Ha már mindenki... (beszélgetős fórum)

Szegény Roli biztosan megsértődne, ha a tizedikről

kiengedném az ablakon. Lekisértem, és kivittem a kutyát is szaladgálni.

Végre, vége, ez a kutya az agyamra megy néha. kiszökött, amikor kikisértem a Rolit. Kezd lehűlni a levegő.

Ja, amúgy mi bajod van velem, bántottalak?

azt elhiszem....mármint hogy nem vagy az esete...nem tudtam, hogy a kedvesed angoltanár is...

tyű de föltörtetek..

Hát, én ráfeküdnék, ha volna mire, de mivel nincs jelenleg barátom, így csak az angolra.

Nem mondom esténként az az egyetemista srác, aki az angol vizsgára felkészít, nem hagy hidegen,de sajna, nem vagyok az esete:(

Hát, érdekes dolgok ezek. Én pl. tavaly tettem le a jogsit, gondoltam, addig vizsgázom le, míg nem kérnek el érte több százezer Ft-ot!

Családot is, majd csak a suli után akarok alapítani. Tavaly felvettek a SZIE alk. bölcs. karra, csak elég messze lett volna, meg rájöttem, hogy meló mellett, nem biztos hogy menni fog. Ezért most ráfeküdtem inkább az angol tanulására, le akarom tenni a középfokú nyelvvizsgát.

Mosolyogva olvasom, amit írtál, pedig akkor ez a helyzet egyikünknek se volt vicces, de ilyen távlatokból már mindegy. Apám szokta mondani, "nem becsülte meg magát, pedig jó dolga volt."

Egyébként nekem is van saram, egy év szar házasság után én összegabalyodtam egy munkatársammal. Kellett valaki, aki figyel rám. Már vállás után, mikor kiderülhetett, azt állította, hogy neki is volt, bár azt kétlem, attól szerencsétlenebb.

A 4 év volt a negatívum. Jó lecke volt. A mai eszemmel már nem csinálnám végig. A lányomat is a marakodás viselte meg, nem a vállás. Ő is megnyugodott, mikor elköltözött az apja. Egyébként pár hónap után részegen eljött, ajándékkal, virággal, és könyörgött, hogy fogadjam vissza. Hát nemet mondtam. Volt esélye rá, míg együtt voltunk, akkor elutasított. Én ugy gondolom, hogy ha valami összetört, azt híába ragasztgatod, soha nem lesz a régi.

Ezt viszont a páro kapcsolata bizonyítja is, ők 3x próbálták ujra, sikertelenül.

Te házas vagy?

A volt férjem életkorától eltekintve, szinte szórul-szóra leírhatnám én is, amit írtál.

Gyorsan mentem férjhez, pedig nem volt muszáj. A férjem igazi mama és nagyamam nevelés. Már a katonaság is gondot okozott neki, pedig nagyon jó helyen volt, ráadásul,mivel apám katonatiszt, teljesen jó dolga volt. Aztán jöttek a gyerekek és én nem vettem észre, hogy ez a faszi milyen önállótlan, ódivatú, valami korábbi évezredből ittmaradt, csökönyös ember. És ő is elkezdett inni.....és nem volt megállás. Én 10 évig bírtam...aztán eljött aza apillanat, amikor rájöttem, hogy vissszafelé fejlődik az életünk és én ezt nem akarom. Jó, hogy így döntöttem.

Az ember élete végéig tanul. Nem árt mások tapaszalataiból is okulni. Én is gyakran nézek szét. Az első nagy pofont mégis magam szereztem be. Viszont kellett ahhoz, hogy nagyobbra nyissam a szemem. Nem bántam meg, csak a feleslegesen elpazarolt 4 évet sajnálom, a többit nem.

Végülis a lényeg, hogy tudunk ujrakezdeni. Vigyázni arra, amink van, de tudni feladni, ha már esélytelen.

Szia!

Végigolvastam, és vannak benne jó dolgok. Nem vagyok én okos, de igyekszem hasznosítani amit hallok, olvasok innen-onnan:)

Sziasztok!!

én csak ide tévedtem, jöttem tanulni:)

Hogy ne rontsam el a házasságomat.

Összességében alátámasztjátok az elképzelésemet az okról.

:)

de várom a többiek történetét is, ha meg szeretnék osztani.

Szia:)

Júj, hát ez jó kérdés. Talán már így visszagondolva,(bár, én csak a saját magam nevében beszélhetek) nálunk az volt a baj, hogy túl fiatalon házasodtunk össze, a férjem még nem tombolta ki magát...

Szia:)

Nekem csak egy bajom van, rettentően akaratos (csökönyös) vagyok:(

Én is sokat tanultam a hibáimból, remélem ez a házasságom már sírig fog tartani. Nekünk is van már közös gyermek, férjem nagyon jó apa, én nem is gondoltam volna:) Annyira komolytalan néha:)

De minden téren jó irányba változtatta az apaság...

Nem is áll szándékomban, de neki se váltani. Jol müködünk. Sokat tanultunk az előző balul sikerült kapcsolatból, igyekszünk ezeket a hibákat kerülni. Sokmindent átértékeltünk, én pl. megtanultam kompromisszumot kötni, engedni (bár a természetemből adódóan elég nehéz volt).

Sokat beszélgettünk a megismerkedésünkkor (is), hogy ki, mit vár a másiktól, és amit fontosnak találtunk (az előzőből okulva) megegyeztünk, ha már ugy érezzük, hogy nem működik, nem várjuk meg, míg elmérgesedik a helyzet, nem erőltejük...

Szia:)

Hát, az biztos, hogy férjhez én sem mennék harmadszor:)

Hát, igen, amikor az ember lánya megszokja a jót, és végre van egy jól működő kapcsolata, ami mindenben tökéletesnek mondható, később már nem éri be kevesebbel!! De ez így is lenne a természetes!!