Aki szívesen emlékszik vissza a hetvenes -nyolcvanas évekre, mi volt jobb, és mi rosszabb, mint manapság? (beszélgetős fórum)
Számomra olyan gagyi minden. És már akkor is gagyinak tartottam. A 80-as évek jobban tetszik. A 90-es évekbeli dolgok nekem olyanok, mint a modern kor béna majmolása. A filmek is olyan furák voltak, már amiket láttam. A zenékről meg ne is beszéljünk.
...hát,igen, valahogy így. De szép is volt! Csak egy napját élhetném át még egyszer!
Nahát, milyen hosszú életű lett ez a 2009 ben nyitott topikom,még akkor Ginike néven voltam itt.Azóta 7 éve már,történt egysmás..
Szia Zsanett, mi a baj a 90-es évekkel ? a fiam majdnem kortársad, 91-.ben született, és ha valamit le akar szólni, azt mondja, hogy " ez olyan 90-es évekbeli " többek között jóállású csinos pulcsijaimra, felsőimre szokta mondani azzal a célzattal hogy cseréljem ki. Nekem tetszettek a korabeli zenék slágerek is. sajnos a 90-es években volt a munkahelyek tömeges megszüntetése, felszámolása, akkor kellett a legtöbb embernek elhagynia a biztonságot nyujtó munkahelyét. ( én is akkor lettem vállalkozó, amit a mai napig átkozok )
Age of Empires"
Az nem ez a kor!
Akkor te tudsz bikázni is?
nem sok mindenre emlékszem de egyet tudok akk 3 osztály létezte a gazdag közép gazdag és a szegény lehet mondani h jól éltünk és ez szó szerint így van manapság ahogy fejlődünk úgy szegényedünk...
Nekem amúgy a 70-es évek életstílusa tetszett a legjobban eddig...Amikor még nem uralt el mindent ez a "technikai" civilizáció...Jóval kevesebb kocsi rohangált az útcákon, az emberek jórészt gyalog,meg bringával jártak mindenfelé...És a férfiak, nők is ezerszer ízlésesebben,kultúráltabban öltözve jártak, mint manapság...Pl. én az akkori időkböl nem emlékszem arra, hogy bármikoris láttam volna bermudagatyás férfiakat,meg halásznadrágos nőket...(Egyébb ocsmány,és ízléstelen ruhadarabokrol már nemis beszélve...)És az a jellegzetes "vidéki álmosság"...Amikoris főleg nyáron, időnként szinte még az élet is megállt a településen...Csend, és harmónia övezte az útcákat,portálokat...Jellemző módon, nyári délutánokon-estéken, több hasonló koru gyerekkel együttesen, a házunk előtti ÚTTESTEN fociztunk, meg tollaslabdáztunk sokszor...És nem kellett attol félni, hogy őrülten száguldó kocsik rontanak elő valamelyik iránybol 2 percenként...Naponta ha egy-két autó elgurult előttünk szép,kényelmes tempóban...No meg időnként LOVASKOCSI IS...Hm...Azokat nagyon kedveltem...Ha már hallottam az udvaron játszadozva a lovak patkóinak a csattogását az útca irányábol, már szaladtam is ki, és gyönyörködve néztem a lovaskocsi kényelmes poroszkálását az úton...Sőt,időnként még egy-egy ismerős szekerest megismerve, még fel is kéredzkedtem a szekérre, és a hajtó mellett ülve a bakon, elszekereztem néhány útcányit énis, aztán gyalog hazajöttem...Ez a megveszekedetten felpörgött,rohanó,siető világ valahogy nagyon tud taszítani...Főleg úgy, hogy én még láttam az előtte lévő világot is...És éltem is benne...
Délutánonként az Age of Empirest nyomattuk, a legelső, leggagyibb változatát, és folyton elvertem mindenkit:D Mivel nekem otthon volt gépem és állandóan azzal játszottam, már megvoltak a taktikáim, amivel hard fokozaton is elvertem a gépet, ezért nem nagyon volt ellenfelem. Ma már tök béna vagyok, mindig elver a gép, és lusta is vagyok az építkezéshez. Volt egy lövöldözős játék is, azt is hálózatban nyomattuk, abban viszont mindig kikaptam, pedig azt hittem, jó vagyok belőle. De ahogy elkezdtem a játékot, már le is lőttek.
Kicsit off, mert én a 90-es években voltam gyerek. A nyolcvanas évek végén születtem, de abból nem sok minden maradt meg:D A kilencvenes években rettentő gagyi volt minden, főleg a zenék, a nyolcvanas évek slágerei sokkal jobbak. A divat is furcsa volt azokkal a színes szemüvegekkel. De azt bírtam, hogy sokkal nyitottabbak voltak az emberek, több volt egymás felé az érdeklődés. Sokkal élettel telibb időszak volt, mint a mai. Mivel nem volt otthon net, ezért el kellett menni két sarokkal odébb egy közösségi házba, ott voltunk egész délután, és ment a baromkodás, meg egymás szívatása egész nap, tök jó volt. Akkor még internet exlorer volt, és olyan csiga lassú volt, hogy fél órákat vártam, amíg elindult, közben meg szitkozódtam magamban. Péntek délutánonként meg sokszor nem is volt net, és ott szentségelt mindenki. Mivel pénzbe került a net, mi meg csórók voltunk, ezért megcsináltunk kisebb munkákat, és cserébe netezhettünk, vagy átmehettünk az étterembe billiárdozni. Egy egész nyár elment ezzel. Életem egyik legszebb időszaka volt, hiányzik. Sokkal inkább el tudnék fogadni egy ilyen életet, mint egy olyat, amiben egész nap csak a gép és a tévé előtt ülök, mert ez így halál unalmas, hiányérzetem van. A facebookot teljesen fölöslegesnek tartom, utálom, már az is megfordult a fejemben, hogy törlöm magam onnan a p...ba. De ott van Tibi atya.
Annyiban jobb a mai kor, hogyha nem tetszik egy munka, akkor nem kell életem végéig azon a helyen rohadni, hanem válthatok. Tanulni is lehet, minden rugalmas, ilyen szempontból ez tetszik. Persze a cél egy olyan munkahely, ahol olyan jól érzem maga, hogy nyugdíjig is el tudnék ott lenni. Az lenne az álommunka. Szerencsés, aki talált egy ilyen munkahelyet. Ami viszont nem tetszik, az, hogy elengedhetetlen a nyelvtudás. Meg tudnék lenni nélküle, nem igazán motivál, hogy nyelveket tanuljak.
Adásszünet a tévében,vám a határon :)
életemben két munkahelyem volt.az első három hónapig,a második meg a nyugdíjig.
teljesen igazad van. Ha megvan a függetlenséged, elégedett vagy a fizetéseddel anyagi- erkölcsi megbecsülést kapsz és alapjában véve minden jó ott miért ugranál bele egy bizonytalanba. attól, hogy egy helyen vagy ahol minden téren bejött a számításod és ott is maradsz az nem azt jelenti, hogy kevésbé bízol önmagadban hanem azt, hogy felelősségteljes döntést hoztál a saját érdekedben és nem dobod fel a biztos jót a bizonytalanért.
Én is 18 éve vagyok ugyanott, előtte két munkahelyem volt, mindenhol hosszútávon... ez ma már elképzelhetetlennek tűnik.
Az idei évig nem éreztem, hogy besokallnék, négyen vagyunk összesen, a főnök ritkán jár be, mi visszük az irodát, a legtöbb problémát egymás közt meg tudjuk vitatni, hogy milyen döntést is hozzunk.. esetleg kikérjük a főnök véleményét, egyetért-e vele, általában igen. De idén már úgy éreztem, hogy olyan, mint egy unalmas házasság... igaz, ehhez kellett, hogy más téren is boruljon az egyensúly. Komolyan végiggondoltam, hogy itt akarok-e maradni. Aztán beszélgettem sok ismerőssel, akik hasonló pozicióban, máshol, nagy cégnél feleennyiért szakadnak bele a melóba, más meg nem talál ennyiért sem, három diplomával. Tudom, nekem magamban kellene bíznom, hogy jobb vagyok náluk, és nekem sikerülhet, de egy, nem bízok ennyire magamban ,kettő, tényleg miért adjam fel a függetlenséget, anyagi és erkölcsi megbecsülést, azért mert néha nem ad már elég kihívást... Akkor majd mást kell keresni, ami ad. Ha pedig valamiért vége, akkor majd újra gombolom a kabátot, igaz, a korom miatt egyre nehezebb lesz.
Hát,kedves Era, beütött akkor a mennykő,ahogy mondani szokás...Dehát tudhattam volna hogy nem véletlenül tartja a mondás hogy:"Ne fesd az ördögöt a falra mert megjelenik"...Addig szörnyülködtél itt az álltalam írtakon,hogy képzeld:Ma délelőtt,a legjobb álmunkbol riasztott fel a telefon csörgése...A nejem félálomban botorkálva felvette a kagylót és kiderült,hogy az anyám ébresztett minket ilyen kedves tapintattal, miszerint jönnek hozzánk látogatóba ma délután...Na...Mondtunk mindketten néhány jó cifra mondatot gyorsan, és már látjuk is, hogy bizony EZ A NAP már az ördögé lesz, ahogy mondani szokás...Pedig úgy terveztük, hogy vagy délig heverészünk, utána pedig a nejem süt-főz mindenféle finom dolgokat,majd délután kellemes nyugalomban megnézünk néhány filmet az ágyban heverészve, meg olvasgatunk lefekvésig...És akkor mindez egy pillanat alatt tárgytalan lett...Úgyhogy akkor idegelhetem magam máris azon, hogy anyámék hány órára érnek ide, mivel fognak már megint boldogítani, mennyit fognak locsogni, felköszöntgetni,meg hasonló dolgokat művelni...Holott tudják jól, hogy ÍRTÓZATOSAN UTÁLOM az ilyen "szertartásszerü látogatásokat-összejöveteleket"...És bár valszeg csak vagy 2-3 órát lesznek itt,de ennyi is bőven elég lesz arra,hogy teljesen lefárasszanak majd minket a sok zagyválással, meg bohóckodással,ünnepélyeskedéssel...Látod,pl. ERRÖL is beszéltem többek között...Hát nem egyszerübb,és jobb lett volna, ha most az anyám küldött volna egy üzit,hogy "így-meg-úgy", aztán ennyi...Elolvastuk volna, írtunk volna válaszüzenetet, aztán nyugodtan töltöttük volna a napunkat, a SAJÁT megszokott életmód és terv szerint...Az ilyen pátoszos látogatások nekünk ugyan nem hiányoznak...Szóval erröl beszéltem...
igen, meg valószínűleg az is a különbség, hogy én teljesen elégedett vagyok a sikeres pozíciómmal, béremmel, kollégáimmal, munkakörülményeimmel és mindennel ezért nem teperek tovább te pedig a versenyszektorban valószínűleg nem vagy nagyon nyerő, ezért indulsz ki magadból, mármint hogy változtatnod kéne, hogy jobb legyen. Ezért nem tudod elképzelni azt, hogy a másiknak jó és elégedett, mert neked nem az.
Nem. Azt hiszem, az a különbség, hogy és a versenyszektorban dolgozom, Te pedig egy költségvetési intézménynél. Ezért más a felfogásunk.
Nem vagyok a jónak ellensége, aki kihívásokra vágyik, biztatom. Fiamnak több munkahelye volt már, mint nekem, ő szemrebbenés nélkül változtat. Támogatom, örülök sikereinek. E vonatkozásban eltérő karakterek vagyunk.
kihívás nem kell, minek ha megvan a tökéletes helyem. változatosság nem kell, hülye lennék lecserélni a jót. bér pedig a végzettségemnek megfelelő igazságügyi bértábla és nem vagyok rászorulva a még magasabb bérért tipródásnak, hála a férjemnek. van még valami gondod azzal ha valaki egy helyen tölt el hosszú éveket? persze nyilván te elégedetlen vagy a helyzeteddel ezért nem tetszik neked ha a másik jól érzi magát adott helyen hosszú ideig.
Ugyanazokat írod, csak a "többre vágyás" maradt ki belőle. Amikor azért keres valaki, mert úgy érzi, többet is elérhetne máshol.
Szerintem váltásnak az a fő oka, hogy valamiért elégedetlen az ember. De ha nincs ilyen? Én például szeretem a munkámat, főnököm nem piszkál, kollégákkal jól kijövök, pénz annyi, amennyi - eddig elég volt, amire kellett. Elvagyok, mint a befőtt kényelmesen, fenének se hiányzik az újítás stressze. Nyilván ha felsoroltakból valamivel meggyűlne a bajom, biztosan keresgélnék egyéb lehetőség után.
Tulajdonképpen ugyanazt írom ám, amit te.
Ez valami költségvetési intézmény, ahol dolgozol?
Váltani az ember magasabb bérért, előrelépési lehetőségét, újabb kihívásért, változatosság kedvéért, optimálisabb elérhetőségért, stb. szokott. Annyi ok lehet rá.
Igen, pontosan ugyanott. Néhány kollégaváltás történt, főnökség ugyanaz.
En pl. 20 eve dolgozom egy munkahelyen,de parszor mar besokalltam.Csak sajna,itt nem negyon lehet ugralni....Helyben van,biciklivel 15 perc alatt ott vagyok.
Miért van olyan hülye aki nem a pénz miatt dolgozik? Nekem nem kell ennél jobb hely, szép világos napos szobám van tüneményes főnököm, cuki kolléganőim és nem lennék normális ha otthagynám mindazt,amit 15 év alatt kivívtam magamnak.
Fő a kényelem.:)))) gyalog!! Ez tényleg borzalom. Ha meg unom a haver dumáját, kihúzom a dugót :)
Tehát csak a pénz miatt dolgozol, de mégsem hiszel benne, hogy lehet a mostaninál jobb hely is a pénzkeresetre?
További ajánlott fórumok: