Exek... (beszélgetős fórum)
Hmm..szeretném, de nem hiszem..
Csak a saját esetemet tudom... hogy...
Amíg marad belőlem a régi anikóból mindig fogom szeretni őt, úgy érzem.. azt a régi fiút, aki szeretett és akit én is .. de az már nem ő lesz.. változunk..és én szeretném, ha az a kép maradna meg bennem róla, az én tökfejem:) én félnék vele találkozni, mert gyakorlatilag egy idegen ember lenne és.. nem akarom felülírni a jelennel az emlékét.. :S
Furcsa lenne és fájna mással látni, máshogy, másmilyennek..
Így van.
Van akinek idő kell hozzá.
Nekem például 5 év kellett, hogy újra szóbaálljak azzal, akivel majdnam 10 évig együtt voltam.
Barátságnak azért nem nevezném, de nem idegen.
Milyen érdekes. Olyan dolgokat kérdezett tőlem a múltkor, amire szinte már nem is emlékeztem.
Egy biztos, csak akkor lehet normális viszonyt fenntartani az ex-el, ha már mindkét fél túllépett.
Amíg egyik is érez valamit, akkor nem.
:D
Szókimondó vélemény, de igaz :D
Nekem úgymond "többféle" exem is van.
Van egy, akivel már lassan 4 éve szakítottunk de ha meglát még mindig nem képes arra sem, hogy köszönjön. Bunkózik. 4 éve nem bír túllépni a dolgon. Nem egoizmusból mondom, de szerintem még mindig érdeklem és ezért nem bír normálisan viszonyulni hozzám, mert még mindig bántja a dolog, hogy szakítottam vele.
Van olyan exem is, aki ha találkozunk teljesen normálisan ,minden sértettség nélkül tud velem beszélgetni, pedig őt is én dobtam. Van aki félre tudja tenni a sértettségét van aki nem és gyerekesen viselkedik még évek múlva is.
De ez attól is függ, mennyire szeretett. Az illető, aki már évek óta köszönésre sem méltat, tudom, hogy szeretett, csak fura módon mutatta ki. Sőt amíg együtt voltunk, gyakorlatilag nem is nagyon éreztem hogy szeret.
A másik exem, aki lazán kezel engem, nem így viszonyul hozzám. Mert amúgy sem akart tőlem sokat. Jelzem, nem feküdtem le vele! csak még enélkül is tudom, hogy nem kellettem volna neki sokáig amúgy sem. Könnyen túl tudott lépni rajtam mert nem jelentettem sokat neki.
Ld. elöző válaszom!
+ Mindenki úgy cseszi el az ő és sajátja életét ahogy akarja.
Lehet így lehet úgy mindkét út járható mindegyik párnak.
Viszont asszem mi nem jutottunk el addig, hogy megutáljuk, megcsaljuk, becsapjuk egymást. Egyszerűen csak felfogtuk és be mertük vallani, hogy mint párkapcsolat nem megy ... Sokan nyulak még maguknak is bevallani aztán addig vannak a posványban amíg el nem lepi őket ... akkor aztán késő!
Nem általános megoldás amit leírtam de a leülés és megbeszélés aztán a kapcsolat átalakítása nem párkapcsolattá hanem valami olyanná ami mindkettőnknek a lehető legnagyobb szabadságot és örömöt adja sikerült.
Ha a másik fél hülye felülkerekedni a sértettségen és a kapott pofonokon akkor szerintem nincs mit tenni, mivel nálunk nem ez volt a helyzet.
Egy ismimnek egy hosszú kapcsolata volt, kb 18 éves korától. nem tudom meddig tartott, de sokáig. utána nem tudtak barátok maradni. a csávó megnősült és az uncsitesómnak azóta nem volt komolyabb kapcsolata, mert csak olyat keres, mint amilyen az a fiú volt. (Most már 30-n felül van)
Nagyon nem szeretnék így járni. :-((((
én azért nem akarok vele beszélni meg ilyenek mert egyfolytában csak a csajokról beszél meg ugye most jött az új, hát akkor inkább jobb semmit se megbeszélni vele.
mert egyébként szeretem de már nem szerelemmel, és nem is ő mint az a kapcsolat hiányzik ami volt...
csak ugye ha nem beszélek vele akkor amiről nem tudok az nem is fáj...
Félre kell tenni a sértődést és a dühöt ha két ember érez még egymás iránt valamit és átalakítani más alapokra helyezni a dolgokat!
Kicsit több befektetést igényel mint a morcosság és az örök morcosság anyázás és sértődöttség de tapasztalatból tudom, hogy ezer százalékkal jobb dolgok sülhetnek ki belőle.
Az első és legfontosabb szabály a lehető legalaposabb őszinteség minden vonalon!