Borderline személyiségzavar (beszélgetős fórum)

Szia!Teljesen átérzem a helyzetedet!Kivülről a két véglet:éden és pokol.Nem lehet örök ügyeletben tartani az elfogadást,a megértést és türelmet gyakorolni ugy hogy közben az embert elevenen megnyuzza az aki mindeközben állitólag "szereti".Ezerszer kérdeztem milyen szerelem az ilyen,egyáltalán létezik?Vagy csak egy alany vagyok a túlélésre?Akibe bele lehet kapaszkodni és leszivni az energiáját hogy igy megtartsa a belső egyensúlyt, pedig ez minden személyiség legbelsőbb magánügye?A gyönyörüséges,világos pillanatok öröme meddig ellensulyozza a hirtelen fellobbanó indulatot,agressziót,vádaskodást,sirást?És hogy lehet fékek nélkül élni,mindig van egy balek,egy elnéző,egy engedékeny?Ha elment akkor jöhet a másik?Hol ebben az a vágy és ragaszkodás,amitől ember az ember?Ez beteges.És a környezetet veri szét,azt az érzést ami a szerelem lényege.

Több érthetetlen tényt éltem meg Vele.Mikor teljesen "bekattant"és segitség helyett rámszórta hogy én vagyok aki beteg és kezeltessem én magamat,akkor betelt a pohár.Azóta se értem,ha a bpd miatt nem élvezetes az élet,akkor miért nem kell a segitség??Ha az általa szeretett és időnként piedesztára emelt ember mondja,akkor se lehet neki hinni? És mint hozzátartozó megkaptam:foglalkoznak vele ha önszántóból megy be.Na erre varrjál gombot!Jogod van tullépni saját türőképességedet,kibirni az elviselhetetlent,s miközben Ő kinyir még mondogasd hogy szereted.Na nem!!!Hol van ebben a kölcsönösség és egymásrafigyelés?Ez a bpd-szerelme?Nagyfokú érzékenység,szeretetéhséggel bekebelez,manipulál és én örüljek ennek? Másfél év mulva kiszálltam,akkor volt egy tetőzése annak az emebernek akivel az életem akartam leélni.Hosszu lenne leirni de vértizzadtam mig bekerült.És nekem egy szót se,velem szóba nem állt senki hogy megtudjam mi merre.Arra voltam jó hogy bármikor kiengedik akkor fogadom,és persze mindennap loholjak be hozzá.Két hét alatt kinyirt teljesen.Kiszálltam.Aztán eltelt egy hónap és..Rájöttem hogy szeretem.Azt akarom hogy jól legyen és ez fontosabb bárminél.Azóta nem élünk együtt,több egyéb ok miatt sem.Ha őszinte akarok lenni nem tudom biztosan hogy valaha helyreáll-e bennem a bizalmam benne hogy erősebb a jó benne mint a rossz.Ő nagyon igyekszik..

Engem érdekelne a dolog,mert szerintem minden lehetőséget meg kell ragadni. Viszont nem érzem még magam olyan szinten,hogy ezt meg is valósítsam:S

De gondolom később is lehetne csatlakozni.?

Kedves sorstársak!

Sokat gondolkodtam azon a Borderline önsegítő csoport létrehozásán, amit Cila78 említett!

Valóban jó lenne egy ilyen! És biztos vagyok abban, hogy pszichológust is találnánk, aki úgymond, karitatíve vezetné a csoportot (legfőképp, hogy a páros pszichológus)!

Nos, tekintettel arra, hogy szállodában dolgozom, a helyszínt meg tudom oldani! Ez a VII. kerületben lenne!

Kérlek jelezzétek, aki csatlakozik eme nemes cél eléréséhez!

Te döntöd el, hogy emészted magad, vagy feltárod előtte érzésedet. Végül is pszichológus! Biztosan megértésre találsz nála és meg lesz a módszere, ahhoz, hogy ne sérülj!

Vágj bele! Ez az egyetlen lehetőség! Vagyis van még... felvágod az ereidet!

De az ugye azzal járna, hogy nem gyönyörködhetnél többé a naplementében, nem érezhetnéd a tavasz virágos illatát, nem ... a többit nem sorolom!

"Te vagy a kapitány" ezt ne feledd!

A Dunára én is gondoltam már, de túl hideg! Na jó, ez rossz vicc volt!

Egyébként, tényleg el kellene mondanod neki, mert amíg magadban tartod,addig csak mint egy féreg rágja a lelkedet. Mondd el neki és beszéljétek meg. Meglátod, megkönnyebbülsz!

Sziasztok! Terapeuta és páciens között, valóban intenzív érzelmi tenger háborog, de azt hiszem, egy kölcsönös érzelmi vibrálást nem lehet és nem szabad figyelmen kívül hagyni. A pszichológusokat keményen köti az a bizonyos etika, de Ők is emberek és egy viszonzott érzelem igenis építő jellegű és nem lehet tiltott.

Miért vélekedek így?

Nos, volt életemnek egy olyan pillanata, amikor úgy éreztem, megálljt kell parancsolni a zuhanásnak - alkohol, ku.vák, depresszió, öngyilkossági késztetés - és ajánlásra felkerestem egy pszichológust. Már első találkozásra, ahogy kaput nyitott nekem egy szép őszi délutánon, úgy éreztem menten összecsuklom a gyönyörtől. Aztán ahogy szólt hozzám, a hangjában volt valami simogató gyengédség. A többit nem is részletezem, a lényeg, hogy egy hónapra rá összeköltöztünk és onnantól kezdve szimbiózisban éltünk. Három hónap múlva pedig már a menyasszonyom lett. Csodás volt minden, de szinte naponta bekattantam és elegem volt mindenből, aztán sírtam és sírtam, majd újra bekattantam. Sokszor erőszakos voltam vele és lelki terror alatt tartottam. Hogy miért, ha egyszer szeretem? Mert borderline vagyok. De meg fogok gyógyulni, mert akarom.

Sziasztok:)

Lilimia, utánanézek, oda is telefonálok, mert egyre rosszabbul vagyok, az olyan pillanatok egyre sűrűbbek, amikor "félálomban" vagyok, teljesen magamon kívül. Nyugtató nélkül persze, azzal együtt nem lenne meglepő. Idegen az egész világ.

Pszichológus vs önsegítő csoportok..én sem tudok beszélni erről mással, kizárólag azzal aki benne van. Tőlük fogadok el tanácsot, mások ne akarjanak kioktatni... Meg a gátlásosság is benne van a dologban. Attól is tartok, hogy elítélnek..sorstársak kellenek, aztán talán majd idővel orvosok felé is megnyílok, most fizikailag is fáj, szó szerint, hogy nyolcszor mondatja el velem egy vadidegen, hogy mi történt régen, meg mi nem..

Valószínű kórház lesz, de nem terápiás, hanem pszichiátria, mert állítólag más bajom is lesz, ezt csak így sejtelmesen, mert én sem tudom még, az ideggyógyász bácsi a szárnyai alá vett (remélem legalább is) segít egy normális helyre bekerülni, megkeresem azt a kórházat amit javasoltál, Lili. Nagyon sajnálom,hogy ennyi problémád jött össze egyszerre, ez rettenetes, ilyen fiatal csajszi létedre..erős vagy, nagyon, elismerésem. :)

Szia, "keresem magam" :) Nemhinném, hogy valóban szerelmes vagy, tapasztalat..:) Nagyon intenzívek az érzelmek, de többségük felszínes, szeretnéd magad biztonságban érezni, félsz, hogy magadra maradsz, vágysz arra hogy valakinek az egyetlen legyél.. Megpróbálhatod elmondani Neki, de ne vedd túl komolyan amit érzel, pláne ha rosszabb időszakban vagy. Nehogy megégesd magad :)

köszönöm lilimiának a tapasztalatait

én csak egy "sima" társfüggő vagyok, aki volt pánikbeteg

de azt nem felejtem el

nagyon tetszik az s.o.s. klubos sztori

azon az alapon működnek az önsegítők is

a pszichológusom, amikor jött a legnehezebb probléma (a szerencsejátékos alkoholbetegem), már nem tudott segíteni. amellett, hogy nagyon-nagyon sokat nyitott rajtam, és soha nem engedte, hogy átadjam neki az irányítást :-), ez kifogott rajta, ami így van rendjén.

ezek a betegségek nem megoldhatók terápiával, amellett, hogy a terápia nagyon fontos.

életem egyik legmegrázóbb élménye volt, amikor megtaláltam azokat az embereket, akik megértenek engem, (az önsegítőben) és segíteni tudnak

mindemellett én is MAGAM oldom meg a problémáimat, és ez jó érzéssel tölt el...

Szia!

Grat a nemiváshoz!!! :)

Én csak 18 éves koromig vártam másoktól a segítséget. Akkor megjártam a pszichiátriát (elvonó+terápia), és rájöttem, hogy azok akik nem élték át azt amit mi, soha nem fognak tudni segíteni! Csak tömték mindenkibe a gyógyszert, és tojtak arra, hogy kilógtunk, és totál beszívva mentünk vissza. A terápiák meg mind önámításról szóltak. A legjobb az volt, amikor a dohányzóban beszélgettünk egymásközt, vagy lent az s.o.s. klubban kávézás közben. aztán nem akartak kiengedni, mert hogy milyen érdekes és összetett eset vagyok, és most érkeznek a pszichológus tanhallgatók gyakorlatra... Inkább kirúgattam magam :)

Itthon szépen kiterveltem, hogy mit hogyan csinálok majd, hogyan szokok le arról a rengeteg vacakról, amin éltem, és hogyan építem fel újra az életem, amit 11 éves koromban 'hála' 3 orvosnak elveszítettem.

Megkértem a családom, hogy ne bánjanak velem máshogy mint eddig, ne pátyolgassanak, ne kíméljenek, mert később egy rossz szó visszalökhet.

A párom (most már férjem) volt az egyetlen aki közvetlen közelről végignézte min mentem keresztül, a családom elől inkább bezárkóztam ha nagyon rosszul voltam.

Két könyv volt az egyedüli segítségem azon kívül, hogy a családom ott figyelt a háttérben. A legjobb James Frey: Millió apró darabban, a másik Lao-ce: Tao te King

Ajánlom mindenkinek, az előbbit főleg függőknek, az utóbbit mindenkinek!

Szia!

Jó döntés, de a Thalassa háznak nézz utána mindenképpen, az tényleg jó hely!

Ismerem ezt az egyet előre, hármat hátra dolgot, bár azt hiszem ezt minden bpd-s.

Azért nem vállaltak, mert epilepsziás, immunhiányos, és autoimmun beteg vagyok. Az autoimmunra csak szedni kell a gyógyszert, az immunhiány miatt havonta egyszer infúziót kell kapnom, az epilepsziám viszont kezelhetetlen, és abszolút megértem őket, hogy féltek attól, hogy ha éppen rámjön egy görcsroham, akkor leesek a lépcsőn, és súlyos baleset ér. A rohamokat meg nem érzem előre, illetve nem éreztem, bár most sem érzem, csak a vakvezető és epilepsziás roham-jelző kutyám jelez 5 perccel a roham előtt. Merthogy azóta meg is vakultam.

Hogy vagy most?

Egyszer azt mondta nekem egy pszichológus,

"a kapitány Te vagy" és milyen igaza van.

Gondoljatok csak bele: mást se teszünk, csak mástól várjuk, hogy segítsen rajtunk, amit a legtöbb esetben meg is kapunk.

Én azt mondom, tegyünk meg magunknak egy szívességet és akarjunk a gyógyulás ösvényén elindulni. Tudom, nem könnyű. Gyerekkori traumáink, rossz mintáink, mind hátráltatnak abban, hogy normális életet éljünk. Én hiszek abban, hogy képes vagyok uralni az életemet, hiszek abban, hogy erősebb vagyok mint a kór ami az életemet megkeseríti, hiszek abban, hogy felül kerekedhetek rajta és egyszer felderül számomra is nap. Ez a lényeg, legyen hitünk és akaratunk a változtatásra.

"a mindenben valaki okosabb kell legyen nálam" hozzáállás pont a függőtípusú betegségeknek az alapja

sok időre volt nekem is szükségem, és meglepő tapasztalatokra, mire rájöttem, hogy a szakemberek nem tudnak MINDENT jobban

ráadásul legtöbben a megmentő társfüggőt játsszák

sajna

a világon 20.millió alkoholista gyógyul önsegítőben

az önsegítőnek profik által kidolgozott programja van, nem csak úgy összeül néhány ember hülyeségeket beszélni

a pszichológusok java részének fogalma nincs róla, mi ez.

ráadásul ciki is sokuknak (nem mindenkinek, ma már vannak pszichológusok, akik maguk küldik el a pácienseiket önsegítőbe) hogy kimegy a hatalom a kezükből, és betegek, akiket addig senki nem tudott meggyógyítani, csodák csodája gyógyulnak az önsegítőben, ők meg bizonyos betegségek esetében, hiába törték magukat évekig az egyetemen.

emellett természetesen klafa cucc lehet a terápia: én magam is voltam, egykét évet, és nagyon hálás vagyok érte, elsőrangú terapeutám volt.

de ez nem volt elég önmagában

Kedves Borderline szaktársak!

Első hallásra én is támogattam volna az

AA-Borderline csoportot, de pszichológus párom szerint, csoportosan vágnánk fel az ereinket szakmai felügyelet nélkül!

Azért ez elgondolkodtató...

Amúgy valóban nem lenne rossz, de csakis pszichológus vezetésével.

Nos! Akit érdekel, a Nap kör alapítvány berkein belül, március 22-én indul egy új Borderline csoport, magam is csatlakozom.

Ha még valakit érdekelne, hívja Dr.Ratkóczi Éva szakmai vezetőt +36305947473

Beta76, ha 5napja nem ittál az fantasztikus!! Elképesztő. Nekem most nem megy..egyelőre még. Körülbelül ott tartok, hogy visszább veszek a cigiből mert már anyagilag nem győzöm, de ha az alkoholt is lerakom...nem megy minden egyszerre... Kellene gyűlésekre járkálnom. De a pszichiáternél sem voltam a megbeszélt időben,hogy miért cseszek ki önmagammal az az atyaúristen sem tudja, mert pontosan azt csinálom. Eléggé megzuhantam. Ennél rosszabb már nem lesz, remélem. Írtam blogbejegyzést.

Na, alapítunk önsegítő csoportot? :) Tök jó ötlet.

Sziasztok, Cila vagyok, társfüggő.

Saját társfüggőségemen keresztül kerültem kapcsolatba az önsegítőcsoportokkal, amik ma már minden fogósabb problémára vannak.

Borderline önsegítő még csak Németországban van www.borderliners-anonymous.de, de rajtatok múlik, hogy megalapítjátok-e.

Az első ilyen önsegítő csoport az AA, a névtelen alkoholistál mozgalma, amiben ma 20 millió alkoholbeteg tartja magát absztinensen, és boldogan. Ha egy ilyen súlyosságú betegségnél működik, akkor miért nem működhetne jól bármi másnál.

Konkrétan tudok olyanról, akinek a skizofréniáját takarta le az alkoholbetegség, és az AA programjával gyógyult ki a skizójából. Akkor borderline-ra miért ne működhetne? (németeknél már működik)

Üdv Nektek: egy társfüggő csoportban gyógyuló társfüggő: Cila

Szadi! A nagy gond az, hogy mi Bordelinok igen manipulatívak is vagyunk és kimagasló inteligenciánkat, sokszor önpusztításra használjuk. Én is bele estem ebbe a hibába.

Három hónapig szedtem azt a bizonyos Antaethylt, aztán elkezdtem el el felejtgetni bevenni. És ez bizony egy tudat alatti folyamat, ami feltör belőlünk és hatást gyakorol tudatos énünkre. Aztán már egyáltalán nem szedtem és elkezdődött a visszaszámlálás. Letelt a 7 nap és veszekedést provokáltam, majd padlóra küldtem magam a piával. Mert egy alkoholista csak így tud inni.

Egyébként a ráivás gondolata engem is foglalkoztatott, de féltem tőle. Féltem attól, hogy meghalok és én még nem akarok meghalni. De nem adom fel, már 5 napja nem ittam és a tegnap voltam az Anonim Alkoholisták gyűlésén. Nagyon hatott rám az ott összegyűlt emberek akaratereje, elszántsága a józanság mellett és ez engem is inspirál. Próbáld ki Te is, nem tudhatod, hogyan hat rád. A legfontosabb, hogy ne adjuk fel a küzdelmet. Merjünk és reméljünk.

Lilimia, köszönöm, hogy írtál.. garantáltan nem megyek a Tündérhegyre ezek után. Félelmetes amit elmondtál, pont ettől félek én is, labilis lettem a végtelenségig az utóbbi időben, túlságosan kiszolgáltatott vagyok mindennek ami kárt tehet, teljesen a külvilágra vagyok utalva. Már a sima pszichiátriás konzultációktól is félek, végigbőgöm, pedig ezer dolgot el kellene mondanom még az orvosnak. Bár a végén a zárton kötök ki, pusztulnék inkább bele, nem tudom mihez kezdjek, egyet lépek előre, hármat hátra. Nem hittem volna hogy idáig jutok... Milyen testi problémáid vannak, ami miatt nem vállaltak a másik klinikán?

Beta76, ital mellett nem tudsz antidepresszánst szedni, pedig egy jó gyógyszer mellett már előrébb léphetnél sok mindenben. Szerintem ezzel foglalkozz először, tudnak-e ambulánsan segíteni hogy az italt letedd? Engem például ezért akarnak befektetni valahova, nem adnak ki gyógyszert mert ráiszom.

Köszöntök mindenkit!

Nagyon tanulságos volt olvasgatnom az itt leírt történeteket.

Én most 33 éves vagyok és csupán másfél éve annak, hogy diagnosztizálták nálam a Borderline személyiségzavart. És ez még nem minden, alkohol problémáim is vannak. Párkapcsolatomban állandóan szakítani akarok, de nem tudnám elképzelni az életem nélküle. Egyik percbem imádom, becézgetem, csókolgatom, aztán, ha valami nem úgy történik, ahogyan én azt elképzeltem, Ő lesz a fő ellenségem akit aztán addig szekálok amíg zokogásba tör ki. Ekkor aztán bűntudatom támad, hogy én alávaló, hogy tehettem ezt vele!? De mert szeret és hisz a javulásomban, megbocsát újra meg újra. És közben meg reszketek attól, hogy egyszer csak betelik a pohár és akkor mi lesz velem nélküle.Ő egy pszichológus lány. Ezt a pszichológus lányt, aki hősként kitart mellettem, 2008 októberében ismertem meg egy ismerősom ajánlására. Úgy éreztem,eljött az idő, hogy segítséget kérjek, mert különben végem van. Így hát felkerestem Őt. Egy hónap után összeköltöztünk és három hónapra rá már a menyasszonyom volt. Aztóta többször levettem a gyűrűt, majd bocsánatát elnyerve újra vissza húztuk. 2009 karácsonyán viszont, csúnyán elintéztem. Földhöz csaptam a gyűrűt és a nyakánál fogva felnyomtam a falra. Ez rettenetes! Most is, hogy írok róla, összerándul a gyomrom, hogy tehettem ilyet!? Azóta is bánt és nem tudok napi rendre térni felette. Ő megbocsátott nekem, de én nem tudtam magamnak megbocsátani és ez szörnyű belső konfliktust okoz bennem.

Azt hiszem, itt most befejezem! Ne haragudjatok, amiért ilyen hosszúra sikeredett ez az írás, de valójában a fent leírtak, csak egy kis szeletkéje a rémtörténeteimnek.

Na jobbulást mindenkinek

Sziasztok

Szia!

Isten ments hogy bemenj Tündérhegyre! Csak még jobban tönkreteszik az embert, ráadásul egyáltalán nem biztonságos hely! A rohadékok ismerősömet 3 hétig ok nélkül leszedálva tartották, utána még 3 hónapig úgy volt bent, hogy semmit nem csináltak vele, és nem érdekelte őket, ha bpd-s roham közben összekarmolta/összevagdosta magát.

A Thalassa ház viszont szép és biztonságos, nagyon otthonos, odafigyelőek, és kedvesek. Én ide mentem volna be, de a fizikai betegségeim miatt nem mertek vállalni.

És van egy csomó cica a hátsó parkban :)

Nézz utána a neten, és szerintem kérd meg az orvosod, hogy oda utaljon be, de előbb telefonálni kell azt hiszem, hogy van e hely.

Sziasztok :) Örülök, hogy ráakadtam a fórumra... jó lenne beszélgetni hasonló emberekkel, mert személyesen senkit sem ismerek aki borderline lenne, nehéz egyedül. Szóval szeretnék betársulni ide hozzátok, ha nem zavarok! :)

Lenne egy kérdésem..Járt valaki a Tündérhegyen? Beutaltak. Beutáltak. Halogatom, tartok tőle, el kellene már menni, de a félelem kiszorítja az elhatározást a fejemből.

Pontosan ilyen a szakítás!

Én is ezt szoktam tenni. Rögtön elhagyom az embereket, vagy jön a szakítós "játék", hogy szeret-e eléggé.

Ugyanígy jártam, mint te.. De én is előkészítettem a szakítást már egy éve. Valahogy saját magunknak intézzük el, hogy elhagyjanak minket.

Fura dolog ez.

Szia,

köszi hogy írtál. igen az önkontroll az sokat segít ha éppen összejön h működik. nem állok kezelés alatt. soha nem jutottam el odáig,pedig kellett volna. sajnos nem hiszem h megérem a klimaxot:(

az életmódom több mint önpusztító volt az elmúlt években... egyébként meg állandó hangulatváltozások, depresszió, érzékelési zavarok ( ezek közül a legdurvább és legijesztőbb mikor nem érzem a testem,nem is tudom jól leírni,egyszerűen csak kívülről látom önmagamat ) a személyes kapcsolataim több mint kaotikusak. beteges módon rettegek h egyedül maradok,ugyanakkor én lökök el magamtól embereket megelőzve azt h ők tegyék meg ezt előttem. ki érti ezt?

még én sem értem magam,hogy várhatom el akkor h mások megértsenek.

persze vannak jobb időszakaim,amikor teljesen normálisnak érzem magam,csak ez annyira hamar felborulhat apróságoktól. iszonyat idegesítő..

gyerekkoromban ért egy trauma,és onnantól kezdődtek ezek a dolgok plusz klausztrofóbia (súlyos,no lift meg semmi),tömegiszony,és még sorolhatnám..

tudom h sokaknak ennél is rosszabb de ezt is elég vészesen élem meg.. viszont hátha itt kapok néhány pozitív megerősítést h van értelme a dolgoknak.

Szia!

Nagyon erős önkontrollal, és kondicionálással valamennyire kordában lehet tartani a BPD-s tüneteket. Nem egyszerű megtanulni, de nem lehetetlen!

No meg elvileg a klimax idején elmúlhat...

A kitöréseken kívül milyen tüneteid vannak még? Kezelés alatt állsz?

Nekem is mindig azt mondták a szüleim az öncsonkításra, és a hangulatingadozásra, hogy tinédzserkori hiszti/szándékosan bántom magam/fel akarom hívni magamra a figyelmet/hülye vagyok/stb... Azóta sem értik mondjuk, hiába magyarázták nekik az orvosok, pszichológusok is...

Minden jót neked, az ismerősöd meg kapja be, és érezze csak 1 napig azt amit te...

sziasztok,

Sosem mertem még semmilyen fórumra írni,de olyan jó látni h nem vagyok egyedül... Sajnos a környezetemben senki nem ért meg,és általában hisztinek minősítik a kitöréseimet. Annyira szeretnék "normális" lenni. Sokkal könnyebb lenne azt hiszem,mint így nap mint nap küzdeni a démonokkal:( Egy kedves ismerősöm nemrég azt mondta,szégyen h ennyi idős létemre nem tudom uralni az életem.. Na azóta még jobban magamba zárkóztam,félek h mindenki elítél, így is a társadalom kirekesztettjének érzem magam. Ki lehet ebből jönni valahogyan?? Vagy legalább azt elérni h kicsit jobban érezzem magam,és ne féljek?

Előre is köszi,bármilyen tanácsnak/véleménynek örülnék:)

üdv mindenkinek