Kinek van szívritmuszavara, ki esett át szívkatéterezésen? (beszélgetős fórum)

Én érzem... :( ez az őszi időjárás engem minden évben megvisel, akármit csinálok.

Néha van 1-2 extra, de inkább az zavar, hogy alapból magasabb picit a pulzusom, meg olyan remegés érzésem van.

Sziasztok!

Zita, örülök hogy jól vagy!

Az az érzés, amiről Viki és Nati írtatok, nekem is megvan, szinte minden lefekvéskor.

Olyan, mintha be akarna indulni, de mégsem. Olyan feszítő, szorongató érzés, kicsit olyan, mintha "víz latt lennék, fulladok, pedig kapok levegőt". Olyan mintha "feszült lenne" a szívem. Ne röhögjetek ki a hülye hasonlatokért, de így tudtam csak megfogalmazni. A lényeg, hogy szerintem egyről beszélünk. Ja és a bal oldalamra, már hónapok óta nem merek fordulni. Utoljára, amikor nékány hónapja megpróbáltam, hajnalban az ügyeleten kötöttem ki. Ez elég gáz...

Ezeket leszámítva nagyon jól érzem magam. Engem mostanság elkerül a pánik, nincs semmi bajom, csak az, hogy nagyon, nagyon félek az ablációtól, sőt, még annál is jobban...

Szia Lavanda! Örülök, hogy jól siketrült a beavatkozás és remélem most már minden rendben is marad. És persze üdv közöttünk! :)

Szép etét mindenkinek!

Az ablatio nekem is nagyon jó élmény, már ha lehet ilyet mondani egy ilyen beavatkozásra. Nekem nyáron csinálták, azóta nem volt sem fibrillációm, sem flutterem.

Lenne egy kérdésem azokhoz akik átestek ablation.

Mielőtt megcsinálták sokszor volt, hogy este lefeküdtem és ha az egyik oldalamra fordultam akkor beindult, felkeltem abba maradt. Most a beavatkozás után pedig előfordul, hogy lefekszek és érzem azt a furcsa érzést a mellkasomban amit akkor éreztem amikor elindult, de most nem indul el, csak szar érzés van a mellkasomban. Ilyen van, volt nálatok is?

De jó lesz, ha elhagyhatod a gyógyszert! Én sajna nem hagyhatom el még így sem, hogy jól sikerült az abláció. De ha a gyógyszer segít, hogy a másik ritmuszavarom sem térjen vissza, akkor legyen.

Örülök, hogy ritmusügyileg jól vagy.

Miután átestem az abláción nekem is nagyon durván előjött a pánik, küzdöttem is vele, szerintem vagy jó 2 hónapig. Aztán sikerült túllépnem rajta.

Bár én tudom a legjobban, hogy nehéz nem rágondolni a mellkasfájdalomra, stb., de próbáld meg elterelni a gondolataidat, csinálj valamit, ha nem foglalkozol vele elmúlik. Nekem pl. a honfoglaló játék vált be. Amikor éreztem, hogy jön valami gyorsan odaültem játszani és már nem is volt. Bár ezt csak addig tudom megtenni amig itthon vagyok. De szerintem nálam az itthonlét, a magány és a ritmuszavar együtt hozta ki. Most te is otthon vagy ugye?

Sziasztok,

Már elég nem írtam...

Szeptember 17-én volt az ablációm. ( esetleg az újaknak,tájékoztatás képpen: 16 éve van psvt-m,rengetegszer jártam ügyeleten,sokáig nem tudták mi a bajom,és kb 3 éve merült fel az abláció lehetősége. Most volt a 4dik alkalom,amire végre nekiidultam. Valamivel több,mint két órás volt,még az elején úgy látták,hogy tipusos probléma,valszeg ez lesz az utolsó rohamom. Abláció után még ingereltek,és még a műtő asztalon 2x elő tudták hozni,majd a kórteremben is 2x magától előjött. A tanár úr akkor 2x1 isoptin 120mg-ot indított,mondván lehet meg kell még egyszer csinálni az ablációt. Kivoltam,de ezt részletesebben vissza tudjátok olvasni.)

Szóval most,10.25-én voltam kontrollon,és a napi 2x1 isoptint 2x félre kell csökkenteni,csak azt elfelejtettem megkérdezni,hogy hogyan??? A tabletta,ugyanis filmtabletta,nem felezhető,mert így veszít a hatékonyságából!!! Ezután 3 hónap múlva kontroll,és akkor ha addig minden jól megy,leállunk a szerről :-)))

Röviden így állok most. Inkább mostanság pánikjaim vannak:-((((((((

Sokat szorít a mellaksom,fulladok...A ritmusommal minden ok,és emélm jó darabig a psvt is elkerül!!!!

Szia Lavanda!

Ilyenkor ez természetes. Én extráztam nagyon gyakran, volt úgy, hogy minden 10-diket mellé ütötte egész nap. De ez folyamatosan kopott ki. Nekem ilyen köhögő érzésem volt, olyankor folyton szorított és köhögnöm kellett, de kb. egy-másfél hónap és kikopik. A regenerálódás során ez természetes úgy tudom. Örülök, hogy csatlakoztál és majd ha lesz kedved írd meg a történetedet:)

Zita! Ugye minden rendben és jól vagy!

Írjál!!!!!!!!!!!!!

Nati, visszaolvastam! Hűűű! Hát én ezt nem bírtam volna ki...

Miért merült fel a pacemaker lehetősége műtét közben???

A talán most határozott nemre változott. Legalábbis most ezt érzem: nem akarom, kinövöm, elmúlik stb...

Azt kell mérlegelnem magamban hogy mitől félek jobban: a következő psvt-s epizódtól, vagy a beavatkozástól???

Most éppen a beavatkozástól!

Nati, köszönök mindent!

Nekem 12 éves korom óta van... Szóval nagyon hasonló a múltunk.

Kérlek priviben írd le a kórház ill. az ablációt végző orvosod nevét.

Köszönöm, előre is.

Talán, talán megpróbálom, de még nagyon talán...

Jajj kicsi Ági... annyira együtt érzek veled, én ugyanígy voltam, mint te. 11 éves korom óta indult el az egész hercehurca és 34 éves koromban szántam rá magamat. Nagyon féltem én is, de már elviselhetetlen volt a kiszámíthatatlanság. Hogy nem tudok elmenni sehova és mindig azt kell lessenem, hogy akárhova megyek van-e a kórház a közelben. Már nyaralni is úgy mentünk (én terveztem mindig), hogy olyan szállást találjunk ami nagy városban kórház mellett van és ha akármi baj van, akkor egyből lehessen oda menni. Külföldre nem is mentünk az utóbbi tíz évben amikor már egyre jobban felerősödtek a tünetek. A papírjaim nálam voltak, gyógyszerek és már elkészítve a táskám, ha be kell feküdnöm. Nevetséges mi?:)) hát igen az, de így voltam nyugodt.

Hanyatt fekvés, leguggolás, lépcsőzés, sőt hidegben fázáskor is egyből már ugrott is ki és sosem tudtam, hogy most meghalok-e vajon:( Nekem egy gyermekem van, most lesz tíz éves, de ezt a tíz évet úgy éltem végig, hogy mi lesz vele, ha én esetleg....

Aztán amikor már a nyolcadik orvos is az ablatiot tanácsolta és szó szerint ráerőszakoltak, akkor nem tudtam mit tenni, mennem kellett. Nagyon féltem, mert már hónapokkal előre tudtam, hogy mikor lesz a műtét, de mire odakerült volna a sor, halasztottak egy hónapot, szóval ez alatt az idő alatt öregedtem tíz évet. Maga a műtét nem volt kellemes. Ha visszaolvasol kb. 2011. február 22 környékére, akkor megtalálod az írásaimat, mert itt a lányok öntöttek belém lelket, utána leírtam sokmindent. Magáról a műtétről sajnos csak rosszakat tudok elmondani, de kibírtam (lett egy második születésnapom, mert azon a napon születtem meg újra másodszor - most már mosolyogva gondolok erre) Szóval a sok megpróbáltatás ellenére is azt tudom mondani, hogy örülök, hogy megcsináltattam, mert már csak az extrák maradtak nekem ajándékba örökre, de nem kell folyton kórházba rohanni és már elmerészkedek olyan helyekre is, ahol nincs a közvetlen közelben kórház... de halkan mondom.. azért még ma is gondolok erre, és körbeszimatolok, hogy hol van a legközelebbi:D:D de ez már egy másik betegség, amit úgy hívnak: pánik:( sajnos ennyi megpróbáltatás után nem csoda, ha az ember áldozatul esik ennek a nyavajás kórnak is. Na tessék és közben egy extra, nehogy megfeletkezzek róla...:(

Bármi kérdésed van írj csak, én még mindig azt tanácsolom, vágj bele!! tudok jó kórházat, profi orvost, menj el, csináld meg és szüless újá te is, meglátod sikerülni fog és más lesz az életed. Ez már olyan műtét, hogy a portás csinálja - ezt mondják, annyira rutinszerű. De én is nagyon féltem és ott egy kicsit meghaltam, de hát ezt húztuk az élettől. Megkaptuk a bajt, hát próbáljunk rá megoldást találni. Az ablatio nagyon jó megoldás. Nekem még mindig ott dobog néha a rohadék ér magába csak úgy,(legalábbis úgy érzem) de már nem zavar, nem árthat nekem. Sajnos az extrák, begyorsulások, vérnyomi emelkedés is itt van, de ezek még elviselhetőbbek, mint amikor órákig kiugrik és azt sem tudod, hogy most mi lesz.

Szörnyű ez lányok:( és sokan azt mondják, hogy szimulánsok vagyunk, meghogy túl sokat foglalkozunk magunkkal, aki ezt nem éli át, soha nem is fogja megérteni, soha nem fogja érezni azt az érzést ami keservessé teszi a mindennapjainkat.

Na nem rivok:) tovább, hanem inkább bíztatlak és szeretném ha minél előbb meggyógyulnál te is.:)

Nati!

Köszönöm a tanácsodat, kedves vagy.

Tudod, annyira félek az ablációtól..... az jár a fejemben, hogy mi lesz, ha ha nem sikerül, vagy rosszabb lesz, esetleg rossz helyen égetnek stb.... Mi lesz, ha nem tudom felnevelni a gyerkőcöket (3 éves és 11 hónapos). Még olyan kicsik.... De így sem jó. Minden nap érzem, hogy "be akar indulni" valamitől, pl. lehajolok hirtelen, vagy nyújtózkodok, nevetek stb. Ilyen mindennapos dolgoktól. Aztán van hogy hirtelen visszatartom a levegőt és ha csak néhány másodperce tart visszaáll, ha ez nem sikerül, akkor várok egy órát és irány a kórház. Habár már nem pánikolok ilyenkor, mégis nagyon nehéz ez a kiszámíthatatlanság, eléggé ránehezedik az életemre.

Komolyan, lassan azon gondolkodok, elmegyek egy pszichológushoz, hogy segítsen felkészülni az ablációra, mert még a gondolatától is rettegek.

Ági az ablatio megoldaná a gondodat, én is így voltam. A PSVT-k elmúltak, csak az ES-ek vannak, de azok már elviselhetőbbek.

Mindenkinek jobbulást!

Helena, fel a fejjel, majd jönnek jobb napok.

én is hasonlóan, csak engem a "gyorsak" kínoznak, lassan már hetente járok ügyeltre, hogy rendbe tegyék a ritmuszavaromat.

Legutóbb vasárnap kora reggel voltam...

Nagyon kemény front jön a hétvégén, szóval vigyázzon mindenki, sok pihi és semmi stressz! :)

Sziasztok!

Nekem is volt gyakran ilyen 100-120-as pulzus, ami nem psvt-s epizód volt, hanem csak úgy simán...

Nekem a stressz és a pánik szokta kihozni. Ami segít: nyugodt lassú légzés, elnyújtott kilégzés, továbbá: figyelem elterelés (nem vagyok nagy tv-zős, de ilyenkor bekapcsolom és keresek valamit ami leköt), na és egy kis hát, vagy talp simi, mert az nagyon ellazít (persze csak ha kéznél van a férjem is)

Arra gondoljatok, hogy ez tuti nem veszélyes. Nekem az is segít, hogy meg sem mérem a pulzusom inkább, hogy ne is idegesítsem magam. Utoljára a terhességem alatt nézegettem. Mostanság nem szoktam, mert ha psvt-s epizód van, azt úgy is észre veszem, meg az extrákat is. Előbbit meg majd megmérik a kórházba, ha nem akar megszűnni.

Erről eszembe jut valami érdekes. Nekem a psvt-s epizódok alatt évről évre csökken a max. frekvencia. Az első terhességem alatt a 200-at környékezte, utána olyan 180 körüli volt, majd az utóbbi évben már csak 160 körüli, legutóbb még 150-re is lement. (Nyugalmi helyzetben, még verapamil nélkül. Első, hogy monitorra kötnek és ott szoktam figyelgetni)

Bedig a Betaloc-ot még csak néhány hete szedem, nem az lhet a felelős.

Ha így haladok, akkor kb 10 év alatt lemegy 90-re és nem is kell az az abláció! :D

(Na jó, ez vicc volt, tudom kicsit béna)

Mindenkinek nyugodt és ritmusos éjszakát kívánok!

Lányok, nagyon sajnálom, hogy mindenki rosszul van. Sajnos ez a hidegből meleg, melegből hideg nem tesz jót a szervezetünknek, én már alig várom, hogy valami legyen, mindegy, hogy hideg vagy meleg csak már álljon be ez az idő, mert tökretesz.

Tundeva!! nekem is már két hete 90 felett van a pulzusom és éjszakánként nem bírok aludni, a vérnyomásom is felmegy, pedig szedem a gyógyszeremet (Lokren) + még Frontin ha nem elég és így sem akar lelassulni. Nem beszélve az extrákról, egyfolytában belémvágnak és ez szörnyű:(

Helena!! együttérzek veled az extrák miatt, nekem is naponta több van és némelyik annyira tud fájni, nemelyik meg olyan fura. Elkezdtem szedni a magnéziumot nagy dózisban, ez segíteni szokott.

Ági!! Én is átéltem már ezeket. Kórház, verapamil, "halál utáni újra élek" érzés:( Én 2011-ben megcsináltattam az ablatiot és azt tudom mondani, hogy örülök, hogy megcsináltam mert azóta nincs psvt, csak extra. Viszont borzalmas volt, de megérte.

Remélem hamarosan jobb napok köszöntenek ránk.

Ritmusos napokat mindenkinek!!! és jobbulást!!!

Sziasztok!

Nálam is rosszul kezdődött az ősz, szeptembertől, ha jól számolom 4-szer voltam sürgősségin, mert volt hosszabb psvt-s epizód. Szerencsére első adag verapamil szuritól visszaállt. Betaloc zok-ot szedek, sokat segít az extrák terén, de sajna a begyorsulások így is jelentkeznek. :(

Az orvosom az ablációt sürgeti, én meg halasztgatom, mert nem tudok szembenézni a dologgal. Nagyon félek tőle és attól is, hogy nem biztos a siker.

Ezeket leszámítva nagyon jól vagyok, vagyis a hangulatom szuper. Ma gyönyörű napunk van, sétáltunk is a férjemmel 6 km-t.

Nagyon-nagyon bízok abban, hogy ha nincs betegségtudatom, a tüneteim is enyhülnek majd. Egyszerűen nem fogadom el a betegséget!!!!

Sziasztok,

Én is veletek tartok, sajnos egyre nehezebben bírom az őszt, régebben a nyár nem ment. Kb., két hata folyamatosan gyenge vagyok, meg is betegedtem, hurutos lettem, és borzongásaim. A gyógyszerem elfogy a hétvégén, remélem addigra jobb lesz a pulzusom is, mert most baromira sok ES-m van és fájnak.