Nem birtam tovább ma beszóltam! (beszélgetős fórum)
Egy cukrászdában dolgozó ismerősömnek mondta egy fiatal srác:-3 gömb csoki lesz.
Erre a csaj:- Majd lesz, ha kérsz.-és a következő vevőhöz fordult. DD
Amit irtal ez igaz,koszonok kedves vagyok es akkor lohatrol beszelnek,a bocskorjukat a hidnal hagytak,kivakaroznak penzuk van csak muveletlenek stb.kivetel azert van.Az egyik hozza szolasban azt irtak nem kotelezo fonoknek lenni lehet alkalmazott az ember.En ezzel nem ertek egyett bennem van annyi akarat ero,buszkeseg hogy tudjak vezetni egy ceget es a konyveloseget is en csinalom senki nem tud at ejteni ha hibaztam en huzom a rovidet es senkit nem hibaztatok/miert legyek alkalmazott valahol es nekem parancsoljanak/
Nagyon feltudnak boszantani sokszor, amiert haragszom mashol vasarolnak viragokat ez mindenki maganugye,de azzal mar nem ertek egyett hogy bejonnek es mondjam el hogyan kell kezelni stb. szerintem ez a pofatlansag felso hatara.
Ja, és a lenézéssel kapcsoltban:
egy munkatársammal nagyon lekezelő volt egy vevő. Amikor már ott jártunk, hogy "maga csak egy kis eladó, mit érthet hozzá!", na akkor majnem borult az asztal! De visszafota magát (vagy nkább mi)
Mindezt egy 2 diplomás, 3 nyelven beszélő lánynak mondta egy tapló. Szóval kinek lenne oka lenézni a másikat?
Én egy olyan terméket áruló üzletben dolgoztam, ahol meg kellett rendelni a terméket, előre ki kellett választani több százból, össze kellett válogatni stb. Szóval egy üzlet legalább fél óra volt. De sokan zárás előtt 5 perccel estek be az ajtón és kényelmesen válogattak.
És volt olyan, aki 5ször is visszajött mire eldöntötte. Persze mindig zárás előtt.
Nyíltan nem szóltam be nekik, de célozgattam. Persze nem vették a lapot. Néha jött a takarítónő és "körbe mosott" minket (1 órával zárás után) De nem zavartatták magukat.
Az ilyeneknél mindig arra gondoltam, hogy csak egyszer legyünk fordított helyzetben!
De "sajnos" én akkor sem lennék bunkó. Mert így neveltek. És zárás előtt 10 perccel már nem szívesen megyek be a boltokba.
Ha meg az eladó bunkó, mindig arra gondolok, hogy ugyanannyi energiába kerül kedvesen szólni, mint flegmán. Akkor meg miért nem szólnak normálisan az emberhez?! Mindenkinek jobb kedve lenne tőle.
Sokan azt hiszik,hogyha pl 17:00 óráig van nyitva egy bolt,akkor oda be lehet menni 16:59-kor és addig maradni amíg kényelmesen nem választ,vagy akár gondolkodik fél órát és vesz egy rágót.
Kedves Ágica 40!
Ha 20 éve a kereskedelemben dolgozol,akkor már elég edzettnek kellene lenned,az ilyen afférokat nem szabadna felvenned!Sajnos vannak olyan emberek akik NULLA toleranciával rendelkeznek és alapban ilyenek.Tudom milyen az mikor mindent megteszel a vásárlóért,de nem azt kapod vissza amit adsz!Lépj túl ezen,nem szabad,hogy rágódj rajta,hiszen aki így viselkedik,annak pont ez a célja,hogyha neki rossz napja van/volt,akkor másnak se legyen jobb!Semmi kivetni való nem volt,ahogy viselkedtél!Nyugodj meg és felejts el ami történt!Minden jót,jó éjszakát!
:)
sztem itt a lényeg.
Elöször nekem is szokatlan volt, de meg lehet gyorsan szokni.
Ha rádmosolyog valaki önbizalmat ad, a tudatot, hogy nem vagy átlátszó, hogy te is vagy valaki, és olyan jó visszaköszönni.
Volt egy falra kitehetö szöveg is a mosolygásról, nem emlékszem a teljes szövegre, de valahogy igy kezdödik
Mosolyogj, a mosolygás nem kerül semmibe, a mosolygás sziveket gyógyit....
Jobb esetben... vagy néz bambán, hogy ennek meg mi a baja?
:((
Nah igen, egy dologgal kevesebb ami frusztrálhat jópár embert!
Kellene egy agymosás a világnak, hogy az alapvető dolgok tényleg alapok legyenek, kérni, köszönni, és megköszönni! Pedgi ez nem nagy fáradság!
Boldog lehetsz hogy ilyen környezet vesz körül!
volt olyan is, hogy este 7 kor még pakoltam az
árut a kocsiból és megálltak nagy boldogan, hogy nyitva vagyok?
Pedig olyan jó lenne, ha köszönnének egymásnak az emberek. Régóta élek Hollandiában, de itt az emberek az utcán is köszönnek egymásnak és mosolyognak. Teljesen mindegy idös vagy fiatal,de köszönnek, nem ugy kell kiprovokálni mint otthon.
Emlékszem, augusztus végén sétáltunk otthon a párommal, és szokásomhoz hiven ráköszöntem egy kutyasétáltató emberre, aki csak nézett, hogy ugyan mit akarhatok, esetleg nem-e a kutyáját akarom elvenni, hát igen ez a magyaros bizalom, ami valamikor nagyon régen meghalt.
Én is dolgoztam otthon vendéglátásban, én megtanultam nagyot köszönni, amikor valaki belépett, ha esetleg nem köszönt vissza, a törzsvendégek nem hagyták szó nélkül, ugyhogy választása kettö volt, vagy otthon marad legközelebb, vagy megtanulta hogy köszönni kell. Nekem ilyen téren nem kellett tennem semmit.