Borderline személyiségzavar (beszélgetős fórum)

Sajnos nagyon kevés embernél van hogy középkorára elmúlik, és még náluk is visszajöhet.

Nem sok kutatást végeztek az idősebb korosztállyal, azt hiszem főként azért mert nem érik meg :(

Szia, lilimia!

Nagyon együttérzek Veled és a családoddal.

Engem is nehéz elviselni (néha magamat is), pedig nem ilyen súlyosak a tüneteim. Azt nem értem, miért írja a szakirodalom hogy középkorúvá válva elmúlik. Hiszen nem is kíséhették figyelemmel az idősebb korosztályt ilyen szempontból. Nekem is váratlan volt, hogy bár 45 éves korom után nem volt tünetem, aztán egy új helyzetben sokszorozottan előjött. Véleményed?

Szia!

Nincs mit köszönni! Tudom hogy a környezetnek is pokolian nehéz, mert az egyik legkedvesebb barátnőm is bpd-s, így külső szemlélőként is átélem.

A roham közben átélt élményekre sokszor hiányosan vagy egyáltalán nem emlékszünk. Olyankor ténylegesen megőrülünk. Tudom hogy nehéz szemelőtt tartani hogy olyankor tényleg nem tudja mit beszél és mit tesz a mostohaanyud, de az tényleg nem ő.

Egy bpd-sben a bűntudat állandó. Én pl mindenért magamat érzem hibásnak, miközben tudom hogy nem én akartam ezt a betegséget. Én roham közben szerencsére csak magamat bántom, de ha valaki meg akar akadályozni benne akkor szembeszállok az illetővel. Általában csak kiabálok, de a múltkor meglöktem a férjem.

Az a baj hogy a terápia mindenkinek a maga döntése, de talán a gyerekeit "felhasználva" rá lehetne venni hogy rendszeresen járjon. Tudatosítani kéne benne hogy ez nagyon rossz nekik, és ha önmagáért nem, akkor értük járjon el. Kap gyógyszereket? Ha igen, akkor szedi őket?

Nyugtatókkal, és antipszichotikumokkal minimális mértékben lehet befolyásolni a rohamokat, de már az is valami!

Nálam a bpd olyan ahogy a nagykönyvben le van írva... Ugyebár általában gyermekkori trauma miatt alakul ki, nálam ez az állandó betegeskedés, és a magány volt. A betegségeim miatt magántanuló voltam, és egyáltalán nem élhettem úgy mint egy egészséges gyerek. A szüleim mindent megtettek hogy teljes életet élhessek, de az epilepszia, az immunhiány, és az autoimmun betegség igen csak szűk korlátokat szabott. Szóval nálam ez váltotta ki.

A tünetek általában a pubertárskor kezdetén kezdődnek. Először szorongás, viseelkedészavar, beilleszkedési problémák, utána depresszió, és aztán kiteljesedik. Rengeteg öngyilkossági kísérletem volt, sokszor kerültem gyógyszermérgezéssel kórházba, a karom, a lábfejem, a combom tele vannak vágott, nyúzott, és égetett sebekkel, a kézfejeim pedig azért hegesek mert amikor kiakadok ököllel ütöm a falat addig amíg össze nem esek a sírástól. Többször kellett érsebésznek összerakni a kezem :( Volt olyan öngyilkossági kísérletem, ami után 4 napig kómában voltam. Az állandó szorongás és depresszió miatt 9 éves korom óta alvászavarom is van. És ha mindezek nem lennének elegek, pánikbeteg vagyok, klausztrofóbiás, tömeg, és szociális fóbiás is. Valamint tudathasadásos személyiségzavarom van. 7 személyiséget számoltak eddig össze.

Nem egyszerű elmagyarázni hogy hogyan sikerül valamennyire irányítanom a bpd-t. Első lépésként elhatároztam hogy nem akarok úgy élni ahogyan korábban éltem. Utána jött az önismeret, aztán nagyon sokat gondolkodtam azon hogy milyen szeretnék lenni, és apránként javítgattam a dolgokon.

Miután felépíttettem az új életem, és kezdtem olyanná válni amilyen lenni akartam, állandóan figyelni kezdtem magamat. Amikor éreztem hogy kezdenek rosszabbra fordulni bennem a dolgok szembeszálltam a "démonommal". Segítséget kértem a családomtól és a barátaimtól, próbáltam javítani a hangulatomon, minél jobban lekötni magam, és elhatározni, hogy nem hagyom hogy ismét tönkretegyen.

Néha már sikrül megállítani a rohamot! Akarat, kitartás, és elhatározás kérdése. Számomra nagyon erős motiváció a családom nyugalma, és boldogsága, mert tudom hogy a sebekkel, amiket magamnak okozok őket is bántom.

Éppen elég fájdalmat és idegességet okoz a családnak a nővérem a kicsapongásával, felelőtlenségével, és szándékos gonoszkodásaival a nővérem... Nem akarom tetézni a problémákat.

Van egy könyv ami nagyon sokat segít. A Tao te King. Utat mutat, és békét nyújt. Ha rosszabb időszakom van azt olvasgatom. A benne lévő versek nagyon sokatmondóak.

Így hogy már nagyjából megtanultam irányítani a bpd-t, egészen jó az életem! Nagyon figyelek az emberi kapcsolataimra, a környezetemre, és ha kivagyok, akkor megkérem őket hogy a negatívabb mondanivalókat tartsák meg akkorra amikor jobban leszek.

Szóval a család és a barátok nagyon fontosak! Fontos, hogy legyen kihez fordulni, és hogy tudjanak nyugalmat és biztonságot nyújtani.

Nehéz egy bpd-s családjának, sokszor maga a pokol, de ha megismerik a betegséget pszichológiai szempontból, akkor könnyebb kezelni, és megérteni a dolgokat!

Ha gondolod gyűjtök neked információkat, és elküldöm!

Ha kérdésed van tedd fel nyugodtan, mindenre válaszolok!

Neked, és a családodnak is kellemes ünnepeket, és kitartást kívánok! :)

Kedves Mindenki!

Örülök hogy Rátok találtam. Édesapám felesége miatti kétségbeeséseben kerestem rá erre a betegségre, és Rátok találtam. Sok értékes emberre aki küzd önmagával. Csodálatra méltó ahogy sokszor szinte külső szemlélőként beszéltek magatokról. Soha ne adjátok fel,lehetetlen nincs, csak akarni kell! Vigyázzatok magatokra nagyon!

Szeretnék köztetek maradni, és mesélni. Nekem csak kisebb rohamaim vannak,de már látom jó úton haladok a border felé...

Szia Lilimia!

Köszönöm hogy válaszoltál. Igazából ettől a választól rettegtem a legjobban. Nagyon szeretnék segíteni neki, mert így nem csak magát hanem sok mindenkit tönkretesz. Hogy álszent, arra értettem, hogy mikor mondjuk neki hogy miket csinált roham alatt arra "nem emlékszik" de hogy mi közben miket mondtunk neki arra viszont igen. Néha félek tőle, mert nagyon kiszámíthatatlan, néha megtagadja a saját gyerekeit is, aztán elmajmolja őket. Kíváncsi vagyok nagyon mik játszódnak a lelkében, az agyában..És utána nincs is lelkiismeretfurdalás-érzése? Vagy számára ez így a normális? Hogy lehetne ezt csökkenteni? Vagy rábírni őt, hogy a saját érdekében el kellene járnia terápiára rendszeresen. Neked mióta van ez a betegséged? Hogy tudod "legyőzni" magadban? Köszönöm még egyszer hogy válaszoltál. Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok Neked!

Szia!

A bpd-seknél nem igazán van olyan hogy valamire "megy a játék". A bpd-vel együtt jár az önkontrollvesztés, így nem tudja befolyásolni hogy épp mit tesz vagy mit mond. Az álszent alatt gondolom azt érted hogy nem nagyon emlékszik, és azt mondja hogy ő nem csinált/mondott ezt vagy azt. Azért mert akkor éppen őrült volt! Sokmindenre én sem emlékszem amikor roham van.

A bpd egyik fő tünete hogy a beteg nem tudja tartósan és rendszeresen csinálni a terápiát.

Ez örökké így lesz, van némi esély arra hogy magán tud egy kicsit segteni, te semmit sem tehetsz, senki sem tehet semmit, a bpd-nek a halál vet véget.

Ne vádold, ő beteg, nem tehet róla, nem ő kérte!!!

Sziasztok!

Kétségbe vagyok esve ezért írok Nektek. Apukám felesége (aki hál istennek nem az édesanyám) borderlineos.Iszonyatos dolgokat művel. Én külfödön tartózkodok és engem is zaklat, hívogat, üvöltözik, öngyilkos akar lenni, előtte engem felhív. Egyszer megkísérelte, de én "mentettem meg". Nem tudom mire megy ki a játéka, hisz amellett hogy beteg, nagyon okos nő és rafinált.Tudja mikor milyen rohama van, manipulál mindenkit aztán megjátsza az álszentet.Nem szedi rendesen a gyógyszert, terápiára is csak akkor megy mikor kedve van. Félek hogy egyszer a gyerekeit(vagyis a féltestvéreimet) bántalmazza, vagy édesapámat.(Már volt ilyen, attól félek hogy megöli.) Meddig fog ez így menni? Ki tud rajta segíteni? Legszívesebben szemébe mondanám amiket művel, de itt jön egy másik gond: én is labilis vagyok, mikor nekem panaszkodott én is "megőrültem" az ő problémáját a sajátomnak éreztem, és én is tomboltam. Megértettem őt mert sokszor én is azokat érzem mint ő. Én nem vagyok beteg, csak félek hogy "lemásolom" őt. Mit tegyek???? Valaki tud rajta segíteni? Vagy az a megoldás ha tényleg öngyilkos lesz és így békén hagyja édesapámat és a 2 gyerekét...??????

Üdv,

átolvasgattam a fórumot, úgy láttam

senki nem említette:

Joachim Gneist: Szerető Gyűlölség -

A borderline-szindróma

Érdemes elolvasni, tudtommal az egyetlen könyv magyar nyelven, ami teljes egészében a BPD-ről szól

Nagyon vigyázz a gyermekeidre. Ők mindennél fontosabbak! Ha egy pici jele is adódik annak hogy nekik nem jó az adott helyzet, akkor azonnal változtass! Ne kockáztasd az ő testi és lelki egészségüket!

Biztos vagyok benne, hogy nagyon boldog leszek! A tündérek megvannak pillangók kíséretében. A fülbevalóm és a a medálom is egy-egy tündér, a kíséret pedig 2 pillangós, két főnixes tetoválás, amik szárnyakat adnak nekem, és ma kaptam egy nagyon kedves barátnőmtől egy pillangós brosst. Az lesz az egyetlen dísz a ruhámon.

Én egy hihetetlenül mázlista őrült vagyok, és mindez annak köszönhető, hogy képes voltam változtatni, és küzdeni. Így büszkélkedhetek csak csodálatos családdal, vőlegénnyel, és barátokkal. Ha nem lett volna elég erőm vagy az utcán vagy a pszichiátrián élnék.

Megint erős késztetést érzek hogy leüljek, elültessek egy virágmagot, és végignézzem ahogy megnő, és kinyílik.

Szia!

Kemény vagyok én mindig, csak néha elemet kell cserélni :)

BPD-sel semmiképpen se kezdj! Persze mi is megérdemeljük a szeretetet, a szerelmet, a törődést. Magadat feláldozhatnád azért a férfiért, de a gyermekeid semmiképpen sem! Egy BPD-sel nagyon nehéz, sokszor a felnőtt emberek sem képesek kezelni a felálló helyzetet, nemhogy egy gyermek. Amelyik BPD-s nem tanulja meg kezelni, és visszafogni önmagát, az szinte elviselhetetlen. Egyszer jól van, kedves vidám, aztán hirtelen, minden előjel nélkül megborul, és egy veszélyes kontroll nélküli őrült lesz. Pont olyanok vagyunk mint Dr. Jekyll, amikor elvesztette a kontrollt Hyde felett.

Hála az égnek én szembeszálltam a szörnyeteggel. Minden nap minden perce küzdelem, de megéri. Sajnos nincs recept arra hogy hogy lehet valaki általánosságban véve normális BPD-sként. Mindenkinek magának kell kidolgozni a startégiát hogyan uralkodhat. Nekem, a keménynek, tapasztaltnak, állandóan gondolkodónak 1 évembe került kidolgozni, és megtanulni minél hatékonyabban alkalmazni. Persze még nem tökéletes, de dolgozom az ügyön :)

Most nagyon büszke vagyok magamra, hogy nem borultam ki attól, hogy az epilepszia miatt nem mehetek én is Zentára. Persze rossz, és fáj is, de ez van. Nyáron lesz úgyis bőven fellépés.

14 nap múlva pedig férjhez megyek! Még nem izgulok, és igazából nem is akarok mert nincs min. A legrosszabb ami történhet hogy hasraesek, vagy hogy nem lesz elég hely aláírni az új nevem. Igazából jó is lenne valami vicces kis baki, hogy még emlékezetesebb legyen.

Egyedül azt nem tudom, hogy hogyan fogom viselni a tömeget, merthogy kb 150-en lesznek a polgárin :S Ahogy kiküldtük a meghívókat futótűzként kezdett terjedni, hogy a kislány, a céda, az anya, az angyal férjhez megy. Minden ismerősünk és rokonunk ott akar lenni. Ez olyan mint amikor belenéznek az anyós sírjába, hogy száz százalék hogy meghalt e :)

A család és a barátok is nagyon be vannak pörögve. Csak mi tudunk türelmesen várni? :)

Jövőhét pénteken melesz a másik főnixem is. Teljes lesz a feltámadás :)

Ja csak egyvalamivel van baj. A tudathasadás nagyon aktív, és idegesítő. De egy piicit javult a szemem, és ez vígasztal mindenért :)

Nagy édesanya, mesélj még!

nagyon anyuka vagy, mint en, es emiatt is valasztottalak tobbek kozt teged.

nem az anyukasag okan szeretnek veled beszelni. nem errol. akibe beleszerelmesedtem, szerintem borderline. ket gyerekem van, a ferjem meghalt. lehet ilyen eloelettel? szabad? elolvastam mindent toletek, az ezernemtomhanyasig.es azt szeretnem, ha lilimia megint irna, s acelbol lenne mindene megint. azt hittem altala, altalatok, hogy emberkent , manokent, harangviragkent, anyakent is lehet. hogy nem kell szakember. gyozzetek meg. ha lehet. gyozz meg, kicsi anyuka.

Sziasztok!

Rég nem írtatok,hogy kivel mi van...Kiváncsi lennék,hogy vagytok!

Juli

Sziasztok,

személyiségzavarral kapcsolatos dolgokra kerestem rá, így akadtam rá erre az oldalra.

Bár a személyiségzavart egy orvosom évekkel ezelőtt megemlítette nekem, miszerint nálam jelen van "enyhébb formában", igyekeztem nem sokat foglalkozni a témával, túl ijesztőnek tűnt maga a betegség leírása. Mindenesetre tudtam, ez jelen van az életemben. Első fél éves együttélésemnek több mint fél éve végeszakadt, ezek után hazaköltöztem a családomhoz. Sok munkám volt abban, hogy vissza tudjak illeszkedni, fel tudjam dolgozni az eltávolodást, majd az azt követő végső szakítást.

Lényegében az a párkapcsolati krízis, ami úgy nézett ki, fél éve megoldódott azzal, hogy újra a családommal élek - megtalált.

Jelentkeztek nálam (volt párom), ami azóta két hete tartó zaklatássá nőtte ki magát, az utolsó egy hétben annyira összezavarodtam, hogy egy hete képtelen vagyok ellátni a munkámat, nem tudok bejárni dolgozni, kétségbe vagyok esve,

egyre több miatt, már abban sem bízok, újra tudok dolgozni hétfőtől... ezen a héten nagyjából két nap leforgása alatt csak "menekültem", otthonról: pasitól pasihoz költözve...

Annyira szerettem rendesen leírni a problémámat, ami holnap reggel biztos vagyok benne, hogy ment volna, de nem tudtam már várni azzal, hogy írjak, kétségbe vagyok esve, muszáj volt írnom, még akkor is, ha béna...

Elnézést kérek, hogy ismeretlenül is belerondítottam a fórumotokba. Kérlek, írjatok pár sort, úgy érzem, bár emberekkel vagyok körülvéve (család, egy jól meg nem gondolt jelenlegi barát), valójában nagyon kétségbeesésben tengődöm, mint azt bárki gondolná.

Üdv. & jó éjszakát

üdv!

Állás nélkül:-( passzív táppénzem ici pici pénzen 2 emberre... nehéz.... remélem lesz állásom nemsokára... mert el sem tudom képzelni mi jöhet ez után még :-(

E.A. Poe: Sörgyöngysörök

Döntsd a habját, töltsd a gyöngyét,

Korsóm teljék friss sörön,

Járjpn át ha dúl, ha gyöngéd,

Mámor szellem, friss öröm.

Bús habókok, vad vajákok,

Fuss csal eszme, tűnj iszony,

Perc csak percegj mit se bánok,

Hisz gyöngysoros friss sört iszom :)

Igen, részeg vagoyk és igen, egydül. Gondoltam ajd segít. Nem tette. Rwettenő nagoyt salódtam az alkoholban :(

Sagitta: Sok sikert az újrakezdéshez :) Vigyázz magadra és próbálj néha benézni, hogy megörvendeztethess minket a dolgok pozitív alakulásával!

Egyetértek Zizivel, szorítunk ahogy csak tudunk és várunk vissza! Puszi