Anorexia és bulimia (beszélgetős fórum)

Hát, igen, eléggé hosszú.....:(((

Egyébként pont ebből kiindulva, magától sosem lesz vége.

Kedves bordó körömlakk

Valahogy én is így vagyok, ahogyan te. Mondjuk én anás voltam(fogalmazzunk így de még na mind1) de igen az élet túl szép lehetne e nélkül, akkor miért ne próbáljuk meg. A helyes arány megteremtése a fő cél, én mindig attól félek, h mivel nem tudom mi a normális, h átesek a ló túloldalára, a dokim erre azt mondta, bárcsak átesnek...(nyilván nem, de tehát ott még nem tartok) Küzdeni kell mindneképp, és több mint másfél éve járok dokihoz, és már eszem és ez tök jó, de lelkileg még elég vacakul vagyok, sokszor csak azért eszem mt ez a feladat. De igyekszem, igyekszünk és ez a lényeg. Én most ismét egy drasztikus lépést szeretnék, szeretném végleg elhagyni ezt, már régóta próbálkozom, haladok fokról fokra, talán itt az ideje elengedni, nem lesz könnyű nem mondom...

De Te is ahogyan elhatároztad magad ez nagyon tetszik, ez a kulcs, az első kulcs, menni fog szerintem!!!

puszik

u.i.:Akit érdekel a mostani Riedar's Digestbe megjelent a cikkem...

18 éve?? Úh, az jó hosszú idő...

Nekem "csak" 6 éve vannak a kajával problémáim, és ez idő alatt kb az összes étkezési zavar előfordult. Már én is úgy érzem h sosem lesz ennek vége

18 éve csinálom, én már nagyon nem hiszem :)

Max. talán, ha cukorbeteggé válok :)

Hát, akkor sajna nincs jobb ötletem. Nekem ez volt az egyedüli megoldás ami eddig bevált...

Azért remélem hamar rendbe jösz!

Köszi, rákerestem, ezt már felfedeztem magamnak.

Csak sajna nekem az ilyen pszicho-blablák nem hatnak.

Én nagyon materialista vagyok, szóval, szerintem nekem vagy egy nagy pofánverés vagy vmi gyógyszer segíthetne.

Szia! Én pár éve végigcsináltam egy önsegítő programot... nem akarok reklámozni, de ha annyit beírsz a keresebő h önsegítő program falásrohamtól szenvedőknek, egyből kidobja.

Bár tényleg komolyan kell csinálni, és néha elég nehéz volt, de szerintem egy próbát megér!

Van benne igazság, sajna.

De ha nem is lenne, akkor is ebben kell élni és alkalmazkodni kell hozzá.

Kellene....

OLYAN szívesen cserélnék Veled, hogy el sem hiszed.

Ez a kényszerevés tönkreteszi az életet.

A párkapcsolatot (kövéren nem szívesen szexel az ember, nincs önbizalma...bla bla).

A társasági életét (kövéren nem megyünk társaságba, mert mindenki minket bámul, meg egyébként sem tudunk mit felvenni).

a munkánkra is negatív hatással van (a kövér szó sok munkáltató agyában egyet jelent a lustasággal. Ez baromság. De legalábbis az önkontroll hiányával. Amiben van némi igazság...és ugye, ki akarna ilyen embert alkalmazni?)

folytassam még?

És ezek ellenére sem vagyok képes leszokni róla.

Ja, az anyagiakról nem is beszélek.

Hogy napi több ezer forintot el tudok költeni édességre, amit vagy befalok vagy ha bekattan vmi, akkor lehúzom a WC-n...

Az élethez ugyanúgy szükségesek a szénhidrátok, mint a cukrok, a fehérjék és a zsírok. Csak nem mindegy, miből mennyi...

Istenem, mit adnék, ha éhes lennék, ha lenne étvágyam... nem csupán lenyelni néhány falatot, hogy ne forduljak fel.

Egyszerűen képtelen vagyok, pedig aztán a kövérségem nagyon sok mindentől megfoszt.

De ennek ellenére mégsem vagyok képes abbahagyni a CH-zabálást.

Van, hogy 1-2 hétig tök ügyes vagyok, aztán persze többszörösen esem vissza.

És azon időben is, amikor úgymond "ügyes vagyok", megbolondulok az evéskényszertől.

Tehát nem arról van szó, hogy simán megállom, hogy egyek, hanem a nap 24 órájában vért izzadva tartom vissza magamat attól, hogy CH-t egyek.

Általában ezzel is álmodom.

Szóval, bár időszakosan meg tudom állni, de akkor szinte semmi másra nem tudok figyelni, se munkára, se tanulásra, se senkire. Baromi ingerült, ideges vagyok olyankor.

Szóval...nem tudom, mi lehetne a megoldás.

(A csokievésen kívül :D)

Ha EGYSZER cukrot eszem, utána egész nap nem tudom megállni, hogy ne egyek. Nálam nem működik a "csak egy falatot" elv. Vagy napi 3-4-5 tábla csokit eszem vagy semmi szénhidrátot, ezt úgy értsd, hogy napi 5-10 gr CH maximum.

Szóval, nincs köztes állapot.

Ja, ilyen problémáim nem voltak, nincsenek.

43 évesen 160 cm 64 kg vagyok, és jól érzem magam a bőrömben.

Szia!

Nekem 5 hónapig maradt ki. Nagyon idegesített, és én is voltam nőgyógyásznál, és kaptam hormon tablettát, ami meghozza, meg adott olyan infúziót, ami ha esetleg nem áll el a vérzés, akkor megállítja. Mivel ezek nagyon erős hormontabletták voltak, és tuti, hogy valami mellékhatása lett volna az egésznek, és alaból megbontotta volna a már nem létező hormonháztartásom, így arra a következtetésre jutottam, hogy inkább eszem. Persze nem habzsolás vagy hasonló, hanem ebédeltem és este megengedtem magamnak egy narancsot vagy almát, aztán 3 hét múlva megjött, és nagyon boldog voltam. Ebbe a hónapba még nem menstruáltam, szóval most azon vagyok, hogy ismét megjöjjön. A gyógyszereket pedig semmiképp nem szeretném igénybe venni.

Ja 3 éve van evészavarom és 2010 szeptemberétől nem menstruáltam. Remélem tudtam valamiben segíteni. Szép napot. Szia

Sziasztok !

Itt új vagyok,de súlyos szénhidrátfüggőként-kényszerevőként-bulimiásként már régi motoros.

Aki esetleg ilyennel küzd, talált vmi megoldást?

Szia katababa81!

Azért is van ez a fórum hogy tanácsot adjunk egymásnak, de az is igaz, hogy akinek orvosi segítségre van szüksége, azt ez az írogatás nem helyettesíti. A falásrohamokat főleg pszichés eredetű trauma okozza (olyan tragédia, amit nem tud feldolgozni a lélek), így a test úgy próbál kompenzálni hogy olyan dolgot cselekedj amiben "örömöd leled", ami jelen esetben az étkezés. A szervezeted ilyenkor nem szól hogy "most nem vagyok éhes", hanem csak utólag mikor már tele vagy és akkor van baj. Azt tanácsolom neked ha ennyire nehéz megállni a hányást, akkor csináld azt hogy naponta többször egyél (de keveset), és akkor nem fog ingadozni az éhségérzeted. Azzal semmiképp sem teszel jót magadnak ha kihányod az ételt: tönkremennek a fogait, a gyomorsav kimarja a nyelőcsövedet ami nagyon fáj, kihullik a hajad, menzeszproblémák sőt a hormonrendszerre plusz a csontrendszeredre is igen degradáló hatással van. S ha a későbbiekben gyereket akarsz, akkor majd sírhatsz hogy nem tettél meg mindent. Remélem hogy nem ezeket akarod hanem megváltozni! Tudom nem egyik napról a másikra megy, de először azt határozd el hogy mit akarsz és csak szépen apránként lépegess rá a kavicsokra, aztán jöhetnek a nehezebb kövek. Hosszú út áll előtted, de hidd el hogy megéri! S szerintem az is jó lehet ha szakemberrel beszéled meg a helyzetedet.

hát akkor valószínűsíthetően anorexia és bulémia között, mivel nincs falásrohamod de fogyni akarsz (pedig nem is kellene) ez az ana rész, amiért hánytatod magad az a bulémia rész...

És szeretnél változtatni? vagy hogy állsz ehhez?

Hát hogy ne hízzak...

mióta csinálom 8 kg-ot fogytam és nem akarom visszaszedni...

Sziasztok!

Még nem voltam ilyen fórumon, de azt hiszem itt az ideje.

29 éves vagyok, és azt hiszem bulimiás vagyok.

Nem az a kifejezett, mindenhol leírt értelemben.

Nincsenek falási rohamaim, viszont most már napi rendszerességgel hánytatom magam. Van hogy naponta többször.

Ebéd után szinte mindig és vacsora után is, még ha nem is nagy mennyiségű kajáról van szó.

Ez kb egy-másfél éve rendszeres.

Szerintetek?

ez dúrva

nekem is kellett szednem tápszert, vagyis innom, én ensure plus fibert kaptam. Az csomó csomó ízben van, kávésat szerettem a legjobban, de van vaniliás, csomó féle gyümölcsös talán csokis is. Azt kipróbálhatnád, és ha felírják szakorvos, nekem pszichiáter akkor 90%al olcsóbban lehet kapni. Egy doboz 300kcal

Én javasolnék neked egy dietetikust, tudom hogy nem az étrendeddel van bajod, de ő neki hátha van valami ötlete, vagy ismerőse. Én velem iszonyat kedves volt, el se tudom mondani mennyire, ráadásul jó fej is. Nem tudom az árát, mert ahova én járok Gyermekegészségügyi intézetbe ott ingyenes nekem(kül. 22évig ingyenes), ha érdekel szólj és megírom.

Hiába mondom már egy éve minden orvosnak akinél megfordulok, hogy mi a helyzet, de nem foglalkoznak vele!

Egyedül a gasztroenterológusom csinált annyit, hogy felírt felnőtt tápszert, de annyira furcsa íze van mindegyiknek, hogy még ha a férjem el is rejti a tejeskávéban, és nem tudok róla, akkor is hányingerem lesz tőle :/

Valójában a belgyógyász immunológusom feladata lenne ezzel foglalkozni, de az egy nagyon mocsok nő, viszont nem válthatok orvost, mert csak neki van jogosultsága megadni azt az infúziót, amire havonta járnom kell :/

Még vért sem hajlandó levetetni legalább pajzsmirigyre!

Szóval nem maradt más, mint hogy folyamatosan nyomjam a szöveget, hogy hiába szedek embertelen mennyiségű hízlaló gyógyszert, hiába eszek rendesen, hiába fekvőbeteg vagyok gyakorlatilag, akkor sem hízok. A mozgás augusztus közepe óta annyi, hogy ki tudom takarítani a fürdőszobát két nekifutásra, de fogcsikorgatva a fájdalomtól.

Valami miatt nagyon utál engem és Édesanyámat az a nő, pedig nem adtunk rá semmi okot, ezerszer végiggondoltuk! Még is úgy bánik velem mint egy wc-vel: sz@rik belém, rám, ahogy tetszik.

Meg az a mániája, hogy nem szedem a gyógyszereim, és hogy valójában látok :D

szió

kérlek jelentkezz, hogy mi van veled, akár pár szó is, csak h tudjam, h rendben vagy

vigyázz magadra, puszi