Anorexia és bulimia (beszélgetős fórum)

Kedves dézi333!

Szerintem minden képen próbálj meg beszélni a szüleiddel. Lehet, hogy egy kicsit mérgesek lesznek, de utána segíteni fognak, mert ilyenkor azért mérgesen mert féltenek. Beszélj a szüleiddel. Mert , ha tényleg elküldenek egy kezelésre utána rendbe jössz. Eleinte én sem meséltem nekik, tagadtam mindent. De ők sem buták, ők is látják a bajt. Csak hagyni kell hogy segítsenek. És próbáld meg nem meghánytatni magad minden nap. Akkor a kilók is hamarabb fognak jönni. :) Én szurkolok neked! :)

A keresőben fogsz találni egy csomó mintaértendet, onnan ki tudod válogatni, hogy mit szeretsz, mit nem. Ennyi év hányás, hasmenés után lehet, hogy nem szerencsés rögötn sok zöldséggel indítani, és amit beiktatsz, azt is párolva, ne nyersen, úgy könnyebb emészteni. A hüvelyeseket, gombát, vagy mást, amit nehezen emésztesz először jobb is talán, ha kihagyod egy darabig.

A sok folyadék nagyon fontos lesz és a mozgás is, ha sokszor szedtél hashajtót, akkor könnyen lehet szorulásod, mikor elhagyod. Ez a kettő viszont segít (vagy a hiánya nem rontja tovább a helyzetet).

Szoktak a kórházakban néha fogyiklubot, más d.u.-i programokat szervezni, ahol dietetikus ingyen tanácsadást szokott végezni, a kórházban vagy a háziorvosodnál utánaérdeklődhetsz.

Ezen kívül pedig ne spórolj a pszichiáteren vagy pszichológuson, hosszú távon megtérül!

Anno még én is mikor benne voltam,jártam pszichiáterhez Budapesten,és annyira szerettem.Bár Ő gyermekpszichiáter,én meg azóta felnőtt lettem,a mai napig fogad,ha mennék egyet beszélgetni,és levelezni is szoktunk néha.Iszonyat mód szeretem.Ő most a Heim P. kórházban orvos,már nem ott,ahova én jártam,de oda is mentem utána,átvitt magával. :)

Érdemes orvoshoz menni tényleg,sokat tud segíteni,ha más nem,kicsit kibeszélitek magatokat.Nekem jó volt anno. :)

Nem tudom, nekem kicsit az az érzésem, hogy nem azért jönnek ide akik idejönnek, hogy egymásról halljanak, hanem azért, hogy magukról írhassanak. Én majdnem minden nap megnézem, hogy mi a helyzet itt, és nem sokan jönnek válaszokkal,vagy valamivel.

Bevallom most lehetnék optimista és pesszimista is egyaránt. Vegyes leszek. Optimista vagyok, mert tudom hogy azért érzem szarul magam, mert pesszimista vagyok :) meg vágom magam alatt a fát :)

De mondok valami pozitívat: Elképesztően örülök, hogy megtaláltam a dokimat tavaly, mert elképesztően szeretem!!!! :)

Veled mi van? Mesélj valamit? Hogy vagy?

Az ember lassan szinte minden oldalon olyan reklámokkal találkozik, hogy fogy xy kg ennyi idő alatt. A másik oldalon elrettentő képek az anorexiáról/bulimiáról. Ezen az oldalon két tábor van, azok akik fogni, és azok akik "hízni" szeretnének. És sajnos ez a két tábor annyira elkülönül egymástól. Pedig annyit segíthetne egymásnak!

Én négy éve az első kategóriába tartoztam. Mindenem megvolt csak a figyelem nem. És akkoriban a suli sem ment úgy + tovább tanulás... Hónapokig szenvedtem vele. Persze először tagadtam, aztán volt egy pont. Amikor leesett rólam a szél ruhás szekrény, és az a felismerés indított el a helyes úton. A szüleim ugyan úgy nem figyeltek rám, a suli ugyan úgy ment, és ugyan úgy tovább kellett tanulnom. ebben igazad van. Meg kell keresni azt a pontot ami rossz. És ha nem másért magunkért változtatni.

Nem azt mondom, hogy tényleg nincsenek betegek. de nekem ez a divat, hogy anorexiás vagyok, és akkor csinálom a fejem az egyik oldalon az egy kicsit betett (és most nem rád gondolok). Mert sokan azért nem veszik ezt a betegséget komolyan mert ezek a divatmajmok egy viccet csinálnak az egészből.

És ebben igazad van, hogy a normális embereknél ez csak egy tünet, ami elvezet a problémához. De itt is néha olvassa a bejegyzéseket, és elgondolkozik, hogy ő tényleg beteg, vagy csak ennyire magányos, hogy nincs jobb dolga?

És sokan olyan rosszul állnak a dologhoz! mert tényleg csak panaszkodnak! És akkor van egy-kettő aki tesz is ellene. Orvoshoz jár, pszichológushoz.

Szerintem ennek az oldalnak olyan nyomott a hangulata! A többség csak rinyál, ahelyett, hogy segítséget kérne, tanácsot a hozzá hasonlótól. A jó dolgokat, a pozitív dolgokat senki nem írja ide! Mármint hogy javult az állapota, talált valakit aki hasonló tünetekkel küzd, és együtt próbálkoznak (még ha ezt távolról is teszik)... szóval érted nem? Valami pozitív visszajelzés?

Mert ezek szerint mindenki ugyan olyan rosszul van mint eddig. :( szerintem nagyon fontos a hozzá állás. Ha úgy áll mindenki hozzá, hogy meggyógyulok, és küzd érte, akkor előbb utóbb, hosszú munkával eléri. De itt sokan nem akarnak küzdeni, mert nehéz. Vagyis nekem ez jön le. :/

Nagyon szép eltervezés. Én is azért kukkantottam be mostanság. Csak egy kicsit csalódott az ember néha...

Sziasztok!

Én csak azért regisztráltam ide,mert régen én is ide írogattam(az akkori regisztrációs nevemet nem árulom el,ha nem baj),nagyon súlyosan belecsúsztam az anorexiába majd a bulímiába,évekig jártam kórházról,kórházra,pszichiátriáról pszichiátriára,sajnos ,maradandó károkat okozva magamnak testileg,lelkileg.De már már azt mondom,több mint 2 éve vége,teljesen gyógyultnak tartom magam,férjhez mentem,gyermeket várok.

Bár tény,hogy nem értek teljesen egyet Motetta Fortunával,de az igaz,hogy csak ti segíthettek saját magatokon.Tényleg csak elszántság kell,és akarat.Higyjétek el,nem ellenetek szólok,veletek vagyok,átéltem mindezt,és mára teljesen tudom,mennyire felesleges volt. :( Semmire nem mentem vele,csak negatív következményei lettek.De mára csodálatos életem van,mert egyszer eldöntöttem:VÉGE az önsajnálatnak,egyszer élek,nem akarok megdögleni.

Segíteni szeretnék nektek,kérdezzetek bátran,akár privátban,segítek bárkinek!!!!

Nem bunkózunk le, mindenkinek joga van más véleményen lenni. Valószínű van olyan eset, és sajnos tényleg egyre több ilyen van, amiben tényleg neked van igazad, ahol a tökéletes családban a tökéletes kislány nem tudja elütni az idejét, és magányosnak érezve magát bele kezd valami hasonlóba, hátha ettől többen szeretik majd. Viszont ő is beteg, ha azt hiszi, ez a megoldás a problémáira. Neki is jár a segítség, hogy megértse, nem jó helyen van.

De rengeteg ember van, aki nem a divatot követve kezd bele, és a figyelemfelkeltés miatt. Ezen a fórumon nem sajnálkozunk, legalábbis én nem, hiszen ez az egyetlen hely, ahol az orvosomon kívül megoszthatom a problémáim.

Ok nélkül nem történik ez senkivel. Csak nem mindenki találja meg az okot. És nem feltétlenül az a megoldás, hogy akkor ugorj le a tizedikről, (egyébként szerintem egy elég rossz állapotban lévő beteg meg is csinálná ha ezt olvasná) hanem az, hogy keresse a kiutat. De tudod te egyáltalán, hogy ha valaki ebben él le 5-10 évet, akkor milyen félelmetes ebből kilépni? Te egészséges emberként el mernél menni mondjuk Afrikába egy ottani ember életébe bújni és azt élni? Nem tudjuk, milyen az, ha nem ez a probléma megoldásának a kulcsa, nem tudunk megválni tőle ripsz-ropsz, idő, lelki erő és támogatás kell hozzá. Nekünk nem az a bajunk, hogy anorexiások vagy bulimiások vagyunk! Nekünk az a bajunk, hogy az életünkben nem jó valami és nem tudjuk megoldani -(család,iskola,barátok), és sokak szerintem közülünk pánik betegek, szorongnak, depressziósak, félnek, egyedül érzik magukat, hiszen szégyenlik a problémát. Sokan lehetünk, akik valamilyen erőszak áldozatai, és ennek a megemésztésével van a baj. Vagy a családunk összeomlott, elváltak a szüleink, esetleg csak egy szülőnk van, vagy együtt vannak de rengeteget veszekednek, nem hagynak minket felnőni, alkoholisták,.... sorolhatnék ezer okot. AZ én véleményem, hogy az étkezési zavar egy tünet. És nem akkor vagy gyógyult, ha már nem vagy 40 kiló és felszedtél 20 kilót, vagy ha egy éve nem hánytál, leálltál a hashajtóiddal. Akkor vagy gyógyult, ha az alapvető problémát megtaláltad, és megoldottad, megtanultad kezelni a problémákat. És egyébként nem mondanám, hogy tönkre teszi valaki a családját, ugyanis a te általad vélt 10 % -ban élő lányok nagy részének a családja romokban van, és ez tesz tönkre minket. És a családodat te nem változtathatod meg tizenévesként, el kell viselned, milyenek. De ha nem tudsz belőle kilépni?

Ha visszaolvasol régebbi tagok közt rengetegszer volt szó találkozásokról, csak sajnos a távolság mindig közbe szólt.

Én igyekszem tenni ellene, és küzdök,hogy ne nevezhessenek önzőnek és önsajnáltatónak az emberek. Próbálok segíteni azoknak, akik itt vannak, és ebbe jutnak. És nagyon remélem, hogy ha megtaláltam a kiutat, akkor még többet segíthetek azoknak, akik ki akarnak lépni az étkezési zavarok fogságából!

Sziasztok!

Így olvasva ezt az egészet... SZÁNALMAS! Most jöhettek nekem nyugodtan, hogy "bunkó vagy, hogy nem értheted min esünk át..." A f.aszt nem! A 90%-otok csak sajnáltatja magát! Nincs semmi abban a szánalmas kis életében, és ezért ezzel próbálja felhívni magára a figyelmet. Ha valaki le tudja írni,hogy mi a baja, akkor az tud ellene is tenni! Ha felismered, hogy anorexiás vagy, akkor már tudod mi a baj, és tehetsz ellene! Nem nyávogni, hogy "jaj nem tudok hízni, évek óta küzdöm ezzel.." Ha egyszerűen nem akarsz élni, akkor ugorj le egy nyamvadt hídról, de ne sajnáltasd magad. Mert ezzel nem csak magadnak ártasz hanem tönkre teszed a családodat is! Az a ti nagy bajotok, hogy magányosak vagytok. Arra nem gondoltatok, hogy össze álltok, vagy néha találkoztok? Beszélgettek, és megpróbáltok együtt küzdeni ez ellen?! Először csak kis célok, aztán nagyobbak... Nem hisztizni és sajnáltatni magatokat... Mert ez TÉNYLEG ÖNZŐSÉG! És igen most jöhetnek nyugodtan a kedves hozzá szólások, de ezt én így gondolom. A maradék 10%-k aki egy betegség miatt fogy le és lesz anorexiás az megint más. Ők nem tehetnek róla. De a 90 % igen...

Sziasztok!

Segítséget szeretnék kérni.

Ki lehet úgy gyógyulni az anorexiából, hogy ne hízzak meg jobban, mint amilyen az evészavar előtt voltam? Akkor így visszanézve nem néztem ki rosszul, egy kis sportolással ugyanúgy vékony maradtam volna, csak kevesebb kilóval... de nem ennyivel. De ha amikor a kezelés során teletömnek mindenféle undormánnyal nem leszek több kiló, mint 58 a 179 centis magasságomhoz, akkor képes vagyok feladni a mostani életem. Valaki tudna nekem erre válaszolni, akinek van tapasztalata?

Előre is nagyon köszönöm!

Sziasztok!

Tudnátok nekem segíteni?

Tegnapelőtt kiírtam egy kérdést gyakorikerdesekre, kíváncsiságból, hogy vajon más is azt látja-e ezzel kapcsolatban, amit én vagy megint csak túlspirázom a dolgokat. Megtenné valaki, hogy elolvassa azokat a részeket, amit írtam? Érdekelne, hogy mit gondol róla. Remélem nem túl nagy kérés, gondoltam egy próbát megér, mert itt vagytok, akik már átestetek ezen az egészen.

[link]

Szia!

Remélem sikerül az újévi fogadalmad, én szurkolok Neked :)

sziasztok.

sajnos még én sem tudtam teljesen lekűzdeni a zabálás rohamaimat...sőt..az utóbbi időben a depresszióm miatt egyre nehezebben tudtam ellene kűzdeni, pszichiátrián is voltam, de nem vettek igazán komolyan, szóval teljes mértékben magamra vagyok továbbra is utalva és tényleg a kezembe kell vennem az irányítást!

Nagyon nehéz minden, de az előző hozzászólásban az nagyon nagyon igaz, hogy az ember úgy tudja lekdűzdeni, ha nagyon lefoglalja magát, dolgozik, emberek között van folyamatosa, hogy ne legyen ideje ezekre a szörnyű dolgokra.

Mármint én személyesen bulímiás, bár inkább nagyon falási rohamos vagyok sajnos, nem mindig hánytattam magam, csak ha már nagyon rosszul voltam.

Tegnap éjszaka tört rám...

de...az az újévi fogadalmam, hogy lekűzdöm egyedül ezt a betegséget!! muszáj, mert az életem nagyon lefele kezdett menni e miatt a dolog miatt is.