Aki szívesen emlékszik vissza a hetvenes -nyolcvanas évekre, mi volt jobb, és mi rosszabb, mint manapság? (beszélgetős fórum)

Pfuuuu...na ez azért!

Jesszus, hány évig ment ez így?

Érthető, hogy nem szeretsz kiöltözni, utazgatni emiatt ma sem, s ez biztos rányomja a bélyegét ha mostanában hasonló szituba kényszerülsz.

Én már a magyar nótáktól sikítófrászt kaptam volna.

A csendes pihenő komoly? Mármint szó szerint?

Emlékszem gyerekkoromból a hétvégi ebéd után - mondjuk nálunk mindig otthon, ami mindig uaz. volt - ki kellett menni elmosogatni, aztán le kellett feküdni ALUDNI legalább fél órára! Hogy utáltam! Hétköznap az iskolában mar nem aludtunk, mint anno. az oviban.Ált iskola 6-7-es voltam, még akkor is kellett.

Ezt is megértem, persze.

Akkor neked olyan munka kellene, amit egy 3x3 -as szobában végezhetnél sz.gép előtt. Mondjuk v.mi vezetőként lehetne esélyed egy kisebb szobára, bár ott sajna időnként a beosztottakkal is szóba kellene állni. Vagy sofőrként keveset találkoznál a kollégáiddal. Kamionsofőrként még utasod sem lenne, akihez olykor szólni kellene :-)

Én jobbára szeretem a kollégáimat, de valóban néha fárasztó tud lenni fenntartani napi 8 órában velük a kapcsolatot,főleg akikkel egy helységben van az ember, de őket valóban kénytelenek vagyunk elviselni. Az én munkám mondjuk 90%-ban olyan, hogy a magam ura vagyok, de mondjuk a kollégáimmal nincs is szükségem arra, hogy még pluszban tartsam velük a kapcsolatot. Sem személyesen, sem elektronikusan. Gondolom, a közvetlen családtagjaiddal, pl. a feleségeddel való kapcsolatban, akit te választottál, (bocs, nem tudok szebben fogalmazni ) ellentétben anno. mikor nagyihoz kellett menni ebédelni, mert azt a szüleid erőltették rád - nyilván más a szitu. Vagy a gyerekeiddel, vagy az ember életében lévő 1-2 igazi baráttal szemben is. Nekik csak nem SMS-ben szólsz ki a konyhába, hogy "Mi a vacsora?"

Pl. Van az a reklám, a T...e desszert, mikor Anya megy haza, férj morog v.mit a tablet felett, gyerekek detto...és rájuk ír, hogy hoztam finomságot! Na, én igazából ezzel nem értek egyet. Tudod, mit kapnának? Egy nagy nyaklevest, nem desszertet! Mikor valakiknél már ilyen szinten megy az elektronikus kapcsolattartás. Akkor már inkább a 80-as évek személyes kapxsolatai. Ugye értesz? Gondolom azért nem ilyen vagy...

Nem , nem az a bikázás

Majd valaki korosabb talán tudja :)

Bocs, hogy én is beleszólok, - hisz eredetileg ezt nem nekem címezted - de én is több, mint 20 éve dolgozom ugyanazon a helyen és semmi problémám nincs vele, így ezzel a cikkel sem feltétlenül értek egyet.

S ha többen is így gondoljuk azért az is jelenthet v.mit...pl. hogy így is lehet boldognak lenni?

Természetesen a te felfogásoddal sincs semmi probléma, számodra az a megfelelő, nekünk pedig ez.

Én örülök, hogy nem olyan helyen dolgozom, - pedig válthatnék, megtehetném - ahol 3 havonta izgulhatnék, hogy vajon meghosszabbítják-e a szerződésem, vagy sem?

Na hát akkor előző hsz-emhez is kapcsolódván...

Ahogy írtam, kellenek a személyes találkozások, de ezt én is túlzásnak találom.

Nálunk ilyen nincs, hogy v.ki reggel felhív, hogy du. átugrunk. Ilyenek a rokonokkal minimum néhány napra előre meg vannak beszélve. Barát még csak-csak szólhat fél nappal előbb is, de az barát, annak nem vágom úgy haptákba magam, mint a rokonságnak, miatta nem állok neki takarítani, neki jó egy szelet zsíros kenyér is, nem is várja el... de hát azért barát. Ez egy "lazább" kapcsolat, és őket ugye választom..

A csaladi összejöveteleket én sem szeretem, jópofizni, készülődni...én még csak-csak, de a férjem útál mindent, ami "hagyományos"...pl. csakazértsem eszik sonkát húsvétkor :-) Na, emiatt én is utálom az egészet.

Ja, és kiöltözni sem hajlandó a rokonok kedvéért...ő régen biztos nem öltözött, készülődött volna egy negyedórás rokonlátogatásért, mint Te anno. :-)

Szóval kicsit felülbírálom az előző hsz-em, de lényegében most is úgy gondolom, hogy kellenek a személyes kapcsolatok is, mondjuk kombinálva az esti ágyból pizsamaban netezéssel együtt.

Csak azzal nem értek egyet, hogy manapság vannak olyanok, akik már csak a gépen élnek. Pl. fiatalok egymás mellett ülnek a buszon és mindkettő nyomigja a telefonját. Mi a 80-as (90-es) években beszélgettünk...ez tuti jobb volt anno.

Bocs, de ez olyan...

A személyes kommunikációt nem pótolhatja semmi, az kell. Én úgy gondolom, oké, hogy neten elüzengethet az ember a másiknak akár egy szál gatyában otthon ülve, vagy épp a fürdőkádból is, de időnként kellenek a találkozások.

Mondjuk az tényleg túlzás, hogy negyedórai rokonlátogatásért órákat készülődjön az ember.

Ó, már lassan majd irigyelni foglak... :P

Azért ezt olvasd el!

[link]