Kinek van szívritmuszavara, ki esett át szívkatéterezésen? (beszélgetős fórum)

Hát én nagyon nehezen éltem meg ezt a beavatkozást!

Talán nem is a fájdalom volt olyan borzasztó,hanem a félelem,a pánik!Persze nekem semmi sem volt kellemes:ahogy vezették fel a katétert is mindenhol éreztem,hasamban,mellkasomban,szívemben!Aztán a felpörgetés az iszonyú volt,nekem sokkal rosszabb,mint az itthoni rohamoknál!Hiába mondogattam magamban,hogy itt jó helyen vagyok,ha bármi gond van,azonnal a legkorszerűbb eszközökkel tudnak reagálni,de rossz volt a mozdulatlan,hanyatt fekvés,néha azt gondoltam a torkomon kiugrik a szívem,nehezen kaptam már levegőt,azt hajtogattam,hogy ugye nem halok meg!Aztán adtak valami kis bódítást,hogy kicsit lehiggadjak!És ami a pláne az egészben,hogy nem is tartott sokáig(kb 1 órát voltam bent),van akinek sokkal hosszabb!

Aztán utána is kellemetlen volt az órákig mozdulatlan fekvés,fájt a nyomókötés(nagyon izgága vagyok alapjáraton)!És este,mikor már vagy harmadszor menten ki wc-re,persze engedéllyel(nem saját kútfőből),akkor éreztem,hogy egy gombócba összeugrik valami az ágyékomnál és lett egy vérömleny,amit egész éjjel jegeltek és kérdéses volt,hogy másnap haza mehetek e,de aztán elengedtek és idővel szépen eloszlott!

Szóval nagyon nem szeretnélek elkeseríteni,olvashattad,hogy itt sokaknak kellemes csalódás az abláció!Nekem nem volt az,de lehet én csak túl kényes vagyok és persze túl sokat agyalok rajta!A nyugalom fontos lenne!

Szia Mokika,

Nekem is ott fogják csinálni 18.-án a beavatkozást, Gellér László. Sajnálom, hogy ennyira rossz tapasztaltod van. Leírnád mi volt benne ilyen szörnyű, hogy feltudjak rá készülni!

Köszönöm

Köszi,jobban vagyok,bár ilyenkor napokig gyenge,levert,elkeseredett!Hétfő este megyek dokihoz és nagyon aggódok,mit fog mondani és azon,hogy valószínűleg döntés helyzetbe kényszerülök!Félek az ablációtól(jobban,mint először)de félek a rohamoktól is!Mérlegelnünk kell közösen,hogy minek van nagyobb kockázata!A rohamaim eddig szerencsére nem voltak sűrűek,utóljára egy éve hívtunk mentőt,de akkor sem kellett beavatkozni,azóta pici rohamok voltak,amiket én visszaállítottam!

Nekem az Országos kardiológiai Intézetben(Városmajor u)2011.03.17. csinálták!

Szia!

Sokmindent nem tudok mondani mert csak az abláció alatti tapasztalataim vannak.Velem rendes volt beszélgettem vele a mütét közben,de a végén a katétert már nem ő húzta ki hanem egy külföldi rezidens,a doki meg el is tünt. Csak másnap találkoztam vele amikor a zárójelentést odaadta,és ennyi volt.Három hónap mulva mentem kontrollra,sokat akkor sem beszéltünk.Amugy szimpatikus fiatalember 31éves.

Szia Mokika!

Remélem azóta jól vagy. Mikor mész dokihoz? Kiváncsi leszek mit mond? Neked hol csinálták a beavatkozást? Én is nemsokára megyek :( Nagy a bizonytalansá bennem! Érdemes e vagy sem....

Kitartás neked, nektek!

Szép napot!

Sziasztok!

Evecee,az én ablációmat is a Városmajorban csinálta Dr.Széplaki Gábor tavaly juniusban.Fél évig nem nagyon volt panaszom,de sajnos decemberben elkezdödtek az extrák,elég durván.A psvt ugyan nem jött azóta de az extrák annál inkább.Most gyógyszert szedek napi 1 Concort.

Sziasztok!

Itt vagyok én a szerencsétlen történetemmel!

Nekem ugye 2011,márc-ban volt az abláció,jó néhany 200-as pulzussal járó roham után!Ugye mindig megírtam,hogy irigylem azokat akik kellemesen csalódtak a beavatkozásban,mert nekem borzasztó volt,de hát ha elfelejthetem a rohamokat,akkor már megérte!Ez nem így történt!2012 tavaszán volt néhány kisebb rohamom,amit magam visszaállítottam,azóta semmi!

Aztán tegnap délután:egyedül otthon egy 7és egy 4,5 éves kisgyerekkel,olvasgatva a nagyobbikkal egyszer csak beindult a szívem!Próbálgattam visszaállítani,de nem ment egyetlen jól ismert manőverrel sem!Áthívtam a szomszédasszonyt és hívtuk a mentőt!Ők is legalább fél óráig próbálkoztak,nyaki ütőér nyomás,hideg víz az arcomba,de nem akart visszaállni a 210-es pulzus!Aztán szóltam,hogy valahogy el kéne jutnom a Wc-re,mert bepisilek,leszedtek az ekg gépről és mikor visszajöttem a fürdőből,szóltam,hogy azt hiszem jobb!Ekkor 105 volt a pulzus!

4,5 éves kisfiam nagyon élvezte,folyton az ekg gépet akarta szerelni,alig lehetett elvonszolni onnan!Édes volt!

Hétfőn kardiológushoz megyek,de nagyon nem akarok ablációt újra,szeretném,ha inkább gyógyszerrel próbálkozna(nekem azt még nem is próbálták)!

Tehát elkeseredett vagyok és nagyon csalódott,hogy hiába szenvedtem végig a számomra borzalmas ablációt!

Most persze jön a jól ismert rettegős időszak,hogy mikor köszönt be újra a ritmuszavar!

Sziasztok!

Így utólag visszaolvasva az írásaimat, úgy tűnik, mintha a férjem csupán szórakozásból hívta volna többször is a mentőt hozzám. Pedig csak arról van szó, hogy az első két alkalommal mire kiért a mentő,az én ritmuszavaromat mintha elvágták volna, vége lett, jól voltam. "Regélje majd el a háziorvosának, mi történt!"-mondta az orvos.Mire én:- De hát már évek óta azt csinálom!

Következő alkalommal nem jött a mentősökkel orvos(nem volt bent?), a ritmuszavar a mentőautóban elmúlt.Szóltam is, hogy vége.Furcsán néztek rám,szerintem azt gondolták, nem vagyok normális, netán azt, így akarok ingyentaxizni a kórházig.Bent tartottak a sürgősségin néhány órán át, majd hazaengedtek. Sajnálattal néztek rám, hát ez bizony pánik, talán az agyamra ment az anyaság???

Néhány nap múlva ismét a már jól ismert szívdobogásra ébredtem,a férjem azonnal ugrott a telefonért,már messziről hallottuk, hogy szirénázva jön a mentő.Értem, miattam!

És nekem akkor mi volt a legfőbb gondom a sokévnyi szenvedés után? De jó, hogy sötét van, még alszanak a szomszédok, nem látják, hogy megint itt van a mentő. Mert bizony nekik is feltűnt és én szégyelltem nagyon.Ne nevessetek ki, tényleg szégyelltem! Itt voltam 37-38 évesen és halálos betegnek éreztem magam,de az orvosok szerint minden rendben volt.Ekkor sikerült a ritmuszavart elcsípni,adenocorral tettek helyre, hazajöhettem.

Néhány nap múlva ugyanezek a tünetek, de akkor a mentőorvos itthon adta be az adenocort az előbbi esetet látva a kórházi papírjaimból.

Propafenont kellett szednem, de mellette is voltak panaszaim. Emeljünk a dózison! Úgy sem lett jobb.

És így teltek el hosszú évek a fiatalságomból.Tavaly nyáron már a Balatonra se mertünk elindulni, külföld meg egyenesen kizárva!

Az abláció óta(2012.okt.12.) mintha kicseréltek volna. Viszont szoktam olyat érezni, hogy 1-2 ütés mintha gyorsabb lenne, de visszaáll rögtön magától, mert már ki van iktatva az útja.Bár azt is tudom, kereshet magának újabb utat, ahol el tud indulni.

És újból arra kérlek Titeket, ne nevessetek ki azért, amit most írni fogok: amikor(majdnem)4 hónapja hazajöttem a kórházból,kimostam a cuccaimat,kivasaltam és mindent szépen visszapakoltam. A TÁSKÁBA! Most is ott van, ha szükség lesz rá,ne kelljen kapkodni.

És ez így lesz októberig, mert az orvos szerint, ha egy évig nem jön vissza a ritmuszavar, akkor nagy a valószínűsége, hogy már soha többé.

A férjem szerint, ha ez engem megnyugtat, akkor legyen így!

Hú, kicsit hosszú lettem és ha felidézem ezeket a dolgokat, mindig elérzékenyülök.Most is...

Sziasztok.

Engem is pánikkal kezeltek 5 éven keresztül szedtem a francos antidepiket meg a nyugtatókat,Elegem lett letettem magamtól de persze nem sikerült csak a 3.nekirugaszkodásnak.Nekem is kb 10-12 éve van az extrázás,hála ritkán gyorsul fel és ha igen vissza áll magától.5 orvost fogyasztottam el eddig.Tavaly jutottak el arra a szintig,hogy igazán kivizsgálnak.Az itteni dokim mindig azt mondta sokat foglalkozok magammal ne pánikoljak és mikor megemlítettem a HOLTERT annyit mondott indokolatlannak találja.A férjem tavaly besokallt elvitt egy másikhoz aki rámtette a holtert és hidegzuhanyként ért az eredmény.SVES és pitvarfibrilláció.2 hónapja elvitt a mentő az ottani kardiológus nagyon ráállt a dologra.Tegnap voltam nála mert a holterem a sok bogyó ellenére nem lett a legfényesebb így a városmajori szívklinikára utalt.Rendes volt felhívta őket lebeszélte velük az időpontot tehát 19.-én megyek Dr Széplaki Gáborhoz kivizsgálásra és majd eldöntik mi a további teendő.

Sokszor én is azt mondtam,a fél karom odaadnám a normális ritmusért.10 év az életből nem kevés,a fiatalságom nagy része oda,mert ugye mindig a fejünkbe van a kisördög,hogy mikor kezdődik.Nekem is rosszabb napokon mindenre kezdődik az extra.Mostanába előre érzem,olyan fura gyomorideggel kezdődik és már jön is.Nagyon jó lenne már normálisan élni.A világot meg tudnám váltani ha ez nem lenne.

Szia Ajren!

Téged miért abláltak? Régen történt, hogy utána 24 órát kellett feküdni? Én 6 óráról tudtam,de nekem végül "csak" hármat kellett.

Na jól elkiabáltam. Most volt egy pánikrohamom. Sajnos én magamat hergelem. Most is kb. 3 km séta után éreztem, hogy kicsit jobban ver a szivem, de ez természetes mivel nem nyugalmi állapotban van. Na innentől kezdve elkezdem figyelni, hogy milyen gyorsan ver, ritmusos-e stb. Erre persze az izgalom miatt egyre gyorsabban vert, majd az ijedtség miatt még gyorsabban, közben egy-két extra... ááááááááá. Halálfélelem... De megvagyok itt vagyok, mintha mi sem történt volna. Tiszta hülye az ember komolyan, de hiába mondják, hogy ne gondoljak rá, meg ilyesmi.

Nektek is szokott közbe extrákat ütni ha bepánikoltok és gyorsan ver a szivetek? Mert nekem szokott, de csak akkor ha pánik közben 160-180 a pulzusom. Ha csak a lépcsőzés miatt vagy fizikai megterhelés miatt magas a pulzusom akkor nincs extra ill. elvétve egy-kettő. Ti hogy vagytok ezzel?

kzs71 ezen jót nevettem, kb mintha magamról olvasnék, én 32 vagyok és nő, de engem se lehetett futópadon terhelni, mert már előtte állva is 166 volt a pulzusom :D Én is a 4.emeleten lakom, gond nélkül megmászom minden nap, szeretek nagyokat gyalogolni, és extrák közben én sem vagyok rosszul, cak ijesztő, max. ha rosszabb napom van, rápánikolok kicsit.

Jártam én is pszichológushoz rövid ideig, de igazából a saját fejünkben dől el az egész, ha elhatározzuk, hogy élni akarunk, ezzel együtt is akár.

Az egészséges életmód, meg persze a stressz levezetése nagyon fontos, már fél (ha nem több) gyógyulás!

Barbidus!

Majd írok privátban részletesebben, ha érdekel, de most nincs több időm.Bocs!

Szia Lavanda!

Én voltam már. Nagyon féltem 1-évig húztam de azt mondták muszáj mert nagy baj lesz. Az Irgalmasoknál voltam. Semmit nem éreztem még az injekciót se amit lágyékba adnak.Láttam a szívem a képernyőn végig fent voltam. Nagyon aranyos orvosom volt úgy ajánlották. Az utána lévő 24-órát viseltem rosszul amit kötelező ágyba tölteni. Aztán haza lehet menni,ha nincs baj.Ne izgulj ha én kibírtam amilyen félős vagyok akkor meglátod nem is olyan vészes. Sok szerencsét kívánok és ne legyen bajod.

Szia Barbidus!

Röviden: semmit nem éreztem, mondhatnám azt is, hogy kellemesen csalódtam.Reggel negyed 9-kor mentem be,fél 10 körül toltak ki.Ez pénteken volt, szombat délelőtt hazaengedett a doki.Semmiben nem korlátozott, vasárnap már komplett családi ebéd, amit én készítettem.Hétfőn már néhány km bringázás,de a futás is engedélyezve volt, csak azt nem szeretem.:( Táppénzt nem kértem, pedig ilyenkor 1-2 hetet simán adnak. Debrecenben végezték.

Drukkolok Neked!

Szilvia!

Én olyannyira elkeseredett voltam, hogy többször azt mondtam, inkább vágnák le a lábamat,élnék fél lábbal, azt talán elhinnék az orvosok, de így, hogy nem hiszik el, hogy nem tudok a roham alatt elmenni a háziorvoshoz, na azt, nem hiszik el.

A férjem megunva a szenvedéseimet,mentőt hívott néhányszor, hogy sikerüljön bizonyítani, hogy itt nem pánikbetegségről van szó.

Szia Lavanda,

Nemsokára megyek, már nagyon bevagyok tojva. Ha esetleg van időd, írhatnál róla milyen volt neked, hol csinálták, mennyi idő után dolgoztál, sportoltál stb.

Szép napot nektek!

Sziasztok Sorstársak!

Úgy látom,hogy a fórumozók nagy részét pánikbetegnek titulálták először.Én még gyógyszert is kaptam rá, pedig nem is voltam az.:(

Évekbe telt nekem is,mire kiderítették, mi okozza az eszméletlen gyors szívdobogást és a vele együttjáró rosszullétet,gyengeséget. Na, akkor néztek a dokik nagyot,amikor a mentősöknek sikerült EKG-t készíteni a roham alatt és Artist most figyelj: "de addig hiába panaszkodtam az orvosoknak, nekem is csak azt mondták, hogy próbáljak életmódot váltani és kerüljem a stresszt."

Négy hónapja abláltak, azóta jól vagyok. Az előtte állóknak szorítok, hogy sikerüljön.

Mindenkinek jó egészséget!

Sziasztok!

Olvasgatom a hozzászólásokat és a félelmeitekkel magamra ismerek. Bár én "szerencsésnek" mondhatom magam, mert hetente két-három extrám van, néha van olyan, hogy egymás után több is de az ritka, mert attól aztán bepánikolok és az elkövetkező napok lelkileg rosszul telnek. Amikor elérem azt a szintet, hogy nem érdekel akkor megint jön egy és megint az ijedtség. De azt hiszem lassan kezdem megszokni. 15 éve érzem őket, először csak azt hittem, hogy valami izomrángás, nem is gondoltam a szivemre. Sportoltam ezerrel, cigiztem és így visszagondolva naponta többször is volt extrám csak nem tudtam, hogy amit érzek az a szivem. Mióta tudom, azóta pánikolok, bár nem dohányzok 3 éve és ritkábban is érzem az extrákat, ami azt jelenti, hogy van amikor napokig semmi. Azzal vigasztalom magam, hogy ha valami nagyon necces lenne, akkor 15 év alatt már kijött volna. Legutóbb egy hónapja voltam EKG, UH, minden rendben. Terhelésesre meg rá sem tudnak tenni, mert ha meglátom a gépet már 140 a pulzusom! :) Ha nem látom akkor 60 :))) De mondtam is a dokinak, hogy minden nap 10 kilométert gyalogolok intenzíven ill megmászom a negyedik emeletet 6 alkalommal szintén naponta. Extra közben nem vagyok rosszul, nem szédülök, nincs semmi más tünet, csak a félelem. Egészségesen élek, magnézium, olívaolaj, aszaltszilva, avocado, ezek minden nap, mégis van ez a beütés. Lassan el kell, hogy fogadjam, hogy ez van és kész! Mondjuk 15 év után ideje! :) Ja és most vagyok 41 éves. Járok pszichológushoz is, de azon kívül, hogy jól elbeszélgetünk nem sok haszna van szerintem, mivel hangulatjavítót nem fogok szedni, hiszen egyébként a hangulatommal semmi baj! :) Ha rám néz valaki és elmondom a problémám, kiröhögnek, hogy egy ilyen sportos férfinak nem is lehetnek gondjai. Na most jól elmondtam a bajom nektek! :) További szép napot mindenkinek!