Anorexia és bulimia (beszélgetős fórum)

Sziasztok! Remélem nem bánjátok ha csatlakozok hozzátok.

Én kb 3-4 éve vagyok bulimiás. Nem emlékszem pontosan mikor kezdődött, összefolyik minden. Előtte volt egy időszakom amikor először felszedtem 10 kilót majd nagyon lefogytam, már-már anorexiás szintre jutottam. Alig ettem, napi egyszer, akkor sem sokat. Gondolom mondanom sem kell h az egészségem ráment. Aztán egy éjjel halálfélelmem volt és egyszer csak észbekaptam h nem jó úton járok. Kb fél-1 évig jól voltam. Nem ettem túl sokat, de elég volt ahhoz h ne kelljen attól félnem h meghalok. Aztán elkezdődtek a falásrohamok. Visszahíztam annyira ahonnan indultam. Nem akartam tovább hízni úgyhogy először hashajtókat használtam, majd elkezdtem hányni is.

Most ott tartok h napi 2x-3x hányok. Nekem sajnos ráment a tanulás is, mert a fél napomat ezzel töltöm, a másik felében meg hulla fáradt vagyok és rá sem bírok nézni a könyvekre.

Egyet értek veletek abban h lehet h a magányosság okozza ezt az egészet. Nekem szerencsére jó a kapcsolatom anyuval, de most egyedül élek, messze a családomtól és a barátomtól. Igazi barátaim pedig nincsenek.

Ki akarok lábalni, mert minden pénzem és energiám rámegy, de csak egyre mélyebbre süllyedek. Ráadásul már kövérebb vagyok mint amikor ez az egész kezdődött, vagyis egyértelmű h nem segít semmit, mégsem tudom abba hagyni.

Teljesen tanácstalan vagyok! Nem tudom mit csináljak! Kérlek segítsetek!

Beválhat, egy próbát megér, csak legyél kitartó. Én is most azt akarom, hogy egyre kevesebb bogyót szedek, meg tisztán kajálok. Ezeket a falásrohamokat kéne nagy ívben elkerülni valahogy. Majd zene- és edzésterápiázok, meg kizárok minden negatív gondolatot és embert az életemből amennyire lehetséges.

Valami fehérjedús kaját egyél még szerintem ezek mellé. Túró, sovány hús, cottage cheese, sovány natúr joghurt, hal, tojás? :)

Hogyan szüntessem meg a függőséget? Arra gondoltam hogy kisebb adagokat innék, és mondjuk elkezdeném minden 2. nap inni aztán csak minden 3. nap, aztán minden negyedik nap stb...

szerinted beválhat? rengeteg gyümit, zöldséget ennék, minimális tk kenyeret/barnarizst/kefirbe zabkorpát. Aszalt gyümit nem akarok, mert kcal dúsak.

Az a gond, hogy egy idő után ehhez (is) hozzászokik a szervezet, szerintem azért nem hat mert nem olyan erős mint a hashajtó tea. Nekem már a hashajtó teák sem használnak...csak a patikában kapható hashajtók.

Vigyázni kell vele. Nem jó rászokni semmire. Egészségesen kell táplálkozni, mozogni, soha nem bezabálni és nem koplalni, keresni valami szeretetforrást. Csak valamivel könnyebbnek találnám ezt az egészet.

Ugyanez a helyzet. Hiába mondom, csak fél csokit eszem, ugyis befalom az egészet + még 7-8 féle másik kaját...

Aztán hashajtós tea.

Tanácsot sajnos én sem tudok:S

Szűztea kapszulát próbálta valaki? Én vettem ma be, délelőtt 3 db-ot, délután 1szer 1set majd még egy darabot... de idáig semmi. Miért nem hat?

Ha úgy eszem egy fél csokit, akkor nemcsak fél csoki lesz belőle...bekajálok, aztán jöhet a hashajtó és a másnapi rosszullét. Annyira unom már hogy egy csomó mindenről emiatt maradok le, emiatt kell lemondanom a dolgaimat egyre rosszabb kifogásokkal. Ráadásul most a párommal is balhézunk, úgy érzem, senki nem segít, magamra maradtam. Talán jobb is így, ki tudja...ma is olyan szépen indult a napom, de egy konfliktus és minden romba dőlt. Meg azzal is bajban vagyok, hogy hogy szeressem meg magam. Van rajtam néhány kiló felesleg, aerobik edző vagyok/leszek, nagyon kinéznek, pedig ez az egyetlen most, ami boldoggá tesz...a plusz kilók meg annak köszönhetőek, hogy egy darabig (szerencsére) nem hashajtóztam, csak ettem össze-vissza. Viszont muszáj lenne leadnom, mert beleőrülök, de így sokkal nehezebb, hogy falásrohamok is vannak. Valami jótanács?

U.i.: Annyira örülök Nektek! :)

Felesleges beszélgetni erről. nem változnak. 18 éves múltam, hiszek abban, hogy fiatalon még lehet változni, fiatalon még az ember tud, képes is változni. De a szüleim, akik 50 évesek múltak? Nem fognak. És én 18 éves fejjel, egymagam, képtelen vagyok megváltoztatni az ő gondolkodásmódjukat - talán egy katonaosztag, de még talán az se tudná megváltoztatni a gondolataikat... talán 1-2 hétig.

Apum itt eszik... néha úgy idegesít. Mert tömi magába az ételt ÉS NYAMMOG... meg ahogy mozog a szája... uh rossz ránézni (több mint 110-115 kg) ahogy eszik.

Egészséges: tk kenyér, barnarizs, zöldség, gyümi stb...

Édesítős kólát kb. 2-3 havonta 1szer iszom mert rendelnikell vmit étterembe vagy valahol, ha családdal vagyok, de magamtól nem veszek.

Update kajákat soha nem próbáltam de nem hiszek abban hogy csak azért mert update egészséges...

honeybee: és ha 1500 alatt eszel (mondjuk legyen 1200) és úgy eszel egy fél csokit? akkor is bűntudatod van?

Nektek mi fér bele az "egészséges" kategóriába? Update kaják? Édesítőszeres üdítők? És mikortól számít zabálásnak egy zabálás? Nekem már 1500Kcal felett elkezdődik a baromi nagy bűntudat...vagy ha eszek egy falat cukros vagy lisztes vagy túl zsíros kaját... :/

Az előzőekhez hozzászólva: nekem sincs jó kapcsolatom a szüleimmel (csak látszólag). Az enyéim se tudják, hol a határ, koplalnak aztán teleeszik magukat, és azt hiszik, ez rendben van. Pedig én tényleg beszélgettem már erről velük sokszor. Nagyon sokszor!

Sosem volt jó kapcsolatom anyával. Az utóbbi 1 évben még inkább megutáltam, mert (a rendőrségnél dolgozik) mindent tudni akar!!! Minden kis infót és kontrollálni akar... hogy mit eszem, mikor és GYŰLÖLÖM!!!

Múlt évben majdnem öngyilkos lettem (2szer is... de olyan szinten hogy a kádban ültem és kezembe volt a borotva) mert a barátaim elhagytak. nagyon magányos voltam... depressziós, minden monoton egyhangú volt.

A barátaimmal már jobb a helyzet! Most tökre sokat beszélünk.

Kérlek beszélj még a szeretetről... meg ezekről a dolgokról. Meg akarom magam érteni.

Tudsz még erről mesélni? Az hogy a szeretethiány miatt tömöm magamba az ételt? Meg hogy teljesen érzelmi alapon megy?

Édesanyámmal sose volt jó kapcsolatom. (Sem édesanyámnak a nagyimmal, nagyimat meg szó szerint eldobta magától az igazi dédnagyim, és más nevelte fel a nagymamám.) Ez az anyai ág már csak ilyen nálam :(

Anyumnak se volt jó kapcsolata a nagyimmal, mindig a nagypapámhoz fordult, ha valami baja volt. Ennek az okát nem tudom, nem beszél róla.

Anyum meg folyton tömi magát itthon!!! De tényleg... kb. 1-1,5 óránként eszik. Felkel, rossz alvó sokszor már fél 5kor eszik valamit... kávézik is. Az oké mert gondolom nem akar éhgyomorra kávét inni. Aztán kimegy fürdőbe és 6-kor is eszik, fél 7 körül... munkába menet bemegy pékségbe, boltba. Munkahelyére visz itthoni főttételt, és 3 szendvicset is. Egyszer mesélte hogy munkahelyén büfébe is milyen kaják vannak, ott milyeneket szokott enni... de úgy hogy itthonról viszi a 3 szendvicset + egy tál főzeléket, rizst + húst, stb!! Hazafele jövet mindig bemegy boltba... pékségbe is de mivel anyagilag nem állunk jól mindig csak valamit megkóstol. Így mondja (vele voltam 2-3szor munka után): "óó gyere lányom, mindig megkóstolok valami finomat" szóval nem sokat vesz hanem pl. ha van Zalaco pékségben vagy Lipótiban kis fahéjas csiga akkor pl. 2 pici darabot. Itthon, hazajön, eszik kb. 2 tál főttételt, főzeléket, utána még kenyeret szalonnával.

Ez a kedvence: fehér kenyér, szalonna + zsír. De disznózsír. Itt áll a hűtőben, fehér csomagolás: sertészsír... apum is szereti a szalonnát... Reggelire is eszi anyum a fehér kenyeret szalonnával...

aztán este 6-7 körül is eszik. Őrület...

Elhízott (apum is ő meg sokszor este 10-fél 11kor eszik, de nyitott hűtőnél, több mint 110 kg).

De ami anyunál zavar hogy panaszkodik, ő nem bír fogyni meg volt hogy kórházba került a vérnyomása miatt olyan magas volt... hát könyörgöm ő eszik szalonnát reggel este fehérkenyérrel! És panaszkodik hogy magas a vérnyomása...

Meg mondogatta hogy: "nézd kiskoromban általánosban én voltam a legvékonyabb" mutatott fényképet tényleg ő volt... és büszkén nézett a fényképre. Meg megszállottja a kajálással-fogyással kapcs. műsoroknak: tv-ben mindig ilyeneket néz hogyan fogynak le, meg egészséges kaják meg mindig tv paprikát néz.

Apum is észrevette már rég, hogy minden ünnep (apum csak ünnepeket veszi észre) számára a kaják körül forog: juj mit csináljon még húsvétra, 4 vagy 5féle süti legyen a 8féle kaja mellé? Apum is megjegyzi: "anyádnak minden a főzés körül forog."

Szerintem anyunak ez az élete... a kaja. Vannak emlékek kiskoromból hogy csomószor hányt... mostanság nem, de emlékszem kiskoromban csomószor kapott el anya olyan betegségeket (szinte csak olyanokat, milyen véletlen.......) amik hányással jártak.

Csomószor iszik salaktalanító keverékeket, gyógyteát. Van hogy elkezdi olvasni a reformétrend c. könyvet csinálja 1 hétig, de utána nem bírja.... mert kell neki a szalonna meg az egyéb.

Most is, szombat van ilyenkor itthon van, látom már hány tál ételt megevett...

Az a baj, hogy eltervezem: ma nem eszek X kcalnál többet. Reggel sikerült bűntudat nélkül megennem egy jóreggeltkekszes csomag felét (2 keksz = 112 kcal körül, lehet nem tűnik soknak de nálam ez is váltott már ki bűntudatot) vagy 3 db szilvásgombócot máskor.

Ez reggel volt. De mire hazajövök suliból minta elveszteném a kontrollt, úgy eszem hogy nem is vagyok éhes!

Tegnap is hazajövök 1 órakor, semmi éhség, de mégis kipattant a fejemben: "naa egyél ebből a csokis kekszből 1 db nem fog ártani" hát egy darab tényleg nem ártana de NEM BÍROK LEÁLLNI 1nél...

Utána banán, joghurt, kefir, zöldség tk kenyérrel, muffin, mindent befaltam mert elvesztem az uralmam... és mindezt úgy hogy éhes se vagyok!

Van hogy szeretem az éhséget és pl. reggel 9kor suliban rohadtéhes voltam de legyőztem az éhséget.

Mondjátok, mit tegyek, hogy ne győzzön le a kaja? Az elmúlt 1 évben 1szer (!!!) egyetlen egyszer tudtam megtenni hogy megettem 2 db jóreggeltkekszet (112 kcal) és aznap nem volt falásrohamom. Meg bűntudatom se. nem tudom hogy csináltam. Minden másik nap ha megpróbáltam csak egy pici tésztát enni, csokit mindig falásroham lett a vége...

Hogy tudok önkontrollt szerezni?

Szia!

Elolvastam a történeted, nem volt rövid... :) Jó, hogy ilyen nyíltan tudsz beszélni arról, amik történnek veled. Az is jó, hogy nem hagyod, hogy ez az étkezési zavar a tanulás rovására menjen. Ne is hagyd soha! És ne akard megváltoztatni a rossz szokásaidat egyik napról a másikra. A zabálást sok dolog válthatja ki, nálad hasonló a helyzet, mint nálam. Én már ott tartok, hogy egy rossz gondolat is kiválthatja, ezért jó, ha pozitívan gondolkozol amikor ilyesmit érzel. Meg azt "újratanulni", hogy soha nem késő abbahagyni...baromi nehéz. Sajnos nem tudok sok újat mondani neked, kitartás, meg ha zabálhatnékod van, csinálj olyasmit amit szeretsz. Kapcsolj ki, relaxálj, menj el otthonról, satöbbi. Sokat segít, ha tudsz erről beszélgetni valakivel, aki megértő és türelmes, közel áll hozzád. Én pl. nem tudok a családommal beszélni erről, hiába próbáltam már sokszor elmagyarázni, hogy mi van velem. Mintha a falnak beszéltem volna. :) Van egy szerető párom, aki támogat és mindenben mellettem áll (annak ellenére, hogy utálja a helyzetet, amibe sodortam magam).

Na meg most akarok elkezdeni jógázni, mert baromi jót tesz a léleknek is. :)

Szóval kicsit hosszú lett, sajnálom... kérlek, mondjátok meg, hogyan tudom legyőzni a kaját...

Teljesen elmúlt az éhségem mire hazaértem 1 órára ma, itthon volt: banán, danone joghurt, jó reggelt keksz, croissant, babapiskóta mind magamba tömtem... ettem barnakenyeret, kefirt, zöldséget, és rosszul vagyok... de gondolom azért mert tegnap víznapom volt és összement a gyomrom.

Tanulni se bírok így nagyon szarul vagyok... nem bírok már kontrollálni semmit se.

Segítsetek, hogy fogom ismét megtalálni a kontrollt és megállni hogy ne egyek ebből vagy abból! Segítsetek hogy legyek erősebb?

Jelen:

Idei tanév elején még úgy volt, hogy 1-2-3 nap falásroham utána 5-7-9 nap almanap egymás után... aztán egyre rövidültek az almanapok hossza... egyre gyakoribbak lettek a falásrohamok.

Hányni talán 10-szer se hánytam életemben szántszándékkal: NEM TUDOK!!! Csak nagy ritkán sikerült kihánynom nem tudom miért...

Felfedeztem a hashajtó teát novemberben(szenna tea) szóval nem gyógyszer de rendesen kijött belőlem minden... rászoktam.

A sportolást abbahagytam, hiszen vagy teletömtem magam vagy nem volt hozzá energiám meg megutáltam, szerintem a depresszióm miatt is nem volt hozzá már kedvem múlt évben sem.

SEGÍTSETEK KÉRLEK!! Az utóbbi 2 hetem ilyen volt: 1 nap zaba 1 víznap 2-3 nap almanap, zaba, megint zaba, almanap, zaba...

NEM TUDOM KONTROLLÁLNI A KAJÁT! Segítsetek kérlek, nagyon félek hogy hízni fogok... most is úgy teletömtem magam.

És nem értem magam: eltervezem hogy ma fogok enni barnakenyeret zöldséget suliban még ki is bírom az éhséget...

Elmúlik az éhségérzetem mire hazajövök és mégis magamba tömöm az édességet itthon! Még csak nem is tk kenyeret eszem, hanem édességet a legrosszabbat...

mondanom se kell már nem számolom betegesen a kcalokat mert vagy magamba tömök mindent ami 4000 kcal vagy eszem 100 kcalt egy nap...

egy csomó pénzt dobok ki kajára hogy utána igyak hashajtós teát vagyis a semmiért dobom ki a pénzt nem is élvezem a kaját!! Már egy csokit se élvezek csak tömöm magamba... sőt van hogy kidobom őket mert annyit veszek hogy nem bírom megenni...

Nem akarok ismét kismalac lenni... nem akarok ennyi pénzt kidobni kajára... meg sokszor az édesre megkívánom a sósat és rosszulvagyok már a kajától... segítsetek! Ti hogy győztétek le a zabarohamokat?

Pszichológushoz NEM MEGYEK EL. Érettségi előtt vagyok, emeltezem, + most nyelvvizsgázom. Sem pénz rá (többféle különórára járok) sem időm, sem energiám, sem kedvem.

Miért nem bírok magamon uralkodni?

Miért nem bírok én irányítani?

Miért tömöm magamba az édeset?

Mondjátok meg hogy fogom megtalálni a kontrollt ismét? Hogy fogok ÉN irányítani és nem a kaja?

Sziasztok!

Kérlek segítsetek! Fentebb, újabb kommentba majd leírom miért vagyok most is szarul.

Történetem:

Mindig is duci kiscsaj voltam, imádtam az édességet, kiskoromban csomót ettem... általánosban kövér voltam, csúfoltak is emiatt... a zsíros kajákat annyira nem szerettem, pl. nem sültkrumplit ettem vagy zsírban tocsogó cuccokat hanem mindig édességet. Vannak emlékeim, hogy este 8kor is csokisnápolyit ettem a gép előtt - persze 0 bűntudattal... anyám be is szólogatott: vigyázz lányom, meg fog látszani. Akkor még nem érdekelt.

Az egész egy diétával kezdődött 2 éve, mert tetszeni akartam egy srácnak, aki leírta egy fórumon (nem konkrétan nekem írta!! hanem egy fórumon, de nem tudta hogy én olvasom azt a fórumot, ahová ő irogat, mert ilyen prohardveres fórum volt, kockáknak való) hogy neki a vékony lányok jönnek be. Maga a srác is vékony típus, pedig eszik rendesen de gondolom genetika.

168 cm-hez 63 (62-64 attól függ mikor mértem magam) kgról lefogytam 43-ra. Először egészséges diétával indult, a végén már szinte csak gyümit, csirkemellet és salit ettem. 55 kg volt a célom, de nem bírtam leállni a fogyival, imádtam ahogy egyre kevesebb vagyok!

Imádtam nézni, ahogy csökken a szám a mérlegen. 55 kg után 53, majd 48 kg lett a cél.

Jött a nyár 2 éve: úgy gondoltam, megyek Olaszba, meg Pestre, meg családdal nyaralni, sok kaja lesz, stb úgyis felszedek valamennyit. A biztonság kedvéért - mondogattam,- lefogyok még 1 kg. Na még 1-et. Amikor elmentem olaszba, 45 voltam két éve júniusban... azt hittem hízni fogok, de nem híztam, mikor visszajöttem. 2 éve, augusztusban nyaralás előtt is fogytam, merthogy családdal leszek, csomót fogok kajálni - hát fogyok még 1 kg-ot.

---------------------------------

Diéta után: anyum elkezdett aggódni, mert tanárok is szóltak szülőin neki, és megkért hogy egyek többet. Fokozatosan emeltem a kcal számot talán úgy heti 100 kcal-t (+-50-et) így nem híztam vissza szerintem.

Múlt tanévben 43 kg körül voltam, a többiek azt hitték nem eszem,de napi 1600-1700 kcal-t ettem és tartottam a súlyom, DE! Zsírként csak sajtot ettem meg, és napi minimum 3-4 dkg gyümit és 6-7 dkg zöldséget minimum el "kellett" fogyasztanom. (Előírás volt magamnak, mert ezredesjegy(!!!) pontossággal számoltam ki a kalóriákat! Imádom a matekot, számolni is imádok... hát grammra pontosan lemértem az ételt, de mindent! Még a 10 kalóriás uborkát is lemértem... hogy tudjam, pontosan mennyi kcalt eszek meg.) Emellett barnarizst, lencsét sárgaborsót, barnakenyeret ettem. )

Betegesen számolgattam a kalóriákat. Ha nem tudtam mi mennyi kalória megőrültem. Mint mondtam, ezredesjegy pontossággal írtam magamnak a naplót... nem mentem el sehová: se városba a csajokkal, nem ettem máshol csak itthon ill. itthonról vitt barnakenyeres szendót vittem suliba, amit gondosan lemértem hogy 6 dkg kenyér, 5 dkg paprika, és 17,5 gramm sajt (kockasajt) volt benne. Kiszámoltam mennyi kalória mindez.)

--------------------------------------

2011 tavasz: találkoztam egy sráccal, és hízni akartam, merthogy sokak túl vékonynak találtak (168 cm-hez 43 kg) A barátaim elhagytak... illetve hát én nem mentem velük sehová először aztán ugye alapból nem hívtak el sehová mert tudták nem mennék... meg mutogattam rám suliba hátam mögött hogy "anorexiás" pedig ettem!!! Csak utáltam mások előtt enni, és suliban akkor ettem meg a szendvicsem mikor senki nem látott vagy csak 2-3 ember volt az osztályban.

Nagyon magányos voltam, alig beszéltek velem. Kétszer is majdnem öngyilkosságot követtem el, annyira fájt, hogy a régi barátaim már nem beszélnek velem, és senkim sincs. Egyszer a 2010-2011 szilveszterkor, aztán 2011 februárban volt még egy alkalom, mikor majdnem.

Minden szürke volt, monoton, egyhangú, azt hiszem ez depresszió (?) volt...

Voltak veszekedéseim a barátaimmal áprilistól kezdve, de előtte olyan mintha érzelmeim se lettek volna 2011 január-februárban... nem sírtam, nem nevettem, nem mosolyogtam, nem váltott ki belőlem semmi sem érzelmeket. Tanultam folyton.

Kitűnő tanuló voltam mindig. Hát a tanulásba és a kalóriaszámlálásba menekültem.

Folyton az egészséges életmódról olvastam: könyveket a könyvtárból, újságcikkek, neten stb.. ezért ettem napi 6-7 dkg zöldséget, stb. Folyton a vitaminokat lestem, miben van cink, magnézium... ettem sajtot, joghurtot, kefirt, lencsét, szóval fehérjét...

Mégis hullott a hajam.

Miután megismertem ezt az új srácot hízni akartam: a régi barátaim ezt látták, tudták és ismét közeledni kezdtek...

-----------------------

A falásrohamok kb. 2010 tavasz-nyártól vannak jelen az életemben, diéta végén jelent meg, mikor egyszer úgy bezabáltam (nyelvvizsgáztam és apuék vettek édeset) hogy utána akkora bűntudatom lett, elmentem futni...

Aztán mivel untam magam egész nyáron megtanultam sütni-főzni: már átkozom magam emiatt, mert tudok... persze főleg sütiket, pizzát, tésztaféléket, de mindent el tudok készíteni. Még húst is pedig nem eszem húst.

A falásrohamok jelenvoltak múlt tanévben is bár akkor havi 1 nagyon max 2szer ha jelenvoltak!!! És mindig egészégesen igyekeztem enni. Úgy alakultak ki, hogy megláttam egy csokit, és nem bírtam ellenállni, de utána már nemcsak az a csoki kellett hanem mindent betömtem magamba... másnap aztán csináltam 1 víznapot és utána köv. nap folytattam az egészséges étrendem.

-------------------------

köszi...:)

ha jó a pszihoanyu vagy bármi ilyesmi az tényleg jó lehet. én is gondolkodom rajta mostanában, hogy talán segítene, de eddig csak a " beutalóm van ezért Muszáj " tipusú élményem van így viszolygok tőle sajnos.

Szió!

Az élet tényleg szép, ha rendben mennek a dolgok, éppen ezért próbálj erre koncentrálni. Tudom, hogy nehéz. Bár én soha nem voltam anorexiás, bulímiás annál inkább...úgyhogy valahol átérzem. Ha kell egy kis pozitív enerdzsi, írj bátran! :D

Ja, és olvasgasd a hozzászólásokat, vannak jó kis történetek. Itt végre érzem, hogy megértenek.

Másrészt: képzeljétek, voltam ma kineziológusnál. Közben kiderült, hogy lélekgyógyászattal is foglalkozik, és amikor elmeséltem neki a gondomat, azt mondta, hogy ide nem kineziológia kell, mert nem olyan hatékony. Beszélgettünk, rajzoltam neki házat, kígyót, kerítést, fát, utat, napocskát, kielemezte, vájkált a múltamban, a tudatalattimban, közben elsírtam magam (NAGYON nem jellemző ez rám, csodálkoztam is). Ennek ellenére nagyon tetszett, rámfért már. Azt tanácsolta, hogy költözzek el itthonról. Jó is lenne...

sziasztok.

még sosem írtam semmilyen fórumra, kicsit fura is de bízom benne, hogy segíteni fog ha írogatok nektek, beszélgetünk hisz valahol egy cipőben járunk. :)4-5 éve lettem anorexiás, akkor 42 kilóra fogytam 173cm-hez. Kórházba is kerültem, de csak 2 hétig voltam bent, utána minden hónapban kontrollra jártam, úgy egy fél évig. 50 kilóra küzdtem magam nagy nehezen, miután kijöttem a kórházból láttam, hogy az élet milyen szép és nem akartam megint kockára tenni azzal, hogy nem eszem semmit. úgy 2-3 évig 50-53 kg körül mozogtam ami még mindig kevés a magasságomhoz, de teljesen kiegyensúlyozott voltam a testemet illetően. 2 éve viszont elkezdtem "normálisan" enni, felszedtem egy 4-5 kilót és azóta rosszul vagyok. Visszatértek a falásrohamaim aztán pár napig nagyon keveset eszem, újra falásroham stb. Az agyamban még mindig ugyanúgy működik minden mint amikor 40valahány kiló voltam. Mióta normális a súlyom menstruálok aminek örülök mert ez előtt 4 évig egyáltalán nem jött meg. Viszont nem vagyok kiegyensúlyozott, 50 kilós szeretnék lenni megint mert úgy érzem akkor tudom a legtöbbet kihozni magamból, ha csak nagyon keveset eszem. Nem szeretem a testem, sőt néha borzalmasan undorodom tőle. Évek óta az evés az egyik fő kérdése az életemnek és már nagyon utálom, viszont sehogysem tudok túllépni rajta. Vagy csontsovány vagyok és boldog, vagy normális és egészséges, de így önértékelési zavaraim vannak. Pszichiáterhez semmiképpen nem akarok megint járni, nekem nem segített. Sőt, többet ártott, mint használt. Megerősítette bennem a betegségtudatot és csak mégjobban belekerültem tőle az ördögi körbe. Nem is tudom mit várok, mivel ti is hasonló démonokkal küzdtök talán tudunk segíteni egymásnak.

elég hosszúra sikerült a poszt. :)

Ja igen most 20 éves leszek májusban, és 16 éves korom óta tart ez az egész. Kiváncsi vagyok veletek hogy s mint állnak ezek a dolgok.

Puszi, szép napot!

g.

Ez a húsvét tényleg nem a legkedvezőbb ünnep...semmilyen szempontból. A mérleg is elkeserítő, bezúzatnám az összeset. Ma kezdem az önsegítőt, találtam is egy jó kis naplót hozzá, amibe mindent fel tudok jegyezni: mikor, hol, mennyit eszek, érzéseket, számomra fontos dolgokat, edzéseket. Direkt nem említettem a hashajtózás-zabálást itt, nem tervezem, hogy lesz ilyen. Bár nyilván nem is tervezi az ember az "elcseszést" de most vasakaratom van és úgy állok hozzá, hogy sikerülnie KELL.

Ma egy laza futás a párommal, és rendben lesz minden. :)

Holnap megyek kineziológushoz. Nem bízom el magam ezzel kapcsolatban, de hátha beválik. A pszichológusokban nem hiszek, az az igazság. Tartom magam annyira értelmesnek, hogy rá tudok jönni, mi miért van, és úgy gondolom, hogy a pszichológus csak lehúz. Szerintetek?