Orális szex minden mennyiségben! Ti hogy vagytok ezzel? (beszélgetős fórum)
Sziasztok lányok,
Én is megvagyok. Sajnos nagyon nehéz hetem volt. Tele tele tanulással, számonkéréssel, éjszakázással. Nem nagyon ültem gép előtt. Remélem meg lesz az eredménye. A jövőhét még nehezebb lesz, de a volt barátnőm jön haza, és már várja hogy találkozzunk.
Ugyanakkor sok mindent átgondoltam. Ilyen nagy távolságból, amikor havonta egyszer, kétszer találkozunk nagyon nehéz a mi kapcsolatunkat feltámasztani, megtartani. Főleg, hogy a legutóbbi telefonáláskor éppen hívta valaki. Megkérdeztem ki hívta közben, míg velem beszélt, és mondta kicsit zavarban, hogy egy ismerős...egy ismerős, és most hogy itt vagyok beszélünk...
Nem kell nagy ész ahhoz, hogy tudjam, mi a helyzet. Úgy döntöttem, hogy elengedem. Ameddig itt repked körülöttem, addig csodálni fogom és szeretni az énekét, de ha tovább akar szállni, hogy másnak énekeljen, menjen... Amíg lehet, addig igyekszem vele kellemes és boldog perceket tölteni.
A héten volt nálam az ő előtti barátnőm. Meg is jegyezte egy barátom, hogy "nem nagyon tudnak elszakadni tőled ezek az exek" Utalva hogy tényleg visszajárnak és tartom velük a kapcsolatot. Jó volt beszélgetni vele, feldobta a napom. Még mindig lenyűgöz a szépsége.
El fogok beszélgetni a volt barátnőmmel a jövőről, és nyíltan megkérdezem tőle, hogy mi a helyzet vele és a titkos idegennel. Jobb ha tisztán látok, meg közben, talán már én is tovább léptem fél lábbal. Jövőhéten találkozom valakivel, aki nagyon ígéretesnek tűnik. Úgy éreztem, itt az ideje ismerkednem. Még mindig a volt barátnőm élvez prioritást.
Feladtam? Nem.
Sziasztok!
Szerintem éppen azért lehet barátságból szerelem könnyen,mert mindent megbeszélnek a felek,megismerik egymást,lelkileg közel kerülnek,és igen,ha szerelem lesz belőle mélyebbek az érzelmek...viszont ha az egyik fél nem esik szerelembe a barátság rámegy,utána az már nem tud "csak" barátság lenni az a kapcsolat.
Nekem még nem volt olyan, hogy barátságból szerelem lett volna :) na olyan már volt, hogy egy fiú barátom többet akart, de én nem..
Viszont elgondolkoztam. Azok a kapcsolatok, amik így alakulnak ki, nem mélyebbek? Mármint ő már a legelején tud rólad dolgokat, pozitívat és negatívat is..
Szia! :-)
Persze megvagyunk,csak én külön nem írtam kommentet,mert Zigi már leírta,amit én is gondolok.
Naná,hogy lehet barátságból szerelem,de még mennyire.
Akkor baj van,ha csak az egyik akar többet,hát van egy pár variáció,hogy utána mi lehet...
Sziasztok!
Mindenki megvan még..? :D
Zigi, és azt el tudod képzelni, hogy barátságból lesz szerelem? Én mi van olyankor, ha csak az egyik akar többet?
"úgy nem lehet barátkozni, ha az egyik fél többet akar. Illetve lehet, de az már nem 'csak' tiszta barátság. . "
Erről beszélek,akkor nem egyedül gondolom így.:)
Én úgy tudnám elképzelni ezt az egész barátság dolgot, ha már minden letisztult. Ha eltelik több év, és nincsenek már érzelmek.. Talán..
De mint tudjuk, Aston nem épp a leányzó barátságára vágyik.. )) úgy nem lehet barátkozni, ha az egyik fél többet akar. Illetve lehet, de az már nem 'csak' tiszta barátság..
Na,éppen erre gondoltam,én semmi értelmét nem látom egy kapcsolat utáni barátságnak,mert az nem az,csupán az egyik fél sóvárgása a másik után.
Barátságból szerelem lehet de fordítva nem.(szerintem)
Sziasztok!
Zigi, értem mit mondasz..
Volt egy barátom, majdnem 3 évig voltunk együtt. Szerelmes voltam.. De otthagytam, mert éreztem, hogy nem ő az igazi, nem tudtam vele elképzelni az életem. Felmerülhet a kérdés, hogy akkor mért voltam vele. Mert nagyon szerettem. Nagyon fájt, mikor vége lett. Hetekig csak sírtam. Nem tudtam, hogy jól döntöttem-e, hogy szakítottunk. Majdnem visszamentem hozzá.. Szóval szakítás után is beszéltünk telefonon, volt, hogy átjött beszélgetni. Ilyenkor sík ideg voltam, hogy mi lesz. Persze tudtam az agyammal, hogy semmi sem lehet. És nem is volt. Erős voltam, megvolt köztünk a kellő távolság. Ha az ágyra ült, én a fotelba. Ha ő oda, akkor én az ágyra. Ha odaült mellém, én arrább mentem. Nehéz volt.. De tudtam, ha hozzámér, én elvesztem.. Ez ment egy darabig. Hétköznap telefon, hétvégén átjött beszélgetni. Aztán pár hónap múlva megismerkedett egy lánnyal egy koncerten. Elmesélte.. kikészültem, persze mosolyogva végighallgattam. Szörnyű volt azt hallani, hogy mással volt. És még hozzáfűzte, hogy nem volt olyan jó, mint velem, mert érzelmek nélküli volt. Millió halált haltam.. De akkor már tudtam, hogy jól döntöttem. Hogy vár rám valahol az igazi, aki úgy jó nekem, ahogy van. Akinek nem fontosabb a foci, a haverok, aki romantikusabb és figyelmesebb.. Lett neki egy barátnője, egy másik csajszi. Hamarosan összeköltöztek. De még akkor is beszéltünk heti 1-2szer telefonon és nagyritkán meglátogatott. Nekem is lett egy laza kapcsolatom, de ő megmaradt nekem, mint barát. És mégsem barát volt, mert nem hagyott hidegen.. Már másfél éve nem voltuk együtt, mikor írt sms-t valentín napkor (utálta a valentín napokat), hogy gondol rám és reméli jól vagyok és becsatolt egy rózsát (akkor még fekete-fehér telók voltak). Kikészültem.. Ültem a konyhában és potyogtak a könnyeim. Felmerült bennem, hogy lehet mégis csak ő volt az igazi? És én elküldtem?
De ma már tudom, hogy nem. És hogy jól tettem. De nehéz volt. Neki nem tudom mennyire (mára már felesége van), nekem nagyon.
Igen,tudom,hogy most "úgy" nincsenek együtt.Nem akarom elvenni Aston kedvét,csak egy kicsit próbáltam visszahozni a realítás talajára.Ha sikerül neki meghódítani a lányt,akkor annak nagyon fogok örülni,de azért abba is bele kell gondolni,mi lesz,ha nem.Akkor ne csalódjon olyan nagyot,tehát ezt is vegye bele a verziók közé.
Persze,kell is,hogy legyen remény,hiszen az egész életünk sok apró kis reményből áll.
Egy valamit nem értek,szerelem után ha már nem működik együtt a dolog,direkt nem összeveszést írok,mert akkor nem szokták mondani maradjunk barátok...szóval ezzel van gondom,szerintem ez lehetetlen,mert nem működhet a barátság,valamelyik félben úgyis marad még parázs a másik iránt,szerintem legalábbis nálam ez a barátság dolog soha fel sem merült,ha vége köszönésen kívűl nem tartottam soha senkivel tovább a kapcsolatot.Én úgy gondolom Aston barátnője talán csak időt kér magának,csak nem ezt mondta,de igazán ezt nem tudhatom nem ismerem a kapcsolatukat sem őket.
Egy esetben tudom ezt a "barátságot"elképzelni,de azt sem annak nevezném inkább kapcsolat tartásnak,ha elválnék,természetesen a gyerekek miatt is kell a további kapcsolat az apjukkal.
Szurkolok Nektek Aston,már írtam,kár lenne értetek,nem is szabad feladni!:)
Nagyon kíváncsi vagyok milyen hatása lesz a meglepetésnek,majd kérünk beszámolót,remélem sikerül!
Minden emberi bölcsesség belefér e szavakba: "Várni és remélni!"
Alexander Dumas
"Ahol fájdalom van, onnan még nem halt ki az érzés, és ahol érzés van, ott remény is van."
Nicholas Evans
"Ragaszkodj az álmaidhoz, mert nélkülük az élet olyan, mint egy törött szárnyú madár, ami nem tud repülni."
Langston Hughes
Mi lesz a névnapi ajándéka? Te? ))
Jól mondod, ha meg sem próbálod visszahódítani, biztos veszítesz.. És amíg határozottan nem fog elutasítani, addig remény is van :)
Igen, nem vagyunk együtt, így teljesen más dolgok vannak érvényben. Amiatt nem jön haza mindig, mert mivel már nem diák, ezért az oda vissza út neki 14.000 forint lenne. Egy héten meg 10.000 forintot keres. Emiatt akkor jön haza, amikor kocsival jönnek. Erre pedig várni kell ismét egy hetet. Ennyi sajnos az egész. Pénz, pénz, pénz. Emiatt nem jár haza sűrűn.
Benne van a csalódás, hisz ő megmondta, barátok legyünk. Én tudom miért aludt ki a láng, tudom min mentünk keresztül. Sok mindent rosszul csináltunk, de ezeken lehet javítani, és fogunk is, ha újra kapunk esélyt. Érzem, hogy nem semleges, érzem rajta, hogy van még parázs, mert a nagy egymásra találást nem tudja semmi elnyomni véglegesen. Hiszek. És megyek a fejem után.
Csalódás? Benne van, nagyobb rá az esély, mint a sikerre, de úgy meg még nagyobb, ha meg se próbálom.
Bátraké a szerencse,
Aki mer, az nyer.
Sorolhatom. : )
Aston-ék jelen helyzetben nincsenek együtt, nem járnak..
A csalódás lehet benne van, de szerintem van remény. Ahogy leírtad az sms-t, a telefonhívást és persze az előző egymásra hangolódást.. Én szorítok Neked Aston, ne add fel.. Legalábbis addig, amíg úgy érzed, hogy ő sem teljesen közömbös irántad.
Arra gondoltam,hogy igen,ha haza mehetnék,akkor nincs az az akadály,ami megállítana engem,ha igazán szerelmes vagyok.Már ott is lennék a karjaidban.
Hát erre gondoltam.
22 éves vagy,az én párom pont ennyi volt,amikor feleségül vett,én pedig 20 éves.Annyira nagy volt a szerelem,hogy egyszer próbáltuk meg,hogy na nem találkozunk egy napig,de nem ment...Tudod az ember szíve olyan nagy tud lenni,tele szerelemmel,vággyal-ezt neked úgysem kell mondanom-szóval tisztán emlékszem rá,hogy ennyi idősen milyenek voltunk...Megállt a világ,megállt a Föld,csak mi léteztünk ketten,szerelmesen,isteni volt.
Most is nagyon jó-de az volt az igazi."Kisfelnőttek" voltunk,tele álmokkal.Álmodtuk az életet és nagyon sokat nevettünk.De jó is volt...