Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Ki viszi át a fogában tartva, a szerelmet a túlsó partra? fórum

Ki viszi át a fogában tartva, a szerelmet a túlsó partra? (beszélgetős fórum)


1 2
35. 816fca07b8 (válaszként erre: 34. - 656f03db60)
2010. jan. 21. 22:48
nem de fogok :)
34. 656f03db60 (válaszként erre: 32. - 816fca07b8)
2010. jan. 21. 19:18
Te is az ELTE-re jártál? Mert ott is ugyanezt mondták.:)
2009. dec. 4. 12:15

:)

Egyébként a fórum témája miatt semleges a cím,de figyelem felkeltésre mindenképpen jó!Az újságokat is a címekkel tudják eladni:)

32. 816fca07b8 (válaszként erre: 31. - Szazala)
2009. dec. 3. 14:32

jaj, a szakértők!!! neeee!! :)) ez olyan mint amikor a piroska és a farkasról előadták h ez a kislány nővé éréséről és szexualitásáról szól!


ezt most ne vedd magadra,ez a szakértőknek szól! :)

2009. dec. 2. 13:57

A címe miatt olvastam el a fórumot,kíváncsi voltam,hogy mi a téma?!Szerencsére okos dolgok vannak benne,érdemes megfontoltnak lenni,nem 'hűbelebalázs' módjára elkapkodni a döntést.

Visszatérve a fórum címére:Olvass el egy verselemzést róla,ha van időd!:)Egyszer a tv-ben hallgattam egy hozzáértőt,aki elmondta,hogy bizony nagy költőink életében is létezett az orális szex!:) Erről szól a vers....

30. Ncilány (válaszként erre: 28. - Kékcsillag)
2009. szept. 21. 18:49

Egyébként folyamatosan vannak korszakok, csak ha ilyen nagy dolog van a családba, akkor feltűnőbb. Azt hiszem nem is baj ha más lesz egy megcsalás után, miért kellene ugyan olyannak lennie.

Tényleg vagy jobb vagy semmilyen ne legyen.

2009. szept. 21. 12:42

"nem szeretni kell, hanem úgy kell szeretni, ahogy a másiknak is jó"


Bölcs volt az a nagymama!

28. kékcsillag (válaszként erre: 25. - Ba91ea4edb)
2009. szept. 21. 12:29

Köszönöm mindenkinek a véleményét!

Elcondorpasa, jól vagyunk! Lelkileg rendben vagyok! Nehéz volt, de elfogadtam, hogy leckét kaptam az élettől és hajlandó vagyok tanulni!

Szeretnék még egy nagyon gyakran hangoztatott véleményre reagálni! „Megcsalás után sohasem lesz már a kapcsolat a régi! Ez nagyon igaz, teljes mértékben egyetértek vele, azzal együtt, hogy Isten mentsen meg attól, hogy újra a régi legyen! Vagy legyen jobb, vagy ne legyen semmilyen! A megcsalással egy korszak véget ért, valami új kezdődött el!

Akár egy másik kapcsolat is lehetne, a különbség „csak” annyi, hogy nem kellett vagyont osztani, gyerekek lelki világát szétrombolni, sok-sok fájdalmas és nehéz döntést meghozni!

Ami jó volt azt tovább visszük, ami rossz volt, vagy nem működött azon igyekszünk javítani. Mindketten!

Ha tanácsot kellene adnom a „kezdőknek”, azt mondanám, hogy minden nap legyen idejük a társukra. Sem a munka-karrier, sem a gyerekek óriásira nagyított csip-csup problémái, sem a fáradtság nem lehet kifogás! Öt perce kell, hogy legyen az embernek, amikor megszorítja a másik kezét, átöleli, megköszöni, hogy mellette áll, elmondja, hogy mennyire fontos számára! Nem holnap! MA!

27. spinneli (válaszként erre: 21. - Kékcsillag)
2009. szept. 19. 10:58
szépen írtál, jó volt olvasni.
26. cfbf9bf4af (válaszként erre: 21. - Kékcsillag)
2009. szept. 19. 10:43

Nagyon jól írsz!

És sok bölcsesség van benne. Nekem még csak most kezdődik az életem azon szakasza, amit te leírtál és azt hiszem jó tanácsadó vagy.

Mindenképp elgondolkodtató az eszmefuttatásod, hogy mire is kéne odafigyelni, hogy mi már elkerülhessük azt a szenvedést, amin te átmentél.

25. ba91ea4edb (válaszként erre: 23. - Kékcsillag)
2009. szept. 18. 23:15

Igen, teljesen igazad van. Egy másik portálon a fórum-témagazda szakértő megkérte a laikus hozzászólókat, hogy egy dolgot ne tegyenek: ne adjanak másnak konkrét tanácsot. Mert nem ismerik az adott helyzetet, és a körülmények ismerete nélkül pár határozott mondattal egy bizonytalan embernek egy életet tönkretevő tanácsot adhatnak..


Saját véleménye: kíváncsi vagyok, hogy az itt tanácsot osztogatók a valós életben is ilyen határozott, karakán becsület bajnokai-e.


Más: az eset óta hogy vagytok? Hogy érzed magad, lelkileg már ok minden?

2009. szept. 18. 21:19

Ha bármelyik félnél beindul a vezérhangya, nem kipakolni kell a másikat. Főleg ha észreveszed hogy esetleg 3. személy van a dologban.

Nem volt beteg, sem építkezés, habár a lányunkat hiperaktívnak mondták. Így elég sokat kellett vele legyek. És nálunk is volt egy harmadik. Én is tomboltam magamba miért? Adóssságunk nem volt, spóroltam nem költekeztem fölöslegesen. Aztán elmúlt a nyár és a szerelem is. Maradt a szenvedés részéről. Én is egy kicsit. Ez nálunk 12 éve volt.

És igen azok a néhány órák gyerek nélkül, és kibeszélni ha valami van. Moziba menni kettesbe...

De ha nincs nagyi aki kicsit unokázzon, akkor a fiataloknak nincs egy egy szabad pásztoróra. És bizony társas lények vagyunk, az első adandó alkalmat megragadjuk. Elvégre az ösember vadászott halászott. ( bizonyára nem csak élelmet, hanem nőket is )

Nagyon jól leírtátok. Főleg a " pap " fogalmazta meg jól. ( De szerintem nagyon jó piszológusok lennének... )

Lehet hogy ezért nincs baráti házaspár akivel összejárunk. Elég nagy az esély akkor is hogy elcsábulunk.

23. kékcsillag (válaszként erre: 22. - Ba91ea4edb)
2009. szept. 18. 11:24

Köszönöm!

Több, mint egy éves a történet! Tudom, ez még nem egy hosszú távlat, de a leírt összes gondolatom mögött rengeteg fájdalommal megszerzett tapasztalat van!

Mindig elszorul a szívem, amikor a fórumokon segítséget, véleményt kérőknek sokszor már-már egyértelmű utasításokat adnak a hozzászólók! „Zavard el, hagyd ott, jobbat érdemelsz, nem fogsz megbízni benne soha, stb…” Mindenki a saját tapasztalata alapján, vagy esetleg tapasztalat nélkül!

Hálás vagyok, hogy én már csak akkor keveredtem ilyen fórumokra, amikor a döntésemet meghoztam!

Igen, mások sorsából, tapasztalatából lehet és kell(ene) okulni, de dönteni nem szabad ilyen alapon!

22. ba91ea4edb (válaszként erre: 21. - Kékcsillag)
2009. szept. 18. 10:57
Kékcsillag, ez volt az a hozzászólás, egy olyan történet, aminek volt érteleme itt megjelenni. Annyi elgondolkodtató dolog van benne, tényleg sokat lehet tanulni minden sorából. Azért jó különösen, mert végig lehet gondolni, hogy én is elkövetettem-e ezeket az apró mulasztásokat; vagy ha még nem, hogyan tudnám elkerülni. Mi 11 éve vagyunk együtt, tényleg nagyon szépen. De a körülöttem élők életét elnézve, időnként gondolkozom, hogyan kerüljem el a máshol látott hibákat (nem is feltétlenül hibák, talán apró figyelmetlenségek, amiknek aztán súlyos következményei lehetnek). És a te történeted sokat segíthet..
2009. szept. 18. 10:19

Sziasztok!

Örülök, hogy elindult ez a fórum!

Másik fórumon már leírtam a véleményemet, tapasztalatomat, ha valaki ott is olvasta, akkor bocs az ismétlésért!i

17 évi házasság után csalt meg a férjem, akiről azt gondoltam, hogy soha nem tenne ilyet! Annyira korrekt, megfontolt, tisztességes embernek tartottam! Másfél hónapig volt viszonya, utána lebukott!

Természetesen összedölt a világom, úgy éreztem magam, mint akit kilőttek az űrbe, és azt gondoltam, hogy nem lehet túlélni!

És mégis, a megbocsátás úgy jött, mint a gyorsvonat, ösztönösen, feltétel nélkül, zsigerből! Azonnal szakított a nővel, bocsánatot kért, nem hárított, nem okolt engem!

De én tudtam, hogy hibás vagyok, és a túlélésért tényleg meg kellett küzdeni. Rengeteget beszélgettünk, nagyon sokat rágodtam, gondolkodtam, hogy miért kerültem ilyen méltatlan helyzetbe, miért kaptam ekkora pofont az élettől, miért nem volt öszinte velem?

Ha az ember nem keresi meg magában is az okokat, nem változik, és nem bocsát meg önmagának is, akkor nem fog tovább működni a kapcsolat.

Mert szerintem létezik a megcsalásnak egy formája, amit egyszerűen meg KELL bocsátani!

Miről is szól ez?

Huszonévesen, házasságkötés előtt mindenki úgy gondolja, hogy ő bizony jól választott és komoly, „kőbevésett” elképzelései vannak arra vonatkozóan, hogy hogyan lesz boldog élete végéig, hogyan kerüli el a párkapcsolati csapdákat, hibákat.

És telnek az évek tényleg boldogan, vállvetve, jönnek a gyerekek, 1-2-3, mindegy is, és még mindig minden gyönyörű! Tényleg jól választottál!

De a megfelelési kényszer óriási! Sokszor 10-12 órát dolgozol a munkahelyeden, megpróbálsz otthon is helytállni, megfelelő mintát mutatni a gyerekeidnek, segíteni nekik a tanulásban, megérteni minden problémájukat. A férjedét is…

Ehhez opcionálisan jöhet még építkezés, beteg szülő, saját betegség…, az élet természetes velejárói. Egyre fáradtabb az ember! Melyik ujját harapja, mit hanyagoljon el egy kicsit? Mindig azt a tüzet oltja, amelyik a legnagyobb lánggal ég!

És ott van az életed párja, aki tulajdonképpen megérti, hogy rá kevesebb az energiád, hiszen veled él, ismeri a helyzetet! Egy ideig megérti! De jöhet valaki, aki tényleg csak rá figyel, beszélget vele, akivel nincsenek problémák, csak megoldások. Kedves és rajong érte!

És megcsal, mert kivetíti a harmadikra azokat az érzelmeket, amit Neked szeretne adni, de Te nem érsz rá elfogadni!

Az a megcsalt fél, aki ki tudja, ki meri jelenteni, hogy ő mindent beletett a kapcsolatba, és magában semmilyen hibát nem talál, az ne is próbáljon megbocsátani, ne maradjon a párja mellett semmilyen indokkal, mert nem fog működni, boldogtalan lesz!

Én hiszek abban, hogy egy tizen-huszon éven keresztül jól működő kapcsolatnak megfelelő alapja volt, van és lehet, még akkor is ha történik egy ilyen krízis. Mert ennek oka van, és azt fel kell tárni. Ha nem tesszük és nem változtatunk, változunk, akkor nincs esélye a folytatásnak!

A düh, a sértettség, a büszkeség sokszor rossz tanácsadó és megfoszthat attól a boldogságtól, ami még várhatna ránk!

Tudom és elismerem, hogy sokszor nincs más lehetőség, mint a szakítás, válás, de úgy gondolom, hogy a végleges döntés előtt mindenképpen érdemes mérlegre tenni a múltat, a társunkat, de legfőképpen magunkat!

Bocs, hosszú lett!

20. e799f80651 (válaszként erre: 18. - Fd8e423e9e)
2009. szept. 17. 22:11
19. e799f80651 (válaszként erre: 16. - Ba91ea4edb)
2009. szept. 17. 22:11
így van, biztos hogy ahoz is 2 ember kell, pont ezért próbálom úgy élni az életem és segíteni a párom, hogy ne legyen már az mint a leg több helyen hogy valamelyik fél már nem is szeret hazajárni, ez már szerintem nem jó jel
18. fd8e423e9e (válaszként erre: 15. - Cfbf9bf4af)
2009. szept. 17. 22:10
Az oltár előtt ezt mondjuk ki! Hűek leszünk örökké, ahogy írtad, és írtam is, a boldogság már rajtunk, kettőnkön múlik.
17. ba91ea4edb (válaszként erre: 15. - Cfbf9bf4af)
2009. szept. 17. 22:05
Szerintem ha olyan az érzelem, akkor talán már nem is olyan nehéz az elhatározás. És a lényeg az utolsó mondatodban van..
16. ba91ea4edb (válaszként erre: 13. - E799f80651)
2009. szept. 17. 22:03
Persze, biztos hogy nem lehet elfelejteni, mint írtam, én sem tudnám most megmondani, hogy mit tennék, ha..függ az októl. Ha notórius csaló, ugye egyértelmű a végkifejlet. Ha viszont nem ilyen, akkor legeslegelőször az okokat keresném. Én nem nagyon hiszek abban, hogy ha minden tényleg rendben van köztünk, akkor viszonyokat kezdene. Ezért elkezdenék rögtön magamon is tépelődni, hogy mi romlott, mit nem vettem észre..utána persze jönne a párom is, nála mi hibádzik.
2009. szept. 17. 21:59

Egyszer régen halottam: A hűség nem érzelem, hanem elhatározás kérdése! És ha belegondoltok ez mennyire igaz!

Ez nem azt mondja, hogy nem lehetsz boldog csak akit egyszer társadul fogadtál légy hozzá hű, még ha nagy is a csábítás.

(de, ha már vki csábítást érez, ott baj van )

2009. szept. 17. 21:57
csodálom azokat a nőket akiknek van akkora erejük hogy ezzel éljenek
2009. szept. 17. 21:57

igen igaza volt a nagyidnak

én figyelek a páromra, hagyom ha teret akar és gondját viselem, és kényeztetem, és ez így van fordítva, de nagyon nehéz lenne azzal élni, hogy tudomhogy megcsalt, el lehet ezt felejteni?

jó tudom hogy nem, de ahogy ismerem magam mindig eszembe jutna

12. cfbf9bf4af (válaszként erre: 5. - Fd8e423e9e)
2009. szept. 17. 21:55
Ez nagyon szép gondolat!
11. ba91ea4edb (válaszként erre: 8. - E799f80651)
2009. szept. 17. 21:52
A nagymamám mondta nekem egyszer, hogy nem szeretni kell, hanem úgy kell szeretni, ahogy a másiknak is jó. Ebben szerintem annyira benne van az elfogadás, befogadás, minden. Ez néha nagyon nehéz tud lenni, mert ezzel magadon is dolgozni kell, illetve figyelni kell a másikra, úgy igazán.
10. fd8e423e9e (válaszként erre: 9. - Ba91ea4edb)
2009. szept. 17. 21:38
Egy kapcsolatért, hogy működjön folyamatosan tennie kell mindkét félnek. Az építése, vagy szintentartása nem könnyű. Húúúú ez a téma olyan sok mindent előhoz azokból, amiket az Atya mondott. Kell, hogy legyenek megmondós percek, órák, kell, hogy legyen olyan este, amikor csak ketten vagyunk, amikor a problémákat át tudjuk beszélni, nem szabad átsiklani felettük, vagy a szőnyeg alá söpörni, megfutamodni előlük. Szerintem, ha ezt gyakorolnánk rendszeresen, nem romolnának el a házasságok, még idejében lehetne tenni a kapcsolatokért, hogy ne kerüljön a képbe egy harmadik... akkor nem kellene kegyetlenül önmagunkba nézni, amikor megtörténik a baj, mert lehet, hogy elejét lehetne venni.
9. ba91ea4edb (válaszként erre: 7. - Fd8e423e9e)
2009. szept. 17. 21:17
Igen, talán ezek a kulcszavak, a szerelem, a boldog elkötelezettség. És egyidejűleg a munkálkodás, szabad akarat és megbocsátás. Ez utóbbi lehet a legnehezebb, itt már jobban kell talán szeretni a másikat magadnál. És magadat is "kivesézni" a lelked legmélyéig, a legkegyetlenebbül..
2009. szept. 17. 21:12

sziasztok

én sem merem kijelenteni hogy elzavarnám egyből de azért nagyon szíven ütne, amikor mosok rá főzök neki, szeretem teljes szívemből és lelkemből, csodálom, hozzá mentem és válaltam hogy soha nem fekszek le mással csak vele, vállaltuk hogy boldoggá tesszük egymást, és szeretném ha a gyerekeim apukája lenne, nagyon fájna amíg én azon fáradozom, hogy boldog legyen mellettem és ő meg megcsal, vagy pont fordítva, neki is fájna ha ezt megtenném vele


és nagyon szépeket írtatok csajok

7. fd8e423e9e (válaszként erre: 6. - Ba91ea4edb)
2009. szept. 17. 21:09
Tudod mi a furcsa? majdnem két éve volt ez a jegyesoktatás, és emlékszem az egészre, annyira megmaradt bennem. Nem hittem volna, hogy egy férfi, aki nőtlen, hogyan tud ilyen találó hasonlatot hozni, és így rávilágítni a házasság lényegére. Benne van a szabad akarat, a boldog elkötelezettség, a házasságon való örökös munkálkodás szükségessége, a megbánás utána visszafogádása a másik félnek, stb... És nemcsak ez az alkalom maradt meg bennem, nagyon sok más... ami megerősített abban, hogy jól választottam.
6. ba91ea4edb (válaszként erre: 5. - Fd8e423e9e)
2009. szept. 17. 21:03
Az utolsó mondat (is) gyönyörű...
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook