Főoldal » Fórumok » Szépség & Egészség fórumok » Kinek van szívritmuszavara, ki esett át szívkatéterezésen? fórum

Kinek van szívritmuszavara, ki esett át szívkatéterezésen? (beszélgetős fórum)


❮❮ ... 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 ... ❯❯
1579. pázizita
2013. jan. 24. 22:30

Sziasztok!

Rég írtam. Üdv az újaknak. Minden nap olvaslak Titeket,csak nem nagyon volt időm írni,de ezt a napokban pótolom!

1578. Ildikó0808 (válaszként erre: 1575. - Artist)
2013. jan. 24. 12:57

Szia Artist!

Köszi, hogy érdeklődsz. Megvagyok... Hol jobb, hol rosszabb. A napokban egész jól viselkedett a szívecském, na aztán ma bepótolja a dolgokat, olyan sok az extrám. Az előbb meg már úgy éreztem, mintha turbó üzemmódra készülődne, de aztán mégsem. Remélem a nap további részében jobb lesz, mert egyedül vagyok itthon, szokás szerint, és így elég rossz.:( Te hogy vagy? Remélem jobban már! Azért elkeserítő, hogy akinél el tudták végezni az ablációt, az is ilyen szinten szarul érzi magát.

"Többiek"!

Ti hogy vagytok?

Ági!

Kíváncsian várom, hogy miben egyeztek meg, mit javasol a doki. Gondoltam rád mostanság, hogy nem nagyon fórumoztál. Jól voltál, vagy csak nem értél rá?

Nati!

Tegnap már nagyon későn tudtalak volna visszacsörgetni, ezért nem tettem. De pótoljuk!:) Szép, ritmusos napocskát mindenkinek!

Ildikó

1577. NataliaWeiss (válaszként erre: 1576. - 9e7be62190)
2013. jan. 23. 12:28
Majd írd meg, hogy mi volt a dokinál Ági!
2013. jan. 23. 11:32

Sziasztok!

Hát igen, ez az idő...

Tegnapelőtt arra ébredtem, hogy "szalad a szívem"... Nem psvt-s epizód, hanem valami más érzés, de nagyon kellemetlen... Most megyek orvoshoz az abláció ügyében...

1575. artist (válaszként erre: 1570. - Ildikó0808)
2013. jan. 22. 21:51
Kedves Ildikó! Gyógyulgatsz? Javulás esetleg? :)
1574. artist (válaszként erre: 1573. - NataliaWeiss)
2013. jan. 22. 21:49
Sajnos én is ezt tapasztaltam a mai nap folyamán, extrák, szívremegések, pillanatnyi leállások. Mondhatjuk, csak a szokásos.... :( Jó pihenést mindenkinek!
2013. jan. 22. 19:46

Sziasztok Lánykák, Fiúcskák!:)) (csak szeretetből írom így, mielőtt bárki is gyanakodni kezdene:)


Ki hogy vagyon ezeken a frontos, változékony napokon? Nálam extrák,extrák és extrák:( Mintha valami önálló szerkezet működne odabenn:( legváratlanabb pillanatban csap belém. Frissen műtöttek? Hogy vannak? Remélem jobban, s egyre jobban:) További szép ritmusos hetet minden ritmusra vágyónak!:)

1572. barbidus (válaszként erre: 1571. - Rixyke1976)
2013. jan. 19. 13:26

Szia Rixyke,

Kitartás neked február 1-re, szívből remélem, hogy javulást hoz az abláció.

Sajnos ezt a rettegést én teljesen átérzem, hogy az ember mindig attól fél, mikor és hol tőr rá a következő roham. És az estékekkel is hasonló a helyzet. Lehet én is kipróbálok valami nyugtatót, ráadásul a refluxom miatt még sokkal rosszabb, mert furcsa mellkasi panaszokat tud ez a betegség produkálni, sosem tudom, hogy mi a gond és ez nagyon elbizonytalanít. Próbálok nem foglalkozni ezekkel a dolgokkal, de egyenlőre nem nagyon megy. Pedig jó lenne, mert közel vagyok, hogy teljesen bepánikoljak.... :(

2013. jan. 18. 06:22
Szia barbidus!Az én szívritmus zavarom kezdete 120-as pulzusszámmal kezdődött egy darabig concor 5 mg-ot szedtem rá utánna mindíg úgy éeztem mintha idegrángatolódzás lenne a melkasomban nem is foglalkoztam vele mert úgy véltem az.A baj akkor kezdődött mikor erősebbé váltak ezek az érzések és 160-as pulzus mellé érezted hogy a szíved össze vissza ver hol hirtelen nagyon sokat utána rögtön egy ütést kihagy és kezdi az egészet előről.Nem múlt el így kerültem kórházba a kardiológiai őrzőbe ahol mozdulatlanul feküdve infúziókkal és inekciókkal teli 5 óra múlva helyre tudták álítani a ritmust.1 évig úgy ahogy panaszmentes voltam december 12-e óta viszont megint őrző 160-as pulzus és rengeteg gyógyszer.A baj az hogy most már a gyógyszer sem segít nem tudok annyi munkát elvégezni mint amit megszoktam mert rögtön baj van és ráadásul ez a borzasztó rettegés mikor jön rád és hol.Ráadásul mindíg este lefekvéskor félelem érzet vesz hatalmába nyugtalanság ilyenkor bedobok egy nyutatót szerintem pánikbetegség is van benne,de hidd el nem vagyok egy orvoshoz járó fajta majdnem csak akkor megyek ha visznek.puszi
2013. jan. 17. 20:50

Csajok, srácok!

Remélem válaszoltam mindenkinek minden kérdésére. Köszi, hogy ennyien támogattatok, itt és privátban is.:):)

1569. Ildikó0808 (válaszként erre: 1559. - Rixyke1976)
2013. jan. 17. 20:48

Szia Rixyke!

Köszönöm szépen!

Nagyon gondolok majd rád! Kibírod!! Ha bármi kérdésed van, írj nyugodtan! Pussz

1568. Szasza1978 (válaszként erre: 1561. - Barbidus)
2013. jan. 17. 20:34

barbidus!

Ha az elmúlt 10 évben csak 2 rosszulléted volt és kis mennyiségű gyógyszerrel stabil vagy, az a tanácsom, hogy ne csináltasd még meg!

Ráérsz akkor ha rosszabbodik az állapotod!

És mindenkinek ezt tanácsolom.

Nekem is hasonló volt az előéletem és kicsit bánom, hogy belevágtam.

Nem a fájdalom miatt, hanem inkább a kockázat miatt.

Senki nem garantálja a sikert. Még lehet, hogy korai a nyilatkozatom, de 1 héttel az abláció után egyenlőre nem érzem úgy magam mint az 5mg-os concorral.

Persze ezzel nem szeretnék senkit lebeszélni az elhatározásáról, de jól gondoljátok meg!

1567. barbidus (válaszként erre: 1564. - Rixyke1976)
2013. jan. 17. 20:24
Szia, Nekem psvt-és rohamaim voltak, ami miatt az ablációt javasolják. Hirtelen nagyon szapora pulzus (200 körül)- Én nagyon elgondolkoztam, most hogy olvastam az ablációs "élményeket", persze biztos vagyok benne, hogy a következő kiugrásomnál, már meg is bánnám, ha most nem vállalnám be. Nekem is 2 gyermekem van és ha a neved mellett az évszám a születési dátumodat jelzi, akkor egyidősek vagyunk.... :)A Te ritmuszavaraidnak mik a tűnetei? Hogy derült ki?
1566. Evecee (válaszként erre: 1564. - Rixyke1976)
2013. jan. 17. 19:24

Sziasztok.

Holnap megyek a kardiológushoz,megbeszélni vele,hogy szeretném az ablációt.Valahogy nem félek tőle sokkal jobban az extráktól.Nekem is pitvar fibrillációm van megy SVES.Remélem sikerül a dokival egyezkednem.Már unom a sok gyógyszert én is propafenont szedek reggel,délbe este 150 mg-ot.Mellé még bisoprololt meg sajnos syncumart amit már nagyon gyűlölök.Holnap az is kiderül leállítanak e róla.

Hát mára röviden ennyi,holnap kiderül minden.

2013. jan. 17. 18:28

Sziasztok,


Én is elmesélném a történetem, ugyanis kedden átestem életem első (és remélhetőleg utolsó) ablációs beavatkozásán. Előzményként tudni kell, hogy 4 hónapja kezdődött nálam egy állandósult magas pulzus, 110-120 között. Egyetlen dolog vitte le 100 alá, a Herbária Szívnyugtató tea, de mivel 2 éves koromban volt egy szívműtétem velemszületetett rendellenesség miatt, így ezt nem akartam annyiban hagyni. Alacsony a vérnyomásom, tehát jól viseltem a magasabb pulzust, inkább lelkileg tűrtem nehezebben.

Hétfőre voltam előjegyezve Szegedre, éhgyomorral, vizsgálatokkal (vérvétel, EKG, szívultrahang, nyelőcsöves szívultrahang) vártam az elkerülhetetlent, de kb.3 óra felé közölték, hogy másnap reggel csinálják csak meg. Én már nagyon vártam, hogy túllegyek rajta, úgyhogy lelkileg eléggé megviselten foglaltam el a szobám. Pár óra múlva meghozták a szobatársam, egy ismerős arcot a folyosói várakozásról, akin el is végezték aznap az ablációt. Először belekezdett, hogy nagyon fájt és soha többet nem akar ilyet, majd megkérdezte, hogy én miért vagyok itt. Szegény abba is hagyta a panaszkodást, ahogy közöltem, hogy ugyanazért, nem akart tovább ijesztgetni. Ott voltam neki segíteni estére, nekem is jobb volt így, mert pár infót azért kicsaltam belőle, valamint meg tudtam figyelni, hogy hogyan zajlanak az utána lévő események.Reggel szokásos vérvétel után fél 8 körül jött értem a főnővér. Lekísért a műtőbe, ahol a nővérkék nagyon aranyosan fogadtak. Előkészítettek, mondták, hogy helyezkedjek el kényelmesen, mert közben nem nagyon mozoghatok. Az egy kicsit zavart, hogy majdnem fejem felett volt egy nagy szerkezet, röntgen gép, nem nagyon láttam tőle sajnos a monitorokat. 8-ra megérkeztek a dokik is és elkezdődött. Mindkét lábamnál szúrtak, valamint a nyakam is előkészítették, mert a gyerekkori műtétem miatt nem volt biztos, hogy sikerül a lábaimnál katéterezni. Szerencsére sikerült, ez volt az első jó hír. Gyorsan meglett a hiba, nem is kellett gyorsító, jöhetett az égetés. Ez nagyon fájt, mellkas és kar szorítással járt, szóltam is, hogy nehezen bírom. Kaptam egy adag fájdalomcsillapítót, a többit így már nem is éreztem, kicsit szédültem csak tőle. Miután nem történt egy darabig semmi, megkérdeztem, hogy mi a helyzet. Közölték, hogy sikeres volt az égetés, viszont találtak még egy hibát, csak nagyon nehéz hozzáférni, ezért még sokáig el fog tartani. Igencsak lassan telt innen az idő és elég eseménytelenül is, mert csak feltérképeztek órákig, kezdtem fázni, meg nyugtalan lenni.

Egyszer csak kaptam gyorsítót, valahogy ettől féltem a legjobban, mert nekem sose volt rosszulléttel járó magas pulzusom, nem tudtam milyen lesz. Nem volt kellemes, remegtem, mint a kocsonya. Később hallottam, hogy ablálni fognak, felkészültem lelkileg egy csomó égetésre, de csak egy történt, azt sem éreztem. Kevés kivárási idő után közölték, hogy kész vagyunk, meglett mindkét hiba és rendbe hoztak. Megkérdeztem a nővéreket, hogy mennyi az idő, negyed 1 volt. Annyira megkönnyebbültem, hogy sírni kezdtem. A kötés fájt, de már nem érdekelt.

Alig vártam, hogy lássam a férjem, féltettem őt, mert végig várta az egészet és hát nem gondoltuk, hogy ilyen hosszú lesz. Mivel délután kellett a 4 órát mozdulatlanul feküdnöm, így a férjem bent lehetett velem, a nővérek is örültek neki, hogy van aki tud itatni. A pisilést kibírtam, bár kellett, de inkább csak az utolsó órában, akkor meg már úgy voltam, hogy kitartok. . Felkelni nagyon rossz volt, szédültem, de utána ettem egy kis csokit, az jót tett. Este csak forgolódtam, mert megfájdult a derekam a sok háton fekvéstől, meg, a katéterek helye is fájdogált, nem volt kényelmes feküdni már. Néha bedobbant a szívem, ilyet sem éreztem még sose, de nagyon ritkán volt és még ritkábban jelentkezett enyhe mellkasi fájdalom.

A pulzusom már az első EKG-n visszaállt 70-re, azóta 70-80 között mozog. Másnap hazaengedtek, már jól vagyok, picit szédelgek, meg kell még szoknom hogy végre alacsonyabb a pulzusom.

Remélem tudtam segíteni azzal, hogy leírtam a történetem, nekem is nagyon sokat adott lelkileg olvasgatni a sorstársak beszámolóit, mert az orvosok nagyon szűkszavúak voltak végig.

Én is összegeznék:

Fájdalom: 10/5, az első égetés miatt

Kellemetlenség: 10/6

Személyzet hozzáállása: 10/10


Jobbulást kívánok mindenkinek

Gaby (30 éves)

1564. rixyke1976 (válaszként erre: 1563. - Barbidus)
2013. jan. 17. 17:29
Szia barbidus!A ritmuszavarom neve Parox.pitvari firillatio és flutter sajnos a napi 3x 150 mg propafenon sem használ éppen ma emelték az adagomat 2x300mg reggel és este délben pedig 150mg Az ablációra azért van szükség mert nem reagálnak a gyógyszereim a ritmuszavarra.Nehéz fizikai munkát nem végezhetek mert ha megpihenek rögtön kezdődi az egész műsor és kórház a vége.2 gyermekem van értük csinálom meg ezt beavatkozást de nagyon félek nekm is "zabszem szindrómám van" Köszönöm az érdeklődésed és neked mi a probléma?
1563. barbidus (válaszként erre: 1559. - Rixyke1976)
2013. jan. 17. 16:33

Szia Rixyike!


Neked miylen ritmuszavarod van? Én is megyek elvileg február 18.-án Gellér dokioz. Bár most elgondolkoztam.... :(

1562. Tundeva (válaszként erre: 1561. - Barbidus)
2013. jan. 17. 16:32

Nekem már kicsi gyerekkorom óta van mitralis billentyű prolapsusom, tesiórán mindig kidőltem... meg néha éreztem, hogy hányingerem van, meg másképp ver a szívem. De nem volt annyira vészes, meg már akkor is pszichés dolgok idézték elő legtöbbször + néha az időjárási frontok.

Aztán 2 éve elég stresszes időszakom volt, akkor kezdődött, hogy éjjelente 160-as pulzusra ébredtem, szakadt rólam a víz. (Ma már azt mondom, ez pánikroham lehetett).

Előtte is éreztem már, hogy valahogy sokkal gyorsabban ver a szívem néha, de inkább csak fáradtságnak tulajdonítottam.

Egyszer volt olyan, kb 4 éve, hogy egy este a gép előtt ültem, és csk úgy beindult magától, kb 130-cal, és aztán egészen másnapig, amíg a háziorvos nem adott rá Lokrent, nem akart az alá menni.


Aztán csináltak 2 éve egy 72 órás holtert,és akkor mondták, hogy ez indokolatlan sinus tarchikardia, aminek az oka ismeretlen. :(

Először Procorolant szedtem, de fél éve áttértem a Betalocra, mert gyereket szeretnénk, és a másikat nem lehet terhesség alatt szedni.

1561. barbidus
2013. jan. 17. 16:24

Sziasztok!

Hát most én is elgondolkoztam, érdemes-e megcsináltatni. Nagyon rémisztőek a beszámolók! Igazából eddig évi 1-2 begyorsulásom volt az elmúlt 10 év alatt, és ha jól emlékszem amíg szedek szedtem valamilyen béta-blokkolót (most fél nebilet este) nem jelentkezett durvább ritmuszavar.

Mi a véleményetek?

Neked Tünde, mik voltak a tüneteid, amíg nem szedted a gyógyszert, milyen ritmuszavarod volt illetve milyen gyakori?

1560. Tundeva
2013. jan. 17. 16:05

Fiúk-lányok, minden elismerésem a tiétek, hogy végigcsináltátok az ablációt... én nem akarom elkiabálni, de nálam az elejét kivéve szóba se került, hogy el kell végezni, elvagyok a gyógyszerrel (napi 2x 1/2 Betaloc 50 mg). Persze néha előfordulnak extrák, meg ha nagyon telekajálom magam, nekem is 90 a "nyugalmi" pulzusom, de "komolyabb" begyorsulásom max. pánik szerű helyzetben volt párszor (kb. 120-140es pulzussal), és pár percnél tovább sose tartott.

A magam részéről azt a tanulságot vonom le, hogy én hozzátok képest csk "kiskutya" vagyok, csendben meghúzom magam, és messzire elkerülöm az ablációt, amíg lehet.


Kívánom mindegyikőtöknek, hogy mielőbb gyógyuljatok ki ebből a nyavalyából, akár így-akár úgy, de boldog, ritmusos és kiegyensúlyozott napjaitok legyenek, nagyon megérdemelnétek már... :)

1559. rixyke1976 (válaszként erre: 1553. - Ildikó0808)
2013. jan. 17. 15:13
Szia Ildikó!Kiváncsian és rémülve olvastam soraidat mivel nekem ha minden jól megy február 1-én lesz ez a beavatkozás Gellér doki által, nagyon félek de bízom benne ha más kibírta talán én is kibírom valahogy.Jobbulást kívánok neked.Rixy
1558. lavanda (válaszként erre: 1557. - NataliaWeiss)
2013. jan. 17. 11:18

Natalia!

Nagyon szépen összefoglaltad, minden szavaddal egyetértek!

Nem is tudok mást írni,annyira elérzékenyültem, hogy alig látom a betűket...

2013. jan. 16. 21:43

Gyerekek, most, hogy végigolvasom az új műtétesek tapasztalatait és a különböző eseteket könny csordul a szemembe...;( Mindenkire sajnálattal és megértéssel gondolok, mindenki helyzetét átélem újra és újra. Nem nehéz beleképzelnem magamat, hiszen én magam is átéltem. Igaz most lesz kettő éve februárban, de mintha most történt volna. Ezt soha nem felejti el az ember, soha az életben.ö

Akármelyikőtök történetét olvasom, mintha velem történne.

Én azt gondolom, hogy büszkék lehetünk magunkra és bátran állíthatjuk, hogy olyat tettünk magunkért, amihez komoly bátorság kell. Mi mindent megtettünk azért, hogy meggyógyuljunk. Ez csodálatra méltó.

Én csak azt szeretném mondani, mindegyikünk fejhajtást érdemel és legyünk büszkék arra, hogy ez ellen a szörnyű betegség ellen a lehető legtöbbet tettük meg. Szívből kívánom mindenkinek, hogy gyógyuljon meg és gondoljon arra, hogy sok más ember nem meri vállalni ezt a kockázatot saját magáért, mi megtettük és meg fogunk gyógyulni. Nekünk ez jár és a Jó Isten megsegít minket.. mert hittünk és hinni fogunk a gyógyulás erejében.

Elnézést, kicsit elgyengülten írtam le a fenti sorokat, de tudjátok ez azért van, mert ha az ember visszagondol ezekre a szörnyű emlékekre, mindig könnybe fog lábadni a szeme, mert a sebeket, vágásokat be lehet gyógyítani, de a lélek nem felejt. A lélek egy kicsit ilyenkor mindig sírni fog, de ennek így kell lennie, hiszen emberből vagyunk:)

Mindenkinek mielőbbi felépülést, jobbulást és ritmusos napokat kívánok.

1556. artist (válaszként erre: 1553. - Ildikó0808)
2013. jan. 16. 20:40

Szia Ildikó!

Örülök, hogy túl vagy a dolgon...új vagyok itt, olvasgattam, hogy mennyien drukkoltak neked! Együtt éreztem veled!!!! Eszembe jutott a saját műtétem... :( nekem sem találták a psvt helyét, de 4 órán keresztül kínlódtam a műtőágyon.... elsőre kb.2 és fél óra múlva tudták előidézni, gyógyszerrel, utána meglézerezték... pihi után újra provokálták a szívem, ellenőrzésképp, kiderült, hogy nem sikerült mégsem, újra előugrott a 200-as pulzus, így újrakezdték. Mindezek ellenére továbbra is szenvedek a mindennapos extráktól, remegéstől, magas pulzustól, de 200-as azóta nem volt (4 hónapja) Mielőbbi felépülést és jobbulást kívánok neked!

1555. artist (válaszként erre: 1552. - NataliaWeiss)
2013. jan. 16. 20:31

Szia Natalia Weiss!

Azt hiszem, mi ketten nagyon egy cipőben járunk.... A műtétem aug.21-én volt, előtte közel 1 éven át szedtem betalock-ot, igaz, csak napi 2x 10mg-ot... de teljesen mindegy volt, hogy szedem-e, a ritmuszavarok jelen voltak nap, mint nap az életemben. SŐt a júliusban bekövetkezett 200-as pulzussal járó rohamom is a szedése mellett volt. Megvallom, én nem merek a gyógyszerekből többet bevenni, mint amit előírtak.... nyugibogyót szoktam helyette legurítani, a természetes alapanyagból készült Nervenpflege bogyót. Nekem bejön... néha... ettől aludni is lehet éjszaka :)

1554. artist (válaszként erre: 1551. - Szasza1978)
2013. jan. 16. 20:25
Szia Szasza! Köszönöm, hogy itt lehetek köztetek! Kíváncsian olvasom soraitokat! :)
2013. jan. 16. 18:50

Sziasztok!

Szóval: Hétfőn 4 óra autókázás után végre megérkeztünk a budapesti kórházba, kb. 10óra 30perckor. Kis várakozás után felvettek az osztályra. Jött egy ápoló, aki bekötötte alkarba a branült, majd egy fiatal doktornő "kikérdezett" és megvizsgált. Nem szabadott enni, csak min. folyadékot fogyasztani. Mondták, hogy szólni fognak, ha mehetek a műtőbe, addig pihenjek. Izgulás, várakozás... Negyed 3-kor végre jött egy műtős, hogy pisiljek, aztán mehetünk. Na, pulzus 130, "zabszem-szindróma", stb.. Oda kellett ülnöm a műtő elé, Gellér doki pont jött, üdvözölt, hogy mindjárt én jövök, majd elsietett. Na, kb. 10 perc után jött vissza a műtős srác, hogy irány a kórterem, elhívták a dokit egy sürgős műtéthez. 2 óra újabb várakozás után végre másodszor is elindultunk a beavatkozásra. Előkészítés: vetkőzés, műtős lepedő, lekötözés, mindkét ágyéki véna fertőtlenítése, kis lelki fröccs.. Aztán műtős nőci is bejött, még egy valaki, majd a doki. Mindenki irtó aranyos, kedves volt. Beállították a monitorokat, odaült jobb oldalamra a doki, majd az ágyéknál elkezdett érzésteleníteni és felvezette a katétert. Utóbbi nekem nagyon szar érzés volt, éreztem végig, a csípőcsontnál, a hasamban.. Mikor felért a szívemig, akkor meg úgy éreztem, mintha szétrobbannának a nyaki ütőerek. De ezek nem fájdalmasak, csak kellemetlenek. Aztán elkezdték bizdergálni a kis ketyegőmet. A katéter mozgatása ill.az ingerlés együttesen nálam olyan rosszullétet okozott, mint ájulásnál az a zsibbadós, rossz érzés, a végtagjaimról folyt a hideg veríték, leesett a vérnyomásom és ez volt végig.. Az, hogy felpörgették a szívet, az nem volt ismeretlen érzés, ki lehetett bírni. Nekem a rosszullét volt a legszarabb, meg persze a közben jelentkező extrák miatt eléggé halálfélelmem volt. Viszont nem sikerült kiváltani a spontán begyorsulást, így nem tudták meghatározni, hogy rosszullétnél honnan indul a psvt, ezért sajnos az ablációt sem lehetett elvégezni. Kb. 40 perc után kihúzták a katétereket, nyomókötés, majd kitoltak a műtőből. A műtét alatt végig mondta a doki, hogy mit csinálnak. Amikor rosszullétnél mondtam, hogy már nem bírom tovább, megkérdezték, adjanak-e valami nyugtatót. Ezt orron keresztül v.mi gáz formájában kaptam. Ez kicsit letompított, de nem bódultam el, mindent éreztem, csak talán egy picit beletörődőbben tűrtem a dolgokat. A kórteremben 3 órán keresztül nem szabadott mozgatni a jobb lábamat, majd levették a nyomókötést, és + 1 óra pihenés. Utána már felkelhettem, lehetett inni, enni, pisilni /már aki tud/. Én nem tudtam, és aludni sem. Szasza által írt "plafon nézős" időszakban én filmet néztem a telómon, majd éjjeli fél 1-kor nekivágtam, hogy elinduljak a mosdóba. A nővérszobához érve sikerült elhagynom a vérnyomásomat és elájultam. Szegény nővérke húzkodott vissza az ágyikómba. Szóval, ha valaki úgy érzi, nem biztos, hogy boldogul, az kérjen segítséget, ne legyen ilyen hüle, mint én. Mindenki nagyon ari és segítőkész. Reggel már 1/2 6-kor villany fel, vizit, stb. Eléggé elkeserítő volt, hogy nagyon sok volt az extrám meg a probléma gócát sem sikerült megtalálni. Néha,-mint másnál is-olyan fura érzés volt a mellkasomban, mintha az egyik szonda bennmaradt volna. Sajnos a dokira fél 3-ig várni kellett, mire tudott a hazamenő betegekkel foglalkozni és kiadta a zárójelentést. Gyógyszeres kezelést írt fel /Ez már a sokadik lesz:(/ De pozitívan próbálom elkezdeni a szedését, hátha ez hatásos lesz. A szobát már előbb el kellett hagyni, mert sok a beteg, szükségük volt az ágyra. Nem tudom, hogy az akkori ácsorgástól, vagy rosszul mozdulhattam, de mikorra hazaértem nagyon csúnyán bevérzett a szövetek között az ágyékomnál. Ezt jegeléssel próbálom mulasztani, úgy néz ki, hogy kezd hatni.

Összegezve /Szasza után:)/:

Fájdalom: 10/5

Kellemetlenség:10/8

Személyzet hozzáállása:10/10*

Tanulság: Nagyon sokat segíthetünk itt a fórumon egymásnak, és nekem is sokat jelent. Viszont a beavatkozást mindenki másképp éli meg, illetve nem is teljesen egyformán végzik. Többféle katéter van, a felvezetés helye is más lehet, valamint fontos, hogy kinél mit sikerül az ingerléssel kiváltani. Pont hallottam, amint egy beavatkozás előtt álló erről kérdez egy doktornőt. Ő is azt mondta, hogy minden "műtét" más és más, van egy általános protokoll, de nyilván kicsit mégis eltérnek a beavatkozások, mikor mire van szükség, illetve a beteg lelki-és fizikai állapotától is függhetnek dolgok.

Szóval: bármennyire szörnyű vagy nem szörnyű a beavatkozás, egy esélyt adunk magunknak, hogy jobban legyünk. Én is megpróbálok nem csüggedni, hogy nem találták meg a baj forrását, de legalább "körbekukucskáltak" odabenn. Ez is valami.. Jobbulást mindenkinek, a katéterezés előtt állóknak szurkolok és utólag is köszönök minden támogatást!:) Ja, és várom a beszámolókat. Bocs, ha kusza lettem esetleg, próbáltam mindenre kitérni. Ha van kérdésetek, nyugodtan írjatok! Ritmusos, szép estét!

1552. NataliaWeiss (válaszként erre: 1550. - Artist)
2013. jan. 16. 13:32

Szia Artist! Ö

Örülök, hogy itt vagy, írj nyugodtan itt mindenki ettől a "nyavajától" szenved. Én is Lokrent szedek, mikor olvastalak felcsillant a szemem. Igaz, én esténként egy felet-negyedet-háromnegyedet, attól függően, hogy épp most hogy vagyok. Van amikor két-három naponta is elég, de van amikor naponta is kevés. Front és idegfüggő a dolog. Lényeg: ablatio óta nem tudtam abbahagyni. A 200-as begyorsulás nálam sincs már, de az extrák, stb igen. Sőt néha csak alaphelyzetben gyorsan ver. Ilyenkor bekapok egyet és jobb lesz:( nem tudok leszokni.

Te nem próbáltad abbahagyni? Előtte szedtél valamit? Írtad, hogy tavaly volt a műtét és másfél hónapja szeded a Lokrent. Közte volt valami gyógyszeres kezelés?

1551. Szasza1978 (válaszként erre: 1550. - Artist)
2013. jan. 16. 13:09

Üdv a fórumon!

Ez az a kérdés, amit ha felteszel a kardiológusodnak, ő is elkezdi vakargatni a fejét. :)

Ha találtok egy "jó" gyógyszert, elmúlhatnak, bár több ablált fórumtárs is együtt él ezekkel a panaszokkal. Várd meg az ő véleményüket is!

Nekem az abláció óta nem történt semmi rendellenes, azon kívül, hogy erősebben dobogott a szívem val'szeg a concor hirtelen elhagyása miatt.

Ma már nem bírtam tovább, be kellett dobjak egy negyedet, hogy megbizonyosodjam a függőségben.

Sokkal jobb lett, úgyhogy lassan veszem le róla magam.

1550. artist
2013. jan. 16. 11:58
Sziasztok! Új tag vagyok, regisztráltam, mert úgy látom, itt sorstársakra lelhetek. Ritmuszavarral küzdök, immár 2 éve... tavaly augusztus végén volt egy 4 órás ablációs műtétem, lézerrel égettek el szövetet a szívemben. Azóta 200-as pulzussal járó rohamom nem volt, viszont a beütések, remegések, extrák mindennap jelen vannak. Másfél hónapja Lokrent szedek, 10mg-ot reggelente. Elmúlik ez valaha? :(
❮❮ ... 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 ... ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook