Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Akiket cserbenhagytak fórum

Akiket cserbenhagytak (beszélgetős fórum)


27. csorocsaj (válaszként erre: 1. - Freni66)
2010. febr. 11. 20:59
én még most se tudom fel dolgozni
2010. febr. 11. 20:55
szyasztok engem is cserben hagytak 3 éve volt karácsonykor ott hagyott a párom egy nö miATT
25. Crystall (válaszként erre: 22. - Freni66)
2009. okt. 27. 21:11
Nagyon nehéz neked ez biztos, de még fiatal vagy, eljön az a pasi aki mellett újra boldog leszel!
24. Meliiiii (válaszként erre: 18. - Adb20ce52a)
2009. okt. 27. 20:56

Szia!


Lehet tudni, h mi és hogyan alakult?

Köszi

M

23. Freni66 (válaszként erre: 20. - Crystall)
2009. okt. 27. 20:27
Ja, és az érzéseim? Már semmi nincs iránta. A cserbenhagyás érzése fáj. Nem voltam belé szerelmes, egyszerüen nem tudtam beleszerelmesedni, mert valahol folyamatosan volt valami "hiányérzetem". (Pl. soha nem láttam az arcán a találkozásunk alkalmával a mosolyt.)
22. Freni66 (válaszként erre: 20. - Crystall)
2009. okt. 27. 20:24
Köszönöm az együttérzésed. És a legrosszabb az egészben az, hogy nekem már a világon SENKIM sincs, csak a 15 éves lányom. Szóval így azét húúúúúúúúúzós nagyon. De nem adom fel!
21. Freni66 (válaszként erre: 19. - Kattyus)
2009. okt. 27. 20:23

Tudod, valahol én is ezt gondolhatnám, de nem az! S ezzel még véletlenül sem akarom védeni, mert a cserbenhagyására nincs bocsánat. Bár rendkivül zárkózott ember, nyilván ezért is élt egyedül elég sokáig, itt azt hiszem inkább arról van szó, hogy nem elég ERŐS, nincs energiája rám, egyszerüen nem férek bele az "életébe", mert elmerül a problémáiban.

Tudom, hogy mi, nők, sokkal, de sokkal erősebbek vagyunk. És én már nem először állok fel a padlóról.


És azt gondoltam, hogy közösen beszélünk a cserbenhagyás bármelyik változatáról, tudunk tanulni egymástól, egymás erejéből.

20. Crystall (válaszként erre: 17. - Freni66)
2009. okt. 27. 20:17
Fogadd öszinte részvétem! Nem értettem soha és nem is fogom megérteni az ilyen pasikat. Te ezek után mit szeretnél egyébként, milyen érzéseid vannak felé? Szerintem a minimum lett volna a bocsánatkérés bár nem is tudom, hogy ilyen pasira érdemes e energiát pazarolni. Képzeld el ebböl a hozzáállásából, hogy a többi felmerülö problémát, hogy oldotta volna meg, milyen támogatást kaptál volna töle.
19. kattyus (válaszként erre: 17. - Freni66)
2009. okt. 27. 20:17
Szerintem lelki szegény a barátod. Nagyon sajnálom.
2009. okt. 27. 20:16
Engem 7 hónapos terhesen hagyott el a vőlegényem. Lassan 2 éve már. Tényleg nem könnyű ilyen helyzetben, de mindennek meg van a maga oka. Azóta újra együtt vagyunk, boldogan, bár vannak gondjaink. De nem lennénk így, ha ez nem történik meg. :)
2009. okt. 27. 20:08

Ez nemrég történt, alig egy hónapja. A kapcsolatunk akkor már 9 hónapja tartott. Szóval Mamám elhunyt szeptember 17-én, csütörtökön, ezt este meséltem neki skypon és másnap, pénteken kezdődött egy három napos kiállítás, amin részt kellett vennie. kb. 8 perc dolgozunk egymástól, nem jött át még egy ölelés erejéig a követező héten, skypon is csak annyit tudott közölni, hogy "hullaállapotban leledzik" - értsd: fáradt. Benned aztán van empátia - reagáltam, mire valószinű megsértődött. Aztán csend, majd azon a héten vasárnapra hívott le a hugáékhoz egy könnyü kis vacsira - nem értette miért nem tartok vele. Mintha nem fogta volna fel, hogy nem vagyok olyan lelkiállapotban, hogy jópofát vágjak. És a hugáéknál az lett volna a fő téma, hogyan kell felügyelni a 14 éves gyereket, mert neki tréningre kell mennie.

Tudni kell róla, hogy júniusban neki ítélte a bíróság a 14 éves fiát (elperelte az anyjától), ráadásul anyagi problémái is vannak. Szeptemberben, mivel indult az iskola már alig-alig találkoztunk, talán ha két perce pár alkalommal. Már nem hívott telefonon, a skypon is alig beszéltünk. Bár október elején volt egy rövid találkozónk, (anyagi dolgokat kellett megbeszélnünk) és akkor mondta, nem fog bocsánatot kérni, mert nem akart megbántani. Azóta meg se kép, se hang.

2009. okt. 27. 19:57

2 és fél évet töltöttem együtt valakivel. Az utolsó fél évben együtt is laktunk. Hétköznap Debrecen, hétvégén itthon voltunk, rosszat nem tudok mondani róla. Családtervezés, stb, ami ilyenkor van. Aztán volt egy kisebb műtétem, még ez sem okozott gondot. Júniusban volt a 30. szülinapom, óriási meglepi bulit szervezett a mostohaanyám, s Zs. Elhittem, h senkinek sem jut eszébe, h egyáltalán létezem, aztán este igen jól meglepődtem. Másnap Zs kérésére felkerestem a dokit, h gyerekvállalásról beszéljünk (én is szerettem volna, de a műtét miatt inkább később). Kiderült, h akkor már 10 hetes terhes vagyok. Még aznap szakítottunk, s hazaköltöztem. Örjöngött, s mindent megtett, h elvetessem a babát. Közölte, h a nevét sem adja, s nem érdekli az egész.

Azóta sem tudok róla semmit, bár nem is érdekel. Ha történik vele valami rossz dolog akkor természetesen engem hibáztat, s akkor vádaskodik, de már ez is hidegen hagy. Megpróbált meggyőzni, h adjam örökbe a gyereket.

15. Crystall (válaszként erre: 11. - C8da8c8bb8)
2009. okt. 27. 19:56
Köszönöm! Akkor nagyon gyengének éreztem magam és sokáig borzasztó nehéz volt de egyszer minden rossznak vége lesz és a kisfiam rengeteg eröt adott:D
14. Crystall (válaszként erre: 10. - Freni66)
2009. okt. 27. 19:55
Ha van kedved ird le, hogy mi történt, egyébként sokszor nem is tudjuk, hogy milyen erösek vagyunk mi Nök!
13. 954cf66fc4 (válaszként erre: 6. - Fagyongy67)
2009. okt. 27. 19:52

nekem sincs olyan igazi nagy barátnőm, egy se! mondjuk olyan, mint a tied volt, nem is kéne:(

Szemét dolog volt, amit tett veled, és még ő nevezi magát bnőnek?! Felháborító!!

Próbáld valahogy védekezni?(magyarázkodott?)

2009. okt. 27. 19:49
A barátnőm iránt érzett csalódás sokkal nagyobb volt, mint a férjem iránti....
11. c8da8c8bb8 (válaszként erre: 7. - Crystall)
2009. okt. 27. 19:48
gratulálok! Nagyon erős nő lehetsz.
2009. okt. 27. 19:48
Chrystall, le a kalappal előtted. Én sem adom fel, még felelős vagyok a kamasz lányomért...!
9. c8da8c8bb8 (válaszként erre: 3. - Fagyongy67)
2009. okt. 27. 19:46
ez tényleg kemény. nem is barát az ilyen, hanem valami gerinctelen...
8. Freni66 (válaszként erre: 6. - Fagyongy67)
2009. okt. 27. 19:46
Na, ezért ez sem semmi! Engem akkor hagyott cserben mikor elhunyt a Mamám. Ez egy csütörtöki nap volt, este elmondtam neki skypon - utána három napig fel sem hívott. Járt még így valaki közületek?
7. Crystall (válaszként erre: 1. - Freni66)
2009. okt. 27. 19:45
Szia! Nekem a legrosszabb élményem amikor a volt férjem itthagyott a másfél éves kisfiammal, aznap engedtek haza a kórházból (második kisbabám aznap elvesztettem) és ö elment az új barátnöjével szórakozni. Soha nem gondoltam öngyilkosságra de akkor éjjel egy perc erejéig megfordult a fejemben, hogy felkelek és leugrom a hidról. Aztán ránéztem a gyönyörü kisfiamra ahogy mellettem aludt (hogy ö itt van nekem) és megráztam magam, dehogy fogok én meghalni, nekem fel kell nevelnem ezt a gyönyörü kisfiút. Borzasztó nehéz évek jöttek a nulláról kezdtem újra. Aztán pár év múlva az exem eladósodott, rászokott a narkóra és börtönbe is került. Ezzel csak annyit akartam mondani, hogy ami épp nagyon rossz helyzetnek tünik abból még lehet jó. Azóta én anyagilag is helyre jöttem (van lakásunk, autónk, nyaralni járunk) és bár még új párom nincs de nagyon jól megvagyunk a kisfiammal. Most képzeljétek el ha akkor nem térek észhez? Megérte volna meghalni egy ilyen pasiért? Senki ne adja fel aki nehéz helyzetben van a padlóról is lehet remekül startolni, mindenkinek sok kitartást és eröt kivánok!
2009. okt. 27. 19:42
A férjemtől elváltam ( nem miatta, az már folyamatban volt) , a "barátnőmmel" megszakítottam a kapcsolatot.
5. 954cf66fc4 (válaszként erre: 3. - Fagyongy67)
2009. okt. 27. 19:40

Hú, ez kemény!!

Nem lettem volna a helyedben:(

Mit tettél?

2009. okt. 27. 19:40
Ja,nem tudtam feldolgozni. Most, mikor leírtam, most is sírok...
2009. okt. 27. 19:39
Sziasztok! Hát engem rendesen cserbenhagyott.Több mint tíz éves barátság volt a miénk, jóban rosszban együtt.Kilenc évvel ezelőtt kiderült,amikor váltam, hogy a házasságom utolsó három évében a férjem szeretője volt....
2009. okt. 27. 19:33

Szia!

Szerintem nem lehet feldolgozni, csak az idő segít, hogy az ember tudjon tovább élni.

2009. okt. 27. 19:30

Sziasztok!

Olyan emberekkel szeretnék ezen a fórumon beszélgetni, akiket a lehető legrosszabbkor cserbenhagyott a "barátja". Ti hogyan reagáltatok rá? Hogyan dolgoztátok fel?

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook