Aki szívesen emlékszik vissza a hetvenes -nyolcvanas évekre, mi volt jobb, és mi rosszabb, mint manapság? (beszélgetős fórum)
Ugyanmár...Nem vagyok maximalista,dehogy akartam volna én "Szulejmán" lenni...Megelégedtem volna egy egyszerü, istenhátamögötti vilajet basaságával is...Hm...Csak gondolj bele...Egész nap egy kényelmes kereveten heverésztem volna, finom gyümölcsöket eszegetve, 2 csinos hölgy legyezett volna hatalmas legyezőkkel kétoldalrol,előttem meg ott táncolt volna vérpesdítően buja zenére vagy 6,háromnegyedrészben meztelen háremhölgy...Aztán amelyikre kedvem támadt volna, annak csak intettem volna, és már vonultunk is volna el egy erre a célra szolgáló széles kerevetre...Na...Az embernek még a nyála is csorog már a gondolatára is egy ilyen szitunak...
Ismét nem jártam még az olvasásban csak ott, hogy Mégpedig az, hogy "nem lehet egyszerre vagy 5-10 feleségem...", amikor eszembe jutott, hogy akkor neked Szulejmánnak kellett volna születned (csak szakáll nélkül, mert azt nem szeretem)
Nem is mulatságosnak gondolnám, inkább...Hmmmmmm...Nem is tudom, még gondolkozom. :-)
Örülök neki hogy értel végre...De ne akard már megint elvinni a lényeget...Gárdonyi esetében nem az volt a lényeg hogy milyen magas volt, hanem az, hogy valszeg ő is örült volna egy olyan hősnek az "Egri Csillagokban",mint amilyenröl te is írtál, és akit "írói szabadságával élve" mondjuk Gárdonyi Gézának nevezett volna el, de mégse csinált ilyen szereplőt...És Verne sem kreált ilyet, pedig ő is írt rengeteg kalandregényt...De gondolom ennek oka volt mindkét esetben...És szerintem ezt az okot te is ismered jól...(Leírtam lentebb...)
Így nem gondoltam bele, de most már értem.Oké, tényleg nem írta az Gárdonyi, hogy "Gárdonyi Géza a hős várvédő elrettentő bátorsággal ugrott fel egy haskeleppel a bástyára és hajította le a törököket. :-) mert ő is ott szeretett volna lenni.
Öööö...Gárdonyi milyen magas is volt? :-)))
Igen...Egy ilyesmi vallomást vártam tőled...Pontosan ilyet...És örülök neki hogy bejött akkor a sejtésem...A csudába...Kénytelen vagyok beismerni, hogy egyre szimpatikusabbnak talállak...És egyre inkább kezd hasonlítani az egyéniséged, az intelligenciád, a gondolkodásmódod, az egész valód, az álltam "álomnőnek" tartott ideához...(Mondjuk a külsődröl nem tudok semmit sem, most csak az egyéniséged kapcsán írtam azt,amit...)Azt meg szabad kérdeznem, hogy milyen öltözékben szoktál színházba járni,úgy álltalában? És a többi színházba járó esetében milyen öltözékeket láttál rajtuk úgy álltalában?
Úgy látom, hogy félreértetted azt,amiröl beszéltem...Vagy eleve félre akarod vinni...AZ, amiröl te beszéltél, az NEM UGYANAZ, mint ami probléma L.L.L. esetében FENNÁLHAT SZERINTEM...(Szóval el ne kerülje a figyelmedet a feltételes mód...Mondom:Nem diagnózist állítottam fel, csak a szubjektív meglátásaimat írtam le eddig...)Vegyük pl. Gárdonyi Gézát...Én egész biztos vagyok abban, hogy ŐNEKI is nagyon frusztráló tényező lehetett az, hogy nem élhetett mondjuk a híres egri ostrom idejében...És a remekművét,az "Egri csillagokat" olvasva,és ismerve, szilárd meggyőződésem az, hogy amennyiben lett volna rá módja, szívesen visszament volna az időbe,és szívesen jelen lett volna Eger ostrománál...De nem volt ugye erre módja...Viszont a FANTÁZIÁJÁT sehogyse hagyta nyugodni a téma, és írt akkor egy szép,romantikus regényt...DE NEM ÚGY mint pl.L.L.L...NEM kreállt egy képzeletbeli személyt mondjuk "Gárdonyi Géza" néven, és nem csinált ebböl a képzeletbeli alakbol "legyőzhetetlen szuperhőst,törökök rémét,a várvédő asszonyok tucatjainak fáradhatatlan szexuális erejü kielégítőjét" meg hasonlókat,hanem GONDOSAN KERÜLT mindenféle utalást a saját személyével kapcsolatosan...És a fantáziáját-vágyait-lelkesedését stb. ÚGY ADTA KI MAGÁBOL egy regény formájában,hogy közben NEM CSINÁLT MAGÁBOL BOHÓCOT,meg nevetséges figurát...Nem tudom hogy érted-e azt, amire utalni szerettem volna...Hát EZ a különbség mondjuk GÁRDONYI, és L.L.L. között...Legalábbis szerintem...
Hát igen...A híres "Napóleon komplexus" létező jelenség, és nyugodt lélekkel állítom, hogy én még életemben nem láttam olyan alacsony termetü férfit, akinek ne lettek volna meg a maga KOMPENZÁLÁSI mániái,és technikái...Pl. a "pénzzel való észjátszás",hatalom mánia,kivagyiskodás,fontoskodási hajlam,kóros hazudozási kényszer,a magas férfiak iránt tanusított rosszindulat,stb.stb...És ahogy megfigyeltem eddigi életemben, gyakorlatilag MINDNÉL kijön valami,amivel megpróbálja ellensúlyozni az alacsonysága miatti komplexusait...MINDNÉL...Viszont érdekes dolog az, hogy bár én talán nem számítok alacsonynak a magam Kb.187 centijével, de ennek ellenére nekem is megvan a magam "frusztráló tényezője"...Mégpedig az, hogy nem lehet egyszerre vagy 5-10 feleségem...Be kell érnem eggyel...Érdekes ez,mivel már kisgyerek koromtol mániám ez nekem...Éshát ahogy teltek az évek,úgy egyre inkább meggyőződésemmé vált az a nézet, hogy talán jobb lett volna ezelőtt vagy 500 évvel élnem, valami török basaként...Merthát amíg más férfiak életét megkeseríti még EGY asszony is, meg tönkreteszi-kiforgatja-megalázza-kihasználja őket, addig nekem valahogy sohase volt ilyen problémám...Én a nőkkel világéletemben csak jól jártam...Ráadásul az egész környezetem örökösen azon ámuldozott,és ámuldozik a mai napig is, hogy MENNYIRE TUDOK BÁNNI VELÜK,meg hogy mennyire van érzékem hozzájuk...Ráadásul szex is az egyik legfontosabb jelentőségü dolog az életemben...Szóval egy szó mint száz,én örökösen úgy érzem magamat ebben a mai világban,mint egy 4000 lóerős mozdony, ami mozdony arra van kárhoztatva, hogy jóval erején aluli terheket kelljen elhúznia...És örökösen az bánt, hogy úgy érzem,hogy a képességeim meglehetősen kihasználatlanok örökösen a hölgyek tekintetében...Mulatságos dolog ilyet olvasni ugye? Főleg egy mai világban,ahol álltalában a férfiak még EGY asszonnyal sem bírnak el, meg még eggyel sem tudnak bánni...Meg még egy is megkeseríti az életüket...Néha úgy érzem,én se vagyok azért teljesen normális...Dehát van olyan ember a Földön aki teljesen az?
Hallottam...olvasni is szoktam a témában,meg olykor próbálok magamon " javítani"
De ez még nem volt a 70'-s 80''-s években.Csakhogy a topic eredeti címéhez is kapcsolódjon a kommunikáció :-)
Csak kiprovokálja...de azért húzodoztam a válaszadástól, mert Te mennyire szívesen járnál egyedül színházba? :-)
(Volt idő, hogy bérletem volt...József Attila Színház.Szerettem.Rég volt sajnos.)Számomra a színpadon játszó színészek egy csoda. Áhítattal és csodálattal néztem őket mindig.
16-17 éves voltam, amikor volt egy ilyen szabadtéri fellépés a színjátszás akárhányadik évfordulójára.Akkor kezdtem színházba járni, annak hatására.Neves színészek "hemzsegtek"az utcán, elvegyültek a "pórnéppel".Kisebb előadásokat mutattak be itt-ott. Sosem felejtem el, hogy ott volt, pl.Lux Ádám és "csak nekem" játszott, két lépésre volt tőlem...meg is érinthettem volna.Láttam, ahogy ki van festve az arca, hogy csillog az izzadtságtól,a szeme, a munkája, a színészi játéka... de nem is tudom már mi volt az előadás. Az volt az egészben a csodálatos, hogy ennyire közel voltak a színészek...Az a hangulat, az a pillanat, az a varázs.:-)))
Úgy értettem, mindenkinek más fontos, de nem ismered az illetőt. Általánosságokat fel lehet állítani. Pl. ha v.ki alacsony pl.aggresszióval kompenzálja. De pl. L.L. L.-nél maradva. Te nem tudhatod, -persze valószínű,- hogy regényhősbeli énjével kompenzálja a túlsúlyát, és lehet, hogy ez zavarja is, de NEM TUDHATOD, hogy őt ez MENNYIRE frusztrálta. LEHET kiírja magából,és ennyi, és sokkal fontosabb dolgok vannak számára, minthogy abba feccöljön energiát, hogy kondizzon. Pl nincs rá igénye, inkább csak arra, hogy utazzon. Nem tudom értesz-e? Vannak dolgok amik után sóvárog az ember, de nincs hozzá mondjuk pénze, vagy ereje ,esetleg ambíciója sem.
Pl. Én is ábrándozhatok arról, hogy de jó lenne bejárni a világot, ahogy ő teszi, de TUDOM, hogy sosem lesz rá alkalmam...konkrétan elég pénzem.Ezt kompenzálva mondjuk elkezdhetnék gyönyörű tájképeket festeni...Akkor hiteltelen lennék, mert képeket festek, olyan helyekről, amelyeket még nem is láttam?
A hsz-ed negyedénél jártam, még le sem írtad, és már az motoszkál az agyamban:,"Megnőni már úgysem fog..."
Még az is lehet, hogy már ennyi is elég egy FÉRFI-nek ahhoz, hogy frusztràlt legyen. Főként, ha velem találkozik!!! :-)
Én pl. nem tehetek róla, de számomra NEM FÉRFI egy olyan férfi, aki alacsonyabb nálam. Persze lehet attól még kedves, aranyos, jól nevelt stb., de nem fogom vonzónak találni (még ha kigyúrt sem, pedig nem tehet róla) A testalkat persze alakítható, aki igényes rá megteszi, nyilván.
Persze ez nem azt jelenti, hogy ha nálam alacsonyabb férfival találkozom akkor lekezelném vagy ilyesmi, egyszerű én csak nem vonz.
Nem szükséges dolog ismerni valakit KONKRÉTAN ahhoz, hogy "lelki/mentális jellegü" diagnózist állítsunk fel valakivel kapcsolatosan....Gondolom hallottad már azt a szót hogy "pszichológia"...(De amúgyis NEM diagnózist állítottam fel, hanem csak LEÍRTAM A MEGLÁTÁSAIMAT egy illetőröl...És ennyi...)
Nos, most belémbújt a kisördög.
Hisz mennyire mondhatod azt egy közismert személyre, hogy ismered őt? Mondjuk egy szeletkét az életéből, amit félénk mutat.
Hát igen...Mi is így gondoljuk a dolgot a nejemmel, mármint azt a minden jel szerinti tényt, hogy a jó öreg L.L.L. némi komplexusban szenvedhetett egész gyerekkorában és életében, és a kompenzáció ILYEN SAJÁTOS MÓDON jött ki nála...Éshát nekem pont ezzel van a problémám...ÍRÓKÉNT rendkívül tehetséges embernek tartom, de mint EMBERT, valahogy nem igazán tudom becsülni...Éspedig azért nem, mert az én szememben PONT AZ ILYESFÉLE SZÁNALMAS KOMPENZÁCIÓK a legvisszataszítóbb dolgok...Éshát én mindig úgy néztem a dolgot,hogy:Persze...Minden fiú,és férfi szeretne "NŐKBÁLVÁNYA SZUPERMEN" lenni, csakhogy én úgy vagyok a dologgal, hogy akkor ÖNÁMÍTÁS,ÉS PSZICHOLÓGIAI KOMPENZÁCIÓK helyett akkor az illető férfi inkább TEGYEN AZON CÉL ÉRDEKÉBEN,hogy OLYAN LEGYEN,mint amilyennek LENNI SZERETNE...Mondjuk jó-jó...L.L.L. ilyen téren már eleve hátránnyal indulhatott,mivel ha jól emlékszem, egy meglehetősen alacsony illetőröl van szó a személye kapcsán, de azért ha "szupermen" nemis, de egy edzett-fitt-izomember könnyedén lehetett volna belőle, mondjuk pl. KEMÉNY TESTÉPÍTŐ EDZÉSSEL...Másoknak is sikerült már az ilyen bravúr,nem ő lett volna az első e téren...Szóval én rendkívül lenézem mindig az olyan embereket, akik a PROBLÉMÁK LEKÜZDÉSE HELYETT mindig inkább "álomvilágba" menekülnek,azt gondolván,hogy "könnyeb utat választottak"... Én a fent írtak miatt nem vagyok L:L.L. rajongó...Mert én mindig csak KOMPLEXEN tudok nézni minden embert...És nálam olyan nincs,hogy :"Egy dolog az ember, és más dolog a művészete"...Az én esetemben csak olyan van, hogy:"Emberileg,és művészileg is tökéletes valaki"...Na...Az ilyen emberekért viszont nagyon tudok rajongani...Az már persze más kérdés,hogy ha valaki kérdezne tőlem ilyen nevet, valszeg nem tudnék hirtelen mondani...(Esetleg Nemere,vagy Stanislav Lem neve jutna hirtelen eszembe e téren...Vagy a Sztrugackij testvérek neve...Vagy Verne neve...Őket emberként,és íróként is meglehetősen nagyra tartom...)
Jó...Jó...Elhiszem hogy nem vagy opera rajongó, de a kérdésem elsősorban a SZÍNHÁZRA vonatkozott...Túl intelligensnek,és túl műveltnek tartalak ahhoz, hogy ne jártál volna szerintem színházban mostanában...(Estleg az utóbbi néhány évben...)Másokrol el tudom ezt képzelni gond nélkül, de RÓLAD NEM...De végülis mindegy...Ha nem akarsz írni színházbeli tapasztalatokrol, akkor ne írj...Semmi gond...
Nos, ezzel én is így voltam eleinte. Saját magát Lőrincz L.Lászlót képzeltem el, mivel én is láttam a borítókép hátoldalán. S pont abból, amit te is írtál, hogy ő ténylegesen, hogy néz ki, milyen adottságai vannak,-,s a selypítést kifelejtetted, a többi stimmel,- lassacskán rájöttem, hogy felül kell bírálnom L.L.L. személyét.
Szerintem ő L.L.L.-ként AZ AZ EMBER, AMILYEN SZERETNE LENNI, AMILYENNEK SZERETNE KINÉZNI, természetes, hogy a regényeiben úgy jeleníti meg önmagát.
A mentalitást azért ismerem, mert egy kolléganőm nemrég ezen volt felháborodva, hogy "mi volt az Operában",de írtam, hogy én nem vagyok opera-rajongó.
Na igen...És tedd hozzá még azt is,hogy egy mai gyereknek igazábol már NINCS IS ÉLETE...Csak gubbasztás van a számítógép-okostelefon-tévé előtt...Ide jutott mára a világ...
Na jó...De én egy vidéki községröl beszéltem, és a 70-es évekröl...A 80-as évek végén,kilencvenes évek elején Pesten éltem,éshát azért láttam már akkoriban énis,hogy miként mennek a dolgok egy nagyvárosban, meg 90-ben a mozi respektjét illetően...De azért pl. 1975-ben még másabb volt a helyzet...Különösen vidéken...Azért én még a mai napig is emlékszem arra pontosan, (40 után is...)hogy egy-egy filmet akkoriban melyik nap néztük meg, mibe voltam öltözve,kiket láttam aznap este az ismerősök közzül a moziban,miket beszélgettem velük, és legfőképpen mi volt az adott film címe, és mi volt a cselekménye...Azért ez szerintem JELENT VALAMIT...Mégpedig azt, hogy a jelek szerint KÜLÖNLEGES ÉLMÉNY volt egy-egy mozilátogatás akkoriban...Remélem te is látod a mondandóm logikáját...Amúgy utaltál rá röviden,hogy ismered a mai színházjáró közönség mentalitását...Valszeg akkor te járhatol manapság színházba-operába...Ha van kedved, írjál már arrol kicsit bővebben,hogy milyen tapasztalataid vannak manapság a színházak kapcsán...Mind az előadásokat,mind a jegyárakat,mind a közönséget illetően...
Én L.L.L-töl legelsőként a "Sindzse szeme" címü regényét olvastam...Éshát bár ott is tetten érhető volt a főhős hasonlósága "James Bonddal", de azért annyira még nem lépett túl az idétlenkedés egy bizonyos határt...És éppen ezért kezdetben komolyan vettem a regényt, és VÉRPROFI KRIMINEK tartottam...Aztán hogy olvastam a szerző többi regényét is sorban, egyre zavaróbb lett a számomra a főhős már egyre jobban eltúlzott "kansága",meg nyegle vagánysága...És a második-harmadik regény után már kezdett bosszantani ez az egyre jobban eröltetett "szuperkanság-szupermenség"...És éppen ezért én néhány regény után le is álltam a szerző műveinek olvasásával...(Szóval a félreértés elkerülése okán én NEM VAGYOK L.L.L. rajongó...Egy két könyvét kedvelem,de úgy összességében túlságba nem tartom azért sokra a szerzőt...)Amúgy nekem nem szoktak sose olyan gondjaim lenni,hogy egy-egy könyv esetében várom a történet végét,mivel ha eljutok egy ilyen pontra,(Szoktam amúgy...)akkor egyszerűen fellapozom az utolsó 10-20 oldalt,és elolvasom a történet végét...Aztán utána folytatom tovább a félbehagyott helytöl az olvasást...Kérded hogy a nejem milyennek képzeli el a regénybeli L.L.L.-et...Hát...Elárulom akkor,hogy olyannak pont, mint a SZERZŐT...Mivel úgy okoskodik mindig,hogy a szerző neve "Lőrinc.L.László" (Angolosan pedig ugye "Leslie L.Lawrence"...)A regények főhősét szintén így hívják,(Ö ezt nem tudja holmi véletlen egybeesésnek gondolni,és szerintem sincsenek ilyen véletlenek...)ráadásul némelyik regény hátsó boritólapján OTT LÁTHATÓ A SZERZŐ FÉNYKÉPE vagány beállításban, pl."Sherlock Holmes"-nak öltözve...Szóval ezek után a nejem finom irónia gyanánt MINDIG a szerzővel azonosítja a regényhőst...És emiatt hatványozottan szokott jót mulatni a regénybeli L.L.L. nőhódító és egyébb kalandjain, mivel ugye ismeri jól a szerző VALÓ ÉLETBELI külsejét,és atlétikai bravúrokra való képességeit...(Egyszer voltunk egy író-olvasó találkozón és ott láttuk személyesen is a szerzőt...)Szóval mivel a szerző SAJÁT NEVÉT adta a regénybeli hősnek, EGYES SZÁM ELSŐ SZEMÉLYBEN írja le a kalandokat, és ráadásul némely regény hátlapján Ő MAGA szerepel, VAGÁNY BEÁLLÍTÁSBAN,hát úgy van vele a nejem, hogy NEM KELL A KÉPZELETÉT HASZNÁLNIA, mivel mintának OTT AZ ADOTT SZEMÉLY, azaz maga a szerző...Gond csak ott van, hogy finoman szóljak:A regénybeli hős "szuperkülseje,és szuperképességei" és a szerző külseje, és fizikai képességei között hát...Enyhén szólva is ég és föld különbségek vannak...És most igyekeztem nem sértően fogalmazni...Úgyhogy abban egyetértek tökéletesen a nejemmel, hogy talán szerencsésebb dolog lett volna gondosan ügyelni arra,hogy még VÉLETLENÜL SE utaljon semmi sem a szerzőre a regényhőssel kapcsolatosan...Mert ÍGY szerintem visszataszító volt a dolog, szerinte pedig nevetséges...Mégpedig nagyon nevetséges...
Egy mai gyereknek már a 3D mozi is természetes.
Egy mai gyereknek letöltik a netről.
Egy mai gyerek médiaórán tanul a filmekről.
Egy mai gyerek online filmezik.
Őszintén? Nagyvárosban én már ezt gyerekkoromban sem éreztem,(ezt akkor hamarabb, ha az Ifjúsági Házban volt v.mi rendezvény,pl. farsang) bár azért úgy érzem valamivel idősebb is vagy nálam. Tíz évvel talán nem ,de öttel biztosan...Ha nem tévedek. Emlékeim szerint az ET-t láttam először moziban "családostól",de nem igazán mentünk. Talàn drága volt? Nem tudom,passz.Középiskolás korunkban barátnőmmel jártunk kettesben...De ez már a kilencvenes évek eleje.Magunk szórakoztatására, leginkább vígjátékokat néztünk...Ki emlékszik már arra, hogy voltunk öltözve...Ma meg már egyesek az Operába is farmernadrágba mennek.
(Én mondjuk nem.Én semmiben sem megyek oda.Az operák nem az én világom.)
Addig én is hótt komolyan vettem, amíg nem mindenhol a már említett klisékkel találkoztam.
Sőt, volt van olyan regénye ami teljesen hihető tudományosan. És sokszor elgondolkozom, hogy igen, mindez lehet, hogy nem igaz, de igaz is lehetne. Napokig tudok gondolkozni egy-egy regény után...ennek most mennyi lehet a valóságtartalma?
Ismered azt az érzést-úgy általában-amikor egy könyv 2/3-ánál már alig várod, hogy mi lesz a vége? Egyre gyorsabban olvasol, de amikor vége lesz, akkor:csak ennyi volt? Már vége is van? Most mit fogok olvasni, hisz ennek vége...? Érezted már ezt?
Megfilmesítés. Tiniként olvastam Jókaitól Az Aranyember-t. Elképzeltem, hogy a főhős magas, barna, jóképű.(Számomra olyan mint Tom Selleck Magnumként) Sokadik oldalon írja le, hogy alacsony, tán zömök is, szőke, bajuszos. Mindenesetre nem olyan, amilyennek képzeltem.Na, így lehet "csalódni" egy írott olvasmányban a szereplőben.Amikor az író "túl későn" írja le, hogyan néz ki a szereplője.
Megfilmesítés nélkül is számomra egyébként a regénybeli Lawrence olyan, mint Bruce Willis 40-45 évesen.:-)
(Esetleg, mint David Boreanaz a Dr. Csontban.)
Megtennél valamit a kedvemért? Mivel mondtad, hogy Ő is szereti: Megkérdeznéd a nejedet, ő milyennek képzeli el a regénybeli Lawrence-t? Anélkül, hogy mondanál neki lehetséges jelölteket?:-)
Ha jól tudom, LLL egyszer David Duchovnyt mondta, hogy el tudná képzelni filben főhőseként.
És igen, sokszor nem jó, ha előbb olvasol egy könyvet és aztán megnézed a filmet, mert a szereplők nem olyanok, amilyennek elképzelted.És a filmben"ez sincs benne,meg az sincs benne...
Igen...Így már kétségtelenül jobban hangzik a történet...És akkor mégegyszer elnézést, ha kicsit elragadtattam magamat lentebb, de tudod, annyira még nem ismerlek, hogy teljes szívvel meg tudjak bízni benned kapásbol, de örülök neki, hogy akkor nem vagy egy olyan nő, amilyen azért valjuk be, sok van netes felületeken mindig...Szóval akkor amin összekaptunk egy kicsit, az tárgytalan, továbbra is kedvellek,és sokra tartalak...És örülök neki hogy összefutottunk itt, ezen a portálon...Viszont mára nekem lépnem kell sajnos, mivel holnap megint munkába kell majd mennem, és szükséges dolog azért előtte pihenni is egy kicsit...Legyen szép estéd,és továbbra is szívesen veszem azt, ha reagálnivalód van az álltalam írt hsz-ekhez...Jó dolog ilyen értelmes-okos hölggyel levelezgetni itt...Most akkor búcsúznék mára,még egyszer minden jót neked...Szia.
Hmmm.Igen, kicsit eltúloztad,és sértő volt.
Megnyugtat a tudat, hogy ez egyébként is nyolc évvel ezelőtt volt, és 2 pasi volt akinek priviben tanácsot adtam? Nem a fórum témája, de hogy mwgnyugtassalak és mivel ismeretlenek, és valszeg már itt sincsenek,elmondom, az egyik egy félénk 20 éves fiú volt, aki nem tudott ismerkedni, és a másik sem volt perverzebb, csak szerencsétlen a feleségével, aki egy hárpia volt...Inkább arról írt, hogy az asszony milyen kiállhatatlan vele. Igen, kaptam egy-két nyílt ajánlatot is,de azokat kerek-perec visszautasítottam.
Most - egy két csajjal váltottam csak privit...És nem voltak leszbik sem... :-)
Bocsi ha kicsit erősen reagáltam a lentebbi hsz-ekben, de kicsit elborult az agyam...Nem akartalak megsérteni, éshát látok különbséget természetesen aközött,hogy egy nő tanácsokat ad lúzer paliknak a szexuális életüket illetően, illetve aközött,hogy aberrált pasik netes közeledése nincs ellenére valakinek...Jó...Vegyük úgy,hogy most akkor egy kicsit lehiggadva írok neked, és elnézést kérek a lenti fogalmazásért, de cserébe ígérd meg kérlek, hogy többet nem fogol privin ilyen jellegü témákrol pasikkal levelezgetni...Meghát egyálltalán nem fogol pasikkal privin levelezgetni a továbbiakban...(Max. velem...)Megígéred?
Nem kell, hogy neked megfeleljek, és részemről is le van zárva. Melleseg semmi beleszólásod nincs abba,hogy mely topikokba, és milyen hozzászólàst írok.
További ajánlott fórumok: