Hogy legyek határozott? (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Tanácsra lenne szükségem.Egyszerűen nem tudok határozott lenni és kiállni a véleményem mellett.Mióta meg nem járok suliban, hanem itthon ülök még rosszabb, már az is feszélyez ha egyedül kell valahova mennem. A suliban sem tudtam megvédeni magam. Nagyon rossz, mert belül érzem, hogy határozott egyéniség vagyok és most mintha elvesztettem volna ezt.Régen nem ilyen voltam, csak hát én sem az önállóságra lettem nevelve és anyám kellőképp lehúzta mindig az önbizalmam.

Ha valaki tudna valami jó tanácsot adni, akkor kérem ossza meg velem. Az előző hozzászólásokat végigolvastam,és értem is hogy hogyan kellene csak nm tudom hogyan kezdjek hozzá. :(

Én is ilyen voltam,de tudatosan építettem önmagam!

Türelem!Gyakorold,sikerülni fog!

Oh,evvel szerintem mindenki így van:))

Ha olyan hirtelen és rossz helyzetbe kerül,szinte minden ember "hülyén " viselkedik:))

Majd idővel,amikor feldolgozol magadban eseményeket ,és tanulságokat,hogy "húúúú ,ezt kellett volna mondanom,hisz ezt éreztem!",akkor egyszer csak spontán őszinte leszel majd ,és ki mered mondani,azt amit érzel:))

Türelem!:))

Ezek automatikus reakciók,és sok idő kell ,míg le tudod gyűrni őket.

Az a baj, hogy mindig később jut eszembe, hogy mit kellett volna mondanom.

Lehet, hogy neveltetés, szokás, ezt láttam, stb.

De abban a pillanatban a rögzült félelmeink, sémáink, programjaink is mi vagyunk ...... amíg nem tudjuk elkülöníteni, hogy miről is van szó .... :o)))

De amíg nem vagyunk tisztában önmagunkkal azt sem tudjuk, hogy mi az, amit ránk erőszakolnak, vagy mi az, amit mi magunk erőszakolunk magunkra .... mert akkor azt még természetesnek vesszük .....

Erős a gyanúm, hogy megint ugyanarról beszélünk csak más szavakkal ..... :oDDDDDDDD

Persze:))

Én a magunkra erőszakolást úgy értem,hogy akkor még nem vagyunk tisztában avval,hogy valóban mi ,vagyunk ,vagy csak a rögzült személyiséget mintázzuk meg?Hogy valóban úgy gondoljuk,vagy csak a félelmeink,és a betanult sémák vezetnek?:))

Persze:))

Így van.

Egy nagyobb lépés előtt,hosszabb ideig tart az egy helyben toporgás.

De az akkor is csak toporgás:)))

Valamilyen szinten Nekem is problémám ez.

Igaz nem mindenhol érzem feszélyezve Magam (inkább csak hivatalos ügyek intézése folytán) , szóval Én egy baráti társaságban igenis bátran elmondom a véleményem és senki nem tudna eltéríteni a hitemtől, amiben erősen hiszek.

Valahogy úgy vagyok vele, hogy tudom hogyan kellene bátornak-erősnek-karakánnak és agilisnek tűnni, de már nagyon unom ezt játszani(ez nem azt jelenti, hogy nincsenek terveim, ambíciózus vagyok Én, csak Nekem minden olyan lassacskán megy)...unom, hogy ha valakivel kezet fogok, akkor kellően megszorítom az illető kacsóját (nehogy "asziggye" sz.rba nyúlt :) ) de közben bennem van az izgalom, a feszélyezettság.

Szóval Én tudom, hogy az élet mely területén kellene összekapnom Magam, mert pl munka terén muszáj olyannak tűnni, hogy "nincsisjobbNálam, Engemválasszatok"...miközben nem bízom eléggé Magamban.

De próbálok változtatni és fejlődni, meg egy kis önbizalmat önteni saját kis fejecskémbe.

Tudom, hogy ezek a dolgok úgy mennek, ha szembenézünk azokkal a dolgokkal, amiktől leginkább félünk, amiket eltemetünk Magunkban...akkor indul meg a fejlődés, s akkor leszünk szabadok.

Ja és tényleg elnézést, hogy íly hosszúra nyúltam.

Akkor vállald fel ,hogy gyáva vagy.

Attól a pillanattól bátorság lesz úrrá rajtad!:)))

Akkor jó!:)))

"Hülyén venné ki magát"?

Erre van egy idézetem,remélem nagyjából pontosan sikerül.Valahogy úgy hangzik,hogy "A legfrappánsabb mondatok,vagy visszavágások azok,amik csak később jutnak eszedbe!":DDD

Szerintem ez nem akarat kérdése,hanem sokszor valóban csak később jutunk el arra a fokra ,amikor már tudnánk mit mondani egy adott helyzetben.Szerintem ,nincs az az ember aki ezt ne élte volna már át,és ne fantáziált volna arról,hogy ha még egyszer egy adott szituba kerülne,miket mondana.:)))

Az önbizalom nagyon fontos,remek ,hogy neked van belőle bőven!:))

A határozott ember, esetünkben a nő - már a cipője kopogásából felismerhető. Még nem is látod, de hallod, valami céllal közelít feléd.

Kopog, nem kaparászik, és benyit.

Ha a helyzet úgy kívánja, bemutatkozik. Kezet nyújt, a kézfogása nem emlékezetet egy döglött halra a markodban. Nem szorongatja a kezded, de nem is rázza, mint Krisztus a vargát.:)

Közben rád figyel.

Elmondja miért jött, nem keresgéli a szavakat, rövid, tömör és lényegretörő a mondókája.

Nem néz el feletted,vagy melletted azonnal fel lehet vele venni a szemkontaktust.Már a kézfogásnál..

Nem vitatkozik, érvel.

3. Kimberly -próbáld meg így..

Rám mondanak sok mindent, de határozottlansággal még nem vádoltak :)

Remélem beválik, és tudtam segíteni :)

Erre kell ezt mondanod magadban: Sz***ok rá!:)

Azt döntsd el, neked mi a jó, te mit akarsz, te ki vagy!

Ennyire ne sarkíts:) Jól elvagyok a kis életemben, szeretem és ismerem is magam, ami azért nem jellemző mindenkire! De kellenek az álarcok, mert hülyén venné ki magát, ha egy bunkó hivatalnoknak leüvölteném a fejét, vagy ha vki rosszindulatú megjegyzésén elsírnám magam!

Aki kicsit közel kerül hozzám, automatikusan rájön, hogy milyen is vagyok. És igen, ilyennek szeret, aki szeret:)

Szívesen elmesélem neked az életem, miért alakult ez így!:DDD

De ez nem az én fórumom, nem nekem kell az önbizalmamat erősíteni!

Legtöbbször azért vagyunk bizonytalanok, mert túlságosan a külvilág visszajelzéseire hagyatkozunk, hogy mit fognak szólni, tetszünk-e így, szerethetők vagyunk-e így ..... igyekszünk megfelelni a többieknek és nem merjük felvállalni önmagunkat, hogy tessék, én ilyen vagyok, és nem merjük felvállalni azt, hogy döntsünk, és azt, hogy esetleg rosszul döntünk .... többször kéne azt használnunk, hogy: "Pfffff ..... és akkor mi van????????"

:o))