Ahogy a legtöbb weboldal az interneten, ez a webhely is cookie-kat használ, melyekre szükség van a weboldal teljes működéséhez. Weboldalunk böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. További információ
FőoldalDiéta & FitnessBabák & MamákSzex & PszichéSzépség & EgészségHobbi & OtthonEgyéb témák
CikkekNaplókFórumokTudásbázisSzavazásokKépgalériaApróhirdetések
KépeslapokReceptekKlubokJátékokFórum játékokBannereinkFacebook
Belépés | Regisztráció | Elfelejtett jelszó
 

Fórum - Anorexia és bulimia

Kategóriák: Összes fórumtéma » Diéta & fitness » Egyéb diétás témák / Összes fórumtéma » Szex & Psziché » Psziché / Összes fórumtéma » Szépség & egészség » Egészség


A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Amennyiben még nem regisztráltál nálunk, itt megteheted, ha pedig már van azonosítód, lépj be itt!


10509. HappyHealthy2017-03-27 19:22
Sziasztok!

A testkèpzavaroktól ìrok szakdolgozatot, ès szüksègem lenne valakire, aki adna nekem ìràsban egy interjút, amelyben elmesèlnè a törtènetèt. Termèszetesen nèv nèlkül. Kommunikàció szakos, vègzős hallgató vagyok. Aki tud, kèrem segìtsen! :)

10508. buliface2015-05-06 14:06
Bulizzatok inkább, vagy sportoljatok !


10507. manópofi2015-03-12 15:17
Sziasztok! 4 évig voltam anorexiás. Végsőstádiumos állapotomban kijelentették rólam, hogy a ,, visszafordíthatatlan folymaatok elkezdődtek, nincs mit tenni." Ennek ellenére, csoda által, meggyógyultam. (37 kiló, 170 cm volt a vége, 2,5 évig nem jött meg a menstruációm) Véglegesen gyógyultam meg. Ez 8 éve immár.Ma már misszióm az anorexia-ügy. Ha van köztetek olyan anorexiás, akinek tapasztalataim által segíteni tudok, szívesen segítek. Isten áldjon Benneteket és adjon gyógyulást! Egy négy gyermekes, 26 éves családanya.... :-)

10506. Cathrine Skycrawers2015-03-07 05:37
Sziasztok egy 16 éves lány vagyok és lehet hogy anorexiás vagyok. 158 centi vagyok és a súlyom 6 éve 39-42 kiló között ingadozik. Napi 1-2szer eszem és szedek Maeslakócskákat, hogy többet egyek,( unokahúgom próbalta neki bevált) de nekem 2 hónap alatt semmit nem segített eddig. Régebben voltam pszichológusnál egyszer ekkor csak a depressziómat diagnosztizálta. Azóta nem is voltam pszichológusnál. Hiába mondják hogy híznom kéne nem megy. Itt szerintem közre játszi, hogy sokat stresszelek és cigizem is tavaly február óta. Félek, hogy ha 43 kilóra vagy a fölé megy a súlyom kövér leszek. Szerintetek ez kialakuló anorexia vagy esetleg valami mas betegség esetleg táplálkozási zavar? Forduljak pszichológushoz? Aki tud hasznos tippet az kérem írjon privát üzenetet vagy írjon egy emailt erre az email címre. -> lisee9898@gmail.com

10505. babymaci0072015-01-17 17:43
Sziasztok!
8 éve küzdök anorexiával, hol fent-hol lent, még nem sikerült kijönnöm belőle...Néha eljutok arra a pontra, hogy semmit nem tudok enni, sem lelkileg, sem fizikailag nem vagyok képes befogadni az ételt. Jártam pszichiáterhez is. Jelenleg természetgyógyászhoz járok, de úgy érzem ez kevés, szükségem lenne orvosi segítségre. Tudnátok tanácsot adni, hogy Győr környékén kihez lenne érdemes elmennem? Köszönöm előre is, ha van dőtök válaszolni :)

10504. Melinda.Kis2014-11-17 11:54
Sziasztok! Melinda vagyok, és jelenleg szakdolgozatomat írom evészavarok, elsősorban AN témában, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán. A segítségetekre lenne szükségem, a dolgozat kutatás részéhez szeretnék interjúkat készíteni evészavarban érintett ( vagy csak volt érintett) emberekkel. Ha bármelyikőtöket érdekelné a dolog, vagy tudtok olyan fórumokat, oldalakat ahol meg lehetne ezt osztani, kérlek segítsetek! Budapesti vagyok, így szintén Budapestiekkel tudnék együttműködni; Szóval, ha Budapesti vagy, és szeretnéd megosztani velem a történetedet, beszélgetni róla akkor kérlek emailben vedd fel velem a kapcsolatot: kis.melinda.zsofia@gmail.com Köszönöm a segítséget, megosztásokat!

10503. Csajszi19872014-10-15 07:05
Köszönöm szépen Pondri:)
(válasz Pondri 10502. hozzászólására)

10502. Pondri2014-10-14 13:08
Nagyon jó lett a frizurád!
(válasz Csajszi1987 10501. hozzászólására)

10501. Csajszi19872014-08-06 13:52
Sziasztok!

Sajnos én is voltam anorexiás és bulimiás egyszerre. Most kezdek helyrejönni, de az emésztésen totálisan tönkrement. Bármit eszem úgy érzem, mintha felfújódna a hasam, teltségérzésem lesz, rossz közérzetem. Ami a legrosszabb, hogy leggyakrabban vissza is jön minden, amit megeszek, de ami a legrosszabb, hogy ha sima vizet iszom, az is kijön belőlem, de nem én akarom, hanem magától. Mindenképpen el kellene mennem gasztroenterológushoz?

10500. Érdekes732014-07-16 18:55
[link]

10499. Kyra162014-07-16 18:18
Sziasztok,
Nagyon rég írtam már ide, de el kell mondanom hogy én úgy érzem egy éve már talán hogy kigyógyultam teljesen az anorexiából és a bulimiából is. Szerintem nagy rész a barátom miatt, mert ő kerek perec kijelentette hogy ha 55alá megy a súlyom elhagy. (Persze ha oda kerülnénk nyilván átgondolná nem csak sitysutty itthagyna) De lényegében emiatt van szerintem.
Most 171centi vagyok és 57 kg, és bármit ehetek nem igazán hízok tőle. Igaz már nem vagyok olyan vékony mint 16 évesen (52-54kg) de nem éri meg azt a sok önutálatot és hazudozást az a pár kiló amivel amúgy könnyebb lennék. Persze ha stressz van akkor én se kajálok igazán, de nem is kezdek el rohamosan fogyni. Valahogy a szervezetemben is egyensúly van már.
Gyógyulást kívánok mindenkinek :/

10498. hori94gabi2014-06-30 23:57
Hellooo. Mondom az elrettentő példát. 2 éven keresztül voltam anorexiás. Nem mondom el, miket csináltam, nem adok tippet az itt olvasgató betegeknek. 4 évvel ezelőtt hagytam fel vele JÓZAN ÉSZBŐL, mert már 1 éve nem menstruáltam és közölték, h ha valaha babát akarok kezdjek el magamra pakolni kb 15 kilot. 170 cm voltam és 42 kilo. Szoval azért durva.
El kezdtem enni, de az emésztőrendszerem felmondta a szolgálatot.. Folyamatosan ment a hasam, hiába ettem olyan volt, mintha kést forgatnának a hasamban. Gasztroenterológus.. Kórház.. Orvosok.. A legcsodásabb az egészben a tükrözések voltak. Alul felül.. Részletezzem milyen érzés amikor csövet vezetnek bele a feneketekbe? Vagy a 3-4 liter keserűsó amit megitattak velem előtte.. Vagy ahogy sírtam a wc-n annyira nagyon fájt.. Borzalmas volt még mindig sírok ha eszembe jut. Fekélyem volt, és az egész idegi alapon.. Pszichiátriára akartak küldeni, de úgy döntöttem NEM AKAROM. Gyógyszert így nem tudtak adni.. Most úgy vagyok 1 évvel a kórházba mászkálások után, hogy 173 cm vagyok 50 kilo. Tartom, igyekszem tartani, de ha valami baj van, nem eszek és rögtön aszalódok össze.. Nem tudom el fog e múlni valaha... Mindig van nálam hasfogó, görcsoldó... Elrontottam az egészet, nem is tudom miért.. Az immunrendszerem a padlón, ropgnak az izületeim, egyfolytában beteg vagyok.. megérte??? NEM.
Ha akartok kérdezzetek, adok e-mail címet is privátban.
ui. ne legyetek olyan hülyék, mint amilyen én voltam

10497. szellőrózsa73212014-05-20 08:13
Az anorexiából én is kigyógyultam már régen.De sajnos átcsapott nagy-nagy bulímiába,és már hosszú évek óta tart:(
(válasz Cunika34 10496. hozzászólására)

10496. Cunika342014-05-17 19:35
Szia!
Én kigyógyultam az anorexiából, ha gondolod írj.
(válasz Mystic77 10493. hozzászólására)


10495. szellőrózsa73212014-05-11 09:42
Én még nem találkoztam olyan nővel aki teljesen kigyógyult a bulímiából,vagy az anorexiából.Tünetmentes emberekkel találkoztam,de csak egy ideig voltak azok.Pár napig,hétig,hónapig....

10494. Mystic772014-05-04 13:04
Senki??? :(

10493. Mystic772014-04-30 10:09
Sziasztok,
segítséget szeretnék kérni. Olyan csoportterápiát keresek, ahol olyan emberek is vannak, akik átestek evészavaron, bulémián és meggyógyultak, vagy legalábbis jól vannak. Olyan pszichiáternek nem tudok hinni, aki nem esett át ezen!
Tudtok ilyet???
Nagyon köszönöm a segítséget!

10492. skinny 822014-04-22 20:10
Sziasztok!Él még ez a fórum?
Anorexiás vagyok.Jó lenne beszélgetni hasonló cipőben járókkal.Nem tippeket akarok a fogyáshoz vagy ilyesmi...Csak dumálni. :)

10491. grizus2014-04-09 12:56
Nem tudom... És ha a pajzsmirigy az, akkor mi van? Mitől fogok lefogyni? Ez itt a kérdés. Elegem van az egészből.
(válasz Kyra16 10484. hozzászólására)

10490. Anna_Sav2014-04-09 12:51
Kedves Olvasó, Anna vagyok, és jelenleg egy kísérleti dokumentumfilmen dolgozok, ami az anorexiáról szól. Olyan embereket keresek, akik már átestek, vagy épp most mennek át ilyen tapasztaláson és szívesen megosztanák a történetüket. Ha szeretnél részt venni és elmondani, megosztani a történetedet olyan módon, ami számodra a legalkalmasabb, akkor kérlek vedd fel velem a kapcsolatot emailben, hogy beszéljünk a továbbiakról. Segítségedet előre is köszönöm! E-mail: a.sauchanka@gmail.com

10489. Csubakka2014-04-01 19:25
Én 17 évesen estem bele, ez vol 1996-ban, amikor többnyire azt sem tudták, mi az az anorexia. 160 centivel lefogyasztottam magam 33 kilóra (nem követendő példát szeretnék statuálni). K***büszke voltam magamra, meg arra, hogy mindent kontroll alatt tartottam. A többi embert gyengének tartottam, mert ettek...
Akárki mondhatott akármit, hogy mennyire sovány vagyok, nem érdekelt. A saját kis világomban éltem, minimális kalóriákkal, és azzal, hogy minél távolabb tartsam magam az ételtől.
Voltam kórházban, de semmilyen gyógyszert nem kaptam. 2 évig járattak pszichológushoz: szart sem ért. Úgy vertem át mindenkit, ahogy akartam.
Nem akartam felnőni, gyerek akartam maradni, mentes mindenféle nőies testi vonástól. A nemiség nem érdekelt.
2002-ig tartottam a 35 kilós súlyomat. A hánytatással én kb. 2x próbálkoztam, szerencsére nem fogdult át a dolog bulímiába (nem mintha bármelyik étkezési rendellenesség jobb lenne a másiknál...)
Túl vagyok rajta. Szerintem azon kevesek közé tartozom, aki teljesen kigyógyult ebből a pokoli betegségből és mindenféle különösebb segítség nélkül.
Az egyedüli módja, hogy az ember újra egészséges lehessen az a környezetváltozás. Egyszerűen kikerült a középpontból az étkezés.
Sajnos tudom, hogy a legtöbb anorexiás lányt nem érdekel, ki mit ír, mond. Én csak arra szeretném felhívni a figyelmüket, hogy az elvesztegetett éveket nem fogja semmi sem visszahozni, és később fogják csak megbánni, mennyi érékes évet vett el az életükből egy olyan dolog, aminek nem kéne központi szerepet játszania.

10488. mizuvan2014-03-05 23:27
Sziasztok.
Sajnos az én családomban is jelen van az anorexia.
Végre elértük azt a szintet, hogy a hugom elismeri a betegség létét és szeretne kigyógyulni belőle.
Ezt már nagyon pozitívnak látom.
Kérlek adjatok tanácsot, hogyan segíthet a család a megértésen és a szereteten túl?
Ha tudtok ajánlani jó szakembert bárhol az országban, azt is nagyon szívesen fogadjuk.

Előre is nagyon köszönöm a segítséget mindenkinek.

10487. annuccia2013-10-08 21:49
Szia. Elképesztően nehéz ez az egész. Külső szemlélőnek csak buta libák lennénk ha tudnák milyenek is vagyunk. Szerintem ez az anorexia és bulÍmia keverék elképesztően roncsoló. Nem tudom mi a megoldás rá nem tudom, hogy az ismétlődő periódusok minek a hatásár jönnek. Csak azt tudom, hogy könnyű feladni akkor, mikor már azt gondolod, hogy már hányszor hitted hogy vége. Igen erre lehet mondni hogy minden csak tőlem függ, de ez nem a szószoros értelmében igaz. Inkább az a belső démon, ami szintén te vagy, de nem tudod irányítani...
Remélem megtalálod a megfejtést. Én 7 éve keresem.
(válasz coconut 10486. hozzászólására)

10486. coconut2013-09-15 13:40
Nagyon nehéz ez az egész. Tavaly januárban kezdődött az anorexiám és egy év alatt megszabadultam kb 23 kilótól. Az 176 centimhez lettem 46 kiló. Itthon lakom, még tanulok. Édesanyám nem bírta nézni, mit "művelek" magammal, folyamatosak voltak a veszekedések, kiabálosok, könyörgések, fenyegetések. Idén januárban nem bírtam tovább. Azt vettem észre, hogy egyik napról a másikra egyre többet ettem (noha csupa olyasmit, mint pl alma, zöldségek...), néha már olyan mennyiséget, hogy a kevéske ételhez szokott gyomrom majd' kiszakadt. Ezek után próbáltam hányni, de nem sikerült, nem voltam elég ügyes a hánytatásban, úgyhogy volt, hogy egy ilyen falásroham után órákig zokogtam a fürdőszobában.
A helyzet azonban egyre jobban eldurvult, mivel az iskolában is voltak gondjaim, nem úgy ment a tanulás, ahogy szerettem volna, túl nagy volt a nyomás. Lassan bekúsztak az étrendembe a kalóriadúsabb ételek, pl hosszú idő után először ettem pékárut. A szüleim megnyugodtak, és örömmel konstatálták, hogy végre rendesen eszem. A hánytatást persze nem adtam fel, mert tudtam, hogy nekem is menni fog és elég hamar belejöttem.
Ettől a ponttól kezdve volt nagyon kemény az út lefelé a lejtőn. Ahogy feladtam a koplalást, feladtam mindent. Miközben a bableveses táltól a sütisdobozig rohantam és vissza, az zakatolt a fejemben, hogy "mindent el fogok veszíteni".
Mikor a szüleim elmentek reggelente dolgozni gyakran otthon maradtam, hogy nyugodtan falhassak és hányhassak. Nem mentem iskolába, hazudtam, az osztályfőnököm levelet írt a szüleimnek, hogy lassan három hete nem tudnak rólam semmit. Természetesen hatalmas veszekedés volt, kiborult a bili, a szüleim rémesen fogadták az egészet. Azt mondtam, visszamegyek az iskolába, de kezdjünk el keresni egy orvost. Pár napig bírtam, aztán megint jöttek a falásrohamok, lógás, suli helyett edzőterem. Az, hogy tanulás, fogalmi szinten se jutott el az agyamig. Kitartottam, hazudtam, esküdöztem, hamis sztorikat kreáltam és tagadtam mindent. Orvost persze nem találtunk, mindenhol azt mondták, hogy ilyen súlyos esetet nem szívesen vállalnának el. Áprilisra eljutottam oda, hogy napig szinten az kattogott a fejemben, hogy meg akarok halni. Folyton arra gondoltam, hogy bár vége lenne. A falásrohamok és az evészavarom miatti lelki tehet kikészített. Vagdosni kezdtem magam, mert azt éreztem, hogy büntetnem kell. Levágtam a hajamat is egy szörnyű roham után. Meg akartam szabadulni az iskolától, a felelőségtől és mindentől, beleértve az életemet is. Itthon a szüleim sem bántak velem kesztyűs kézzel. A harmadik pofont tőlük kaptam (az első az élettől, a másodikat magamtól).
És akkor jött a hivatalos levél az iskolából, hogy annyit hiányoztam, hogy kénytelen leszek évet ismételni, vagy minden tantárgyból osztályozó vizsgát kell tennem. Az előbbit választottam. És ahogy itthon maradtam és a dolgok lecsendesültek, a szüleim elfogadták a döntésem. A szünet alatt elkezdtem normálisan, normális mennyiséget enni, nem hánytam, teljesen jól megvoltam.
Egy hónappal iskolakezdés előtt viszont megint elkezdődött a koplalás, a súlyom megint a normális alá ment... bűn enni stb. A tanévnyitó után úgy éreztem, egy jó osztályba kerültem, és okkal reménykedtem, hogy minden rendben lesz. De pár napja elkezdtem többet enni. Többet, mint ami a kényelmes volna a gyomromnak. És ma megint a fazék és a sütis doboz között szaladgáltam, időnként útba ejtve a wccsészét...
Végül orvosom is lett, kettő, de bár az egyik a legnagyobb szakember a témában mégsem ér fabatkát se.
Most félek és megint az dübörög a fejemben, hogy csak a túlélés számít.

10485. annuccia2013-06-16 13:15
Az igazságot én sem látok.... jelenleg egy olyan hakniban dolgozom, ami tele van tàncosokkal....csupa izmos és gyönyörű vékony lánnyal... nagyon szépek, ès látom, aamint eszik a csokit meg a szendvicset....
Én meg alig eszem valamit, aaztán meg se moccannak a kilóim. 3 hete elértem egy nagyon kedvező súlyt, de utána hogy lement a stressz visszajött és nem mozdul. 3 kilóról beszélek, amit én egy hét alatt képes vagyok normális esetben elérni, ha pl nem jön épp meg...

Na mindegy, tegnap érdeklődtünk az egyik győri tàncosnál, hogy hol tudnánk ott valami jazz balett szerű mozgásra járni. Első kérdése: fogyni vagy táncolni akartok? JÓ h nem azt mondta kövér disznók, menjetek inkább kondizni.... aztán az nincs rám írva hogy 7 éve bulímiás vagyok meg nem eszem napokig semmit stb...
De a vilàg legjobb pszichológusához járok, imádom :) rengeteget tanulok tőle...csak még nem tartok ott se ahol én szeretnék meg ott sem ahol ő szeretné. Na meg az itthoni helyzet sem egyszerű...anya... na mindegy.
Kicsit szétszórtan írok bocsánat.

10484. Kyra162013-06-09 19:45
Nem lehet, hogy nincs rendben a pajzsmirigyed és azért híztál?
(válasz grizus 10483. hozzászólására)


10483. grizus2013-06-09 04:56
Ne haragudj, de ebben tévedsz. Én nemsokára 37 éves leszek, és biztos öregszem és azért, de már nem kívánom a zabálást. Utoljára kb. két és fél éve még voltak rohamaim, lefőztem egy rakás kaját és mind megettem, de ma csak akkor eszem, ha konkrétan éhes vagyok. Esetleg valamit csipegetek, nassolok, de már nem zabálok. Mégis híztam 15 kilót, most ez a bajom. Pedig a híres bulimiámmal sose léptem át a kb. 78-80 kilós lélektani határomat - 178 centi vagyok - most meg 90 felé közelítek. Esetleg, ha az idő nem használ, valami komolyabb érzelmi sokk kell ahhoz, hogy az ember már ne csinálja tovább. Tény, hogy én nem csinálom - és látod, mégis meghíztam. Hol itt az igazság?
(válasz Suicide 10480. hozzászólására)

10482. SDitti2013-06-08 17:00
És hogyan tudnak a rokonok segíteni?

Nyilván szakember kell. Én ezt szajkózom. Unokahúgom bulimiás, nővérem egy laborlelet miatt kezdett szigorú "egészséges" életmódba (se tej, se tojás, se cukor, se fehér liszt, se hús). Sógorom egy tejbetök... és van még egy egészséges lányuk.

A bulimiát fel- és elismerték. Nővérem a saját baját nem látja be (már bő másfél éve csinálja és nagyon lefogyott). Az egész úgy tűnik, mint ha nem tulajdonítanának neki nagy jelentőséget, illetve azt gondolják, hogy akarattal sikerül. Nem tudom, miért várnak (?) a szakemberrel. Most mindenki arra koncentrál, hogy a nagylány terhes. (Nem tudott felszívódni a fogamzásgátló. Az kész csoda, hogy ilyen hajszálvékony lányban, hogy tudott megfoganni egy gyerek.) A tágabb család, mama, tata még nem is nagyon hallott ezekről a betegségekről.
(válasz Bonny0907 10475. hozzászólására)

10481. Kyra162013-05-28 10:30
sziasztok,
22éves vagyok és már korábban is (16) évesen is volt anorexia-bulimia féle dolgaim, de most pár hónapja azt vettem észre hogy megint előjött. Nem merem elmondani senkinek, legalábbis azt a részét hogy hánytatom magam ha úgy érzem sokat ettem. A gond csak az hogy szinte mindig azt érzem h túl sokat ettem, pedig normális szemmel nézve kicsi adag. Azt hittem kilábaltam már az egészből, de ezek szerint vagy nem lehet végleg sose, vagy én vagyok nagyon béna :/

10480. Suicide2013-05-23 13:25
"Az idő sok mindenre megoldást nyújt"

Szerintem az idő semmit nem old meg. Ha mind belegondoltok akkor ez az egész önmagunk elpusztítása. Én nem tudom mi segíthet, csak azt, hogy az idő nem. Mert maga az idő fog elpusztítani....