Elvált szülők (beszélgetős fórum)
Sziasztok!
A szüleim, 36 év házasság után beadták a válópert, két hét múlva lesz a tárgyalás. Ma közölték velem ezt az egészet s totál le vagyok döbbenve, vagy ki vagyok akadva, vagy magam se tudom mit érzek... nagyon szarul érzem magam, nagyon kivagyok, olyan mintha fölöslegessé váltam volna, vagy valami hibává
Sziasztok!
3 éves a kisfiam.Sajnos a párommal megromlott a viszonyunk, elváltunk. A kisfiam jelenleg nála van a munkahelyem és egyéb hátráltató körülmények miatt, természetesen csak ideiglenesen. Ritkábban tudom látni mint szeretném.
Az emberek "jószívűsége" miatt, annyira megromlott a viszonyunuk, úgyis fogalmazhatnék, hogy gyilkoljuk egymást, hogy néha már az idegbaj kerülget.
Kérlek titeket ha valaki átment vagy élt át hasonló körülményt vagy meséltek róla megköszönném a tanácsokat és a segítséget.
Sziasztok!
Nekem tud valaki segíteni? Szépen elválni? Már két éve válok egyfolytában,a bíroság évente egy tárgyalást tűz ki nincs közös megegyezés albérletben lakom a gyönyörű családi házam meg üresen áll. Miért, mert két éve mikor a dolog elkezdődött két kiskorú gyermeke szeme láttára vert péppé jó pár embert én megúsztam pár ütéssel. Feljelentettem majd egy év után az ügyet simán lezárták. Nem volt büntetve soha nem volt még egy közúti szabálysértése sem. Az egész azért volt mert 20év után elég lett a rabságból, és kiléptem a kapcsolatból. Azóta is üldöz fenyeget a nagyobbik fiam őt választotta és egyszerűen hozzáköltözött. Sok mindent kellett feldolgoznom. Csak azt nem tudom még hogy most sem lehetek szabad. Egy városban lakunk ha bemegyek valahová vásárolni és összefutunk minden szemét ku...vagyok persze hogy mások is halják.A két év alatt az a dolog nem lankadt nála mikor és hogyan lesz ennek vége? Volt valaki hasonló helyzetben? Lehet valamit tenni?Beszélni nem lehet vele ha esetleg megpróbálom dúrván elutasít de volt példa hogy leköpött megrugdosta az autómat. Mit tegyek hogy lehet így élni.
Kedves hource! Neked sem könnyű a helyzeted.
Soha nem fogsz tudni neki úgy válaszolni, hogy elégedett legyen vele. Te mit tudsz miért nem kiváncsi rá? addig amig nem kérdi meg ne gondolkozz rajta, vagy egyszerüen válaszold csak azt, hogy nem tudod, de nem Ő miatta ment el, mert Ő jó gyerek. Ha megkérdi hogy miattad, akkor kérdezz vissza, szerinted Én jó apukád vagyok?, bármit is mondjon akkor is azt mond nem tudod. Aztán ha a sors úgy hozza, majd az anya válaszol neki és elhiheted a gyerek csak téged fog nézni és nem fog haragudni, bármit is mondjon az anya rólad. Szerintem.
Más! Én viszont nem próbálok mindent megadni neki, nem is tudnák, bárcsak megadhatnám neki azt amit most még nem tudok.
Én 5 éve váltam el, de a kislányom a mai napig megkérdezi, hogy "Anya! Apa soha nem fog már visszaköltözni hozzánk?" és nem tudom mit válaszolhatnék erre, csak azt mondom, "nem tudom."
Nálunk a szét költözés a gyerekek érdekében történt. Éppen ezért hónapokig nem láttogathatta őket, csak havonta egyszer akkor is csak az én jelenlétemben, sehova el nem vihette őket. Maga volt a pokol, de úgy gondoltam amíg tud viselkedni addig láthatja őket. Így ment másfél évig és közben állandóan azt hallgattam, hogy kezdjük előlről, megváltozik. Nem kapott esélyt , már nem , de meg kapta annak az esélyét, hogy ha bizonyít akkor többet lehet a gyerekkel. Ez bevált. Összeszedte magát és nem macerált többé. Azóta van 1 élettársa is , normálisabban bánik a gyerekeivel mint amikor együtt éltünk. Most a fél nyári szünetet ott töltik, karácsonykor húsvétkor, ott is töltenek 1 pár napot. 2-3 hetente pedig péntek délutántól hétfő reggelig ott vannak.
Nem volt könnyü és nem ment egyből de úgy gondolom szükség volt arra, hogy mi felnőtként tudjunk viselkedni és megoldjuk a láthatást. Ehhez mindkettőnknek sokat kellett engedni , mert mi továbbra is gyűlöljük egymást!
De a gyerekek csak jól jártak: nyugalom van körülöttük, és szülinapkor, karácsonykor dupláznak.