Anorexia és bulimia (beszélgetős fórum)
A cikk, amelyhez ez a fórum nyílt, már nem aktív.
Nekem most az itthoni húsvéti menü tett be!
Tegnap még "csak" 2x adtam ki a desszertet, és máris teljesen visszaesve érzem magamat.
De hát már így is "hagytam magamat" visszamenni 60 kg-ra, pedig sokszor álltam már+idén, hogy ne egyek finomat, vagy magamban tartsam, és tornázzak utána, de ezúttal rohadtul elcsábultam!
Ja,+dühömben +ittam emiatt 4dl vörös bort 2 szál cigivel, ami számomra újabb visszaesés a pia és a bűzrúd terén.
Úgyhogy látod, 1 szaros ünnep a sok Qrva finomsággal itthon dekkolva, - mivel minden ismerős otthon punnyadt, és hideg is volt- ,és máris újra a gödörben találom a beteg agyamat.
Na, hidd el, én ilyenkor érzem úgy, hogy rajtam már igazán semmi és senki sem segíthet.
Tudom, hogy rinyagép vagyok, de hááát még jó, hogy én se abszolút így képzeltem el a huszas éveimet >:-(
Szia! Engem érdekel akárki problémája, de így irogatva 1másnak - legalább is nálam - még nem lett javulás. Talán, mert most majdnem minden napom a melóról szól, ahol minden nap ugyanúgy felQrják az agyamat, a stresszt pedig csak nasival tudom le sokszor. Szar nehéz fizikai és szellemi munkát végzek már több, mint 6 éve, és kapkodni kell kegyetlenül!
Gyakran érzem, hogy, ha itthon nem a kajáknak mennék neki, akkor viszont bizonyos embereknek, de úgy, hogy lehet, hogy beledöglenének még a melóhelyen!
És természetesen én se számíthatok a kis családomra.
Én is el akartam menni kineziológushoz a falásrohamok miatt, de mikor mondták, hogy akár 100 ezer Ft is lehet egy kezelés, elment a kedvem tőle.
Sziasztok!
Találtam egy önsegítő programot: "Önsegítő program falásrohamoktól szenvedők számára." Erről van valami tapasztalatotok, tanácsotok?
Írtam már ide régebben, majd töröltem a profilomat innen. Azt hittem, segíteni fog, ha nem veszek tudomást arról, hogy gondjaim vannak. Egyre elviselhetetlenebbek.
Röviden, tömören: 3-4 éve vagyok bulimiás, semmi hánytatás, viszont sok hashajtózás, jobb esetben heti 3-4 durva falásroham. Megkeseríti az életem, romba dönti az álmaimat. A családom nem akar tudomást venni erről, bár már utaltam rá sokszor, hogy gond van, és 1-2x konkrétan el is magyaráztam mindent. Azóta nem is próbálkozom ilyesmivel, annyira nem vettek komolyan. Eddig nem fordultam szakemberhez. Jövő héten megyek kineziológushoz, ezzel együtt kérjek segítséget pszichológustól is? Vagy várjak? Jártatok már kineziológusnál? Segített?
Köszi a segítséget előre is, csajok! :)
Szia!
Ott van a Lanscaid gyomorsav lekötő receptre, és nem drága! Nálam bevált.
Csak az allergiákra nincs gyógymód. :S
Sziasztok!
És van közöttetek súlyos étel allergiás is?
Én már sokkal több mindent nem ehetek, mint ehetek.
Ha bemegyek 1 bioboltba, még ott is hoppon szoktam maradni, ha nassolhatnékom van, mellesleg méregdrága...úgyhogy a faszom van ki, higyjétek el!
Én pl. még pattogatott kukit sem ehetek, ha moziba megyek, mert annyi gennyes pattanásom lesz csupán az olajtól, hogy +jegyzik...
Nem mellesleg babát is szeretnék majd, amihez híznom kell - anorexiás a súlyom -, hisz különben nem tudnék kihordani egyet. Hiába van mensim, ehhez a 47 kiló nem elég, v a baba, v én károsodnék.
Pluszban fiatal vagyok, már így 3. évem megy erre az átokra, elegem van. Nem akarom így leélni az életem, most már ott tartok, inkább legyen súlyos(abb), de boldog, mint egy idegbeteg csontváz. A fogaimat sem akarom hazavágni - a gyomrom sikerült -, ismét normális életet akarok élni.
Plusz, ha elköltözök, nem szeretném, ha abból állna a hőn áhított önálló életem, h zaba-hányás, zaba-hányás. Egyik ketrecből a másikba... ezt nem, én irányítok!
Lányok, akaraterő, semmi más!
Nekem 2 éven át tartó anorexiából ment át, az utóbbi fél évben néha elég durván, volt, h ettem-hánytam, ettem-hánytam, így telt az egész napom. Emiatt a suliba sem tudtam rendesen bejárni, mindenféle hazugságokkal mentem el óráról.
Volt, h 2-kor volt csak gyaksink, de én 1-kor bezabáltam, és utána 3-fél4-4-ig valamelyik pláza mosdójában adtam kifelé a cuccost.
A nemevésből elegem volt, de kiéhezve, összeszűkült gyomorral baromi nehéz nem betegre zabálni magunkat (pl. egy 250 gr-os somlói már sok volt). És én ettem, mert eszméletlen éhes voltam/vagyok. Fornetti, pizza, somlói, kóla, minden, a lényeg, h kaja legyen. Isteni volt a zabaroham, az a sok édes íz, stb.
Persze a hányások nagyon kimerítettek, fájt a gyomrom, szédültem, hányingerem volt még utána is, soha nem éreztem azt, h teljesen kiürültem vna. Iszonyat rossz íz volt a számban, és undorodtam magamtól. Zabaroham közepén már egyre többször gondoltam rá, h az egész tavaszt, nyarat így kell eltöltenem, mert egy fsz vagyok? Séta, napozás helyett egy koszos lyukban ácsorgok, és elborult aggyal okádom ki magamból a kaját. De hiába, nem segített, ugyanúgy zabálás-hányás.
Aztán egy hete kb. találkoztam egy fiatal nővel, aki már meggyógyult, és ő mondta, h egyszer csak abbahagyta, azelőtt még naponta többször volt neki. Előfordult, h bezabált, de fontos találkozó miatt nem hányhatta ki, és rájött, nem történt tragédia - persze gyomorfájáson kívül. Így egyik napról a másikra leállt vele, és már 2-3 éve gyógyult.
Na, ekkor határoztam el, h ha neki is sikerült, nekem is fog, muszáj, nem lehetek ennyire gyenge, én, aki évekis bírtam napi 1 kexszen meg 1 gyümölcsön v pudingon élni.
Már 3-4. napja... hát nem azt mondom, h nem hányok, mert még néha igen, de ez már csak azért, mert pl. zsírosat eszek, v olyat, amit nem bír a gyomrom. Szándékosan nem hánytatom magam.
Falásroham is van, de:
- felidézem magamban az érzést, ami hányás közben-utána elkap, és meg tudom állni, inkább leülök, v elmegyek sétálni
- vagy bemegyek egy jó drága boltba, és mire eldöntöm, mit vegyek, melyik a legolcsóbb édesség, addigra el is múlik
- a kevéske pénzem nem akarom szó szerint elhányni
- inkább iszok pár kortyot (most rákaptam a mizo madártejre, kicsit laktat, édes, így ha iszok belőle, máris nem kívánom a csokit, szénhidrátot annyira)
- almát eszek, ez eltelít, de gyümölcs, és nem hányom ki, mert baromi sok savat tud csinálni
Sziasztok!
Én 22 éves vagyok, és mióta az eszemet tudom problémáim vannak az evéssel és ételekhez fűződő viszonyommal kapcsolatban.
Kiskoromban tömtek, egészen 13 éves koromig kövér voltam, ám ekkor beleuntam a folyamatosan kisebbségi komplexusba és önutálatba és vészesen lefogyasztottam magam.. Amikor már csak 40 kiló voltam a 161 centimhez a tanáraim és a szüleim is úgy gondolták, hogy ideje orvoshoz fordulnom.Megijedtem, észbe kaptam..Visszaszedtem pár kilót és annyiban maradt a dolog, de az alapprobléma persze nem oldódott meg.. ugyanúgy kényszeresen figyeltem mit és mennyit eszem, és gyűlöltem magam, ha egy feles deka is megjelent..
A falási rohamok és az azt követő hányás úgy 3 éve kezdődtek, de egészen mostanáig nem láttam be, hogy segítségre van szükségem. Sok barátom van, egyetemre járok, bulizom, dolgozom és közben senki nem tud a kis titkomról.. Az anyámmal gyakorlatilag megszűnt a viszonyom, ami sosem volt jó, a probléma gyökere valószínűleg itt van. Az evészavar hátterében MINDIG valami összetett lelki sérülés,probléma áll..
Szerintem a legfontosabb, hogy az ember (f)elismerje, hogy beteg, és meg akarjon gyógyulni.Ez gyakran nem megy egyedül..Én holnap megyek először életemben szakemberhez, és bár iszonyatosan félek ,minden vágyam, hogy végre normális éltet élhessek.. Nagyon örülök, hogy megtaláltam ezt a fórumot, már vagy egy órája a bejegyzéseiteket olvasom, és bár eléggé szíven üt,amiket írtok-hiszen átérzem..-jó,hogy van aki megért,jó tudni ,hogy nem vagyok egyedül! szerintem ez az egyik kulcsa a gyógyulásnak:)
Katie
Szia!
Amúgy szerintem sok embernél a finom édességek verik ki a biztosítékot, én úgy látom. Nálam legalább is a sok finomság, mikor bemegyek pl. a Tescoba, és akaratlanul is szemezni kezdek az édességpulttal, vagy elmegyek hazafelé menet kb. 100 pékség előtt, máris bulimiás vagyok! És ami még rátesz erre 1 lapáttal, hogy a lány ismerőseim is mindig koplalnak előttem, és mindenki előtt, és majdnem mindegyik max. 50 kg. Amikor pedig szóba jön az, hogy milyen jó lenne pl. a melóhelyen vmi. kis nasi pl. az autómatából, hirtelen minden csajszi utálja a csokit, süteményeket,... na persze!!! +mernék rá esküdni, hogy otthon ők is bezabálnak, vagy legalább is arra gondolnak!
Már tök mindegy nekem, hogy áll más hozzá ehhez az egészhez, annyira elegem van 2 év után nekem is ebből az egészből...
Pedig én is testileg remekül vagyok MÉG, lelkileg +napi szinten szétbasz az ideg. És szerintem olyan nincs, hogy 1 ember sose gondoljon az édességekre, mikor Qrva finomak, és hizlalnak, mint az állat!
Hamar ráállt az agyam, hogy hagyom magamat elcsábulni, mégis s-es ruhát hordok, és ebből az 1-ből nincs kiút, én most úgy látom.
Hát lányok...nem tudom mi a kiút...leginkább azért mert nem is keresem...
Mint mondtam boldoggá tesz..
szerintem azt lehet elérni, hogy napi 1x csinálja az ember...azt sem könnyű...de az elérhető!!!
Sok elfoglaltság kell napközben és egyetek Norbi Update-et (pogácsa,túrós falat) az eltelít és nincs olyan bűntudat!!! De az esti finom kajálások, vagy a vasárnapi ebéd...na az kihagyhatatlan!!
Pláne ha mindenki dicsér hogy milyen jól nézel ki...S es méret igen...szóval...
Egy idő után megszokja a szervezet...szépül a bőr, nem hullik a haj..legalábbis nálam ez volt...nem is fáj a hasam sem...de mint a drog, ez is FÜGGŐSÉG!!!!!! Ha nem csinálom, szinte remegek..nem tudom megállni... Blanki20!! Mindenképp reflektálj a talpreflekciós módszer eredményéről!!! Hátha az a megoldás:)) Meg van állítólag hipnózis is...
Én itt helyben is elmentem önként:)) egy pszichomókushoz..és elmesélem neki hogy anorexiás vagyok...(akkor még az voltam)..erre ezt reagálta: jaaaaj! De hát miért nem eszik??
Ránéztem, felálltam és közöltem vele..hogy olvasson utána bakker:))) ez az anorexia:))
Aztán mondom lett jó orvosom is...adtak xanaxot meg mindenféle gyogyót...de mint egy élő halott olyan voltam..és likvidáltam az életemből.
Szedjetek sok vitamint meg ásványi anyagokat!! Van egy nagyon jó a BioTechnek külön nőknek! Benne van minden! Nagyon fontos a Kálium, mert a hányással az is távozik, és a szív emiatt leállhat. Na meg folsav...stb..szóval ebben a vitaminban minden benne van...
Én elmegyek gyomortükrözésre..kíváncsi vagyok 11 év mit művelt szegénykével...
Próbáljatok pozitívak lenni...bulizni, pasizni, barátnőzni..és ha ezek rendben vannak, akkor könnyebb kordában tartani!!!!
Hát akkor mi ebben nagyon hasonlítunk, mert nekem is csak a vacsi a gáz...
Amúgy már 25 vagyok.
2 éve vagyok így.
Előtte halálra koplaltam magamat, hogy 50-55 kg lehessek.
Sokszor csak 1 csomag natúr pufirizst rágcsáltam 1 db almával egész nap,...aztán szó szerint elborult az agyam, és a 24.-dik szülinapomon be is vittek 1 idegszanciba!
De amúgy nálam ez a szigorú diéta a köcsög ételallergiáimmal kezdődött, hogy nem ehetek pl. lisztet+laktózt,+csokit, tojást, mézet, olajos magvakat, zsíros ételeket...
És ha kibírom már pár napig zaba nélkül, az már CSODA, ilyenkor orrvérzésig kell magamat fékeznem, pláne, hogy a családom mindenevő, és ugyanúgy telhetetlen.
Szóval te is azt mondod, hogy nincs ebből véglegesen kiút???
Ezt én így érzem most!
Az étel olyan, mint 1 drog az életemben, és ez durva nagyon, tudom!
Én?? Hát egyetlenegyet sem!! De csak és kizárólag este engedem meg már magamnak!! Mert ez régen tönkretette az életemet...napközben is rámjött...és ugye akkor keresni kellett balami helyet...uhh..rengeteget szenvedtem miatta!!
Hány éves vagy Drusyl24?? 24?? Mert akkor nem olyan nagy baj szinglinek lenni!! Főleg ha vannak barátnők, akikkel jópofa programokat lehet csinálni!! Ha nincs lehetőséged az "életben" ismerkedni, akkor ott van pl a Badoo...vagy a többi társkereső! Nekem többször is bevált!! Tudom, hogy le kéne szokni erről, de olyan boldoggá tesz, hogy következmény nélkül vacsizhatok...amit csak akarok!! sajnos a kiutat még nem látom ebből...de talán egyszer az is eljön, minthogy a napi 3-4-5 roham helyett..már nincs is roham...csak nyugodt bőséges vacsi a párommal. Persze...azután még mindig megszabadulok tőle...Te milyen gyakran csinálod??
Szia!
Na, örülök, hogy végre van 1 jó kedélyű is közöttünk!
Nálam pont ez a gáz, folyton szorongok, pocsék a közérzetem, mindig kemény fejtörést okoz nálam az evés, a magányom tudata, hogy szingli vagyok, rátesz 1 lapáttal a szomoromra, ami miatt van falásrohamom...
Ha már pár napig kibírom, hogy ne faljak sokat egyszerre a kedvenc nyalánkságaimból, az már soknak számít nálam.
És amúgy te hány napig bírod ki zaba nélkül?
Pont a múlthéten mondta a pszichológus, hogy kezdek helyrejönni. Tudom,mit kell tennem, nem szabad befordulom, kerülnöm kell a semmittevést..Többek között.
Az én véleményem pedig az, hogy most jól vagyok, nagyjából boldog is vagyok. De még mindig lelkiismeretfurdalásom van, ha 3 pufirizs helyett 4et, 5öt eszek meg vacsira, még mindig sokat gondolok az evésre-nem evésre, még mindig nehéz megállni, hogy ne legyek zugevő.
Segített a terápia, de tudom ,hogy ez ideiglenes és ha magam alatt vagyok, bármikor "visszaesek"
A nassolási vagy koplalási kényszernél nincs durvább, higgyétek el!
Mikor mindenki jó ízűen tömi magát 1 társaságban, és a bulimiás+1 falatot sem mer enni, otthon +dühzaba kínozza folyton...
És most normális a súlyod? Úgy értem nem a te véleményed szerint, hanem mások szerint:) Hány kiló vagy és hány centi?
Ti kértetek segítséget? Nekem teljesen tönkretette az életem a bulimia, depressziós lettem, így muszáj volt pszichológushoz fordulnom. November óta járok. Most jöttem rá, hogy ez nem is egy betegség, sokkal inkább tünet...Depresszió, szorongás,magány, mindenkinek való maximális megfelelési kényszer...nálam ezek hozták ki.
Nőgyógyászati problémám nekem is van néha, lehet, hogy akkor tényleg emiatt?
De jó, hogy lehet itt beszélni erről VELETEK!!!!!:)))
Bevallom kb 11 éve vagyok bulímiás...
Én nem stressz miatt kezdtem el, hanem mert "kajak" anorexiás voltam és iszonyatosan elegem lett hogy semmit sem eszem..:)) ez egy kis önirónia...
Szóval bezabáltam..mindent!! huh de jó érzés volt!!! 2 év koplalás után enni enni enni...aztán persze rájöttem mit csináltam ...és ez nagyon egyszerű megoldas volt utána!!
Mindig az volt a vágytam, hogy annyit ehessek amennyit csak szeretnék...mindezt hízás nélkül...
Az anorexiát még inkább elfogadják!! A bulímiát NEM!!! pedig az egy fokkal jobb..legalábbis nekem!!!
Az első 8 évben a legmélyebb bugyrokat jártam meg!! Mára visszaszorítottam, hogy "normálisan" tudjam élni mellette az életem, ne ez legyen a központ!!
Gyomortükrözésre készülök!!! Mindenki sajnál..pedig ha tudnák, hogy sajnos ezt mennyire bírjuk:)) mármint ha ledugdosnak valamit a torkunkon...
Nekem teljesen normális a menzeszem!! Mindig is az volt!! Nekem sokszor gombás fertőzésem van, mint nőgyógyászati probléma!!! Erre szerettem volna még tőletek kérdezni!!! Ez ettől lehet vagy más miatt van???
Hát igen! A fél világ szinte bulimiás, a másik fele pedig anorexiás. Vagyis zabálnak vagy koplalnak.
Aki azt hiszi magáról, hogy mindig +felelően eszik, az agyatlan! :D
Általában az zabál, akinek régebben túl sokat mondták, hogy diétázzon, és az koplal, akit pedig tömtek volna.
Képzeld, ma voltam moziban, és alig hallottam a Qrva filmet, mert mellettem többen is ropogtatták a patt.kukit, gumicukrot,+jó cukros kólát szürcsöltek. Mikor vége lett a filmnek, az 1ik srác már hívott is kínai kaját falni...mondom, mi a f'sznak vazze, mikor most zabáltad magad durranásig a film közben, erre ilyet szól, hogy "Ó, az csak 1 kis nasi volt!"
Mert, hogy 2 literes kuki+kóla+a gumicukor is az semmi! És még én vagyok a zabagép! :D
Ezek a hapsik! Mellettük hatalmas esélyem van a gyógyulásra.
További ajánlott fórumok:
- Vékony, vagy átlagos testalkatú lányok! Zavar titeket, hogy állandóan anorexiásnak neveznek?
- Miért lennék anorexiás?
- Unokahugomnál anorexiára gyanakszom, kihez forduljak, ki segíthet?
- Alig egy éves kislánynál anorexiát állapítottak meg. Volt-e valaki ilyen helyzetben?
- Evés zavarral küzdők fóruma. Bulimia, anorexia, kényszeresevés stb.
- Az anorexiások ugyan éheznek, de nem éhesek?