Aki szívesen emlékszik vissza a hetvenes -nyolcvanas évekre, mi volt jobb, és mi rosszabb, mint manapság? (beszélgetős fórum)
611. Titusz Titusz 2 (válaszként erre: 609. - Andi6020)
2017. jan. 15. 12:09
Nem rajtam múlik a dolog...A magam részéröl igyekszem a topik témájával foglalkozni, erröl bárki meggyőződhet, de arrol én már nem tehetek, hogy mindenféle ... nem is írom hogy mi, IDE jár mostanában szétverni a topikot végtelen unalmában...
610. unom (válaszként erre: 608. - Titusz Titusz 2)
2017. jan. 15. 12:08
Nem számít, hogy téged érdekel-e, vagy nem. Mást sem érdekel az önfényező nosztalgiázásod, mégis írod.
Ha nem tetszik, amit írok, ne olvasd. Ehhez jogod van, de bárkit utasítgatni nincs. Szokd meg: itt se számítasz semmit.
609. andi6020
2017. jan. 15. 12:05
Azta, hát ez a fórum sem arról szól, ami a címe. Itt is csak a faszoskodás megy.
608. Titusz Titusz 2 (válaszként erre: 604. - Unom)
2017. jan. 15. 12:04
Igen,igen...Miután leírtad akkor a mondandódat, most mehetel a konyhába, és a továbbiakban koncentráld a figyelmedet a vasárnapi ebédre...És ez mindenkire érvényes, aki csak kötekedni akar ide benézni...A TÉMÁHOZ próbáljon már valaki hozzászólni...Mert a többi engem nagyon nem érdekel...Bocsi...
607. Titusz Titusz 2 (válaszként erre: 605. - Globus)
2017. jan. 15. 12:01
Na...Hát akkor te se aggódj értem, és ne is foglalkozz velem sohasem...Vedd úgy te is, hogy nemis létezem...EZEN gondolkodjál el, de TE...
606. Titusz Titusz 2 (válaszként erre: 603. - E8da813d29)
2017. jan. 15. 12:00
Ez látod jó ötlet, drága hopo...Menj a Dunaparta jégzajlást nézni, addig se velem foglalkozol itt...Pedig már kértelek néhányszor tégedet is,meg a többi ... nem írom hogy mit is, hogy FOGLALJÁTOK LE MÁR MAGATOKAT valamivel, és ne velem foglalkozzatok már örökösen...Drága...ÉN nem szoktam utánad mászkálni sehova, sem más után, úgyhogy nehogy megmagyarázd már, hogy még ÉN nem nyugszok tőled(Tőletek....) soha...Örülök neki ha nem látom a nickedet, meg nem kell olvasni a zagyválásaidat...Erröl ennyit...(Kényszerített arra valaki hogy ide dugd az aranyos arcocskádat,EBBE a topikba? Nem? Na látod...Foglald le magad értelmesen, és akkor nem kell majd folyton utánam loholnod topikrol-toikra...)
605. globus (válaszként erre: 597. - Titusz Titusz 2)
2017. jan. 15. 11:39
Aggódjon érted a hozzátartozód. Már aki kimaradt a nagy utálatból. Ezen gondolkodj el, szebb lehet a világ.
604. unom (válaszként erre: 602. - Titusz Titusz 2)
2017. jan. 15. 11:30
Nekem a történeteid inkább nosztalgiázásod, a fiatalságod után.
Ez természetes, szerintem egy bizonyos kor után mindenkit utolér, függetlenül attól, mikor volt fiatal. Magáról a korról nem sokat mond el.
603. e8da813d29 (válaszként erre: 592. - Titusz Titusz 2)
2017. jan. 15. 11:28
Köpködni esetleg anyukád szokott drága tituszember, markába, ideoda, engem ne keverj senkivel, és adj tiszteletet, amíg kapsz.
Nem vágyam, hogy megkedvelj, meg Facebookon se fogadnam el a jelölésed:D
Olyan szinten távol áll tőlem a mentalitásod, hogy gyakran megborzongok tőled (na nem uuuuugy....:DDD)
De a véleményemet eztán se fogom véka alá rejteni, hátha egyszer épülsz belőle... Hisz ezert vagyunk itt.
Csodák márpedig vannak ;)
Indulok a Dunapartra jégzajlást nézni, neked jó írkálást, ha csak ennyi jut...:)
602. Titusz Titusz 2 (válaszként erre: 601. - Titusz Titusz 2)
2017. jan. 15. 11:26
Na szóval...Mivel este tíz után már nem mehettünk be a lányok szobájába, éshát aludni meg nem volt kedvünk,hát kártyázgattunk, meg locsorásztunk az asztalnál ülve...Aztán egyszercsak arra lettünk figyelmesek, hogy halkan kopognak az ajtón...Erre az egyik srác odament az ajtóhoz, és hallottuk, hogy valakivel sugdólózik csendben, aztán kisvártatva visszajön hozzánk...Kérdeztük tőle hogy ki volt az,és mit akart? Erre mondja a srác, hogy "valami tróger volt,és a lányok szobáját kereste,én meg elirányítottam Zoli bácsi szobájába"...Zoli bácsi szobája ugyanis ott volt közvetlenül a mienk mellett...Úgyhogy gyorsan odarohantunk az ajtóhoz, és résnyire kinyitva az ajtót, csendben hallgatózni kezdtünk, várva a történéseket...Hát...Nemis kellett sokáig várni...Kisvártatva hallottuk is, hogy a tróger halkan kopog Zoli bácsi szobájának az ajtaján, majd fojtott sugdolózás hallatszott,aztán hirtelen ÁLLATI ORDÍTÁS,meg üvöltés verte fel az éjszaka csendjét,és a következő pillanatban valami verekedés zaja is hallatszott, majd annyit láttunk az ajtó résén keresztül, hogy rohan a tróger ész nélkül a folyosón a kijárat felé, Zoli bácsi meg eszelősen ordítva meg káromkodva, utána...Aztán már elis tünt mindkettő a földszintre vezető lépcsőn,és csak a lábak dobogása,meg az üvöltözés hallatszott...Na...Belőlünk meg egyböl kitört a nevetés, és úgy kacagtunk, hogy még a könnyünk is csorgott a nevetéstöl...De persze gyorsan abba is hagytuk a röhögést, mert kisvártatva visszajött Zoli bácsi, és a homlokát törölgetve, a rohanástol kimelegedve azt kérdezte tőlünk, hogy ide nem-e jött be a tróger, vagy a lányokhoz, mivel "valami senkiházi az előbb bekopogott hozzá, hogy nincs-e kedve b...ni"...Na...Erre már képtelenek voltunk visszatartani a kacagásunkat, és nevettünk,ahogy csak bírtunk, de szerencsére az öreg nem haragudott meg érte, csak ismételgette magának nagy dühösen hogy:"A fene egye meg...Már majdnem elkaptam azt a szemétládát, csak megbotlottam a lépcsőn lefelé rohanva, úgyhogy ki tudott menekülni az utcára, ott meg már nem értem utol...Hű...Pedig ha a kezem közzé kaphattam volna azt a mocskot"! Na...Ezen eset után aztán szó sem lehetett aznap este az alvásrol...Zoli bácsi egész éjszaka ott ült egy székben a lányok szobája előtt,mi meg bent füleltünk a mi szobánkban, hogy nem-e jön vissza újra a tróger, vagy valami másik, és közben időnként jókat mulattunk a nemrég történt dolgokon...Hát...Ahogy írom ezeket a dolgokat, még most is rámjön a kacagás, ahogy felidézem ennek az estének a történéseit...Tiszta tragikomikum volt az egész...
601. Titusz Titusz 2 (válaszként erre: 588. - Titusz Titusz 2)
2017. jan. 15. 11:00
Nade visszatérve az eredeti témára is egy kicsit, azért korántsem olyan negatív minden tanárommal a kapcsolatom, mint amilyennek az itteni leírásokbol tűnik...Pl.a "Zoli bácsival" nagyon jól megértettük egymást, gondolom főleg azért, mert hasonlóan néztük sokszor az élet dolgait...Pl. mindketten utáltuk írtózatosan a züllött,senkiházi,primitív trógereket, korhelyeket,meg alkeszeket...Éshát mindketten imádtunk olvasni is...Egyszer jártam "Zoli bácsiéknál" is,mármint a lakásukon, éshát nagyon kedvemrevaló dolog volt azt látni, hogy a szó szoros értelmében tele volt minden könyvekkel...Még az emeletre vezető lépcső is könyvekkel volt kétoldalrol kirakva, és úgy kellett a könyveket kerülgetve feljárniuk mindig az emeletre...Szóval jó fej volt az öreg, mégha kissé bogaras is...Emlékszem,egyszer-kétszer jól meg is tréfáltuk...Pl. amikor Egerben voltunk osztálykiránduláson...Szóval az volt a dolog lényege, hogy több napra mentünk, és a vár tövében volt egy panzió, ahol el voltunk szállásolva éjszakára...Éshát mivel lányok is voltak velünk értelemszerüen, estefelé kezdtek gyülekezni a helyi trógerek, "nőkre vágyva",meg az ablakba felkiabálva a lányoknak, hogy "nincs-e kedvük egy kis erre-arra"...Hű...Zoli bácsinak persze az ilyesmi olyan volt ugye mindig mint bikának a vörös posztó, úgyhogy lerohant az utcára, és ott kergette el a szemtelen trógereket, éktelen hangzavar közepette...Így aztán a lányok biztonságban is voltak úgymond egy darabig...Csak aztán éjszaka volt egy kis probléma...Ugyanis az egyik szemtelen tróger valahogy kijátszotta a portás figyelmét, vagy az engedte fel, de a lényeg az volt,hogy egy tróger éjszaka fellopakodott a lakószintre, és keresni kezdte csendben a lányok szobáját...Mi fiúk,ugyanis külön voltunk elszállásolva,és este tíz után be sem mehettünk a lányok szobájába...Folyt köv.mindjárt...
600. ab61752c45 (válaszként erre: 596. - Titusz Titusz 2)
2017. jan. 15. 10:49
pedig sikered lenne.
599. unom (válaszként erre: 598. - Titusz Titusz 2)
2017. jan. 15. 10:48
Utálhatod, csak épp ez őket nem érdekli.
Miért kéne mindenki véleményével foglalkozni? Lényegtelen, hogy egy nick a hoxán épp hisztis rám, vagy nem.
598. Titusz Titusz 2 (válaszként erre: 595. - Unom)
2017. jan. 15. 10:38
Na látod...Most fején találtad a lényeget...Mivel én VALÓBAN komolyan veszem mindig az embereket, és az életet is úgy álltalában, rettenetesen utálom az olyanokat, akik nem így viselkednek...És úgy nézik a dolgokat, ahogy azt te leírtad...Ez van akkor...
597. Titusz Titusz 2 (válaszként erre: 593. - Globus)
2017. jan. 15. 10:36
Van...Szóval ne aggódj miattam...
596. Titusz Titusz 2 (válaszként erre: 591. - Ab61752c45)
2017. jan. 15. 10:34
Nem...
595. unom (válaszként erre: 592. - Titusz Titusz 2)
2017. jan. 15. 10:34
Úgy látszik, te komolyabban veszed az embereket, mint ők téged.
Te emlékszel a sérelmeidre, ők nem tartanak számon, kb. csak annyira, hogy találkoztatok már.
594. Titusz Titusz 2 (válaszként erre: 590. - E8da813d29)
2017. jan. 15. 10:34
Elhiszem drága hopom,hogy vannak emberek, akik így nézik a dolgot, csakhát pl.ilyet olvasni,mint amit írtál most, számomra olyan,mintha valami repülőgép karbantartási szabályzatbol olvastál volna fel nekem...Azaz, teljesen érthetetlen... Elhiszem hogy vannak olyan emberek akik így gondolkoznak, és nincs is ezzel semmi bajom, csak tudod, én úgy nézem a dolgot mindig hogy:Hagyjanak nekem békén az ilyen emberek...Megvoltam eddigis nélkülük, és megleszek a továbbiakban is...Nem vagyok sem kapcsolatfüggő, sem szociális lény...Számomra időnként még a hozzám közel álló emberek is soknak szoktak tünni, hát még azok,akiket nemis kedvelek...Szóval az egykori haragosaim nyugodtan megtarthatják a társaságukat maguknak...Nem érdekelnek különösebben sem ők, sem a gondolkodásmódjaik...
593. globus (válaszként erre: 592. - Titusz Titusz 2)
2017. jan. 15. 10:26
Öreg, magatehetetlen napjaidra van már terved?
592. Titusz Titusz 2 (válaszként erre: 589. - E8da813d29)
2017. jan. 15. 10:25
Hát...Lehet hogy van olyan hogy "megbocsájtás",meg "elengedés", csakhát ha valakinek van valamilyen alaptermészete, azzal szerintem nem lehet hosszú távon mit kezdeni...Mondjuk az "elengedéssel" még nincs is semmi gondom,arra képes vagyok időnként, de olyan szó hogy "megbocsájtás" az én szótáramban nincsen...Még életemben nem bocsájtottam meg soha semmit, senkinek sem...És szerintem nemis fogok...(Pl. neked sem fogom sohase megbocsájtani a sok kötekedést-köpködést,úgyhogy ha 50 évig fogunk is közös netportálra feljárni, még 50 év után sem foglak megkedvelni...AKÁRMIT is fogol csinálni a továbbiakban, meg akárhogyan is fogol viselkedni...)Ez van drága hopom...
591. ab61752c45 (válaszként erre: 586. - Titusz Titusz 2)
2017. jan. 15. 10:08
nem próbáltál még a Júliába,vagy a Románába írni?
590. e8da813d29 (válaszként erre: 589. - E8da813d29)
2017. jan. 15. 09:30
Gondolom azt mondják magukban ezek a feszbukkos emberek:
Huu itt van ez a tituszember... Igaz, hogy nagyon utáltam anno, rohadtnagy arca volt, sokszor képen töröltem volna legszívesebben... Na de mennyi idő eltelt azóta! Biztos változott, meg amúgyis..Együtt koptattuk mégiscsak az iskolapadot, voltak közös élményeink, miért utalnam 30 év múltán is?!
Szerintem más így van ezzel :DDD
589. e8da813d29 (válaszként erre: 588. - Titusz Titusz 2)
2017. jan. 15. 09:25
Lehet.
Miért kell egyáltalán utálkozni?!?!!
Miért kell a negatív érzéseket magadban tartogatnak évtizedekig???
Van olyan, hogy megbocsátás, elengedés... :)
588. Titusz Titusz 2 (válaszként erre: 587. - Titusz Titusz 2)
2017. jan. 14. 09:24
Szóval sehogyse értem én az ilyen embereket...Mármint pl. akit említettem lentebb is...És az egészben az a legérthetetlenebb, hogy nincs is egyedül az ilyesmi viselkedésben...Sem élőben,sem a neten...Pl. amióta csináltam egy "fészbuk" oldalt is azon célbol, hogy aki régi ismerős szeretne időnként csetelni velem egy kicsit, annak legyen hova írnia, furcsa és érthetetlen dolgokkal szembesültem...Ugyanis azt vettem észre az idők folyamán, hogy mintha a fejetetejére állt volna a világ...Aki jó ismerősöm az életböl, vagy régen jó ismerősöm-barátom volt, az valahogy sehogyse akar felbukkanni, hogy bejelöljön "ismerősnek"...Viszont azok a figurák, akiket világéletemben utáltam, és ez az utálat kölcsönös volt, sorban jelölgetnek be ismerősként, egyik a másik után...Én meg teljesen értetlenül állok az ilyen jelenség előtt...És néha nem tudom eldönteni, hogy most én vagyok-e a hülye, vagy ezek...Vagy meg van már bolondulva ez az egész világ?(Ezt mondjuk több jel is mutatja minden téren, úgyhogy ez egy vitán felül álló dolog,ha már itt tartunk...)Most így elképzelem a szitut...Van egy ürge, akit AMIKOR LEGUTÓBB LÁTTAM,mondjuk sok-sok évvel ezelőtt, akkor meglehetős ellenszenvvel viseltetett irántam, és ez az érzés kölcsönös volt...Erre jön szembe az utcán X év elteltével, és rámköszön nagy örvendezve, mint aki valami országosan régi cimborájával találkozott...Meg próbál "haverkodni"...Mondom:SOK ilyen szituba kerültem már mind élőben,mind a neten...Hát most nem tudom...Az ilyeneknek 2 napig tart az emlékezete vagy mi? Vagy kicserélődött volna a személyisége? (Ilyen mondjuk nincs...)Vagy mi a fene lehet az ilyen emberekkel? Nálam az természetes és alap dolog mindig, hogy akit utáltam 10 évesen, utáltam 20 évesen,utáltam 30 évesen, azt UTÁLNI IS FOGOM EGÉSZ ÉLETEMBEN...És örülök neki, ha nem látom,meg nem kell foglalkoznom az ilyen illetőkkel...De úgy látszik, hogy ezzel csak én vagyok így...Ha az esetemben előfordul az, hogy mondjuk 20 éve nem láttam egy álltalam utált illetőt, az se változtat nálam semmit sem a dolgon...Pontosan ugyanúgy utálom az illetőt, mint azon a 20-25-30 stb.stb.évvel ezelőtti napon, amikor utoljára láttam...Egy hajszállal sem kevésbé...De lehet hogy velem van akkor valami gond...
587. Titusz Titusz 2 (válaszként erre: 584. - Júliusi)
2017. jan. 13. 17:47
Hát igen...Fura is tud lenni valóban az ilyen szitu...Éshát van nekem is egy ilyen rossz emlékü tanárom...Mivel még él a mai napig is, időnként szoktam is látni...(Mondjuk nem túl gyakran, de egyszer-egyszer előfordul azért az ilyesmi dolog...)Annak idején sok problémám volt ezzel a tanárral, mivel már alapbol antiszimpatikus volt...Olyan jellegzetes kis pöttöm emberke, de írtózatos arroganciával megálldva...Én mondjuk külsőre pont az ellentéte voltam,(Éshát vagyok...)viszont ugyancsak írtózatosan nagyképü és arrogáns...Éshát ilyenkor jön ugye a mondás, hogy:"Két dudás egy csárdában nem fér meg", úgyhogy a 4 év gimis létem alatt állandóan fenekedtünk egymásra ezzel a tanárral, és voltak olyan pillanatok, amikor kis híján tetlegességig is fajult a kölcsönös ellenszenv...(Mármint a részemröl, ugyanis annyira fölötte álltam fizikai erőnlét dolgában, hogy ha arrol lett volna szó, másodpercek alatt elrendeztem volna az illetőt,gond nélkül...Dehát az iskolai tanárát ugye nem verhette össze az ember, mert az azért már kicsit durva lett volna...)Szóval nagy megkönnyebbülés volt a részemröl, amikor kijártam végre a gimit,és többet nem kellett nap mint nap találkozni ezzel az emberrel az iskolában...Aztán teltek az évek, és időnként az utcán, meg itt-ott összefutok ezzel az egykori tanárommal,úgy néhány évenként egyszer...És minden egyes alkalommal NYÁJASAN KÖSZÖN, széles vigyorral próbál beszédbe elegyedni velem,de én még 10-20-30 év után se tudom lezárni az egykori nézeteltéréseinket...És nem tudom megbocsájtani az akkori viselkedéseit...Viszont az ürgén meg látszik az, hogy SZABÁLYOSAN ROSSZUL ESIK NEKI,hogy keresztülnézek rajta mindig, és nagyon zokon veszi...Én meg nem tudom hova tenni ezt a szitut se...És nem tudom, hogy mi volna a helyes viselkedés...De azt hiszem, megbocsájtani nem fogom tudni sose az ürge egykori viselkedéseit, és a továbbiakban sem leszek hajlandó szóbaállni vele...
586. Titusz Titusz 2 (válaszként erre: 583. - L.luiselotte)
2017. jan. 13. 17:24
Hát igen...Be kell hogy ismerjem, hogy én a mai napig sem tudok hogy viszonyulni az egykori tanáraimhoz...És sehogyse tudom megtalálni az optimális középutat...Vannak ürgék, akik miután kijárták az iskolákat, PUSZIPAJTÁSOKKÁ váltak az egykori tanáraikkal, és jó cimboraságba kerültek velük, de én nem tudok sehogyse így viselkedni...Hát csak gondolj már bele...Volt egykoron ugye a tanár, aki a dolgozataimat osztályozta, kihívott a táblához felelni, törte a fejét hogy hanyast adjon nekem, meg HATALMI FÖLÉNYBEN volt felettem,én meg X idő elteltével váljak egy ilyen illető JÓ BARÁTJÁVÁ,jó ismerősévé? Ez nekem valahogy sohase megy...Még azokkal a tanárokkal szemben sem,akiket pedig kedveltem,és semmi bajom nem volt velük...Nemrég összefutottam az egyik gimis tanárommal...Önmagában nézve kedveltem az illetőt, ő is kedvelt, mert rendkívül okos gyereknek tartott,éshát mindig ötösöket is adott...Viszont amikor nagy örvendezve megismert, és köszönt hogy:"Szia,örülök neki hogy annyi év után összefutottunk végre, hát mi történt veled az elmúlt 30 évben,semmit sem hallottam rólad", hát...Teljesen zavarba jöttem, mert egyszerűen nem tudtam kezelni a szitut...Végül kinyögtem nagy zavartan hogy:"Üdvözlöm tanár úr...Hát...Rég találkoztunk, az tény"...Erre mondja a tanár nagy nevetve hogy:"Na...Hát ne tanárúrazz már...Azoknak az időknek vége, tegezz csak nyugodtan"...Erre én:"Sajnálom tanárúr, de én képtelen volnék a tegeződésre a tanárúrral...Mivel így szoktam meg éveken át, és ezen már nem tudnék változtatni, meg nemis szeretnék"...Aztán sietve elis köszöntem az illetőtöl, mivel számomra már ez a közvetlen hangnem is elég zavaró volt...Viszont érdekes módon a női tanáraimmal kapcsolatban meg sose voltak ilyen problémáim...Némely tanárnővel elég komoly szerelmi viszonyba is keveredtem, de ha jól emlékszem, szexuális kapcsolat nem volt azért eggyel sem, bár némi kölcsönös tapizgatás a másik fél domborulatait,és álló szerszámát illetően azért előfordult időnként...Sőt...A kedvenc tanárnőmmel hajszál híján tényleg szexuális viszonyba is kerültem a suli elvégzése után,mert már megis beszéltük a randi helyét, és időpontját,de aztán a a véletlen úgy hozta, hogy pont a randi előtt egy nappal vesztem össze apámmal, úgyhogy kénytelen voltam sürgősen összepakolni a holmimat, és elköltözni a városbol ahol laktunk,úgyhogy a sokat ígérő randi így aztán elmaradt...(Azóta is sajnálom módfelett ezt a sajnálatos körülmények miatt kihagyott légyottot...)Szóval érdekes dolog ez a kettősség nálam...A férfitanáraim iránti hűvösen távolságtartó viselkedésem,illetve a női tanáraimmal kapcsolatos,(Persze csak a jobb kinézetü tanárnőkkel volt így a dolog...) teljesen gátlástalan, és nyíltan szexuális jellegü viszonyulásom...Nemhogy a sulik elvégzése után,de már közben is...
585. júliusi (válaszként erre: 574. - Titusz Titusz 2)
2017. jan. 13. 15:52
Az én apukám is csak nézne ki a fejéből szegény, ha visszajöhetne pár napra közénk...
88 ban halt meg,és még csak 58 éves volt...Sok mindenen meglepődne,az biztos...
584. júliusi (válaszként erre: 578. - Titusz Titusz 2)
2017. jan. 13. 15:50
Jó ezeket a visszaemlékezéseket olvasni.
Általánosban nekem is volt egy rettegett fizikatanárom.Úgy feleltetett ,hogy feltett egy kérdést,és rámitatott valakire.Ha az nem tudta ijedtében a választ,leültette,egyes.A mellette levőkre sorban rámutogatott, vagy 5 nek is egyest adott.Úgy rámlik a fizika teremben 5 szögletű vagy nem tudom milyen volt a pad ,nem sima kétszemélyes padok mint a többi teremben.
Na ez a tanárnő,pár év múlva,azon az osztályon feküdt,ahol én töltöttem a gyakorlatomat.Én mértem a vérnyomását...nagyon esendőnek tűnt, nem tudtam rá haragudni,pedig nagyon félelmetes volt...
583. l.luiselotte (válaszként erre: 580. - Titusz Titusz 2)
2017. jan. 13. 12:55
igazad van Titusz, el kell fogadni, hogy akiket annak idején tiszteltünk vagy féltünk tőlük, egy részük mennyire szánalmas és kiszolgáltatott lett.
Engem nem szeretett gimiben a politechnika tanárnőm, lerontotta jegyemet, 4-st adott - talán édesanyámmal volt valami afférja lánykorukban. Érettségi után sokáig nem is köszöntem neki. Rendszerváltáskor megszünt a munkahelyem ( ez már a 90es évek ) és ügyvéd lettem.
Néhány évvel ezelőtt megjelent a volt tanárnőm, megbizást adott szerződéskötésre, tanácsadásra
stb.
Eszembe jutottak a szemétségei, nem a 4-es, hanem az hogy pofázott amikor nem kellett volna, komolyan nem akartam elvállalni, szionte belebetegedtem, ebben édesanyám 100 %-ig támogatott. Végül kollegák meggyőztek, hogy legyek én az okosabb, nem szivesen de elintéztem a dolgait,.
érdekes, már annyira szenilis volt, hogy szerintem nem is tudta hogy 30 évvel ezelőtt haragudott rám , kedves volt egész idő alatt - mintha az egyik kedvence lettem volna, detulajdonképpen én is.
582. lapbarna (válaszként erre: 579. - E8da813d29)
2017. jan. 13. 11:24
Döbbenet.
Nem is nagyon figyeltem, csak beleolvastam. Valami olyasmi volt (a harinacikon kívül), hogy egy "igazi férfi" nem tud helyesen írni. Ennyi.
Nem mellesleg kacagtató elgondolás.
További ajánlott fórumok:
- 80-as évek termékei, meséi stb., amik már eltűntek! Emlékszik valaki?
- Szeretném megkérdezni emlékszik véletlenül valaki arra a torna kazettára (magnó) ami a 80-85 körül volt divat?
- Régi mesejátékok (cseh, orosz...) ki emlékszik címekre?
- Zenei vetélkedő címét keresem, az Rtl Klub-on ment a '90-es évek végén, talán, valaki emlékszik rá?
- Tapasztalta már valaki a halálközeli állapotot? Mire emlékszik? Mit élt át?
- Első szerelem. Ki mire emlékszik, milyen volt?