| Belépés | Regisztráció | Elfelejtett jelszó |
| ||
| jó, jó, de esküvői meghivóra inkább nem tenném. Keress valami szebbet, frappánsabbat. | ||
|
| ||
| Nekünk úgy néz ki, hogy a Quimby egyik számából idézünk a meghívón, miszerint:
"De nem suttogom, elkántálom Megkóstolom, megkínálom, Keveredek, belehabarodom, Belefeledkezem vele utazom. Ha kínálom, komálom, imádom, Megszállom megbabonázom Ha megbabonáztatom magam - magam adom Megadom, megadom, neki megadom magam!" Még nem végleges a döntés. Szerintetek? | ||
| ||
| Ez pedig az esküvői versünk volt, amit a szertartáson olvastak fel, ill. amiből az ültetőkártyákon idéztünk (az utolsó versszakot)
Sztyepan Scsipacsov:Tévedsz, ha azt hiszed Tévedsz, ha azt hiszed a szerelem csak játék, Vagy lobogó fáklya, mely az ujjadra ráég. Együtt ülni kéz a kézben a kispadon este, Sétálni a patak partján csillagokat lesve. Kedveseddel szombat este vígan táncba menni, Tévedsz, ha azt hiszed a szerelem csak ennyi. Nagy dolog a szerelem és múlnak az évek, Még nagyobb lesz, meleg kendő betakar téged. Idő múlik, szépség hervad, jön az ősz a tél is. Aki szeret melletted lesz, megbecsül majd mégis. Az életet véges végig együtt kell leélni, Úgy válik el mit ér a nő és mit a férfi, Jót és rosszat megosztani, kacagni és sírni. A szerelem dal, melyet együtt kell megírni. | ||
| ||
| Az Enyém ez volt a leendő férjemnek:
„Azt adtam, amit még nem hallott senki, amit még soha nem adtam ezelőtt. A szívem dobbanását adtam. . . ” És az övé Nekem: „Fogadom …és fogadom: legigazabb vágyam, hogy sose hagylak el, hogy veled végre magammá lehessek, és nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek, csak szeretlek…” A meghívónk A4-es nagyságú volt, 3 felé hajtva, a belsejében belül a meghívó szövege, balra az Én idézetem, jobbra pedig a Férjemé. Mindenkinek nagyon tetszett :) | ||
| ||
| Tudod mi a szerelem?
Valaki, akivel együtt szeretnél megőregedni. | ||
| ||
| A legeslegszebb!!!
Radnóti Miklós- Két karodban "Két karodban ringatózom csöndesen. Két karomban ringatózol csöndesen. Két karodban gyermek vagyok hallgatag. Két karomban gyermek vagy te hallgatlak. Két karodban átölelsz te ha félek. Két karommal átölellek s nem félek. Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem. Két karodban a halálon, mint egy álmon átesem. " | ||
| ||
| Nekem ez a kedvencem:
"Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk. " (Hemingway) | ||
| ||
| ma van a 3. házassági évfordulónk- am miénk ez volt:
"több is vár rám, mint egy múló szóbeszéd, tudom már, minden csillag földet ér. több is vár mám, mint puszta szóbeszéd, tudom fáj már, ez egy élő képregény" | ||
| ||
| A barátnőm meghívóján ez volt:
"Keverd a szíved napsugár közé, készíts belőle lángvirágot, s aki a földön mellén viseli és hevét kibírja, ő a párod. " (Weöres) Wow. . . Brutális kis vers. . . :) | ||
| ||
| Na, végig olvastam. . . Azért a naaagy klasszikusok azért maradtak a kedvencek! Ez szuper!
Az én meghívómon (5 éve) ez volt: "Visz a vonat, megyek utánad, talán ma még meg is talállak, talán kihűl e lángoló arc, talán csendesen meg is szólalsz: Csobog a langyos víz, fürödj meg! Íme a kendő, törülközz meg! Sül a hús, enyhítse étvágyad! Ahol én fekszem, az az ágyad!" Ez a vers József Attila: Ódacímű versének "Mellékdala". Mikor főiskolások voltunk, nekem kellett ezt a verset elemezni és együtt csináltuk egy éjszakán keresztül. . . Felért egy randival. . . :) | ||
| ||
| Ez szuper! | ||
|
| ||
| Ez melyik EP-dal? | ||
|
| ||
| Akartam egy ilyen fórumot indítani. . . De látom, már van! Visszaolvasom, miket írtatok és aztán belemakogok én is. . . :) | ||
| ||
| Meg van írva, hogy az élet nehézségeit és fájdalmát csupán egyetlen szó enyhíti. Ez a szeretet. Én hiszek benne. Ez nem jelenti azt, hogy nem volt nehéz, hogy soha nem lesz az. Csak azt, hogy melletted megtaláltam a békét és a bátorságot. Bátorrá tettél és szeretni foglak, míg világ a világ. Erre megesküszöm. | ||
| ||
| Juhész Gyulától: Én nem tudom. .
Én nem tudom, hogy mi ez, de jó nagyon. Fájása édes, had fájjon, hagyom. Ha balgaság, ha tévedés, legyen. Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem. | ||
| ||
| Sziasztok!
Nekem ezek a kedvenceim, talán nem annyira ismertek: Dsida Jenő: Meghitt beszélgetés a verandán Csodálatosan békés délután. Benne van teljes életünk. Ülünk egymással szemben, Beszélgetünk. Egyszerű és jó vagyok, Mint világ fölött lebegő Madár. Te átlátszó vagy, Tiszta, mint a levegő, Mint üvegkorsónk friss vize, Melyen átcsillan a nap. Én szomjas vagyok, S te nem tagadod meg tőlem magadat. József Attila: Flóra Már nem képzelt ház üres telken, csinosodik, épül a lelkem, mivel az árnyakkal betelten a nők között Flórára leltem. Ő a mezőn a harmatosság, kétes létben a bizonyosság, lábai kígyóim tapossák, gondjaim mosolyai mossák. Ízét adja a tiszta víznek, száját adja a tiszta íznek, hazaszólít, amikor űznek, szemében csikó legelészget. Érdekeimből megértettél, bátorrá vakmerőből tettél, kínlódtál, amig nem szerettél, egész világom ege lettél, - hát dícsértessél s hirdettessél, minden korokon át szeressél. . . Elizabeth Browning: 204. szonett Ha szeretsz engem, szeress csak úgy. Sose mondd: „Ó, hogy szeretem én a tüzet, mely két szemében gyúl, és mosolyát, mikor ajka kedvesen színmézet hint ajkamra reggelen” — Kedves, ne szeress engem ezért, mert egy alkonyon kihuny a tűz, s estére ízét veszti a méz, s szerelmed, mely most hajszol, űz, elhamvad végül őrzője megvénült, lankadt, búskomor lelkében. . . . Ne is szeress csak hogy összegyűjtsd könnyeim árját, megtöltve tömlőd, hogy aztán szerelmünk rózsáit vélük öntözd; hisz záporként hulló könnyem kútfője tán nem éri meg a nyarat, s akkor, Kedves, meglehet könnyen: szerelmünk rózsái elhervadtanak. . . . Ha szeretsz engem, szeress csak úgy, mosolyog bár reád a nap, vagy zúg zord vihar, azért szeress, mert vágysz szeretni engem. Úgy lesz ez a szerelem csak teljes, végtelen. | ||
| ||
| Én ezt választottam:
"Szerelem: meghódítani, bírni és megtartani egy lelket, amely annyira erős, hogy fölemel bennünket, s annyira gyönge, hogy épp olyan szüksége van reánk, mint nekünk őreá. " (Paul Gerardy) | ||
| ||
| A miénken ez volt anno:
"Egy életre elköteleztem magam, választottam. Mától nem az lesz a célom, hogy azt válasszam, aki tetszik nekem; Hanem, hogy annak tettszem, akit választottam!" | ||
| ||
| Mivel a mi meghívónkon inkább rövidebb, kicsit könnyedebb szöveget szeretnénk, nem is idézetet, csak egy jól sikerült mondatot, ezért e kettő között fogunk dönteni. Mindkettőt imádom!
Nem az állandó fogadkozás a hűség bizonyítéka, hanem az egyszer kimondott és megtartott fogadalom. (Shakespeare) Egyedül félszárnyú angyalok vagyunk, s csak úgy tudunk szárnyalni, ha összekapaszkodunk. | ||
| ||
| SZiasztok, én is éppen a meghívónkat tervezem, leírom amik tetszenek, hátha valaki felhasználja őket:
"Két szárny vagyunk, de fenn a fellegekben nem szállhatunk, csak mind a ketten szívverésnyire pontos egy ütemben. Szállj hát velem egy rezdülésű szárnycsapással. Hullongó tollak voltunk egyedül - szárnyak lettünk egymással. " (Váci Mihály) Angyal szállt a Földre, Megszánt engem az ég. Angyal szállt a Földre, Hogy megkapjam szerelmét. Szívünk most már egymásé, Hát kérlek, dobd el szárnyaid! Hozzám köt majd Isten keze, S én megszépítem földi napjaid. Melletted alszom és veled ébredek. El ne hagyj, könyörgöm, hisz csak így létezhetek. Ígérem, vigyázok rád, óvlak, védelek, Ha majd szíved alatt hordozol egy életet, egy életet. "Ismerem azokat a szavakat, amelyeket még ki sem ejtettél. Már tudom, hova tartasz, mikor még el sem indulsz. Tudok a féltett titkaidról, amiket mélyen elrejtesz. Mindent tudok rólad, kedvesem, nem vagyok kém, csak szeretlek!" /Jim Morrison/ Azt adom, mi legnagyobb. A szívemet Mely útra kelt és felkutatta tiedet. Rejts el, őrizz, éltess engem kedvesem, Én veled leszek, te leszel a mindenem. (Goethe) Keresek egy tökéletes párnát. Azt hiszem valahol a tied mellett van. Egy életre elköteleztem magamat, választottam. Mostantól kezdve nem az lesz a célom, Hogy azt válasszam aki tetszik nekem, Hanem, hogy annak tetsszek akit választottam. Finom kis kezed az én kezemben, Többé soha el nem eresztem… Így megyünk az oltár elé kettesben, Te vagy a fény az életemben. Egymásra nézünk, csillog a szemünk, E szemekben látszik szerelmi hevünk. Nem árt nekünk semmi galádság, Nincs más hátra, mint az örök boldogság. (Hajas Sándor) Halkan csendül a kisharang, Imára kulcsol kezünk, Két szív kezet nyújt egymásnak, Örök hűséget esküszünk. Szívem azt a percet nagyon régen várja, Amelyben Te leszel életem párja. Oly boldogan gondol szívem a jövőre, Amikor elmondhatom, enyém vagy örökre. | ||
| ||
| Én ezt szeretném a meghívónkra:
Nem kell álmok közt élni, bár azt hiszem, eddig már sok valóra vált, nem kell mindentől félni, álmodni mernünk kell még százezernyi új csodát. Demjén Ferenc: Álmodni mernünk kell | ||
| ||
| Semmi sem édesebb a szeretenél,
semmi sem erősebb, semmi sem magasabb, tágasabb, semmi sem kedvesebb, tökéletesebb és jobb az égen és a földön. | ||
| ||
| Élj, szeress, légy boldog,
és hidd el nekem, szeretni annyit jelent, mint élni valakiért és ezt teszi szebbé az életet! | ||
| ||
| A mi meghívónkra ez fog rákerülni:
"Elegáns esküvőről álmodtam, családdal, barátokkal. Megkérdeztem, ő milyet szeretne, azt mondta olyat, ami által a felesége leszek. " /Ismeretlen/ | ||
| ||
| Csodát művelt velem ez a lány,
Mosolyától a bánatom elszállt, S ha véletlen az arcunk összeér, Csak tudnám h ő lesz az enyém. Csodát művelt velem ez a lány, Megváltoztam a sok gőg után, Az életemet újra kezdeném, Csak tudnám h ő lesz az enyém. Végig megyek vele az utcán, Utánunk néz sok kíváncsi pár, Hosszú haját meglengeti a szél, Ha sétálunk a domb tetején. Csodát művelt velem ez a lány, Mosolyától a bánatom elszállt, S ha véletlen az arcunk összeér, A boldogságtól sírni tudnék én. Csodát művelt velem ez a lány, Megváltoztam a sok gőg után, Az életemet újra kezdeném, Csak tudnám h ő lesz az enyém. Végig megyek vele az utcán, Utánunk néz sok kíváncsi pár, Hosszú haját meglengeti a szél, Ha sétálunk a domb tetején. Csodát művelt velem ez a lány, Mosolyától a bánatom elszállt, S ha véletlen az arcunk összeér, A boldogságtól sírni tudnék én. Végig megyek vele az utcán, Utánunk néz sok kíváncsi pár, Hosszú haját meglengeti a szél, Ha sétálunk a domb tetején. Csodát művelt velem ez a lány, Mosolyától a bánatom elszállt, S ha véletlen az arcunk összeér, A boldogságtól sírni tudnék én. | ||
| ||
| Mivel mi vegyes par vagyunk, a kedvesem holland, idezet helyett mi ennyit irunk a meghivora, mindket nyelven:
A szerelem nem ismer hatarokat. . . | ||
| ||
| Az egyémen ez volt:
Összedölhet fenn a magas ég, leomolhat minden ami ép, egy a fontos, hogy te szeress, minden más csak semmiség. Örök életet élsz énvelem, Vár reánk a kéklő végtelen, mert a sors egymásnak szánja, kiket összeköt a szerelem. | ||
| ||
| "Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek, - Egyszerre csak megfogtad a kezem, S alélt pilláim lassan felvetődtek, És éreztem: szívembe visszatér, És zuhogó, mély zenével ered meg, Mint zsibbadt erek útjain a vér, A földi érzés: mennyire szeretlek!" / Tóth Árpád:Esti sugárkoszorú/ Nekünk ez volt, lassan 17 éve. . . . . :D | ||
| ||
| Az élet csak egy jót ad nekünk: Azé lehetünk, akit szeretünk. /Lope de Vega/ | ||
| ||
| s idő, állj meg egy pillanatra,
S ti rohanó percek várjatok, Amíg ők ketten esküt tesznek, Hogy egymáshoz örökkéhűk lesznek, Csak addig várjatok. ezt a párom választotta és ez lessz a meghívóba | ||
