hogy Nektek elmondhattam.

Valaki kérdezte.. "Dehát mi baja volt Dömikének?"

Ezt én sem tudom... mivel a dokihoz is az éves oltás miatt mentünk, látszólag nem volt beteg, nem láttunk rajta semmit. Ugyanúgy evett, játszott, kedveskedett... mint mindig... amíg el nem indultunk orvoshoz.

Anyukám mondta ma sírva:.. aznap mivel dokibácsihoz mentünk törölgette Dömike szemét vattapamaccsal (egy kis csipa...) , hogy tiszta legyen... Dömike ezt nagyon szerette (gondolom viszketett neki) és ő hálából nyalogatta Édesanyám kezét.... Szerették egymást....ez volt az Ő búcsújuk! :-(

Nem volt aki eltemesse? Hogy, hogy?

Szüleid, rokonaid?

Miért verted szét a téglafalat?

A keverék kutyus 3 honapja ment el hugom nagyon sirt miattam :/ nekem 12 éves korromba halt meg a kutyim :( nagyon rosszvolt egy hatalmas szép keverék. Vele aludtam néha délután az udvarom... Felakadt a keritésbe a szemem láttára tört ki a nyaka :'( nem volt aki eltemesse 12éves "kislány" létemre 1hét után temettem el :( szétvertem egy tégla falat ketté repedt, azota is egy nagy heg van a kezemen

Mikor elköltöztem már itt volt Rocky egy tündéri kiskutya,mostamra 30 kiló itt alszik az ágy melett a fejemnél...sokan bántják a harrcikutyákat :@ de látni kéne mint egy vattacukor olyan édes:) és senkit nem ugat meg

Sajnos a tenyésztők is csak a küllemre mennek,hogy minél több díjat nyerjenek, mert így a kölykök kelendőbbek. A betegségek másodlagosak.

Tisztelet a kivételnek!

Annak idején, mikor kezdtem a kutyázást erre én se figyeltem, mert nem tudtam, hogy figyelnem kellene rá! Az évek hozták meg a tapasztalatot.

Semmilyen iskolához nem kötik a tenyésztést.

Akár én is lehetnék tenyésztő ,ha kellő mennyiségű pénzem van hozzá!

A minimum, hogy csak olyan szülő párokat lehetne fedeztetni, amelyek szűrtek a betegségekre és nincs vérrokonság, de erre manapság nem sokan figyelnek. Csak a pénz ami számít. Pedig ha belegondolunk, hogy egy becsületes tenyésztő, aki szűri a szülőket vagy akár külföldről hozatja be a tenyész kant, a mama kutyát orvosi felügyelet alatt tartja, utána pedig a kicsiket oltatja, féregteleníti a mamának és a kicsiknek prémium tápot ad, akkor kiderülne, hogy valójában nyereség nincs is rajta! Sőőőt...

Aki a kicsiket "fillérekért" adja, ott kizárt hogy ennyi pénzt és energiát fektetnének bele. A keverék kutyák nem véletlenül egészségesebbek, persze ott is vannak kivételek.

Az én barátnőmnek egy spániel-gordon szetter keveréke van menhelyről. Csak az oltásoknál látja az orvos. Én jó esetben egy hónapban egyszer biztos ott vagyok! :(

Egyikőtök se hibáztassa magát! Akik itt vagyunk azért vagyunk itt, mert jó gazdik vagyunk, különben nem is törődnénk a dologgal.

Nem Ti vagytok a hibásak! Sajnos el kell fogadni, hogy az életben vannak rossz dolgok és ez alól a kutyusainkat sem tudjuk megvédeni, mert nem vagyunk Istenek. Az orvosi lehetőségek is korlátozottak, így ne magatokat hibáztassátok.

Manapság sok embert sem tudnak megmenteni, nemhogy az állatokat, ahol sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Próbáljatok a szépre emlékezni és azzal nyugtassátok meg magatokat, hogy azt az időt amit veletek töltött, boldogságban tette és szeretetben.

Húú, ez kemény...

Atának teljesen igaza van, a fajta tiszta kutyák tekintetében. Sajnos már az sem számít, hogy bejegyzett tenyésztőtől van a kutyus.

Bessykém (amerikai spániel, 1995-2009) és Gina is, aki most 4 éves (cavalier) beteg volt mikor hozzánk került. Szerencsére kezelhető volt a betegségük, de mindkettőnél hónapokig jártunk orvoshoz.

Édes Istenem! :'(

Iszonyat ami veletek történt! :((

Nem hiszem, hogy bármit is elrontottatok volna!

Sajnos a fajta tiszta kutyák nagyon sok betegséggel terheltek. A beltenyészet, az, hogy a szülők nem szűrtek betegségekre még csak fokozzák a veszélyt!

Persze történnek olyan dolgok is, amit nem tudsz megelőzni vagy kiküszöbölni.

43 fokos láz nagyon veszélyes. Nem is értem, nem adott lázcsillapítót neki injekcióban?

Vagy bármilyen hűtést?

Ne hibáztasd magadat/magatokat! Nem gondolom, hogy bármelyik esetnél Te vagy Ti lettetek volna a hibásak! Ez egyszerűen csak így alakult.:(

A szíve szakad meg az embernek, de mit tehetne? El kell fogadni a megváltoztathatatlant!

Sok erőt kívánok Neked! :(

Őszinte részvétem.

Dömikének már nem fáj semmi.

Kedves IIDEE! nagyon hasonló cípőben járunk... ha van időd olvasd el az én történetemet.... talán segít ha tudod... nem van egyedül... és nagyon sajnálom a kutyusodat.. tudom milyen fájdalomról beszélsz

Remélem találsz egy kedves kutyust és megvígasztalódsz!