Hogyan mondjam el a lányomnak (3 éves) hogy meghalt ma a dédije, akit annyira szeretett? (tudásbázis kérdés)

Sziasztok!

Hát a fórumot, igazság zerintazért olvastam, és írtam bele, mert a mi dédink is, aki velünk együtt lakott már nagyon beteg volt, és foglalkoztatott a gondolt, hogy mi lesz ha..., hogy mondom el a 3,5 éves lányomnak.

Sajnos a dédink elment múlt hét csütörtökön. És elmondtam a lányomnak, mondtam hogy meghalt, felment a csillagokba. Ő zokogott, hogy hozzam vissza neki a dédit, mert nagyon nagyon szeretné hogy haza jöjjön. Én mondtam neki, hogy a dédi már nem fog haza jönni, és mondtam neki azt is, hogy én is nagyon szeretném hogy haza jöjjön, de nem fog, és nem fogok neked hazudni kislányom. Megnyugtattam, hogy anya itt van, és minden rendben lesz. Kisírta magát. Akkor este kérdezte, hogy anya, már sötét van? Nagyon sötét? Mondtam neki, hogy igen. Kimenjünk megnézni dédit? Mondta, hogy nem, de a hétvégén későn értünk haza egyik este, és mondta, hogy ott vann fennt dédi és felmutatott a csillagos égre.

A temetésre nem viszem, és annak részleteit sem mondom neki. Kérdezte, /merthogy már a papája is meghalt, akihez mindíg járunk a temetőbe/, hogy mi van a földbe a temetőbe, meghogy a dédire is viszünk virágot? Melyik vázába? És én mondtam neki, hogy majd megmutatom neked, ha kimegyünk a temetőbe.

Szóval én azt hiszem, hogy jól döntöttem, nem tudom, hogy ti hogy gondoljátok, de elmondtam neki hogy nincs köztünk többet, és hogy meghalt, de a részletei továbbra is úgy gondolom nem rá tartoznak. A temetés is most lesz szerdán, direkt olyan időpontban, hogy ő oviba legyen.

Ja, és még valami. Ugye velünk lakott egy házban a dédi. Kipakoltuk a szobályát a személyes dolgait ami ott volt, és ezt is elmondtam neki, persze nem a kipakolásra fektetve a hangsúlyt, hanem arra hogy találtam valamit a dédi szobályában. Ő bement, láttam, hogy gondolkodik, és meglátta amit mondtam neki. A GYEREK EGY CSODA! KÉPES ELFOGADNI ÚGY A DOLGOKAT AHOGY VANNAK! NEM AGGÓDIK, AZON, HOGY MI LETT VOLNA HA... ÉS HOGYAN LESZ EZUTÁN... A LELKÜK ETTŐL TISZTA, ÁM EGYBEN TÖRÉKENY IS. AZ IGAZSÁGOT TUDNIUK KELL, ADDIG, AMÍG A LELKÜK SÉRÜLÉKENYSÉGE BIZTOSÍTOTT. Azt hiszem a mi példánk most nagyon friss, és talán valakiknek egy kicsit segítettem is.

igazad van! A tesómék se vitték el egyik temetésre a keresztlányom, a dédik vagy a szomszéd néni halálakor. Most 6 éves a kislány, múlt évben volt az utolsó temetés, még akkor se jött el. Jobb is. A tesómék szomszéd nénije halt meg, én ott voltam, túl nagy kapcsolatom nem volt a nénivel, de mégis sírtam, feljöttek az érzések amikor a nagyszüleimet temettük. Ő megijedt volna, nem értette volna mi történik. A tesóm megmondta a kislánynak természetesen , hogy a Vilma néni már a csillagok közt van, mert ő nagyon szerette. És képzeljétek el, pár hét múlva, este jöttünk haza kocsival, csillagos volt az ég, és megszólalt, hogy ott van a Vilma néni fenn.

Még egy kis gyereket nem kell a halállal szembesíteni, annyi dolgot nem ért még a világban, ezt se fogja megérti...még, amíg az összefüggéseket nem érti, mi miért van addig nem kell egy olyan dolgot mondani neki, amit mi se tudunk miért van! Miért halt meg? Mert beteg volt? Miért volt beteg??

Szerintem a csillagok közt van, és onnan figyel ránk az a legjobb. Persze a temetőbe ki lehet vinni, mi is kiszoktuk évfordulókkor, mindenszentek napján.

teljes mértékben egyetértek veled, a halál elhallgatása a legrosszabb amit tenni lehet egy gyerekkel.

Fel tudja dolgozni a maga módján, megfosztani attól, hogy szembesüljön ezzel a továbbiakban is mérgezni fogja, hiszen ez hazugság.

A halál témaköre ugyanúgy kezdetektől fogva része az életnek, mint bármi más a világon. A gyerekek pedig ezt a maguk természetes módján a felnőttekhez képest sokkal, de sokkal egyszerűbben és normálisabban kezelik. Ha a környezetük nem táplál beléjük alaptalan félelmeket, szorongást, aggodalmat, akkor minden további nélkül képesek elfogadni, megérteni, feldolgozni.

Gondoljatok bele, a mesékben - a nagy klasszikusokban is!! - hányszor és milyen módon találkoznak a halállal??? Akkor miért a valóságban tennénk előttük úgy, mintha nem létezne? Úgyis érzik, hogy valami nincs rendben... meg azt is, ha nem mondunk igazat. A szomorúságot a tekintetekből nem lehet eltitkolni...

A gyerekek szerintem nagyon is érettek mindenféle igazságra, csak épp tudni kell őket a saját koruknak megfelelően szembesíteni vele.

csatlakozom!

még korai,neki megmondani.

mond,az amit mi korházban van gyógyitják,

még a halál az korai 3évessen.

Egyetértek.Sokan sírnak,esetleg végignézi az elföldelést...

Ilyen korban még a halál fogalmát nem ismerik,számukra a halál=elment.5-6 évesen kezdik megérteni,hogy a halál egy végleges pont.

Én soha nem tenném ki a gyerekemet ekkora törésnek.Ősbizalom ide vagy oda,nem ezen a kis hazugságon múlik egy szülő-gyerek kapcsolat.Eleinte biztos kérdezi,de néhány hónap múlva már nem.Ez a csillagos dolog igazán jó ötlet.

Nem tudja a teljes igazságot,de van egy kapaszkodója.

Én sem értek egyet azzal,hogy hazudjunk a gyereknek,én sem teszem,de van amit nem kell tudnia részletesen amíg azt ő nem tudja megérteni és feldolgozni....

Kedves Jázminka! Nem hazudnék az biztos. Az első hazugság után jönne a többi, amikor megkérdezi, mikor jön haza, mikor láthatom, stb. A gyerek nem hülye, csak kicsi. Elég egyszer átverni, hogy sérüljön az ősbizalom.

Hogy szó szerint mit mondanék azt nem tudom, mert nem ismerem az ő 3 éves kisgyerekét. Nekem szimpatikus Dodica 3. hozzászólása.

Nyáron volt ez a helyzet aktuális nálunk is:(

Mi nem mondtunk neki semmit, mert évente néhányszor találkoztak csak.

Ha eszébe jut, és megkérdezi, akkor én is a "csillagos" dolgot mondom majd a gyereknek.

Melyik gondolattal? Azzal, hogy aki a legfontosabb a számára, az hazudott neki?

Ezzel csak azért éred el, hogy nem bizik benned többé. Szerintem a lelkét jobban öszezavaraja az, ha azt hiszi, hogy akit ő nagyon szeret, s akiről ő azt hiszi hogy szereti őt, szó nélkül ott hagyja és elutazik messzire.

Én annak idején a nagypapámat veszítettem el így,és nekem azt mondták,hogy a papa elment messzire és soká látom újra....

Temetésre nem vittek,így mai napig ez él bennem,hogy a szeretett nagypapa elment...

Szia!

Részvétem, nagyon sajnálom!

Ismerősöm úgy mondta el a papa halálát az akkor kicsi gyerekének, hogy egy este kiültette a kertbe, az ölébe, és megkeresték a legfényesebb csillagot. ÉS azt mondta a gyereknek, hogy a papa nagyon jó embre volt, és övé a legfényesebb csillag. Mindig ott lesz, és mindig látni fogja, és ha hiányzik a papa csak nézzen fel az égre, és megtalálja.

Én mikor 9 éves voltam, akkor halt meg a Nagypapám. Nekem megmondta Anyu, hogy mi a helyzet. Sírtunk egy kicsit, de én nem értettem igazából akkor az egészet, így könnyű volt feldolgozni. Mindig mentünk a sírjához és mondta, hogy ott beszélgethetek vele, mert ott figyel rám.

Végül mit mondtál neki???

Az én gyerekkoromban sokat jártunk a nagymamám és nagynénik-bácsik sírjához.Nem szerettem, féltem nem is értettem igazán csak megzavart.Ma is utálok temetőbe járni. Felkavar, és nem hiszem, hogy "fenntről"látják, ott voltam, vagy sem. Az talán elképzelhető, hogy valamilyen energia a " célzott energiának"pozitív impulzust jelez, bár ezt tudományos alapon nem értem, de azért a " fenntről figyel" -nél jobban hiszek benne.

Tehát a kérdésre a válaszom:Nem kell a tényekkel felkavarni a gyereket.Azt lehet mondani, elment egy távoli világba, mert már nagyon fáradt volt, de nem felejtett el téged, s ha gondolsz rá örülni fog biztos... stb. Ezt azon a bizonyos "impulzus elméleten" át gondolom igaznak. Mire a most 3 éves felnőtt lesz, talán kierül mi is az igazság.... bár az odaát van:)))......

Az én szüleim korán haltak meg.Kicsik voltak a gyermekeim,és mi is őszintén elmondtuk a gyerekeknek,kivittük a temetésre őket.Szerintem

jobb ha minél hamarabb tudják meg a gyerekek,hogy mi az élet,és halál,később nehezebben tudják elfogadni,ha szeretteiktől búcsút kell mondani.Erre én vagyok a példa.Engem a szüleim nem vittek,nem engettek,ki a nagymami,nagypapi temetésére,mert féltettek,és én lelkileg sérült lettem.A gyermekeim mára már felnőttek,de ők könnyebben veszik egy rokon,barát elvesztését,mint én.Őszinte részvétem.

Részvétem.

Nálunk is bekövetkezett ez.

Én elmondtam: őszintén, tényszerűen, nyíltan, mindenféle mese és hókuszpók nélkül. Megértették, mégha nehezen fogták is fel.

Elmentünk a temetésre, vittünk virágot, otthon (is) gyújtottunk gyertyát....

A gyerekek, ha az élet természetes velejárójaként mutatjuk meg nekik a halált is, akkor úgy is fogják elfogadni. A legtöbb gond, aggodalom ilyenkor is a felnőttekben van.....