Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Van aki minden segítség nélkül, egyedül neveli a gyerekét/gyerekeit? fórum

Van aki minden segítség nélkül, egyedül neveli a gyerekét/gyerekeit? (beszélgetős fórum)


2010. okt. 9. 18:40
hogy telnek a napjaitok?
19. mamcili (válaszként erre: 18. - Selyemfenyő)
2010. szept. 1. 22:53

mesélsz róla?


de csak ha nem zavar...

18. selyemfenyő (válaszként erre: 17. - Mamcili)
2010. szept. 1. 22:25
Az bizti! Nekem nemhogy segítség, még nehezítésnek is van szép pár gyakorlat.
17. mamcili (válaszként erre: 16. - Selyemfenyő)
2010. szept. 1. 22:08

Miért?

pedig a te történeted is érdekes lehet... :)

2010. szept. 1. 21:45
Hajjaj. Ezzel már be is fejeztem.
2010. aug. 31. 23:31

Én is sorstárs vagyok


már sokadik éve nevelem egyedül a gyereket

és leginkább a barátokra számíthatok...

És ami nagyon jó, hogy a munkahelyem torrerálja

ezt az egészet.

A betegségemmel együtt.


Nagyon nehéz a mindennapi életünk, 8 éve nem nyaraltunk kettesben,

tavaly egy nagyon kedves családnál tölthettünk pár napot, tavaly előtt a barátnőmék vártak minket teljes ellátásra balatoni kempingbe 3 napra vendégül. (szóval még ennyi közös nyaralási élményünk sem lenne, ha ők nem lettek volna mellettünk)


Segítséget a vöröskeresztes ruhaosztás a kinőtt ruhák elfogadása, és apró az életben jövő segítségekből éljük kis életünket...


Bár családom egy része a közelemben van, de segítségük, kimerül abban, ha segítenek azt a fejemhez is vágják...


Én vállaltam neveljem...


több éve alig alszom (éjszakánként 2-4 óra), sokszor volt mostanában, hogy teljesen kiütöttem magam a gyerek is nehezen tudott felkelteni, vagy iszonyatos fejfájással keltem, de gyógyszerre sem volt pénzem, így volt, hogy napokig szenvedtem a fejfájástól...


tavaly már annyira kimerült a szervezetem, hogy 3 alkalommal bénulásig lassult le a szervezetem, újra tanultam járni...


és most itt az új év és küzdök minden sikerért...

Szeretnék egy 6 órás, de jobban fizető állást, mert picurimnak segíteni kell a tanulásban és a napi 10 óra távollét eléggé lefárasztja mindkettőnket...

7-5 ig iskolában van

aztán még itthon leckeírás, javítás, gyakorlás...

tavaly megéltünk olyat hogy hetekig 9 körül tettük le a könyveket...

Iszonyatos volt és már sajnáltam a gyerekem

nem volt a végén már olvasni sem hajlandó


iszonyatos nehéz mikor falakba ütközünk és nincs segítség, pedig néha egy jó szó is rengeteget tud segíteni... :)


Fel a fejjel, mert nem könnyű

de muszáj talpon lennünk és megtalálnunk a magunk boldogságát, hogy kicsikénk is boldog lehessen...


Ja és egy jótanács...

figyeljétek a gyermekeitek apró jelzéseit...

Ők főleg ha még picik tudják mi a jó nekünk :)

ez most tudom fura, de én megtapasztaltam :)

néha csináljátok azt amit ő kér...

Csodákra képes:)

2009. okt. 12. 08:46
Én is elváltam van két kamasz fiam, és jelenleg párom is, de......sokszor eszembe jut milyen lenne ha a volt férjem vissza akarna jönni.Szeretem a mostani párom, és ismét de......A volt férjemet nagyon szerettem, nem csúnyán váltunk el és látogatja a gyerekeket is, szóval.....de nem fog visszajönni soha.Sajnos.Még mindig nem tudom elfogadni.
13. tulipan82 (válaszként erre: 11. - Alficica)
2009. okt. 6. 11:38
Én nagyon összeomlottam!:-( De amikor megláttam a 3.5 éves Fiam kétségbeesett arcát, hogy 'Anya, mi bajod?'-na, akkor eldöntöttem, hogy bármi áron de felállok és erős leszek, kitartok, mert ha a gyerekem lelke megsérül, abban nekem ugyanannyi szerepem lesz, mint a drágalátos apukának, akiben semmi felelősségérzet nincs a Gyereke(i) miatt! Egyet tudok! Segíteni jöhet bármikor -ez a veszély nem fenyeget,- de vissza többé nem fogadom az életembe!
12. alficica (válaszként erre: 9. - Dzsigg)
2009. okt. 5. 19:21
Gondolom mondhatod, hogy a férjed a másik gyermeked. Róla is gondoskodni kell.
11. alficica (válaszként erre: 5. - Tulipan82)
2009. okt. 5. 19:20

Nem könnyű. Nem is tudom, hogy lehetsz ilyen erős.

Én biztos be fogok dilizni, ha ez egyedül maradok.


Tényleg minden tiszteletem feléd, hogy így gondolkodsz. Erősnek lenni és Kitartani.

10. tulipan82 (válaszként erre: 9. - Dzsigg)
2009. okt. 5. 11:22
Szia! És a férjed besegít Neked? Gyereknevelésbe, háztartásba és ad kosztpénzt? Mert nekem egyikre sem igen a válaszom, sajnos semmit nem ad.. Nem volt sosem elhanyagolva, itthon mindent megkapott.. Külsőre is olyan, hogy a nők megfordulnak utána, de hogy jellemre milyen és mennyire csapnivalóan rossz apa és társ az életben, arról mesélhetnék sokat..
2009. okt. 5. 10:20
Sziasztok,bàr én "nem"egyedül nevelem gyermekemet,de tudom mit jelent.Igaz van egy férjem,de ö egésznao dolgozik,ha van szabadideje,legyen az vasàrnap,vagy akàr éjjel,azt nem velünk tölti,hanem a baràtaival.Igy mondhatom,hogy igenis egyedül nevelem gyermekemet.Nem könnyü,az biztos.
2009. okt. 5. 10:09

Sziasztok!


Én is egyedül nevelem 1,5éves kislányomat. Nálunk az apuka nyáron látta először a gyereket, semmit nem fizet, 300km-rel lakik arrébb és még a szülei sem tudják, h van gyerek...

7. tulipan82 (válaszként erre: 6. - Felhőjáró)
2009. okt. 5. 10:09
Szia! Jól ismerem az érzést amiről írsz, mert nekünk meg az idei év olyan, hogy a legjobb lenne kitörölni az életünkből.. :-((
2009. okt. 4. 23:02
Az én férjem májusban volt 1 éve hogy itt hagyott két kamasz gyerekkel.Egyedül nem megy.Itt hagyott minden adósát is,csak egyet vitt el ami lassan le is jár meg elvitte a kocsit.Mi meg maradtunk a házban a fiúkkal aminek a felét ki kell fizetnem,mert fizet gyerektartást.Nem tudom kifizetni nincs miből.Ha beperel kiraknak az utcára a két gyerekkel.Nem megy.Nem tudom mi lesz tele vagyok adósággal hogy egyáltalán élni tudjunk.Félek!!!Lett társam de....A tavalyi év nem rólunk szólt hanem az életbenmaradásról.Sz@r.
5. tulipan82 (válaszként erre: 4. - Alficica)
2009. okt. 4. 12:20

Szia!


Nálunk ez az egész úgy alakult, hogy apuka vágyott a második gyerekre, aztán megfogant, örült neki, majd egyik napról a másikra eltűnt az életünkből. Ez volt kb. 2 hónapja. Azóta egy ft-ot nem látunk tőle, az sem érdekli, hogy a Fiának miből fizetem az ovit, a rezsit, a kaját, semmit! Ráadásul a családom nagyon szét hullott, így segítségem egyáltalán nincs.. És persze az apuka szegény, mert biztos el lett hanyagolva.. Pedig nem lett. Sokszor nem ezen múlik. De engem nem is főként magam miatt bánt ez, hanem a mindennapokat megoldanom terhesen, egyedül a 3.5 éves Kisfiammal. Kegyetlen nehéz.. De muszáj erősnek lenni és kitartani, ha pedig visszajönne, semmi pénzért nem fogadni vissza újra, mert bármennyire is nehéz egyedül, de ha egyszer megtette, minden lelkifurdalás nélkül újra megteszi! Minket bánthat, fájhat, de a gyereknek/gyerekeknek ebből semmit nem szabad megérezni, mert ha a lelkük sérül, az nekünk is köszönhető részben, ha egy semmirekellő apát visszafogadunk az életünkbe, és hagyjuk a gyerekünket és magunkat újra tönkretenni!

2009. okt. 3. 18:28
Én is szeretném ezt tudni. Igaz én nem egyedül nevelem a gyereket, de úgy néz ki, hogy egyedül fogom.
2009. okt. 3. 17:37
Szia! És hogy bírod, hogy bírsz boldogulni a mindennapokban? Sokan még úgyis panaszkodnak, hogy nem egyedülállók, pedig aztán közösen minden sokkal könnyebb.. Nem beszélve az anyagiakról..
2009. okt. 2. 19:54
szya én egyedül nevelem a sérült lánykámat
2009. okt. 2. 18:41
Sziasztok! Olyan egyedülállókat várok ide, akik adott esetben önhibájukon kívűl maradtak egyedül és az élet rá kényszeríti, hogy egyedül, minden segítség nélkül boldoguljon. Hogy csinálja? Segítsünk, legalább lelkileg Egymásnak!

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook