Borderline személyiségzavar (beszélgetős fórum)
Szia!
Budapest déli része.. : )
Egyébként nagyon jó dolgokat olvastam: borderlineb13 -tól...
holnap visszanézek ide.
jóéjt mindenkinek!
húú,sok ismerős vonás köszön itt vissza amit irsz.szerencsére nálunk nem volt ennyire agressziv,inkább szavakkal és érzelmileg akart hatni és meghatni hogy törődjek vele többet.és nem volt depressziós,ha indulatos volt azt szavakkal és nem csak ellenem,többnyire saját maga kinjait feszegette.
ha nem indiszkrét a kérdés,hova valósi volt?
Szia!
Ezt "miért keltél fel hamarabb, miért nem maradtál mellettem" - (épp neki sütöttem kalácsot reggelire pl.) szemrehányást én is megkaptam!
Bár megtehettem volna ezt én is. Én is elhagytam többször. De ő soha nem érezte magát hibásnak, akkor sem, amikor közölte, megöli magát...
Mielőtt otthagytam, elmentem pszichológushoz, hogy adjon tanácsot, mert újra megfordult a fejemben, hogy elhagyom. tanács: párterápia.
Otthon elmondom, erre kirúg, majd másnap mégse menjek el. Ha felvállalta volna én vele maradok, de sajnos kiderült, hogy becsapott, nem csalt meg, de...becsapott. És elpattant a cérna.
Sziasztok!
Végre valaki(k)!
Kedves Tamaryn!
Szerencse vagy szerencsétlenség???
Nekem utóbbi. Néhány hónapja állt össze a kép, hogy az exem valószínűleg BPD-s volt. Pontosabban -ahogy egy kedves- "terápiás csoportvezető írta egy másik topicban- az ex-barátom esetében több személyiségzavar esete áll fenn-antiszociális elemekkel!
Tavaly áprilisig szinte ugyanazokat a jellemzőket tapasztaltam a barátomtól, amit leírtál- teljesen kisajátított. Mi tulajdonképp távkapcsolatban éltünk. Tőlem 50 km-re élt és a hét nagy részét együtt töltöttük nálunk. Nem is értettem, hogy bírja benzinpénzzel.
Az alap felállás az volt, hogy tönkrement a házassága, válófélben van. Később hozott bírósági papírokat - pecséttel, iktatószámmal, ahogy kell. Erről később kiderült, hogy ő hamisította, ugyanis az ajtóig nem jutottak el a a papírok...
Amikor nem volt nálunk, akkor kaptam a napi nem tudom hány e-mailt, sms-t, telefonhívást, majd szinte mindennap chateltünk este 7-től éjfélig legalább. Megszűnt a külvilág, a barátok, állandó rohanásban voltam és szinte én unszoltam, hogy töltse együtt az idejét a haverjaival is.
Sokszor volt depressziós időszaka- ilyenkor teljesen kifacsart, de szerettem nagyon ezért mindent megtettem érte.
Folyamatos ellentmondás, hangulatváltások, dühkitörések jellemezték. Ha készültem neki valamivel viszonzást nem nagyon várhattam, mert "fasz ünnepnek" titulálta az adott ünnepet és letudta ennyivel, de nem számított, mert én annak örültem, hogy örömet szerezhettem.
Néhány hónappal a megismerkedésünk után segítséget kért tőlem, mert a rivotril-függőségét ill. annak élettani hatásait akarta rendezni. Rátok bízom, hogy ez mit takar. Ha csak annyit írok, hogy folyton fáradt volt és átaludta a hétvégéket, akkor mindent elmondtam. Aztán a fejemhez vágta, hogy megfullad ebben a környezetben és miattam em megyünk sehova.
Még mindig jól bírtam.......
Nyáron elkezdett furcsán viselkedni. Felhívtam többször és akkor üvöltött le azzal, hogy: "az Isten b...a meg, mi van már veled? nem tűröm senkinek, hogy hívogasson."
Hozzáteszem, hogy korábban volt arra példa, hogy a munkahelyemen nem tudtam felvenni a telefont és azalatt az egy óra alatt küldött 3 sms-t és volt 2 nem fogadott hívásom olyan üzenetekkel, hogy: "valami bajt csinált és én biztos kiakarom tenni...."
Szóval nyáron kevesebb lett az sms, s hétköznap nem jött, csak hétvégén. Kitalálta, hogy hívjam én, mert nekem több időm van és ha ő kezdeményez hívást, akkor le kell tennie a szerszámot!!!!! - Miért, ha én hívom, nem?????
Egyre többet vitáztunk, én pedig elmondtam, hogy én ezt nem bírom tovább így.
Utána még volt egy eset, hogy épp azután érkezett meg,hogy eltemettem a macskámat és látta, hogy ki van sírva a szemem. Megkérdezte, hogy: "tetszett a bundája? kiássam és levegyem neked a kabátkáját?"
Másnap előállt azzal, hogy: " korlátozom a szabadságában, megfullad, hiányoznak a haverjai és gyereket sem akar már, mert deficit és különben is majd' 40 éves!" Itt megjegyezném: az első randinkon közölte, hogy tőlem akar gyereket. Totálisan szélsőséges volt. Folytatása következik...
közel 3 éve ismerem.a változás azóta van mióta átment "a sokkon"hogy nem vagyok vele,és el tud vesziteni ha kibirhatatlan.ugyanakkor azt is megélte hogy fontos nekem mindaz mellett amit megéltem vele és képes vagyok vele ujrakezdeni.azt hiszem ha akkor nem szállok ki,akkor sose kap ilyen lökést.a pozitiv meg az volt hogy mire leszállt rólam /gondolván hogy lehiggadt/én nyujtottam felé kezet.
Az ilyen karakter igy viselkedik minden párkapcsolatában és maga gerjeszti hogy elhagyják.addig amig rá nem jön hogy lehet másképp is szeretni.ehhez kell őt szeretni és az is hogy ő szeressen,másképp nem birja el a kritikát és azt hogy szembenézzen önmagával.sokat mondja nekem hogy jobban ismerem mint bárki.mikor kezd valami elképesztőt akkor eszébe szoktam juttatni ezt.
ez találó!rengetegszer megkapom hogy el fogom hagyni és én leszek aki kilép.ez ellen már nem is ágálok hisz tulajdonképp igaz is,már kiléptem egyszer.szoktam is mondani hogyha bekattan akkor bizony kilépek,de csakis akkor és ez nem rajtam mulik.persze eszemben sincs kilépni de ha megüti a szintet akkor muszáj.
a telefonodról az a véleményem hogy biztos lehetsz benne hogy megnézte.nem talált semmit,épp ezért hozta fel hogy ujra ráerősitést kapjon hogy ártatlan vagy.ezek a folytonos gyanakvások,ezek olyan bántók és rosszindulatot érez ki az ember belőle.
kár,hogy olyan csendes itt ezen a fórumon mindenki,talán okosabbak lehetnénk.
No igen, ez teljesen olyan. Csak ő azt állítja semmi baja. De a tapadás, az egész hétvégén egymás karjába omlás... ez mind volt! Mondtam neki, hogy szerintem borderline, de azt mondta, hogy ócska pszichológusoknál jártam. Hmmm. Azt mondta, meg fog csalni, mert én már nem szeretem és biztosan megcsalom. Kérdeztem, hogy mikor, hiszen munka után egyből haza és mondtam, hogy soha nem tenném, mert szeretem. Erre azt mondta, hogy ő így érzi. Mondtam ellenőrizze le, nézegesse a telefonomat, vagy bánom is én. Erre ő: olyat soha nem tenne.
Ezzel nehéz mit kezdeni. Olyasmiért akar büntetni amit el sem követtem...
Szia!ha valaki,akkor az én párom a szélsőségek embere.napi közelségben tuláradó,kényeztető.folyton rajtam lógott,levegő nem volt nélküle.vagy a kedvemért tett-vett itthon,vagy simogatott vagy együtt mentünk mindenhová.többek között ebből lett elegem.megspékelte hasonlókkal amit irtál,elesett és ártatlan arccal követelte hogy fejezzem ki mennyire fontos nekem.máskor indultba jött attól hogy én elhanyagolom,nem törődök vele eleget,tulajdonképpen kiprovokálta hogy azt bizonygassam mennyire szeretem.eleinte betudtam annak hogy környezetet váltott,de nem erről volt szó.gyakran szememre vetett olyat ami megismerkedésünk előtti,ebből is levezette hogy nekem ő nem elég fontos.persze mindeközben róla szólt az élet és a nap folyamatosan.szép lassan nem ugy éltem ahogy normális,mert az embernek tudnia kell visszavonulni és békénhagyni a másikat vagy elfogadni azt hogy bizonyos okból vagy csupán kedvtelésből esetleg kötelességből nincs mellette éppen fizikailag.erre képtelen volt.aztán egyéb okok miatt is megroppant,melyeket értek is ugyahogy, én pedig kiléptem ebből mert abszolut ellenséges volt velem és cirkuszolt.csak szavakkal,de ki tudja hova vezetett volna ez.kitettem a szűrét.épp akkor kezdett terápiát.onnan is engem cseszegetett,ugráltatott.elegem lett.sokáig vissza akarta sirni magát.nanem!
aztán néhány hónap mulva én kerestem meg.beszélgettünk.találkozgatunk.alakulgatunk.ez nekem igy jó.vissza tudok vonulni magamnak ,nem tud ellenőrizni.alább is hagyott,hisz bármikor kiléphetek ezt tudja.némi önkritikát is gyakorol.megadtam az esélyt,rajta áll hogyan él vele.
A Te párodnál ilyen szélsőségek nem volt, vagy nincsenek?
Olyan is volt, hogy szintén egy vasárnap reggel, egy jól sikerült szombat éjszaka után arra keltem, hogy hangosan zokog, hogy én nem szeretem őt, mert, ha szeretném, akkor ezt, vagy amazt nem tettem volna (és itt olyanokat mondott ami akkor történt amikor még nem is ismertem és semmi jelentősége nem is volt).
szia!
teljesen érthető a reakciód.nem lehet provokálni ugy hogy az ember türelme végtelen,mert nem az.nekünk ez érthetetlen mert övönaluli módszer arra hogy figyeljünk valakire jobban.értelmetlen hogy miért nem lehet direktben közölni hogy mit szeretnénk,attól nem leszünk se rosszabbak se kevesebbek.a másik fél összezavarása csak indulatot szül vagy félresikló információkat,ráadásul senki nem arra született hogy feszült figyelemmel kódot fejtsen örökké.
a hazugság..na igen.aki füllent és lebukik az alapból szégyellni szokta magát.és igyekszik jóvátenni vagy legalábbis nem beszélni róla.a támadás a legjobb védekezés,ahogy olvastam ebben profi lehetett.s lám,mégis belebukott!elég képtelen gondolat hogy ha egyszer hazudáson megbukott,akkor a következővel időt nyer.de mihez?ahhoz hogy ujabbat kelljen kitalálni és ennek sose lesz vége.mintha kőről kőre ugrana ahhoz hogy átjusson a vizen,de ezek a kövek ingatagok nagyon,és a viz olyan sekély hogy könnyüszerrel át lehetne gázolni.
Azt hiszem mindenkinek joga van az életét élni,és joga van ahhoz is hogy elrontsa.Minél többet hazudik annál inkább elrontja.
Szia!
Nos nálam már csak volt párom. Ő szerintem borderline, de csak annyit ismert el, hogy kötődési problémája van. Nagyon rafinált. Álarcot hord. Kifelé és főleg felém azt kommunikálja, hogy igazat mond, őszinte, soha nem hazudik, pedig... sajnos sokat. Az igazi énje köszönő viszonyban sincsen azzal, amit kifelé próbál engedni. Megtanultam kezelni én is. Bár nehezen ment, mivel elég érzékeny vagyok, de megacéloztam magam.
Erre egy példa. Egy reggel vasárnap: felkeltem, hogy hozzak neki egy kv-t. Be az ágyba. Kb reggel kilenc. Ránéztem a telefonomra és láttam, hogy édesanyám keresett. Erre Ő: "remélem azért hívott, mert baja esett, és már kórházban kezelik".
Ez a vasárnap reggel. Édesanyám soha nem bántotta őt, nem is éltünk vele. Teljesen külön, semmi konfrontálódás az anyóssal.
Igen nagy levegőt kellett vennem, hogy ne keverjek le neki egyet és ne küldjem el melegebb éghajlatra. Leszereltem verbálisan. De azért gondolhatod milyen érzés volt. És ez csak egy apróság.
A végén sikerült olyan húrokat megpendíteni, hogy nem ment tovább. Többször megpróbáltam. Gondolom van, akivel együtt lehet élni és van akivel nem. Vele nem tudtam, mert kezdtem tönkremenni. Nem szeretnék elfojtásokkal tele élni az életem.
De a végső ok nálam egy nagy hazugság volt, egy átverés. Ő engem. Először szembesítettem vele. Ő utolsó pillanatig hazudott, támadott. Végül a bizonyítékokat is az orra alá toltam. Csak ekkor ismerte el, de részleteiben tovább hazudott. Én őszinte ember vagyok. Nem tudok hazugságban élni. Megpróbáltam...
Én ugy gondolom,egyetlen borderline sem ismeri el 100%ban hogy ő az.Tul megbélyegző lenne számára,mert ez egy végleges állapot,amiben kivülről jönnek az "okosok" intézkedni,itélkezni róla.Ha arra gondolok milyen lenne olvasnom magamról egy ilyen diagnózist..kinyilna a bicskám.
Az én párom tudja hogy nincs vele minden rendben,bár orvosilag "csak"személyiségzavara van,tipizálni nem volt idő mert meglépett a dokik elől.Nagyon gyorsan össze tudja magát rendezni,igy viszonylag normális életet él kifelé.Vannak helyzetek mikor elismeri hogy "nemnormális".Az hogy én terápiára küldjem,perpillanat esélytelen.Egyfelől egészen jól van,hallgat rám,másfelől tudom kezelni a kirohanásait.Megtanultam leszerelni.Mióta nem él velem megtanult bizni magában és bennem.És a bizonyitás felém teljesen leköti,én meg odavagyok érte.
Sokat segitett nekem megérteni minden idevágó netes oldal,és ez a fórum is itt.Kösz mindenkinek!Pl neked,liliana,beta..
Szeretném ha bejönne erre a fórumra a párom,fogalmam sincs hogy lehetne elérnem..
Ha van kérdés,és tudok,válaszolok.
És a párod elismeri, hogy ő az és ezt megbeszélté
tek? Nagyon érdekel, hogyan csinálod.
Szerencse vagy szerencsétlenség?
Az én párom borderline,eszemben sincs elhagyni.
Sziasztok!Új vagyok még itt,csak néhány napja regisztráltam.Nem tudom biztosan,mi a bajom,de sajnos sok van.Anorexia,bulímia(ez csak időnként),rettenetes kilengésű hangulatingadozás,dührohamok,sírógörcsök,stb.Mikor éppen mi,de vannak eléggé tünetmentes napjaim,1-2 heteim is.Járok pszichiáterhez,de ő nem mondott konkrét betegséget,kizárólag az anorexiát,amivel hozzá kerültem.De én érzem,hogy ez nem csak az!Nézelődtem a neten,és ezen a borderline betegségen nagyon fennakadtam,......nagyon elgondolkoztam rajta,nem lehetek-e az.A tüneteim sok esetben megegyeznek,de.....nem tudom biztosan!Honnan tudhatom meg?A pszicho dokinál még nem tudtam felhozni a témát,....valahogy nem merem.De nagyon izgat a dolog!
Ha valaki tud,írjon privibe,és segítsen nekem.Netezni ritkán van időm,nem sokszor tudok ide a fórumra jönni,ezért lenne jó privát levél!Előre is köszönöm a segítséget!W.
Szia!
Köszi, akkor Te "szerencsésebb" voltál! : )
Sziasztok!
Tudjátok, az a helyzet, hogy nem akarom elveszíteni a szerelmemet, mégis azt mondom neki, hogy semmi értelme tovább folytatni.
Rettenetesen ragaszkodom hozzá, mégis ellököm magamtól.
Pedig a lelkem mélyén azt érzem, nem tudnék nélküle élni.
Szia!
Én férfi vagyok, de nőben kifogtam ugyanezt....Illetve egy szolidabbat. Őszinte részvétem
Sziasztok!
Új vagyok a témában. Nem tudom biztosan, de azt hiszem az ex-barátom BPD-s (lehet(ett).
A dühkitöréseit, depresszióját, hirtelen hangulatváltásait sokáig nem értettem. Amikor megismertem, szinte teljesen kiakart sajátítani, (egyszer azt is megjegyezte vezetés közben, hogy ha most el akarnám hagyni,akkor megölne bennünket) majd a kapcsolatunk végén elkezdett eltünedezni, megbeszélt időpontokat mondott le az utolsó pillanatban-amiket korábban ő indítványozott. Amikor konkretizálni próbáltam a helyzetet ismét ragaszkodni kezdett, majd kis idő múlva közölte, hogy korlátozom a szabadságában, megfojtom. Ha egy szóval kellene jellemeznem: szélsőség.
Megismerkedésünk első hónapjában rá is kérdezett, hogy elkísérném-e a pszichológusához, de nem sejtettem pontosan, hogy miről is van szó, mert a hangsúly a rivotril-függőségének kezelésén volt elsősorban. Igent mondtam természetesen, de aztán az függőben maradt.
Gyakran megijesztett azzal is, amikor leírta, hogy épp a szeme láttára rendeződnek át az iratai a polcon, s az időérzéke szintén zavaros volt. Az Anyukája halálát, majd a bevonulásának időpontját 10 évvel később helyezte el az időben, de a legsúlyosabb, a kóros hazudozása volt. Utánaolvastam, hogy a konfabuláció általában egy betegségnek, személyiségzavarnak lehet a kísérőtünete.
Azt állította, hogy olajfúró volt és az olajfúrótornyon történt robbanást csak ő és egy társa élték túl!! Ahány helyen írt, mesélt, annyiféle időpontot és helyszínt tüntetett fel. Még olajfúró bizonyítványt is hamisított hozzá.
Világkörüli extrém-túrákról írt fórumokon, amit épp a külügyminisztériummal egyeztetve szervez, olyan országokat jelölt meg, ahol életében nem járt és sorolhatnám. Mindezt utólag tudtam meg.
Én nem tudom, hogy ugyanannyira szenved-e egy BPD-s ember -gondolom igen- de hogy én a poklok poklát jártam meg a kapcsolatom utolsó két hónapjában, majd az azt követő fél évben, azt biztosan tudom.
További ajánlott fórumok:
- Nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő férfi a párkapcsolatban
- Van olyan tévés személyiség, akitől rosszul vagy?
- Antiszociális (szociopata) személyiségzavar avagy a mérgező ember
- Nárcisztikus személyiségzavar vagy borderline. Mi a különbség?
- Minden, ami a Borderline személyiségzavarral kapcsolatos
- Budapesti szakembert ajánlanál, aki a Borderline személyiségzavarból segít kiutat találni? Tapasztalatok?