Borderline személyiségzavar (beszélgetős fórum)

Müller Péter

Sokszor mondjuk is gödörben vagyok. Ez a holtpont. A mélypont. Amikor meghal a remény. Nincs tovább Ha itt, a nincsben, az ürességben, a padlón nem veszíted el magad, egy új életre támadhatsz föl. Ha átlendültél a semmin, a sötéten, a mindennek végén: felragyog a napod! A holtpont után ugyanis az ember föltámad. És új életet kezd. Elmúlik a fáradtsága, a halálos kimerültsége, és újult erővel megy tovább. Ez a gödör lélektana. De bele is lehet veszni. Ott is lehet maradni. Föl is lehet adni, végleg. Rajtad múlik. A holtponton való átlendülés a legnehezebb mutatvány.

Kicsit sokára írok, de engem is lefoglalt a múlt.

Szóval, a munka tényleg javít az állapotodon. Nagyon akard - csak egy napodat gondold ki előre, hogy elmész reggel és találkozol érdekes emberekkel, beszélgethetsz, megtudod a napi pletyusokat, híreket. A feladatra koncentrálj és a meló végén büszke legyél magadra, hogy megcsináltad. Én nem vagyok híve a gyógyszerelésnek, mert rábízod magad, hogy majd attól meggyógyulsz - pedig csak akkor tudsz meggyógyulni, ha szembenézel, ha feltárod a saját lelkedet, az akadályokat, amik ide juttattak. Írj privit, ha segíthetek.

Sziasztok!

SOS!!!

Ma hallottam először erről a betegségről/állapotról. Ugyanis kiderült, hogy a párom is ebben szenved. Ezt nem tőle, hanem egy régi ismerősétől tudtam meg, már járt régebben ez ügyben kezelésekre, de abbahagyta (állítólag azért mert meggyógyult). Utána olvastam egy kicsit és egy az egyben produkálja a tüneteket, sőt pár napja már nem is tudok róla, eltűnt, ki van kapcsolva a mobilja. Annyit érdemes tudnotok, hogy augusztusban lesz 3 éve, hogy összejöttünk és 1,5 éve élünk együtt, házasságot, gyereket szeretnénk. Tavasszal volt egy félrelépése, de megbocsátottam neki, mert rájött mit tett és azóta van nagyon rosszul. Ahelyett, hogy örülne, hogy nem hagytam el, rosszabbul van: nem tud a szemembe nézni, pedig nem hánytorgattam föl neki. Nagyon szeret és én is őt. Azt mondta annak, akitől tudok a betegségéről, hogy nagyon fél attól, hogy elveszíthet. Egyszer jókedve van, egyszer meg bármit mondok neki dührohamot kap, aztán persze rögtön megbánja és bocsánatot kér.

Mit tegyek, mit ne tegyek? Hogyan tudnék neki segíteni, hogy ne érezze tehernek?

Már nagyon el vagyok keseredve és nagyon féltem Őt!!!

Előre is köszönöm a válaszokat!

Önhipnózis, akaraterő, gyógyítsátok meg magatokat a gyermekeitekért.

Én nem tudom, nem is sejtem mi a baj, de beleolvasva az eddigiekbe, hatalmas félelmet érzek ami tőletek jön.

Bátrak legyetek, küzdjétek le a félelmet, önhipnózissal, optimista lélekkel győzzetek, kívánom hogy sikerüljön, de ez csak rajtatok áll, ha Ti nem tudtok magatokon segíteni, akkor más sem.

Ugyanolyan értékes emberek vagytok mint bárki más, csak sokkal nehezebb életet szánt a sors Nektek.

Fordítsatok meg a sors kerekét, mutassátok meg hatalmas akarattal, hogy Itt vagyunk, Jól vagyunk.

Baráti üdvözlettel Gyula

Van itt egy nagyon szép vers, kérlek akié másolja át a keressük meg együztt a legszebb verseket topicba, oda is illik köszönöm

Lehet tenni ellene!

Keress meg, ha te is tenni akarsz. A nevemre kattintva privi jön a levél. Ha a fórumot választod, megbeszéljük közösen. VAN SEGÍTSÉG, csak akarni kell.

Addig is minden jót:

platty

Kedves Platty666!

Köszönöm, a tegnap estét is túléltem, a gyógyszerek segítettek, persze 3 szor akkora adagban. Már ott tartok, hogy anyámnál lakom egy szót sem szólok senkihez, az is irritál ha ő hozzámszól, miatta lettem kövér 168 centimhez 56-57 kilo vagyok. Egyre csak hízok, gyűlölöm magam.

Köszönöm, hogy írsz nekem, akár privit is, jól esik. Mint írtam senkim sem maradt. Sajnálom, hogy csak panaszkodok, de jelen pillanatban csak az tartja bennem a lelket, hogy vannak itt a fórumon olyan emberek akik hisznek abban, hogy ezzel együtt lehet élni. Talán sikerül.A gyerek miatt életben kellene maradnom.

Láttad - e- már, az én gyermeki énem?

Láttad - e már, ahogy sírva kiált?

Láttad - e már, ahogy fél a sötétben

s lélegzik újra, ha az éj tovaszállt.

Látom az ablaknál álló kis lényem,

ki újra és újra csak hinni akar.

Várja, hogy valaki eljöjjön érte,

s megszűnjön végre az őrjítő zaj.

Én mégis, most is ott vagyok éppen,

rettegve nézem a nap sugarát.

Nappal is, éjjel is mindig veszélyben,

hallom az álom hívó szavát.

Szia, E.sz.t.y!

A gyereknek MINDIG szüksége van anyára! Nekem is szükségem volt rá, hiába rettegtem, amikor elkapta az epilepsziás nagyroham. De az ANYÁM volt! Annyira szeretnék segíteni Neked, hogy megtaláld a valódi okát ennek az állapotnak. Ha nem bántalak meg, írok Neked priviben. A két éves terápia nem számít soknak, de talán hatékonyabb módszer is létezik. Addig tarts ki, hogy tudjunk segíteni! Itt mindnyájan megjártuk a poklot, átérezzük a lelkiállapotodat. Vádolod magad: miért pont én? Azért, mert valószínűleg nagyon jó vagy, mindenkihez, csak egyedül önmagaddal szemben nem bocsátasz meg. Van ennek egy ős-oka, amihez szakember kell, de addig is írd ki a bánatodat.Szeretettel: platty.

Köszö Hópárduc!

Röviden annyi, hogy emiatt a betegség miatt elveszítettem a gyermekemet, a férjemet , az otthonomat. És most ülök egyedül egy szobában azon tűnődve miért pont én? Terápiára járok, lassan kétéva, úgy tűnik kevés. Mondjuk örök kérdés van e a gyereknek szüksége egy borderline-os anyára, aki egyik pillanatban ilyen a másikban olyan.Talán nincs is rám szüksége senkinek..

szia E.sz.t.y!

Ha bármi bánt írj, mi segítünk.:) Szívesen beszélgetek veled ha szerednéd.

Üdv:Hópárduc

Sziasztok!

Azt hiszem megtaláltam a megfelelő fórumot. Már csak valaki jól nyakon kéne hogy vágjon, hogy akarjak írni. Vagy akarjak egyáltalán bármit.

Kedves platty!

Tudom, hogy nem szabad feladni, de amikor már mindennaposak azok a dolgok ami miatt rossz lesz a kedvem vagy dühkitörést kapok akkor csak erre lehet gondolni. Úgy érzem, hogy már kicsit jobban kezelem a dolgokat.:) Most nekem a legfontosabb az hogy valahogy tényleg tudjak segíteni barátnőmnek. Nekem is sokan akarnak segíteni, de rosszul mondják el és ilyenkor csak még jobban felidegesítenek. Igaz ilyenkor semmit nem hallok meg bármit mondhatnak, olyankor csak feketén látom a világot.

Üdv: Hópárduc

Kedves Hópárduc!

Feladni nem szabad! Tudom, miről beszélsz, ez sajnos a velejárója ennek az állapotnak. Beszűkül a látótér, börtönbe zárod magad, sötét lesz a világ. Nekem ilyenkor az segít, hogy egy hozzám közel álló ember, vagy egy hozzáértő segítő, akiben maradéktalanul megbízom, elmondja, mit látok rosszul, vagy egyáltalán mit nem látok meg. Tényleg olyannak érzem magam ilyenkor, mint egy magára maradt kisgyerek, aki engedi, hogy kézen fogva kivezessék az alagútból. És igen, meg lehet gyógyulni, legalábbis elérni a gödör szélét, megkapaszkodni, és egyre nagyobb önbizalommal tekinteni a világba. Priviben írok bővebben, addig is tudd, hogy sokan szeretnek. Mi is itt, akik olvassuk a leveleket, és a barátaid, a közértes meg az újságos, nézz körül csak bátran, és próbálj beszélgetni, ha tudsz, ilyen "távoli" ismerősökkel is. Meglátod, menni fog!

Szeretettel: platty.

Kedves platty!

Köszönöm a segítséget! Tudom hogy ki lehet jönni, de ha nem kapok a környezetemtől segítséget akkor úgysem sikerül. A családom még nem is tudja, semmit nem vettek észre belőle. És mit tanácsolsz hogy tudnék a bnőmnek segíteni, aki elég messze van tőlem? Megfogadom a tanácsodat:)Egyébként hogy vagy?

Üdv: Hópárduc

Kedves Hópárduc!

Itt mindenki megért Téged. Nem vagy egyedül, ez már segítség lehet Neked. Először is azt ültesd el magadban: ez nem betegség, hanem állapot. Ki lehet belőle jönni, és lehet vele együtt is élni. Törekedj, hogy felszámold, de ne betegésgéként éld meg! Nekem szakétő segítséget kellett keresnem, és azt hiszem, véglegesen kijöttem a bordeline-ból. Első kérdése az volt: "kire haragszol?" A második: "kitől félsz?" A harmadik: "miben vagy önmagad?" Tedd fel ezeket a krdéseket magadnak, áss le mélyen a lelkedbe, sírj, ha kell, és vádold azt, aki megérdemli, akkor is, ha a tudatod nem engedné... Megtanultam: a harag is a szeretet egyik formája. Szívesen segítek, ha írsz e-mail címet. Szeresd önmagad, hogy más is szerethessen! Üdv:

platty666

sziasztok!

Én is borderline-os vagyok. Igaz nem voltam orvosnál. Nem olyan rég sikerült annyira összeszednem magam hogy elmondjam a legjobb haveromnak. Elsőnek megértő volt, de utána csak azzal jött/jön hogy miért fogok mindent a betegségre amikor nem is vagyok beteg, mert nem is voltam orvosnál. Ez nekem nagyon rosszul esett:( főleg tőle. Van egy bnőm ő is borderline-os és nagyon örülök neki hogy megismertem, de sajnos nagyon messze van. Szeretnék kijönni ebből és szeretnék bnőmnek is segíteni. Én nem tudom még hogy mi lenne a legjobb mikor pont düh kitörésem van vagy hogy nyugtassam meg bnőm. Örülnék ha több embert megismernék innen,mert szerintem jobb ha van ember aki megért. Kérlek írjatok!

(Tavalyi versem, hátha segít elmélyedni a kór eredetében...)

Miért?

Elolvastam a könyveket,

felboncoltam a lelkemet,

bűnökkel vádoltam magam,

és zokogtam csak, hangtalan.

Nem értettem, mi ok lehet,

hogy én mindig eltévedek

a vágyaimban és bután

megsértek, szerelem okán.

Önzés,. vágy, tán félelem

mozgatja minden idegem?

Feláldozom akaratom,

azután pedig siratom.

Mert végül újból, hasztalan,

mert nem találom önmagam,

csak egyetlen érzés marad:

az önmegfojtó bűntudat.

A szívem már annyit vézett.

Halálba sodort a végzet.

Erről te már nem tehetsz,

csak őrangyalom lehetsz.

Törött cserépedény

Kínában egy vízhordónak volt két nagy cserépedénye. A két cserepet a nyakába keresztbe tett bot két végére lógatva vitte. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel.

Két teljes évig ez így ment, minden nap- a vízhordozó csak másfél edény vízzel ért vissza a házba.Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta, de a szegény törött cserép szégyelte a tökéletenségét, és nyomorultaknak érezte magát, hogy csak félannyit tudott teljesíteni.

A kétévi keserűség után, egyik nap megszólította a vízhordót a

pataknál:

- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.

A vízhordó így válaszolt a cserépnek:

- Észrevetted, hogy virágok vannak az ösvényen, amerre hazafelé járunk? Ám azok csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán. Én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve szedem ezeket a gyönyörű virágokat és az asztalt díszítem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.

Megdöbbenve olvastam bele ebbe a topikba, nem hallottam még ilyen betegségről, de minden tiszteletem azoké az embertársaimé, akiknek ilyen nehéz sorsot adott az élet.

Baráti üdvözlettel

Gyula

Itt elsősorban csak Neked kell döntened, de hidd el mindenképpen jobb ha Tőled hallja meg az igazságot, mint egy " Jóakarótól az eltorzított féligazságokat.

Ha őszinte leszel, jobb esetben még közelebb kerültök egymáshoz, és tudtok segíteni egymásnak, ha kell.

De már egy őszinte beszélgetés is fél győzelem a problémák felett.

Az unokáidat pedig már ha Ti megbeszéltétek , lehet nem kell félteni.

Egy őszinte, egymásról mindent tudó nyílt családba érkezik,ahol nincs titok, félnivaló.

Mindenképp Tőled tudja meg a fiad, ne mástól, a szeretet nagy erő, bízz magadban, és a fiadban, legyél nagyon erős.