A lányom 23 hónapos, közöttünk alszik, van valami tippetek, hogyan szoktassam ki a nagyágyból? (tudásbázis kérdés)

Sziasztok!

Gondoltam emgosztoma z infót!A kislányom másnap az ebéd utáni alvását a saját zsobájában töltötte,1 órát aludt:-)Este mind a 3-an felmentünk aludni,igaz apukája bealudt vele,így 2en aludtak fent.A mai napig ott alszik fent napközben egyedül,este meg apával:-)Már ezt is többnek tartom mint a semmit,de apukát is le fogom "csalni" a szobánkba,bár általában hamarabb bealszik mint a gyerek...Uh "jól" állunk:-)

Ez nagyon jó!

Lehet, hogy én is ezért kaptam annak idején a macim? Még a mai napig megvan. :D

nem tudom attól függ-az enyém most a sima szekrénytől is fél!nem tudom igazi félelem vagy csak azt szeretné hogy mellette legyek-de visszagondolva 3-4 évesen én is sokat fantáziáltam meg féltem a sötéttől-nálunk most pici lámpa ég-inkább olyat vennék.a világító csillagok nem sokáig világítanak.az enyém is fogja a kezem-de most már felkel ha kihúzom meg hajnalban utánam jön-tisztára mint én.de visszavisszük vagy visszamegyek hozzá.

hát igen érdekes lesz nálatok az esti éjjeli műszak.

Pontosan. Ennyit a hisztiről.

Az alvás is menni fog a saját szobájában és ágyikójában, max 1 hétig sírni fog, annyit kell kibírnotok, nem odamenni hozzá, rá fog jönni, hogy fölösleges sírni, az az ő helye, tudni fogja, utána nem lesz többé gondotok. Tudom, hogy nagyon fájó hallani, hogy a gyereknek rossz, de ez mégis a kisebb rossz, utána jó lesz mindannyiótoknak.

Sok sikert és kitartást hozzá!

Most úgy ment a saját szobájába,hogy bekapcsoltam neki dvd-n a teletubbiest,mert most az a sláger,igaz kimászott az ágyból s játszott 2-3 játékkal,de bement a szobájába,én meg tetettem mint aki alszik,s a végén befeküdt mellém,nézte a műsorát s amikor már érezte,hogy nem bírja magára húzta a takarót s elaludt,de most nem volt hiszti mint tegnap este.Az esti lehet azért neccesebb mert akkor apa is itthon van s ugye keveset látja,de apát nem zavarhatom el 10 körül,hogy menj sétálj egyet míg a gyereket elaltatom...Vagy őt is fel kellene szoktatni majd,hogy olyan legyen mintha együtt aludnánk...Hát nem tudom...

Köszönöm a segítségeteket ill. a tanácsokat!

Nem épp a szülőkkel alvás az, ami megkeserítés, bár vmilyen szinten az is, mert az egy dolog, hogy szeretjük a gyermekünket, de a párunkat is és bizony a pár között alvó gyerek meg tudja rontani a kapcsolatot.

Azért kell tudatosan készülni a gyermekre, mert a kicsik sajnos nagyon-nagyon akaratosak tudnak lenni, ha engednek nekik, aminek a vége állandó sírás, hiszti, nem alvás, stb lesz, melytől anyuci és apuci depressziós lesz, a házasság elkezd tönkremenni, stb.

Olvastam jópár hozzászólást, ami pontosan ezt sugallja. Sem a gyermeknek, sem a szülőknek nem jó, ha nem viselkedünk tudatosan.

Vannak, akik írták az itteni fórumokon, hogy fél év, vagy akár még több hónap után jöttek rá, hogy az állandóan üvöltő gyereket jobb inkább kitenni a másik szobába és hagyni, hogy üvöltsön magának, pár nap múlva rá is jöttek a gyerekek, hogy hiába akaratoskodnak, anyuci és apuci nem fog rohanni, így végre lehetett aludni éjszaka és nappal is mosolygós, vidám a gyermek, teljesen az ellentéte a korábbi hónapokon át üvöltő, akaratoskodó, hisztiző gyermeknek.

Ezt értem megkeserítés alatt kb.

nálunk a gyerekek mindig saját ágyukban aludtak és alszanak, kivétel, ha valamelyik beteg, akkor szeretem ha éjszaka is mellettem van.

Én azt tanácsolom neked, hogy szépen fokozatosan, próbáld őt átszoktatni a saját ágyába. Semmiképpen sem drasztikusan, mert elég trauma lesz neki, hogy anya aki csak az övé volt eddig, a közeljövőben nem tud vele annyit foglalkozni.

Én ugy próbálnám meg, hogy valami apró ajándékkal, ami lehet, egy mese vagy egy pici finomság jutalmaznám, ha befekszik a saját ágyába, és maradj ott vele, találj ki valamit, aminek nagyon örül és mondjuk a kiságyban kapja csak meg. A lényeg, hogy a kiságyat jó dolgokkal kösse össze, ne büntetésnek érezze.

Egy kicsit előbb kellett volna ezt kitalálni, nem lesz könnyü

Nem biztos, hogy a megkeserítés volt a helyes kifejezés, én úgy mondanám, ha a szülő nem elég következetes, egy idő után a gyerek kezdi el irányítani a szülőt.

A gyerek pontosan annyi dolgot ír felül amennyit a szülő megenged neki.

(3 gyerekes, tapasztalt anyuka)

Keszulhetsz, vegul a gyerek sok elkepzelst felulir.

Szerintem nincs gond azzal, ha a gyerek a szulokkel alszik. Megkeseriteni, hat ez nem olyan keseruseg.

Mi lenne akkor, ha azt mondanád neki, hogy ő most már nagylány, és a nagylányok nem alszanak a szüleik ágyában, hanem külön szobában? Ha mégis nehezen aludna el, inkább Te menj oda hozzá, fogd a kezét, vagy simogasd, mesélj neki míg el nem alszik. Muszáj, hogy megszokja. Ha megérkeznek a tesók és a kislányod azt látja, hogy ők sem alszanak a Ti ágyatokban, könnyebben elfogadja a helyzetet.

Nem értek egyet azzal, hogy a szülőkkel egy ágyban alszik a gyerek, hiszen a szülőknek is szükségük van arra, hogy kettesben legyenek, az intimitásról már ne is beszéljünk.

Csak egyszerűen egyik napról a másikra tedd át a saját ágyába a saját szobájába. Sírni fog, el kell viselni, pár nap és minden tökéletes lesz.

A gyermekvállalásra tudatosan készülni kell, kezdettől fogva tudni kell, hogy hogy bánjunk a gyerekkel, különben képes megkeseríteni hónapokat, éveket az ember életéből.

A környezetemben aránylag sokan jártak így,és én nem értem mi szükség van erre:)

Valaki át teszi mert beteg a kicsi,van aki inkább vele alszik még ha a földön is!

A jót hamar megszokják.....és miért ne lenne jó anyával aludni?

Igazából ezt a védőnő is elmondhatná,hisz ezt neki tudni kell!:)

Nem akartalak bántani!:)

Viszont nekem mig szopiztak,én laktam az ő szobájukba és szöktem apához éjszaka:)

Hát igen,ezt én rontottam el,mert könnyebb volt úgy a szoptatás...most meg küzdhetünk...

De az ikreknél már tudjuk,hogy nem szoktatjuk be...

Szerintem nem fog sikerülni....öcsém is anyuék között aludt kicsi korától kezdve és nem aludt el a saját ágyában.Sirt,hisztizett,toporzékolt.Eleve nem lenne szabad oda szoktatni,már csak azért sem,mert a szülöknek is szüksége van egymásra,nem hiszem hogy gyerek mellett jó együtt lenni!?

Nekem a 2 lány külön szobában van,tölünk is és egymástól is,igy van rendjén.Ha igy szokják meg nincs baj,de én soha nem tenném be a gyerekemet közénk,mert onnan nincs vissza út!