Kinek van szívritmuszavara, ki esett át szívkatéterezésen? (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Én is új vagyok, és szintén régóta nyomon követem sorsotok és merítek napról-napra erőt belőletek, figyelem tapasztalataitokat.

Úgy éreztem itt az ideje, hogy én is leírjam az én történetemet, ezzel segítve másokat.

10 éve szenvedek a PSVT-től, ami nálam elég ritkán jelentkezik, évente 1-2 hosszabb epizód van viszont ezek mindig kórházi beavatkozást igényeltek. (mentő, ügyelet, verapamil injekció)

Mindig nagyon megvisel, és én is pánikolok, sokáig nem tudok nem arra gondolni, mikor jelentkezik ismét.

Mivel szeptemberben 2-szer is megéltem 2 hosszabb epizódot, ezért én is úgy döntöttem felkeresek egy profit, mondja meg nekem a tutit. Helyi kardiológusok is ajánlották az ablációt, de mivel ritkán van nem tudtam eldönteni bevállaljam-e. Elmentem Dr. Gellér-hez, akit egy ismerős ajánlott. Természetesen ő ajánlja az ablációt, kaptam időpontot január 14.re, amit egyéb „női” problémák miatt, végül át kellett rakatnom. Az új időpont február 18.

Még mindig nem tudom érdemes-e nekem ebbe belevágni, de ha visszagondolok az előző 2 rohamomra, ami 2 gyerekes anyuka lévén, (ráadásul többnyire egyedül vagyok a gyerekekkel) és azon kívül, hogy be kell jutnom a kórházba, még a gyerekek felügyeletét is meg kell oldanom, sajnos én is mindig nagyon bepánikolok, szóval ha ez megszűnne, sokkal nyugodtabb lehetnék.

Ezen kívül nekem még van egy problémám, ami sajnos nagyon befolyásolja a mindennapjaimat. Refluxom van, nyitva van a gyomorszájam, rekeszizom sérv, szeptembertől nagyon erősen jelentkezik nálam, ami szintén tud szíveredetű problémákhoz hasonló tűneteket produkálni. Szóval az extrák meg ilyenek lehetnek attól is. Sőt az utolsó 2 rohamomkor, refluxos rohamom is van, nem tudom eldönteni egyik van a másiktól vagy fordítva.

Nem tudom, van köztetek esetleg olyan, akinek még van hasonló problémája? Már teljesen kiműveltem magam ebben a témában, olvastam külföldi honlapokon is cikkeket, miszerint, a reflux is okozhat szívritmuszavart. Mivel hogy egy idegpályán mozog a gyomorszáj és a szív….

Szóval elég összetett probléma, orvosok általában furin néznek rám, amikor előjövök ezekkel a problémámmal, ők a 2 dolgot teljesen külön veszik, kezelik, bár volt orvos, aki azt mondta hogy előfordulhat, hogy van összefüggés

Sokatoknál olvastam, hogy lefekvés után jelentkeznek az extrák, nos nekem is szokott lenni, de ezt ugyancsak összefüggésbe tudom hozni a refluxommal, kíváncsi lennék van-e köztetek olyan, aki szintén szenved még refluxtól is.

Nos, elég hosszúra sikerült a bemutatkozásom, várom észrevételeteket, tanácsaitokat, kérdéseiteket!

Barbi

Szia Sanya!

Én is üdvözöllek a fórumon.Nemrég csatlakoztam én is ide,sok erőt meritek a sorstársaktól.

Leirnád a történetedet?

Szia Sanya!

Szeretettel üdvözöllek!

Jó helyre kattintottál,sokat segítenek itt a fórumozók egymásnak.Ha nem titok, hány éves vagy?

Szia!

Köszi!

Igazából semmi nem indokolja azt a 2-3 hetet, de ezt a nővérke mondta, nem is a doktor. A dokim pont műtött mikor elengedtek, így nem is tudtam vele konzultálni erről.

Amint a sebek begyógyulnak szerintem már nem változik semmi, de azért hagyom a testem egy hetet regenerálódni a sokkból.

A sportolás akkor nem okozott problémát?

Szia Szasza!

Örülök, hogy jól vagy!Mielőbbi gyógyulást!

Én most egy kicsit aggódom, hogy vajon nekem miért nem kellett semmilyen gyógyszert szednem abláció után és futni, bicajozni is engedett a doki 2-3 napra rá.Ezek szerint nem minden kórházban egyforma a protokoll?

Mindenkinek szép napot!

Ildikó!

A félelem teljesen természetes,normális reakció egy ilyen beavatkozást megelőzően.

Szívesen, nekem is jól esett olvasni "Hajnalka1224" karácsonyi részletes leírását, gondoltam egy kis lelki fröccsöt adhatok vele.

Szorítunk neked hétfőn!

Köszönöm, bár a műtét inkább az orvosok érdeme, mint az enyém...:)

Egy kicsit megnyugtattál, hogy nem vagyok egyedül ezzel a mell-és fejlüktetéssel.

Valószínűleg valóban a gyógyszer hiánya okozza ezt. Tegnap elég nagy kéztetést éreztem én is a gyógyszer bevételére, de ez mára enyhülni látszik kicsit.

Köszönöm!

"Kis" update:

Éjszaka tudtam egy nagyot aludni, mivel elég fáradt voltam és ez határozottan jót tett!

Enyhébben érzem a dobogást a fejemben, bár még nem tökéletes, de a tegnapi naphoz képest jobban vagyok.

Jelenleg 72-es pulzusszámmal ülök itt gyógyszer nélkül és nem érzek semmilyen ritmuszavart!

A tegnapi feszült érzés alábbhagyott, majdnem úgy érzem magam -ülve és fekve- mint gyógyszer mellett.

Egy enyhe szúró érzést azért még érzek a mellkasomban és egy kicsit megerőltetőnek érzem a sétát is. (egyáltalán nem esik nehezemre, csak nem szeretném érezni annyira az erős szívdobogást és inkább ülök, vagy fekszem)

Még írok, ha valami változás következik be az állapotomat illetően.

Annyi lemaradt, hogy aspirin protect-et szednem kell 1 hónapig, meg azt tanácsolták, hogy 2-3 hétig ne terheljem magam nagyon.

Köszönöm mindenkinek a bíztatást és a jó kívánságokat, hasonló jókat kívánok nektek is!

Szia Szasza!

Örülök, hogy szerencsésen már haza is érkeztél, jobbulást!:) Köszi, hogy ilyen korrekten leírtad a tapasztalataidat. Nekem már most "zabszem szindrómám" van, pedig még 2 nap... Többiek remélem jól vannak, én tegnap iszonyatosan extráztam..:(

Szia Szasza. Gratulálok a sikeres műtéthez (úgy látom én lehetek az első, aki ezt megteszi) És ezek után nagyon gyors lábadozást és gyógyulást, jó egészséget kívánok neked. Hamarosan el is felejted ezt a csúnya napot.Nagyon bátor voltál. Meglátod,most már minden jól fog alakulni. Amint olvastam az írásodat lejátszódott előttem az én esetem is újra és újra. Engem is ugyanott műtöttek (Dr. Gellér) Engem megviselt, mert gyenge idegzetű vagyok és inkább lelkileg készültem ki, mint testileg. A műtét utáni gyors dobogás és fejben érezhető ütés dettó ugyanez volt nekem is. Mintha hiányozna a megszokott gyógyszeradagom. Én a fáradtságnak tudtam be, mert hát iszonyú megerőltető nehézségen esett keresztül a szervezetünk. Én kapaszkodva tudtam csak menni a mosdóhoz, mert én még szédültem is, mintha fejbe vertek volna vagy leesett volna a vérnyomásom. A szívem hol állati lassan, hol meg iszonyú gyorsan vert.

Szóval a gyors dobogás a gyengeségtől is lehet még pluszban DE!!!! nekem nem attól volt, hanem tényleg hiányzott a gyógyszeradagom. Én már előtte két nappal nem szedhettem. Nem concor-t de hasonlót, nekem már a concor nem hatott, erősebbre váltottam még jó pár évvel ezelőtt. Tehát a műtéti beavatkozás a Psvt illetve extra kiugrás megszüntetésére irányul nem pedig a gyors dobogásra ami persze ritmusos. (a gyors dobogáson a kb.max 110-es pulzit értem) Én szóltam a dokimnak miután hazajöttem, sőt telefonáltam vissza a kórházba is és mondták, hogy persze szedjem és lassan álljak le róla. Hát ez nem ment. Két éve műtöttek de még mindig szedem, igaz, hogy keveset, esténként egy negyedet (ez szerintem már pszichés) de szükségem van rá, mert folyton lépcsőzöm, (tehát lépcsőzés utáni gyors verés érzés bármilyen nemű mozdulatnál) De elképzelhető, hogy nálad majd idővel elmúlik. Azért szerintem nem illdomos abbahagyni a gyógyszert egyik napról a másikra, főleg, ha évekig szedted. Nálam itt ragadt a gyógyszerem, beveszek esténként egy negyedet és 75-80-as vagyok. Az extrák ellen viszont tenni nem tudok, jönnek, látnak, győznek:(

MÉg egyszer nagyon jó egészséget és mielőbbi felépülést kívánok neked és várjuk a további fejleményeket a javulás terén. Vannak akik előtte állnak még az ablationak, beléjük biztos most öntöttél egy kis erőt:) Köszönjük.

Sziasztok fórumtársak!

Túl vagyok z abláción...

Egy kicsit vegyes érzelmekkel kell írjak róla, de lássuk az elejétől.

Tegnap 10 óra körül megérkeztem a Semmelweis Egyetem városmajor utcai építményébe.

Az alagsorban ki volt írva, hogy "betegfelvétel". Kb. 15 perc sorbanállás után ki is derült, hogy az épület földszintjén kell folytassam a várakozást, ahol az osztály is van.

Ott kb. még 20 perc várakozás, de legalább sínen vagyok. Megkaptam a papírokat, irány az osztály...

Kaptam az alkaromba egy kanült, aláírogattam a papírokat, majd kiültettek a folyósóra, mivel nem volt szabad ágy.

Kb. 10 perc múlva szólít az ápoló, hogy megyünk (de még ágyam sem volt). Na mondom, itt aztán gyorsan mennek a dolgok.

De a műtő előtt újra megállt az idő. Kb. másfél óra várakozás következett "zabszem" szindrómával.

A végére annyira elfáradt az idegrendszerem, hogy majdnem meg is nyugodtam. Erre jöttek kifelé az orvosok a műtő felől. Adás van -gondoltam-, gyors pisilés és visszamentem, mire kitolták az előttem sorra került srácot.

Az ápoló visszajött és behívott a műtőbe. Vetkőzés, borotválás, lekötözés következett, az orvosok ebédeltek.

Kis szünet után megkezdődött a "műtét".

A doktornő odajött hozzám, miután megkaptam a nyugtatót, és nagyon kedvesen elmagyarázta, hogy mi fog történni. Ekkor remegtem mint a kocsonya, azt hiszem a gyógyszertől.

Próbáltam relaxálni+ gyomorlégzés, de nem enyhült a remegés.

Két-három szúrás a jobb ágyékon, majd egy kellemetlen érzés,mikor tolták fel a szondát.

Először a csípőcsontnál éreztem, majd a mellkasi résznél. Ez volt az egészben a leg kellemetlenebb, nem mondanám fájdalmasnak, csak nagyon rossz,kellemetlen érzésnek.

Ahogy mozgatta az orvos a szondát, még éreztem párszor ezt a "maradandó" érzést.

Majd ápoló srác odaszólt egy kollégájának a deffibrillátort emlegetve. Ekkor szerintem kikerekedett a dokik szeme az oszcilloszkópot (remélem jól tudom a nevét)figyelve, mert az ütő biztosan megállt bennem annyira megijedtem. Egy pár mp múlva kiderült, hogy csak valahová át kell vigyék.

Nagy kő esett le a szívemről... :D

Ezután egy érdekes érzés következett,aminek következtében el is nevettem magam. :)

Nem tudom, hogy csinálták, (talán az egyik szondával?!) de a jobb lapockám alatt mintha egy henger alakú lufit fújnának fel és engednének le gyorsan egymás után, remegtetést előidézve.

Ezután vártam a fájdalmas égetést, de közölte a doktor, hogy készen vagyunk, teszt következik.

Kezdtem megnyugodni, hogy lassan véget ér az "élmény".

Ekkor kaptam egy kis gyógyszert, amelytől elkezdett brutálisan verni a szívem, mikor nagy levegőt vettem, mintha 2-3 ütést kihagyott volna,majd megint kemény pumpálás...

Pár percig így ment, majd szép lassan visszaállt a szívműködésem.

Azt mondták minden rendben, kész vagyunk.

A szonda kivételét nem éreztem.

Az egész kb. 3/4 óráig tartott.

Kaptam egy szorítókötést,majd irány az osztály.

A jobb lábam 3 óra hosszáig nem hajlíthattam és szigorúan feküdni kellett.

17h-kor levették a nyomókötést és felülhettem enni.

Éhes voltam, de a kaja még ennek ellenére sem volt valami finom. (pedig ilyenkor minden ízleni szokott, de ez annyira pocsék volt, hogy nem ettem meg mindet)

18h-kor felkelhettem kis időre, pisilés, ivás stb.

Ekkor már egész kellemesen éreztem magam az eddigi tortúrához képest.

Ez alatt az idő alatt kb.2 órán át nagyon kellemesnek éreztem a tapasztalatokat. Mégpedig alig éreztem, hogy ver a szívem. Oh, mondom már megérte.

De mikor kimentem sétálni kicsit éreztem, hogy felerősödik a szívverésem.Mint amikor elfelejtetem bevenni a concort. Nem volt gyors, csak erősen vert, a fejemben éreztem a szívem lüktetését és ez így ment fél egyig.Nagyon fáradt voltam de nem tudtam elaludni.

Fél 1-kor újra gyengébben kezdett verni és aludni is tudtam egészen 3 óráig. 3-tól 6-ig plafon nézés. Majd még egy kis alvás fél 8-ig.

Az éjszaka folyamán sokszor úgy éreztem ,mintha egy szondát bennem felejtettek volna. (nem volt túl kellemes)

Ébredés után újra kezdődött a fejem lüktetése, mikor felálltam. Éreztem a concor hiányát.

Eléggé elkeseredtem. Arra számítottam, hogy olyan érzés lesz a beavatkozás után az élet, mint a concorral, de ez az erős szívverés nem nagyon tetszik.

Az orvosommal sajnos nem tudtam már megbeszélni ezt, mert éppen műtött és nem vártam már meg, de bejelentkeztem az itteni cardiológusomhoz.

Nyilván még friss a dolog és nem szeretnék elhamarkodottam ítélkezni ezért még "update"-elek majd.

Lehet, hogy csak a sokéves -jól megszokott- gyógyszer adagért "lázadozik" a szervezet.

(legalább is szeretném ezt hinni, mert amennyiben ez nem lesz jobb nem értékelem pozitívumként az ablációt)

Összegezve:

Fájdalom:10/3

Kellemetlenség:10/7,5

A kórházról és a személyzetéről még írnék pár szót.

Ilyennek kellene lennie minden magyar kórháznak!

Mindent mindig elmagyaráztak az orvosok és az ápolók,a nővérek ugrottak kérés nélkül, kérésre pedig szinte repültek.

Nagyon korrekt volt: 10/10.

Elnézést a terjedelemért, de így próbálok meg segíteni a még át nem esett sorstársakon!

U.i: A "plafonnézés" idejére vigyetek mp3 lejátszót a kedvenc zenéitekkel, vagy könyvet, ha szerettek olvasni.

Azoktól kérdezném, aki túl van "mindenen", hogy: Nektek is volt erős szívveréses tapasztalatotok a gyógyszer elhagyása, vagy a beavatkozás után?

Sziasztok!

Hú tényleg de sok új lett hirtelen:(Üdv nekik!

Én is szívből szorítok minden abláció előtt állónak,kíváncsian várom élménybeszámolóikat!Én totál "nyápicnak"érzem magam köztetek,nekem ugyanis nagyon rossz volt az abláció,rosszabb a szüléseknél(császár volt)!De lehet,hogy csak azért volt mindez,mert ezt túl agyaltam,hogy elolvastam előre mindent,mit ,hogy csinálnak és nekem ott tényleg minden rossz volt(még a katéter felvezetés is:( )Na mindegy,már lassan biztos vagyok benne,hogy én vagyok túl kényes!

Sziasztok!

Hű de sokan lettünk! Üdv az újaknak!

Szasza, kitartást holnapra! Minden rendben lesz!Majd mesélj!

Ildikó, igen felvettem a kapcsolatot az orvosoddal, január végén megyek konzultációra az abláció ügyében és utána remélem hamar túl leszek rajta!

Most gondolkozok én is, hogy kisgyerkőcös anyukáknak nem biztos hogy a legszerencsésebb a január, február, március a vírusok miatt.

A nagy nekünk is szorgalmasan hozza haza az oviból a nyavalyákat, a kicsi kb. 1 hét késéssel lesz beteg, hol egyiket, hol másikat ápolom és közben folyamatosan náthás vagyok.

Most a kicsin van a sor, kedden 40 C fokos láza volt (!), már szerencsére jobban van!

Magamról most végre jót írhatok, merthogy mostanában elkerült a begyorsulás és még az az "éjszakai, pánikos valami" is (KOP-KOP-KOP)ami van: extrák és nagy-nagy bedobbanások, de ezeket már észre sem veszem! :)

Ildikó jobbulást kívánok!

Jó éjt mindenkinek!

Szia!

Köszi, hét végén írok, hogy milyen is volt...

(ha túlélem) :)

Szia Szasza!

Üdv a fórumon,szorítok majd Neked, én hétfőn megyek, ha minden igaz.:)

Sziasztok!

Az én történetem hosszú,13 évig éltem rossz házasságban,állandó veszekedések jellemezték,csak a gyerek miatt maradtam aférjemmel,de idegileg és lelkileg nagyon kikészültem.Végül elváltam.2003-ban megismerkedtem a mostani férjemmel,született egy kislányunk aki most 3,5 éves.A válásom miatt megromlott a viszonyom az édesanyámmal aki inkább a volt férjemet pártolta,olyannyira hogy az én örökségemet átadta a volt férjemnek.5év után rájött az anyám hogy hülyeséget csinált,de már nem tudta vagy nem akarta visszacsinálni.Na ekkor kezdödtek az én problémáim.2004-ben kerültem először korházba supraventrikuláris tahicardiával.Miután helyreraktak Verapamilt szedtem 5 évig,nem is volt problémám 2009-ig amikor is terhes lettem,és abbahagytam a gyógyszert.7 hónapos terhesen ismét korházba kerültem pitvar fibrillációval,megint helyreraktak,de a terhesség miatt nem adtak gyógyszert amit állandóan szedhetnék.Szülés után 3 évig nem volt probléma leszámitva az extrákat,mert azok voltak,mignem 2012.májusában megint kórházba kerültem supraventrikuláris tahicardiával.Ekkor javasolták az ablációt,ami meg is történt juniusban.Most Concort szedek 2.5mg-ot,de igy is vannak panaszaim.Hát röviden ennyi.Bocs hogy hosszú lett.

De igen,szültem.Van egy lányom.

Ne félj,nem vészes! Ha tudtam volna előtte h milyen,biztosan nem paráztam vna annyira.

Érzéstelenítenek,nekem csak a ritmuszavar és az égetés volt rossz.A többit (pl hogy vezeti fel az artérián a katétert) nem is érzed!!

Jah, a beavatkozás után adtatok a doktoroknak hálapénzt?

Egy kicsit dilemmázom a kérdésen...

Mert gondolom még nem szültél?! :)

Ha igen, akkor kezdek még jobban berezelni...

Kozmetikusként elmondhatom,h nem említhető egy lapon egy lazító masszázsal :)

Bár még kevés idő telt el az ablacio óta,de ha meg kell majd ismételni,újra bevállalom.

Szia Szasza! Üdvözöllek körünkben!

Én nagyon-nagyon féltem az ablációtól,három hónapja, hogy átestem rajta.Mindig azzal bátorítottam magam, hogy ha három szülést kibírtam, akkor ezt is ki kell bírnom.Jót mosolyogtam,jól fogalmaztál:az abláció a szüléshez képest egy lazító masszázs.

Sok sikert a holnapi naphoz, szerintem hétfőn már dolgozhatsz.Engem másnap hazaengedtek.

Azt hiszem, mindannyiunk nevében írhatom, hogy várjuk a beszámolódat.Fel a fejjel, minden rendben lesz!

A szülés rosszabb volt?!

Bent voltam ,mikor a feleségem szült, de az ablációt a szüléshez képest kb. egy lazító masszázsnak képzelem... Vagy nem az?! :)

Nálam jobban nem hiszem h félt bárki is ettől a műtéttől. A műtőben fel kellett a fiúknak tenni az ágyra,már annyi erő sem volt bennem,azt éreztem h elájulok.Persze hiába kértem egy kis nyugiszurit,nem adhattak.A félelemtől már 190-nel ment a szivem,nem kellett túl sok gyorsító! :)

Azt tudom tanácsolni,h arra gondolj itt a műtét előtt,h minden rendben lesz utánna. Nekem is van egy 4 éves kislányom,megviselte szegényt a beavatkozás előtti néhány nap,azért mert azt látta h ki vagyok borulva,ideges vagyok,stb.

Nem volt vészes,a szülés rosszabb volt!

Azt sajnálom h nem vállaltam be az ablációt már sokkal hamarabb.2szer voltam életveszélyben a psvt-s roham alatt. (mindkétszer rosszul látott el az ügyeletes orvos.)

Engem Pesten a Gottsegen-be műtött Dr. Kardos Attila.