Hiányzik... (beszélgetős fórum)
de mi tart vissza?hisz lelkileg kivagy, és azért az anyaotthont ajánlom, mert oda azért nem kell úgy pénz mint egy albérletbe,és neked még van is okod odaköltözni.ahol pedig laksz, úgy nézem nem köt oda semmi,mert a szüleiddel sem olyan a kapcsolatod, hogy esetleg miattuk ott maradnál a lakóhelyeden.
a nagy fiadis kijárja két év múlva az általánost, így is úgy is új barátai lesznek ha másik iskolába megy.és a kicsi is az új helyen kezdhetné az ovit.
szerintem nem nagy ár a boldogságért,vagy a nyugodt életért.
én elmennék egy anyaotthonba akármilyen messze van ,akkor is.ideglenesen megteszi addig míg össze nem szedném magam lelkileg, és utána keresnék munkát,és akkor lenne pénz albérletre majd.szerintem nem nehéz dolog, csak merni kell kockáztatni.
hát igen. állás és pénz nélkül, hiába akarok elmenni albérletbe a két gyerekkel, nem lehet, nem tudom megoldani....kíváncsi lennék rá, te hogy oldanád meg a helyzetet?
nem.én ezt nem értem, csak a kifogások keresését látom.akarsz te egyáltalán változtatni a dolgon??hiába mondod hogy nyugtatókat kapsz,de ezek szerint neked valahogy mégis kényelmesebb így.mert ne mondja nekem senki.ha igazán boldogtalan valaki és tudja hogy külön boldogabb, akkor nem talál megoldást ha igazán akar.
igen, ezt már sokan mondták. de tudod én BIKA jegyű vagyok, és inkább nem merek változtatni, vagy ha igen, akkor sem olyan jelentősen....remélem, érted, amit akarok mondani.
igen.de tudod valamit valamiért.nem jobb inkább nyugodtan élni de messzebb, mint jözel lakni de lelkileg tönkremenve?
ok. tegyük fel, hogy elköltözöm. és hova? anyaotthon messze van....tőlem....azért messze sem akarok menni.
jó.de tudod egy 12 éves gyerek könnyebben alkalmazkodik mint egy felnőtt, és sajnos vannak olyan élethelyzetek amikor az ember nem azt nézi elsősorban hogy a gyereknek mi a jó, hanem azt hogy magának. tudni kell önzőnek lenni bizonyos fokig, és ahogy írtad a gyerek 12 éves.tehát már nem kicsi.megérti ha elmondod mi van, és amúgy meg 2 év múlva úgyis kijárja az iskolát, és már azok a barátok nnem léteznek számára úgysem azután.és még mindig jobb ha most változtatsz, mint mikor már mondjuk gimnáziuma fog járni és mellette a kicsi is ovis lesz.most még a kicsi is két éves, jövőre ovodás lesz,és neked dolgoznod kell mjad.ha most változtatsz és elköltözöl, könnyebben összeszeded magad 1 év alatt, mint tiszta idegbetegen mész dolgozni.
igen, tudod, csak az itt a nagy gond, hogy messze vagyok mindentől....a fiam iskolába jár, hogy szakítsam el a barátaitól???
akkor talán érdemes mélyebben beleásni magad abba, hogy utána járj annak hogy milyen lehetőségeid vannak.ugyanis csak így fog menni.olyan nincs hogy semmi sincs.ezt az anyaotthonos vonalat próbálnám először
nem tudom, még nem érdeklődtem sehol.
hát a legegyszerűbb tanács az lenne hogy költözz el, de mivel van még egy pici gyerek is így nem könnyű ha nem dolgozol.és az anyaotthonba nincs lehetőség hogy a 12 éves fiad lássa néha az apját?
hát nem is tudom, hogy meddig bírom még....vártam, hogy azért felhív, hogy elintézte -e azt, amire megkértem, és nekem fontos lett volna, de sz.rt rá, hogy felhívjon.ha én nem kezdeményezném a beszélgetéseket, akkor soha nem beszélnénk egymással
Tenni a fejére magasról! Kapjon észbe! Ha nem ocsúdik fel attól, hogy érzi: nem érdekel Téged, akkor ott nagyobb a baj, mint gondolnád.
Nem biztos, hogy hosszabb távon ezt kötelező lenne elviselned.
szerintetek mit lehet tenni akkor, ha több, mint 10 évnyi házasság után a férj az ingyen hívható telefonon sem hív fel???????
igen, erre már én is gondoltam.....de.....van egy 12 éves fiam, akit sajnos egyedül képtelen vagyok nevelni és aki ragaszkodik foggal körömmel az apjához.....most képzeld el, ha elmennénk, sokkal rosszabb lenne.....mindenért engem okolna a fiam is és a férjem is.....
Hiányzik a szerelmem nagyon nagyon!!!!!!!!!:((((((
anyu kijelentette (miután már 3-szor mentem vissza), hogy oda többet nem mehetek....más nincs, ahova el tudnék menni, sajnos
igazából akkor lennél nyugodtabb ha sikerülne elválni.és nincs senki akihez odaköltözhettek?szülők, esetleg rokonok..
fuh
nagyon sok minden hiányzik
nem tudom, meddig bírom: nyugtatókat szedek, kineziológushoz járok, és sokat vagyok ideges......szerinted meddig lehet ezt bírni?
hát akkor a választ megadtad.most már csak az a kérdés,meddig birod igy?mert sajnos sokáig nem lehet.hát nem irigyellek.
tudod, sokszor már nem is nagyon akarom, hogy jobb legyen, mert én hiába akarok változtatni, ha a másik nem vevő rá, semmi értelme az egésznek
Hát akkor talán mégis jobb ha te próbálsz meg inkább alkalmazkodni, ha ennyire nehéz megoldani a különélést.
Hihetetlen amúgy hogy egy ember akár nő vagy férfi milyen kiszolgáltatott tud lenni ha már gyerk van.Szerencsére a mi kapcsolatunk a férjemmel nagyon jó, nálunk sok a közös érdeklődés is.
Nekünk is van két gyerekünk,de ha bele gondolok hogy valami miatt szétmennénk, azt sem tudnám hová menjek a gyerekkel.
Tény hogy kivülről könnyű tanácsot adni, de igazából inkább csak próbálkozik az ember segíteni.Szóval érdemes alkalmazkodni, ha tényleg nem tudsz váltani, mert lehet hogy a végén ég ez lesz a megoldás.
Ha megpróbálsz inkább vele menni ha ő is akarja, lehet hogy még akár jól is elsülhet a dolog.
hát igen. tudod, régen én is más voltam és ő is. ahogy idősödtünk, mások lettünk....ő arra én erre....már akkor sem volt meg köztünk a közös hang. én nagyon szerettem volna elmenni innen, de Ő nem engedett el, hogy miért a mai napig nem tudja.
most meg már itt a két gyerek, és még picik is, hogyan? hova? menjek két pici gyerekkel?
Igen, de csak ha egyiktek sem enged az nem biztos hogy jó.Beleolvastam közben más hasonló témájú fórumodba, ahol írtad hogy te otthon szeretsz ülni, ő meg elmenni.
Ha ő nem változik, márpedig nem fog, akkor neked kell, ha szereted,menj vele ahová akar,ha nem is mindenhová.Hiszen aikor megismerkedtetek, tudtátok egymásról hogy ki milyen, ki az otthonülős, ki nem.
Ha akkor működött,(ezek szerint)most is működnie kell, ha valóban akarod, és szereted őt.
Lehet hogy ő már csak azért olyan amilyen, mert érzi hogy te is veszni hagytad a kapcsolatot,így már nem érdekli őt sem.
Tehát ha szereted őt, és még akarsz küzdenki a kapcsolatért, legyél te aki elkiséri őt , sőt találj ki közös programokat,ahová együtt el tudtok menni.Nem hinném hogy ennyire különböző az érdeklődési körötök, és mellette még mások is vagytok.Mint ahogy régen, most is meg kell lennie a közös pontnak.Viszont ha nincs akkor joggal lehet feltenni a kérdést, ha ennyire mások vagytok, akkor egyáltalán hogy merült fel a közös együtt élés?
Ha pedig menthetetlen a dolog, és úgy érzed belefáradtál, akkor a lehető leggyorsabban irány a válóper.
További ajánlott fórumok: