Anorexia és bulimia (beszélgetős fórum)

Helyes-helyes, mi is zumbát tartunk a Párommal :) Vagyis egyelőre még csak Ő tartja, én csak adminisztrálok, meg odaállok mellé előre, h így két embert lássanak az emberek :)

Régebben annyira akartam külföldre menni, külföldön tanulni. Valahogy mindig úgy éreztem, hogy egy idegen helyen tiszta lappal indulhatok... Most már nem hiszem, h nagyon mennék külföldre, a jelenlegi helyzetben. Meg nekünk amúgy is itt van Ausztria a szomszédban, ami "nem külföld", mégis átléped a határt és - sajnos - minden megváltozik... Jó értelemben...

És örülök, h jó kedved van :)

...Én most pl. megyek, szétnézek a városban, bevásárlok okosan, egészséges és jó kajákból. Ja meg szeretnék valami szép cserepes virágot venni, kicsit feldobná ezt a koliszobát, meg lenne kiről gondoskodnom. Hátha találok nyitva valami boltot itt. És csinálok képeket is, feltöltöm fb-ra, hadd örüljön a család. :D És hallgatok valami kellemes zenét eközben, lehet, hogy még a járókelőket is megszólítom nagy bátorságomban. :D (régen örültem, ha nem égett az arcom egész nap a félénkségemtől, hozzámszólt valaki és egyből reszkettem, eheh). Jövő héten meg csinálok magamnak egy csomó társasági programot, meg utánanéztem a zumbának is...jajj, de jó! :)

Szóval, csajok! HAJRÁÁÁ, bízom bennetek!

ja éls egyébként lehet ogy hülyén ek fogtok nézni de akkor is elmondom, én előtte egy dolgot hazdtam. a koromat. 14 vagyok. és 2 vagy 3 éve anorexiás.

amiugy voltam is kórházban nem tudom hánynapig. és tudom hogy majdne meghalltam. de most borzalom. ezek az érzések :S

Na, az tök jó:) A sport meg az ilyen betegségek azért nem nagyon állnak távol egymástól. Amikor én még aktívan jazzbaletteztem, szinte végig bulimiás voltam. Most megint elkezdtem egy ideje járni rá, de csak mert szeretem. Jó dolog.

Biztos ott is vannak ilyen külön órák, ha nem is a suliban, de máshol biztos tudsz találni szerintem:) Jó dolog külföldön lenni, és egy kicsit kiszakadni a megszokott környezetből, én is imádtam. És szerintem csak izgalmasabbá teszi a dolgot, hogy egy teljesen új világban vagy, és nem feltétlen értesz és tudsz mindent, ami ott van.

Én most dolgozom. Majd szeretnék tovább tanulni, de egyelőre ezt még nem lehet.

Oktatás és sport szakon vagyok. Kicsit abszurd dolog ezzel a "betegséggel" a sportról, meg az egészségről tanulni, bevallom. :D Mert igazából tudom, hogy mi lenne a dolgom, de valahogy mégse úgy csinálom...na majd most :) Ja és...imádom a sportokat, kosaraztam régebben, majd step aerobikra jártam és zumbára, amíg ki nem költöztem (vagy 1 hete). Itt nincs se step, se zumba, úgyhogy most azon gondolkozom, hogy csinálok egy kis csapatot vagy csak magamat szórakoztatom el a táncikálással, de valahogy muszáj lesz megoldanom... :D Te/Ti mivel foglalkozol/foglalkoztok?

Örülök, hogy rátok találtam!

Ja és...ezért is akarok változtatni most. Kevesebb súllyal a táncolgatás is jobban menne. Be akarok állni egy bizonyos súlyra, és nem fogyni-hízni, mert ez nagyon megviseli a szervezetet és a külsőt. :/ Egy egészséges súlyra...természetesen.

Szia!

Akkora súllyal már szinte biztos a helyed egy kórházban. Keress fel egy pszichológust, én is járok, még ha nem is önszántamból, de lassan felismerem, hogy szükség van rá. Ne akard szándékosan tönkre tenni magad, főleg ha egyszer már sikerült kigyógyulnod belőle. Akkor tudhatnád, hogy amit most akarsz az őrült nagy baromság és az életeddel játszol.

Jobbulást, VictoryPurple! Vagyis inkább gyógyulást :)

Angliában vagyok most, itt tanulok egy egyetemen. Egész jó, tetszik. Minden olyan más itt. Pozitív... :)

sziasztok.

visszaesőben vagyook. :/

tudom hogy hülye vagyoook de megint aorexiás akarok lenni akárcsak 1 éve o.O

célom A 39-40 kiló.egyszer már sikerült.

és szeretnék anorexiásokkal beszélgetni.

akit érdekel am a történtem nézze meg a réggebbi irásaimat az adatlapomon. ugyan ebbe a fórumba irtam őket.

igaz akkor még nagyon sötét voltam. de már nem.

puxi

Használd ki az "új élet" lehetőségét. Nehéz azoktól távol akiket szeretsz, de ki kell használni azt, ami ebben jó. Amiket Te is írtál például. És egy "idegen" környezet nagyban segíthet új szokások kialakításában (értem itt a normális, se túl kevés, se túl sok étrendet). Szóval ez egy nagyon jó dolog, ha innen nézzük, használd ki, és élj a lehetőséggel! Amúgy merre fele vagy külföldön? :)

Most már kezdek gyógyulgatni ebből a valamilyen gyulladásból, valószínűleg valami elég durva felfázás, de ma már egész jól vagyok, az elmúlt három napban csak feküdtem, de remélem most már minden rendben lesz... Bár ultrahangra időpontot csak egy hónap múlvára kaptam...

Többiekkel miújs?

Nagyon-nagyon köszönöm, nagy segítség ez nekem. A családom tud a problémáimról, nem veszik komolyan, mert "egészségesen" nézek ki, de én érzem belül, hogy nem vagyok az :(

Korán fel kellett nőnöm, a családi élet nálunk a napi 2 köszönésben és 5 perc beszélgetésben ki is merül, úgyhogy szerintem akármit csinálnék, láthatatlan maradna. Főleg most, hogy koliba költöztem...húúú, ezt is meg kell szokni. Új élet, új remények távol az otthontól (és sajnos a barátomtól is, aki sokat segít nekem és akit mindennél jobban szeretek).

Összeállítottam egy étrendet magamnak a jövő hétre, amit be fogok tartani, és megindulok a változás útján. Talán még fogyni is sikerül vele. És van egy nagyon jó előnye annak, hogy külföldön vagyok: nem ismerem a gyógyszertárakat, nem ismerem a hashajtók nevét, amiket vény nélkül lehet kapni. Úgyhogy erről is ideje leszoknom. Még most talán nem is hiányzik annyira.

És az étrend...proteiben gazdag, szénhidrátszegény. Amiket fogok enni (és amik nem váltanak ki zabálást - többnyire): hús, tojás, tej, sajt, zöldség, gyümölcs, zab. És lesz heti 1 lazább napom, amikor eszek mértékkel olyasmit, amiktől zabáltam eddig...most ezt meg fogom állni, és MÉRTÉKKEL megeszek belőlük egy keveset. Ez lesz a legnehezebb nap talán. :)

Írjatok véleményt, vagy privát üzenetet is akár...

Szép éjszakát, és még egyszer köszönöm Pixie_, kitartást és sok sikert, meg boldog pillanatokat Neked :)

Szia!

Örülök, hogy rávetted magad, hogy regisztrálj, és írj ide. Nekem is sok időmbe telt. Én is évekig voltam bulimiás, de önerőből leküzdöttem, viszont egy ideje kezdenek visszatérni a gondjaim, úgyhogy most megint itt vagyok. Szerintem abban a lányok is egyetértenek, hogy ide nyugodtan írhatsz bármikor, mi meghallgatunk. Nekem is felajánlották, és én is mondom neked, ha gondolod privit is írhatsz, ha épp arra van szükséged.:)

Azokból amiket leírtál, nekem rögtön az jut eszembe, hogy az lenne talán a legfontosabb, hogy ne adj annyit mások véleményére. Tudom, hogy könnyű ezt mondani, és én is úgy mondom, hogy itt vagyok, de valamennyire megtanultam reálisan látni a dolgokat ha másról van szó. Talán magammal kapcsolatban is sikerülni fog. Ne tántorítson el a sporttól, ha nem támogatnak benne. Ha te szereted csináld, az csak jót tesz. És mindennel hasonlóképp. Azért mert nem kapsz támogatást, neked még küzdened kell!!!!

Remélem sikerül helyrehoznod a dolgaidat:)

Sziasztok!

Először is szeretnék üdvözölni mindenkit. Nem rég regisztráltam ide, most vettem rá magam arra, hogy kijelentsem a problémámat. :/

Kb. 3 éve vagyok bulimiás, a súlyom folyamatosan ingadozik. Az a baj, hogy ez zavar a legjobban, nem pedig az egészségem. Elég magas vagyok, így sose voltam nagyon kövér, de állandóan kaptam a megjegyzéseket a külsőmre. Még a szüleim is dagadtként kezeltek/kezelnek. Soha nem tanultam tőlük az egészséges táplálkozásról, folyamatosan a fogyás-hízás ördögi körét láttam.

Az egyetlen szerencsém, hogy imádok sportolni (bár nem bíztatnak erre se túlzottan édesanyámék, nem az ő hibájuk).

Szeretnék egy hasonló helyzetű társaságot találni, és egy kis megértést, mert ez otthon lehetetlen. Viszonylag kevesen tudnak a helyzetemről, kevesen látnak a dolgaim mögé, és talán nem is olyan nagy baj ez. :)

Puszik

Egyszerűen hangzik, és nem egyszerű véghez vinni, de valahol ott rejlik a gyógyulás kulcsa, hogy pontosan megtaláld azt, amiért érdemes, amit tudsz magadnak egy rossz nap végén mondani, hogy de igenis ehhez és ehhez a célomhoz közelebb kerültem / nem távolodtam.

Persze, nem csak ez kell a gyógyuláshoz, sok segítség, szakembertől, szülőtől, stb., de nekem az a tapasztalatom, hogy ez csak akkor lehet hosszútávú, ha Te magad találsz valamit, amiért éremes küzdeni. Hogy a "felesleges" energiákat, amiket most arra fordítassz - akaraterődet, kitartást -, hogy ne egyél, egy jó célba fektethesd.

Tudod az anyámat nem hibáztatom annyira,mert igaz,hogy belém nevelte,hogy bármit csinálk,bármennyire precízen az úgy sem jó,ettől függetlenül még nem kellett volna ebbe az egészbe esnem.Kicsi koromtól kezdve annyi rssz dolog türtént velem és annyi kellett félnem és állandóan új lakás,új nevelőapa,új iskolák.Az általános iskolát 4 külön iskolában jártam ki.Ezek szerintem mind összejöttek és mellette még teljesítenei is akartam.És ami az elmúlt 2 évben történt az még borsazsztóbb volt mint az eddigiek.Alig tizenévese egyszerre csak fel kellett nőnöm és teljesen egyedül voltam a hirtelen rám sazkadt felnőtt gondokkal.Két éve már tudom,hogy nem is kell izgulni egy felelés miatt,mert nem ér annirt,hogy remegjen a gyomrom.Vannak ennél sokkal kilátástalanabb helyzetek.Ez a két év ültette belém a magány érzetet, ugyanis édesanyám betegsége miatt fel kellett nőnöm egyedül hetek lefolyása alatt.És most pedig mikor minden rendbe jött már nem tudok annyira visszacsöppeni a gyerekkorba,mert aki egyzser felnő az nem lesz megint gyerek.Tudom,hogy beleunt anyám az állandó könyörgésbe,hogy a lánya egyen.Nem is kérem már tőle hogy segítsen.És lehet,hogy jól mondjátok:azért mert nem is akarok.Addig nem fog megszünni a lelkeben a zűr amég el nem kezdek enni és normális testsúlyra hízni.Csakhogy a kettő egy és ugyanaz és én a hízást ás evést nem akarom elkezdeni.Furcsa hogy egyben szenvedek ettől,de egyben ez az úgy neveztt "életetőm".

Van hogy egy nagyon rossz napom van és mindenkivel összevesztem, semmi nem sikerült ,fáj a fejem és még ezeken kívül a teendőim végére sem érek - és illyenkor azzal vígasztalódom,hogy "de legalább ma csak egy almát ettél".

Nem tudom mi lenne ha erre nem tudnék gondolni.

Szegénykém! Milyen szüleid vannak neked, hogy elnézik ahogy tönkre vágod magad?

Egyidős vagy a fiammal, én elásnám magam, ha nem harcolnék azért, hogy meggyógyulj!

Nem tudsz valakitől segítséget kérni?

Mondjuk hülye vagyok, hisz nem is akarsz. :((

Nem tudok erre mit reagálni, azt mondod szuperül érzed magad ha nem eszel napokig, mégis eluralkodik rajtad a depresszió, ez egy HATALMAS ELLENTMONDÁS. Önmagad csapod be, nem akarsz gyógyulni, nem is érzed, hogy beteg vagy vagy hogy baj lenne...

Amíg Te nem jössz rá, addig mások próbálkozása mit sem ér

Nem tudlak megérteni...

Az hogy nem félsz semmitől, az nem biztonságot ad, hanem becsapod magad, és ez a legnagyobb baj, mert akkor a haláltól se félsz, pedig kellene...

kittybell

Semmi gond, nincs azzal hogy ide írtál, és megértem, hogy egyedül érzed magad, meg h kétségbe vagy esve, de viszont azt is gondolom, hogy ha mi itt még jobban sulykolnánk beléd, h helyes amit csinálsz(mert tudjuk, hogy nem helyes), vagy nem vetjük el, azzal szinte öngyilkosságra ösztönöznénk. És ne azt a társaságot keresd is és, ne várd itt senkitől, h a betegségekben támogasson, melletted legyen. Van sok ilyne oldal, de a Te magányodat attól még ha a proanák támogatnának, nem szüntetné meg! Érted?

Igen lehet, hogy kemények vagyunk, de épp ezt írtad, h szükséged van arra, hogy tudd hogy nem csak beképzeled. és NEM CSAK BEKÉPZELED, ez egyértelmű, DE sajnálkozással Te nem mész semmire. Ha már Te nem vagy őszinte önmagadhoz(direkt vagy nem direkt tök mind1), akkor nekünk kell azoknak lenni. Borzasztó nagy a felelősségünk, és igenis azt fogom írni, hogy neked már nem egy ilyen kis közösségre van szükséged, mert a magányod ami a betegségből is fakad nem ez fogja megoldani. Előbb jön a gyógyulás, a TESTI javulás, utána a lelki, a magány elhárítása. Hát hogyne éreznéd magad egyedül, hogyha valóba nem tudsz 100%osan ott lenni bárhol is, EZZEL AZ ENERGIÁVAL.

Kit érdekel az, hogy kövér vagy e jelenleg vagy sem? Nem vagy az, ez egyértelmű, de fel kell fognod, hogy az életeddel játszól, ha nem látod azt h vékony vagy, azt azért tudod ésszel, hogy nem eszel annyit amivel élni lehet, akkor már ezért nem megéri? Olyan testkép amit Te szeretnél, olyan NINCS

FONTOS

Egyik barátnőmnek kéne segíteni, szakdolgozatot ír, ehhez kéne kitölteni egy rövidke "tesztet" illetve írni kérdések/címek alapján pár pársoros történetet magatokról!

írjatok nekem priviben és megadom a saját és az ő e-mail címét is!

segítsünk neki, hogy majd ő is tudjon segíteni az olyan evészavarosoknak és mindenféle depiseknek, mint mi vagyunk-voltunk...

pusziii

Nagyon sajnálom, hogy mindezeken keresztül kell menned! De ahogy olvastam, amiket írtál saját magamra emlékeztettél, mielőtt is én is 42 kg voltam és gőzerővel ettem a napi 1 almát, majd 36 kilósan kórházba kerültem életveszélyes állaotban. Minden gondolatod, érzésed, ételhez való hozzáállásod...MINDEN arra az állapotomra emlékeztet. És most azt kívánom, bárcsal hamarabb, már 42 kilósan segítséget kértem volna. Nem tudom, hogy jársz e pszichológushoz, de ha nem , akkor sürgősen keress fel egyet..vagy akármilyen segítséget. Mert ha továbbra is ennyit eszel, pár hét múlva eléred a 30 valahány kilót, ami iszonyat veszélyes. 100 kalória az semmi. Én is kb annyit ettem akkoriban.Aztán történelem órán a tanárom a koncentrációs táborokról beszélt, és volt egy olyan megjegyzése, hogy " Nem csoda hogy meghaltak az meberek ott az éhségtől, napi 200 kalóriát kaptak, amiből nem lehet sokáig élni". Na ekkor sokkot kaptam kicsit, hogy úristen még ők is többet ettek mint én.

Tényleg kérj segítséget, nagyon drukkolok neked, hogy sikerüljön változtatnod!!!! :)

jaj nem ilyen jellegű volt a baj de köszi azért: )

amugy én nekem egész nap fáj a fejem meg szédülök a diéta alatt de vmit vmiért...

Azért írtam ide,mert iszonatosan egyedül éreztem magamat.Akkora magányt és kétségbeesést érzek mikor nagy társaságban vagyok, hogy elkezdek zokogni.Muszály néha olvasnom azt,hogy ezt az egészet nem csak beképzelem magamnak.

Egyébként én még mindig kövérnek érzem magamat és messze vagyok attól a testképtől, amit szeretnék elérni.

Az aggódásnak komoly alapja van, hogyne lennél képes rá, ha éheztettni tudod magad Bármire képes vagy4

Amit eszel, az nagyon durva, tök mind1 h nem összpontosítasz rendesen, de ÉLSZ! Ezt fogd fel, hogy ez már az alsó határnak az alja, kórházba fogsz így kerülni, ha ezt folytatod akkor tuti

Kérlek legalább próbáld meg, különben minek írtál volna ide, fokozatosan picivel többet

hajrá