Anorexia és bulimia (beszélgetős fórum)

Anorexia - étvágytalanság, pl. betegség alatt is sokan anorexiások.

Anorexia nervosa - lelki/idegi eredetű étvágytalanság, a testképzavaros is ebbe a kategbe tartozik.

Van olyan egyébként, hogy endogén depresszió, hogyne lenne. Ha nem endogén, nem is segítenek a gyógyszerek, legalábbis nem "úgy". Nem oldódik tűnik el az egész betegség, az akkor csak egy kevéssé hatékony tüneti kezelés.

Nem lelki eredetű kóros "soványodásról" hallottam, de legjobb tudásom szerint az egy másik betegség, nem anorexia NERVOSA. Persze ha tanultál róla, jogos a kitétel, nehogy valaki megsértődjön, jogokat tiporjál stb:)

:D

Ez kb.olyan,mint a fizikai eredetű depresszió.:D

Megvagyok, köszi, Próbálok enni, és nem kihányni (ha összevissza kajolok).

Sokat megyek a gyaksi miatt, így óhatatlan, h fogyok, de este utóvacsival (is) pótolom az elvesztett kalóriákat.

Újra írok, ami nagy szó, hatalmas fejlődés, hisz az elmúlt egy évben egy betűt sem bírtam leütni, nemhogy oldalakat mesélni. Kezdek rendbe jönni, vagyis nagyon remélem.

A puffadás, hányinger még megvan, de eszem a Bérest (mikor eszembe jut), a Laktivot, és táncolok mellette 10-20 percet. Mivel most sokat megyek napközben, így csak ennyit merek.

Most jó, a karácsony sztem pokol lesz... :(

Hello :)

Rég írtam :D

Régiek mizujs?:)

újaknak pedig üdv. :)

Mindenkivel minden oké?:)

én megvagyok:)

Sziasztok,

Kb. 15 éven keresztül voltam bulimiás. Gimnázium alatt eszeltem ki , kb 94-ben, egy nagy lelki trauma után,amikor pár kiló felugrott, hogy ha eszek, akkor a hízás elkerülése végett valahogy ki kell hajtanom magamból a kaját. Hashajtóztam. Aztán keserűsós vizet ittam, amitől hányni kezdtem. SZép lassan eljutottam odáig, hogy a wc fölé hajolva már bármilyen ingerlőeszköz nélkül is vissza tudtam öklendezni az ételt. Egyre súlyosabb lett az állapotom, először jó heccnek tűnt, hogy rizikó nélkül ehetek, de aztán jöttek a falásrohamok, és szinte már az egész életemet ez töltötte ki. Nem tudtam normális szociális kapcsolatokat létesíteni, rátette ez a bélyegét a munkahelyi sikereimre, a magánéletemre is. Az étkezés egyfajta sokk volt, mert utána nekem azonnal mennem kellett hánytatni magamat. Munka utáni programom az volt, hogy jól bevásároljak, és egy jót zabáljak, töménytelen mennyiségben, sokat és hánytassam magam, majd alvás. Borzasztó sok pénzbe került mindez, hiszen a torták, a sütik, az egyebek mind-mind sok-sok pénzt jelenetettek. Nem tudtam úgy enni, hogy utána ne hánytam volna. Amikor már magam sem bírtam,kb 2002-ben elmentem a pszichiátriai intézetbe, ahol foglalkoztak bulimiásokkal anno , s ott elbeszélgettem az orvossal ( Treuer Tamás ha jól emlékszem). Kaptam evési naplót, amit írnom kellett volna, és hetente kellett volna járnom konzultációra, de a munka miatt nem tudtam ezt megtenni napközben. Így tovább folytattam a régi életemet. Persze volt párkapcsolatom, de abnormális szinten nyomtam az egészet.

Mindenféle technikát próbáltam, hogy megszabaduljak tőle, de az agyam nem működött normálisan, csak arra tudtam gondolni, hogy egyek és hányjak. S ezzel vezettem le a feszültséget. Hiába írtam naplót, hiába sportoltam, nem sikerült megszabadulni ettől a szörnyűségtől. Max 3 napos hánytatásmentes napom volt. A súlyom 53 kg körül állt. Persze senkinek sem mondtam el soha, hogy bulimiás vagyok. A barátnőim néha mondogatták, hogy nagyon sovány vagyok, de én meg rávágtam, hogy hiszen eszem rendesen. Ettem is….

Mivel sok időt is elvett ez az egész, ezért nem nagyon volt időm magamra- a külsőmet elhanyagoltam, sokszor ételfoltos volt a ruhám, a lakásom egy nagy rendetlenség, az autóm meg csupa morzsa és csomagolóanyag….gáz volt nagyon.

174 cm-es magasságomhoz a legalja a 47 kg volt. Az arcom összeaszott, a bőröm elsatnyult, a hajam elvékonyodott, a fogaim lekoptak, fognyaki kopásaim alakultak ki. 2 éve diagnosztizálták a refluxot, jelenleg meg gasztroenterológushoz megyek a folyamatos hasmenésem miatt- ezek bizonyára mind az elmúlt 15 év eredményei…

A gyógyulás.

Egyszercsak eljöttem a munkahelyemről, saját magam elől menekültem, s kerestem egy jóval alacsonyabb felelősségmentes pozíciót, lett új párom, szerelmes lettem, és ahogy több időm volt magamra, nem kellett állandó feszültségben élnem, egyre kiegyensúlyozottabb lettem. S magamra figyeltem. Ritkultak a hánytatás alkalmai.

Most egyre többet foglalkozok önmagammal, a lelki egészségemmel. Ahogy telt múlt az idő, és ahogy egyre jobban egyensúlyba kerültem magammal, elkezdtek megszűnni ezek az a falási rohamok. Az utóbbi egy-két évben iszonyú sok stressz ért, mégsem nyúltam soha a hánytatáshoz, ami korábban nekem kvázi a feszültségoldási technikám volt. Nem emlékszem, hogy utoljára mikor hánytattam magam. Ja, az utóbbi 1 évben 1x fordult elő, de az is amiatt, mert annyira szarul esett az étel a vendégségben, hogy szinte magától visszajött. S akkor megfogadtam, hogy ilyet soha többet, nehogy visszaessek.

Eszem azóta mindent és a belső igényeimre hallgatok. Eszem csokoládét, nem is keveset, kenyeret, vajat, mézet, töltött káposztát és kacsasültet,chipset, de a súlyom beállt standard 55-56 kg-ra. Sokkal jobban nézek ki.

Meggyőződésem, hogy a bulimia oka a rossz önértékelés. Nekem anyukám gyerekkoromban mindig a negatív kritikával élt: soha nem lehettem elég jó, s mindenért én voltam a hibás, s ez mind a mai napig így van. Most pszichodrámára járok, ahol egyre jobban felismerem, hogy nem én vagyok a hibás, mert én egy áldozat vagyok. A gyerekkori sérelmeink, a negatív visszacsatolások építik vagy rombolhatják az önbecsülést. S ha valaki nincs jóban önmagával, nem szereti önmagát, akkor mássá akar válni, s azt hiszi, hogy jobban fogják szeretni, ha 5 kg-al kevesebb lesz…..Emellett anyám mindig tömött étellel, mert általános iskolás koromban nagyon vékonyka voltam, nem voltam egy evős típus. De ő etetett. S a végén ettem, ha kellett, ha nem. Most olyan vagyok mint régen, eszem, ha éhes vagyok és nem eszem, ha nem vagyok éhes. Visszaállt a régi egyensúly, s olyan vagyok, mint apukám, aki az étkezéssel nagyon egyensúlyban van. Anyám persze túlsúlyos és napi 10kg gyümölcsöt eszik meg, hogy a kívánósságát kielégítse.

Sajnos a törés a karrieremben nem kis gondot okoz most, mert ha megkérdezik, hogy egy vezetői pozícióból miért mentem el egy kvázi pályakezdő szintű feladatkörbe, mégsem mondhatom, hogy bulimiás voltam és az volt a fókusz . Azóta próbálom a karrieremet visszaépíteni, de nem sikerül. Sebaj, de élek, és megggyógyultam. És ez a legfontosabb. És most mogyorós milkát eszegetek, miközben ezt írom.  És semmi bajom…..és a súlyom teljesen normális, évek óta ugyanannyi.

Szóval, az étkezési zavar egy lelki probléma, ezt kell gyógyítani először, mert az okozat gyógyítása nem megy. Amíg az ok megmarad, visszajön az okozat, azaz az étkezési zavar is, vagy csak erős kontroll alatt lehet normálisan étkezni. Én most nem szenvedek, pedig régen ha egy napig nem hánytattam magam, az iszonyú erőfeszítésembe került…

Jelenleg 34 éves vagyok. Az egész fiatalságom ráment a bulimiára, 17 és 32 éves korom között ez uralta az életemet. Kezdjetek el minél hamarabb orvoshoz menni, hogy nehogy ti is elveszítsétek a fiatalságotokat. Jógázzatok, sportoljatok, és csak annyit vállaljatok, amennyi terhet el tudtok cipelni. Ne akarjatok a legjobbak, a legsikeresebbek lenni, mert annak pszichés probléma az eredménye, fogadjátok el magatokat olyannak, amilyenek vagytok. Ez az első lépés. Nézzetek a tükörbe és szeressétek azt az embert, akit ott láttok. És minden nap, amikor csak tudjátok mondogassátok hangosan: Szeretem magamat! Szeretem magamat! Szeretem magamat! Szeretem magamat!

Ha bárkinek tudok segíteni, írjon!

Sziasztok!

4. éves szociálpedagógus hallgató vagyok, a szakdolgozatom elkészítéséhez keresek olyan embereket, akiknek pszichoszomatikus betegségük van. Van amikor a bulimiának lelki oka van, és ha van itt olyan akinek lelki eredetű bulimiája vagy anorexiája van, segítene nekem? Interjút készítenék velük. Előre is köszönöm a segítséget!

Okés, köszönöm, hogy szóltál.

Lányok, többiek, ugye elkülditek a kitöltött teszteket?? Légyszi... Csak 22 kérdés van, ami számotokra lényegtelen, gondolom az önismereti miatt kértétek el... Kérlek, tényleg, nagy segítség lenne nekem!

Hát, azzal kell dolgoznom, ami van... Amit még lényegesnek tartok, azt megkérdezem a személyes adatoknál.

De az fontos, hogy én csak bulimiások adatait gyűjtöm - ami pszichodinamikus szempontból, és a személyiségvonásokat tekintve is egészen más, mint a bulimia. Persze sok hasonlóság van a kettő között, főleg ha az anorexiásokat és a nem-purgáló bulimiásokat hasonlítjuk össze.

Van olyan is, aki a kettő között ingázik. A választóvonal a falásroham; ha van, és utána igyekszik azt kompenzálni, (mindegy, hogy purgálással, vagy koplalással, vagy testgyakorlatokkal) a személyt bulimiásnak tekintem.

Mindenesetre mások a 'fő', vagy a számomra fontos, vizsgálandó tulajdonságok a két csoportban. Ha anorexiásokat és bulimiásokat hasonlítanék össze, biztos másként raktam volna össze a csomagot.

Sziasztok!

Először is: aki elkérte a tesztet, ugye kitölti és visszaküldi? Az önismereti rész, ami érdekel benneteket gondolom, az benne a leghosszabb, ha azt már úgyis kitöltöttétek, kérlek, válaszoljátok meg a maradék 22 kérdést - amikre nem tudok rögtön visszajelezni - és mindenképp küldjétek vissza - nagyon sokat segítenétek vele!

Szeretném felhívni a figyelmetek arra is, hogy CSAK bulimiás betegeket keresek tesztkitöltésre! Ha egyébként is érdekel az önismereti teszt, ajánlok, küldök valami neked valót szívesen, de az fontos, hogy csak szakdolgozati céllal adhatom meg a kulcsokat.

Előre is köszönöm!

Sziasztok!

Kedves Andi és többiek!

Húha, ez aztán gyors volt, így lehet tényleg meg tudom csinálni november végéig a szakdolit! :)

Andi, neked küldöm az infót, és nagyon nagyon köszönöm, a többieknek csak annyit mondanék még, hogy nyugodtan írhattok privátban is, naponta kb. 100x csekkolom a fiókom:)

Köszönöm még egyszer, sziasztok!

Kedves Barnabé!

Szeretnék egy tesztet kitölteni.

Köszönöm

Andi

Sziasztok!

Kittyhez hasonlóan én is szakdolgozatot írok bulimiások bevonásával, mivel magam is érintett voltam a témában, valószínűleg ezért is választottam a pszichológusi hivatást... :)

A bulimiások személyiségvonásait szeretném jobban megismerni, és ha kitöltitek a tesztem, a második munkalapra kattintva rögtön ti is láthatjátok majd az értékeiteket. A tesztem a következő vonásokat vizsgálja: extraverzió-introverzió, barátságosság, lelkiismeretesség (pontosság és kitartás), impulzus- és érzelemkontroll, nyitottság (tapasztalatokra és információkra), valamint hogy mennyire fontos neked, hogy megfelelj másoknak. Mindezeket persze egy átlagértékhez viszonyítva. Ez a tapasztalataim alapján kb 20-30 perc, viszont nagyon szép személyiségképet rajzol ki.

Ezen kívül van még egy 22 kérdéses teszt, amiről sajnos nem tudok rögtön visszajelzést adni, csak ha kéritek, utólag.

Akit érdekel a dolog, üzenjen nekem itt, és elküldöm neki, hogyan nyithatja meg a tesztet, meg kap róla bővebb infót, amivel itt nem akartam terhelni a fórumot.

Minden kitöltőnek előre is nagyon nagyon nagyon hálás vagyok és köszönöm szépen! :)

Sziasztok!

Sziasztok!

Szeretném, ha segítenétek a szakdolgozatom megírásában! Egy pár kérdőívre lenne szükségem! Ha írnátok az e-mail címemre (kovacskitti0707@freemail.hu) akkor elküdenék egy pár kérdést, amire szeretném, ha válaszolnátok! Nagyon megkönnyítenétek vele a dolgom!

Segítségetekben bízva Kitty

Szerintem inkább 14,21,28 évesen változik legjobban a testalkat.És a szüléstől persze.Később pedig a klimax körüli időszakban is..Már ami a hormonális,és egyéb élettani változásokat illeti,általánosságban. A táplálkozásbeli,genetikai ,és egyéb/pl.mozgás/szempontokat most nem figyelembe véve..

De egyébként szerintem mindenekelőtt a genetikai a legszámottevőbb..,ez határozza meg leginkább egy ember alkatát az adott életkorban.Befolyásolni lehet sok mindennel,de sokszor negatív irányban is..

Szia,

Olvatam az írásod és azt tudnod kell, hogy az ember életében bizonyos időközönként változik az alkata, az ízlése stb..... Az első változás az amikor az un. babakorból kislánykorba kerülünk, kicsit megnyúlunk, eltűnik a kerek babapoci... majd ezt váltja a kisiskolás kor ami vagy így vagy úgy hoz változást lehet, hogy egy gyerkőc hirtelen sokat nő ezért olyan mintha drasztikusan lefogyott volna, de olyan is van amikor kigömbölyödik a lányka.... majd amikor először jelentkezik a menstruáció az ugyebár a nővéválás első fázisa ekkor általában híznak kicsit a lányok de ez is járhat fogyással is.... a következő ilyen korszak a 18 év környéke. Na ebben vagy most Te is! Ez talán a legnagyobb vízválasztó! Az anyagcseréd lelassul a csontozatod és a felépítésed is változik, talán kevesebbet sportolsz mint azelőtt.... úgyhogy anélkül hízhatsz pár kilót, hogy többet ennél. És ez normális! Ne sokkold a szervezetedet, nem éri meg! 180cm-hez a 70 kiló lenne az ideális! Úgyhogy nyugodj meg 65/67 kiló teljesen normális!!!!! Ha majd szülsz egy gyereket utána ismét átalakul a tested ami persze nem azt jelenti, hogy óriásira kell híznod de benne van a pakliban, hogy 1-2 kilóval több lesz a normál súlyod. Ha odafigyelsz az egészséges étkezésre és rendszeresen mozogsz nem fogsz elhízni! És különben is a piszkafa csajok amúgy sem jönnek be a pasiknak! Lsd. Jenifer Lopez a jó nagy kofferével már évek óta bitorolja a legjobb nő helyét a 100-as listán! Ne tedd tönkre magad, még könnyű abbahagynod!

Olvasom hetek óta a hozzászólásaitokat...

Magam egy éve étvágytalansággal küzdök, lefogytam 12 kg-ot. Eszem ágában sem volt fogyni, nagyon jól éreztem magam gömbölyűn. Az elmúlt két hetet kis megszakítással kórházban töltöttem két osztályon is. Egyik nap mit láttam? Egy középkorú férfit vittek a lifthez: az egyik lába csonkolva!!! Azt hittem, elájulok a látványtól.

Már nem érdekel, hogy hány kg vagyok!! Tulajdonképpen önzők vagyunk a mérleg fogságában, a megfelelni vágyásban! Nem Barbi babák és Naomi Cambellek vagyunk! Ne ők legyenek a példaképek, a követendő példák! Legyetek önmagatok! Egyetek jókat mértékkel! Ne akarjunk 2011-ben éhen halni, csontra fogyni! Így nem lesztek egészséges felnőttek, feleségek, boldog édesanyák.

Mert enni KELL!!

Sziasztok!

17 éves, gimnazista vagyok, élsportolói múlttal, számos ambícióval. Vagyis így volt, míg nem megcsapott a bulimia szele. Télen kezdődött minden, de csupán 1-2 alkalommal jött elő, tavasszal lefogytam 10 kg-t de csakis diétával, teljesen kiegyensúlyozott étrenddel és sok sporttal. Minden jól működött, egészen nyár elejéig. Ott valami megtört, nem bírtam tartani az alakomat, ekkortájt 180cm/67kg voltam, de normális állapotomban 65 kg voltam régebben amikor még minden harmóniában volt. Aztán jött egy kisebb fajta depresszió hullám, lelki gondok, elvesztettem a talajt a lábam alól és nolám, azon kaptam magam, hogy nem telik el úgy nap, hogy ne enném fel a hűtőt és a kamrát majd kötnének ki a dolgok a wc-ben. Régebben emlékszem, hogy elítéltem minden ilyesfajta akciót, mert teljesen abban a hitben voltam, hogy ezt csakis az otthon ülő unatkozó lányok művelik, mert nincs jobb időtöltésük. Holott közel sem így van! Sőt, náluk se, csak épp olyan szituációba kényszerítik magukat. Mert hogy én is ilyenben tengek lengek nap mint nap. Amit még nem olvastam sehol se az az, hogy a bulimiától híznak...Na már pedig én elképesztően meghíztam tőle, vagyis. Elnézést. Rosszul fogalmaztam meg. Amikor nyáron lementem Balatonra, és pihentem, ott eszembe se jutott, barátokkal voltam és még a gondolat is elborzasztott. Ilyenkor leadtam 3-4 kg egy hét alatt mert normálisan ettem. Aztán hazajöttem és újra vissza szedtem, holott hánytam egyfolytában, illetve még hashajtóztam is. Tudtam tartani egy viszonylagos súlyt, az ingadozások miatt folyton 66-74...elég nagy szórás, jól tudom. : ) De most már szeretnék kimászni belőle, igaz, hogy csupán 4 hónapja tart nálam aktívan ez az egész(mivel olvasom, hogy van aki 4-5 éve ez ellen küzd), de már megundorodtam mind magamtól mind a hétköznapjaimtól. Nem tudok teljesíteni az iskolában, a sportban, a társasági életben, egyszerűen semmi más időtöltésem nincs csak ez és a rosszul létek, magamba süppedések körforgása. Indítok holnaptól egy naplót, ahol megpróbálom rögzíteni mit ettem, mennyit és hogy volt e róka'móka'. Elérhető lesz az én nevem alatt fémjelezvén, és utólagosan még meg szeretném jegyezni, hogy nagyon sok lánynak aki itt van és küzd teljes erőbedobással mind anorexia mind bulimia ügyben, nos hát nekik nagyon nagyon sok erőt és kitartást mert ennek sikerülnie kell, mind nagyon fiatalok vagyunk és ezek a hónapok-évek egyszerűen ki kell hogy essenek az életünkből hamarjában. : ) Mindenkinek szép és mosolygós napot kívánok!