Borderline személyiségzavar (beszélgetős fórum)

Én már 41 leszek.

És egyre rosszabb.

De már nem érdekel.

Nem érdekel semmi :(

Engem is első sorban a szüleim húztak mindig vissza :( Rajtam vertek le mindent, a bpd-s rohamokra, az öncsonkításra, az öngyilkossági kísérletekre, a drogra, a gyógyszerfüggőségre, szóval mindenre azt mondták, hogy tinédzserkori hiszti. Egészen úgy 20 éves koromig nem fogták fel, hogy ez egy komoly betegség, és nem vicces ha az ember amikor magához tér szét van vagdosva a keze, vagy a lába. Bár ha megtudják, hogy roham alatt lenyúztam a bőröm, vagy összevagdostam magam, akkor még mindig leszúrnak, sőt, olykor konkrétan lehülyéznek :/

Amúgy nagyon rendesek, csak egyszerűen képtelenek elfogadni, hogy a rengeteg fizikai betegség mellett még a pszichés betegségek is jelen vannak.

Mondjuk sokszor mondja Anya, hogy csak csodálni tud, mert ha neki kéne átélni azokat a dolgokat amiket én átéltem (fizikailag), akkor ő már rég a zárton üdülne.

Szerencsére nekik nincsenek olyan mániáik, hogy diploma, jól fizető, tökéletes munka, minta család, stb... Ők csak azt várják el, hogy becsületesen éljek, ne felejtsem el, hogy kinek neveltek, és legyek boldog. Szerencsére ami számomra örömforrás, az belefér az ő értékrendjükbe is :) Pl tanulás, kutyák, művészetek, stb...

Mivel elégedetlenek a szüleid?

Szia!

Hát te is jó 'orvosokat' fogtál ki :/

A hipnózisban én nem igazán tudok hinni, próbáltam, de még csak el sem bambultam, pedig elvileg nagyon jó szakember volt.

A kognitív viselkedésterápia kicsit kemény, de jó, viszont azon, hogy bpd-s vagy semmit sem változtat, bármikor jöhet egy katt, és jön a káosz...

Állítólag az intenzív pszichoterápia (heti 3-4x kb 2 óra)+gyógyszerek amik segíthetnek. Egyébként majd változó korban esetleg 'kinőhetjük'.

Így ismeretlenül is örülök, hogy találtál egy olyan férfit, aki még 'így' is kitart melletted :)

Szia!

Én bordi + bipol vagyok.

Sajnos rajtam a terápiák nem ,csak a gyogyik segítenek.

Soha nem fogok meggyógyulni, max.szintem tartani lehetne, de ehhez talán nyugodt családi élet kellene.

Ami nekem nincs.:(

Sziasztok! Most regisztráltam ide, ahogy az adatlapomon is írtam, azért jöttem, mert választ szeretnék kapni a kérdéseimre. Nálam a huszas éveim elején diagnosztizálták a BPD-t. Tegretollal kezeltek, de semmi eredménye nem volt, nem bíztam meg a kezelőorvosomban, mert nem volt képes betartani az orvosi titoktartást, akármit mondtam el neki, adta le a drótot anyámnak. Mivel nem javultam így tovább mentem egy professzor vizsgált meg, ahol a diagnózis szintén enyhe fokú BDP volt, azt mondta, hogy gyógyszeres kezelés nem szükséges, és átad engem egy "specialistának" a specialista ki akart velem kezdeni, és állandóan a szexuális életemről kérdezgetett. Mivel már a végén egy kis szociális fóbiám és kezdődő pánikbetegségem is lett, otthagytam. Az eredménye az lett, hogy már az utcára sem mertem kimenni.

Két haláleset is történt a családomban sajátkezűleg kezeltem magam xanax-xal így már jobb lett valamivel majd ismét elmentem egy pszichiáterhez, aki elintézte "gyászreakció" címszó alatt. Mivel nem javultam otthagytam.

A magánéletem sínre került mert találkoztam fél éve egy csodálatos férfival, akit tartottam méltónak arra, hogy elmondjam "igen, borderline vagyok" azóta sokat javultam, de pár tünet még mindig meg van, ami gátol abban, hogy normális életet éljek.

Mivel eddig anyám vitt orvoshoz úgy döntöttem, hogy magam keresek egy szakembert, mert igenis meg akarok gyógyulni, elég volt ebből.

Két lehetőséget is találtam a hipnoterápia és a kognitív viselkedés terápia. Mi a véleményetek erről? esetleg tapasztalat?

Előre is köszönöm a válaszokat!

Angi

Szia!

A bpd-sek erősen hajlamosak a fellángolásokra. Tart néhány hónapig, vagy akár egy évig is, aztán kész, vége. Sokszor magunk sem tudjuk pontosan mit érzünk; csak a fájdalom, és a bizonytalanság a biztos.

Hát, ma én is csak imitálom.

Baromira nincs kedvem dolgozni.

Mostanában rászoktam arra, hogy magammal hozom a laptopomat, és ebédidőben netezek.

Ez egyébként megnyugtató nekem,mert van egy olyan téveszmém, miszerint csak és kizárólag azért fognak betörni hozzánk, hogy a laptopomat ellopják.

Így aztán mindig mindenhova viszem magammal, akkor is, ha nem használom.

Csak így vagyok nyugodt.

Megtörtént.... de azért köszi! 100.000 ft volt.

Egy fórumon kérdeztem rá.... annyira feldühítettem, hogy megfenyegette a moderátort, hogy megszünteti a fórumot.

Múlt héten adta vissza csupán 8 hónap után.... szar menet volt.

Szia!

Értelek, hogy ahány ember, annyiféle érzelem....

Én arra gondoltam, hogy ex annyit mondott, a végén, hogy nem szerelmes, soha nem is volt az. Én az elején viszont épp az ellenkezőjét tapasztaltam. Nagyon is az volt.... persze 100%-on nem lehet égni állandóan, de a végletesség találóbb.

Múlt nyáron azt az apátiát viszont éreztem részéről.

Amikor én hullaszerelmesen ránéztem, zavartan elkapta a tekintetét... sokatmondó volt. : (

Az az igazság, hogy nyáron már nem éreztem magam mellette nőnek. Már nem volt meg részéről az a tekintet, nem fogta meg a kezem, egy szóval részéről kihűlt szépen lassan minden.

Azt mondogatta, hogy fél a nyártól előre és ő reccs. A doki ideggyógyászatra akarta küldeni, ő meg erre azt emlegette, hogy minek mikor van otthon kötele...

Én meg azt hiszem kezdem átlépni a rögeszmés határát...... : )))

Mármint NEM 1-2 forint.

Na, már írni sem tudok :)

Megértelek.

Szerintem is be kéne hajtanod a lóvét, gondolom, hogy 1-2- forintról van szó.

Szia!

Köszönöm! : )

Igen, beteges hazudozó az ex, de ez mostmár más problémája. Mióta lebuktattam a tartozása miatt, azóta viszont havonta néhányszor megörvendeztet olyan rövidke üzenetekkel, hogy mikor hagyom abba a mocskolódást. Azt hiszem tényleg megerősítettem benne a paranoid vonásokat.

Az olajfúró történettel kapcsolatban pedig én vagyok egy barom, hogy bevettem.....

Sajnálom, hogy így történt, de nem hagytak más választást.

Holnap írok normálisan, de most holt fáradt vagyok, pedig lenne dolgom, de nincs erőm semmihez.

Írok az én környezetemről, a kapcsolataimról, a bpd-mről.

Most is szívesen leírnám, hogy mennyire fasza, hogy mindenki azt hajtogatja, hogy megért, mellettem áll, stb, közben elvárják hogy jól legyek, hogy vidám legyek mindig, és persze tökéletes. Ezt gyűlölöm!

Szia!

"Már kérdeztem valakitől, hogy tényleg általános, hogy a BPD-ben szenvedő emberek nem szerelmesek? Úgy értem képtelenek rá, vagy ez baromság, mert személy- ill. állapotfüggő. Úgy olvastam, hallottam, hogy egy BPD-s ember szeret rajong, imád, de nem tudja megélni a szerelmet. Tényleg érdekelne..."

Nagyon is mélyen megéljük a szerelmet, pontosan a végletességünk miatt. Minden érzelemmel így van ez. Persze az ezer arc miatt ez is változó, de ahány bpd-st ismerek, mindnél így van. Amikor ránkszáll egyfajta apátia, teljesen üresnek, érzelmekre képtelennek érezzük magunkat. Valójában ez nem így van, csak a lelkünkben lakozó fájdalom, és düh elnyom minden mást.

"Arról is olvastam, hogy jellemző a végletesség: a rajongástól az eltaszításig. Ezt is tapasztaltam."

Ez teljes mértékben így van. Végletek között cikázunk.

Amúgy szerintem a pénzedet teljesen jogosan követeled, főleg ha nem 1-2 ezer Ft-ról van szó, bár manapság már az is soknak számít.

Még az jutott eszembe, hogy nagy baj volt az is szerintem, hogy az agresszió nem volt nála megfékezve.

Amíg nem állították be nekem a Lamolepet, én is nagyon agresszív tudtam lenni, nekimentem bárkinek.

Sokszor verekedtem, ugattam, leordítottam a fejét bárkinek.

És ez sok-sok évig tartott.

4 féle gyogyit összehangolni feladja az orvosoknak a leckét rendesen.

Szia!

Megnéztem az adatlapodat, csini vagy :)

Na, azért az én kedvesem sem olyan megértő ám.

53. bejegyzés a blogomban.

Asszem, azért nem erőlteti, mert rájött, hogy mindenkinek jobb így.

Tudja, hogy olyankor úgysem tudok normálisan viselkedni.

Mármint nem balhézok, csak nem tudok az elvártnak megfelelően vidám lenni.

Az exed biztos beteges hazudozó is volt, mert a bordikra nem jellemző ez a hazugság, hogy még ők is elhiszik.

Az az olajfúró tényleg gáz, az nagyon átlátszó történet.

Nem csodálom, hogy félsz, attól, ami még kiderülhet.

Jó, hogy nekem nincsenek ilyen titkaim :)

Az értelmi képességről annyit, hogy amit írtam is, nem tudtam az elvárt szinten megcsinálni.

És érzem is ezt.

Mindent elfelejtek, alapvető szavak nem jutnak eszembe.

Azt mondja az orvos, ez a gyogyik mellékhatása.

Na mindegy, ez van.

Szia!

Nem voltál sokkoló, inkább úgy fogalmaznék, hogy az a megdöbbentő, ahogy általában a borderesek megélik a párkapcsolatukat. Nehéz lehet nektek is!

Tudod, inkább 100-szor kegyetlenül őszinte, mint ilyen hazugságokban élni, mint az elmúlt másfél évet még egyszer!

A hazugságokról annyit, hogy ő valószínűleg egy részét el is hitte azoknak, amit hazudott. Azt olvastam, hogy ez konfabuláció-ilyenkor nem az emlékek hiányoznak, hanem a felidézés képessége. Tehát beilleszt az illető valami neki tetsző kalandot, történetet és épp ezért olyan hiteles az előadása.

Ő például arra sem figyelt, hogy legalább a hazugságait összekomponálja. Ahány fórumon megfordult, ahány emberrel beszélt, annyiféle verziót adott elő. Ez van. A legdurvább ez az olajfúros történet. Egyszer Dániában két hónapot, egy közösségi oldalon 1 év 8 hónapot, nekem meg két év Norvégiát hazudott 93-tól. Szintén egy másik helyen 93-ban épp kamionozott. A leghihetetlenebb mégis az, hogy ő és még egy társa élte túl az olajfúrótornyon történt robbanást, amelynek 268 halottja volt. Szerintem az a valószínű, hogy 1 év 8 hónapra senki sem tűnik el csak úgy a lakóhelyéről, viszont ennyit szabnak ki betörésért és kocsilopásért. Ennek meg nem áll szándékomban utána nézni. Félek attól, amik még kiderülhetnek.... Mindenesetre sajnálom...

Írtad, hogy a Társad nem erőlteti pl. a rokonlátogatást.

Neked akkor ezek szerint megértő párod lehet, avagy összecsiszolódtatok. Jól tetted, hogy őszinte voltál vele.

Az iskolai végzettséggel kapcsolatban, nekem soha sem a végzettség számított. Nekem az számít, hogy valaki mennyire ember, ember-e? Az értelmi képesség és intelligencia nem a végzettségtől függ.

Szia!

Azért tudtam hamar választ adni, mert ebédidőben tudok netezni a m.helyen.

Lehet, hogy sokkoló, amit írtam, hogy miért vagyok vele.

Az az igazság, hogy mindig kimondom nyíltan a dolgokat, ezért sokszor sokkoló, sőt horrorisztikus tudok lenni.

Ezt majd látod, ha olvasod a blogomat.

Nem tudok, és nem is akarok álarcot viselni.

És nem érdekel, hogy ehhez mit szólnak mások.

Ezért vagyok ilyen őszinte, és kimondom a dolgokat, akkor is, ha gáz hallani őket.

Ezért is utálnak sokan, de nem érdekel.

Szerencsére hazug nem vagyok.

A mostani páromnak is megmondtam abban a pillanatban, ahogy szóba jött, hogy szeretne velem járni.

Erre azt mondta, hogy nem baj, a volt felesége pánikbeteg volt.

Aztán kiderült, hogy azt hitte, csak hülyítem, és próbára akarom tenni, hogy mit lép rá.

Hát, ebben tévedett.

De legalább őszinte voltam.

A távkapcsolatot én sem bírnám ki.

A hobbik nálam folyamatosan változnak, de ez lehet, hogy a bipolból jön.

Ha valamit szeretek, akkor egy darabig csak az érdekel, és idegesít, ha mással is kell foglalkoznom.

Utána meg a sarokba vágom, és teljesen más felé fordul az érdeklődésem.

Én nem bánom, ha a párom elmegy a rokonaihoz, vagy a barátaihoz, csak nekem ne kelljen menni, ha sz*r hangulatom van.

Szerencsére ezt belátta, és ha szét vagyok csúszva, nem erőlteti, hogy menjek vele.

Ez jó :)

Én úgysem megyek sehová a m.helyen kívül.

A családommal dolgozok, barátaim meg nincsenek.

Én az iskolai végzettségemet sem tagadom le, nekem sincs diplomám, nem erről álmodtam gyerekkoromban.

Állatorvos szerettem volna lenni.

Mindegy.

És sajnos a gyogyiktól egyre jobban meghülyülök, asszem, már nem is lennék képes tanulni.

nyáron teszteket kellett csinálnom.

Siralmas lett a végeredmény.

Az iskolai végzettségemhez képest (gimn.érettségi) nagyon alulteljesítettem.

Nem értem igazából, az exed miért hazudozott, nem tudok arról, hogy ez tipikus bordi tulajdonság lenne.

Mivel keveredik bennem a két gyagya, sokszor nem tudom, hogy melyik mit okoz.

Szia!

Köszi a "hamar" választ!

Nem, mi nem éltünk együtt, ő járt le hozzám 50 km-nyi távolságból. Ez volt az egyik probléma: messziről jött ember azt mond, amit akar.

Mint korábban leírtam, hozott hamis válási papírokat is, azzal a szöveggel, hogy folyamatban van a válás, de még együtt élnek a feleségével kényszermegoldásból.

Én megértem azt is, hogy megfojtotta őt ez a környezet, hisz folyton nálunk voltunk vagy a hétvégi házunkban. Összeakartunk költözni, de munkanélküli lett, aztán meg rájött, hogy be kell szállni az ottani rezsibe is, ha albérletbe megyünk az ittenibe is, aztán amikor újra talált melót, akkor meg az ingázással lett volna sok.

Persze így utólag már nem tudom mennyi volt ebből igaz.

Érdekes módon tavaly májusig, amíg havi 50000-es büntetést fizetett egy biztosítónak, addig minden gond nélkül lejárt hozzám egy héten többször+ hétvégén, majd amikor letelt a büntetés, akkor hétköznap nem jött, majd nyáron teljesen megváltozott.

Általában én ösztönöztem, hogy maradjon otthon vagy menjen a haverjaival is, éljen a hobbijának. Ilyenkor megkaptam, hogy akkor velünk mi lesz? Ha én mentem el a barátaimmal, akkor felhívott, hogy most biztos örülök, hogy nincs ott velem púpként a hátamon és biztos megvan róla a véleményük a többieknek. Egy szóval, ha külön töltöttem a szabadidőmet, akkor sikerült elcsesznie. Ezért mondtam, hogy önző. Tudom, tudom, a BPD-s emberek nem bírják az egyedüllétet. Na mindegy.

Amit írsz a szerelem érzéséről ill. annak hiányáról nekem annyira felfoghatatlan, mert persze az életben a legtöbb párkapcsolatban elmúlik, avagy érdekből állnak össze néhányan, de ahogy Te írtad, hogy "azért vagyok vele, hogy ne legyek egyedül" nekem annyira durva. Persze őszintén vállaltad a társad előtt, csak nekem ez olyan mint egy bútordarabhoz ragaszkodni-már bocs.

Folyton azt hajtogatta, hogy ő egy 1.0-ás ember, aztán jött a seggfej diplomás szöveg. Azt mondta elveszett a szakmunkás bizonyítványa, s így a 8 ált. bizonyítvánnyal rendelkezik- azzal meg ugye nem sok helyre veszik fel az embert. Gondolom a kisebbrendűségi érzése abban csúcsosodott ki, amikor nekem ordította a telefonban, hogy f....sz..ó diplomás.

Sajnálom, mert soha nem éreztettem vele a különbséget, de ezt is megkaptam.

Összegezve az egyik alapprobléma az volt, hogy nem mondta nekem-ahogy írod- hogy beteg, de szerintem ő sem tudott róla.

A szórakozással kapcsolatban nála is az volt hogy egy időben folyton menni kellett-nem tudott egy helyben maradni, később meg egyfolytában aludt-gondolom a rivotriltól...

Amit én nehezen viseltem de megtanultam kezelni idővel, az agressziója, ami elsősorban szóban jelentkezett. Bocs, ha valamit kétszer írtam, de az imént elszállt a bejegyzésem és újra kelett írnom....

Inimrod!

Ezt még be akartam linkelni az előzőhöz, csak elfelejtettem:

[link]

Szia Inimrod!

Elhiszem, hogy nem bírtad tovább.

Engem is csak ideig-óráig lehet elviselni.

Habár, talán most más lesz.

Remélem.

A két végletet jól látod.

Nálunk csak fekete vagy fehér, jó, vagy rossz, szeretet vagy gyűlölet van.

Átmenet nincs semmiben, nem ismerjük az árnyalatokat, amik állítólag a fekete és a fehér között vannak.

Biztos vannak árnyalatok, mert mindenki azt mondja, de én soha nem tapasztaltam.

Ezért tudunk valakit egy pillanat alatt megutálni, akit azelőtt szerettünk.

Olyat tesz, vagy szól, és vége a szeretetnek, annál nagyobb gyűlölet váltja fel.

A végletes ragaszkodásban is igazad van.

Én nem tudok egyedül élni.

Kell valaki, csak azért, hogy velem legyen.

Az előző élettársamat tiszta szívből, őszintén szerettem, de sajnos nem tudtam kimutatni, sőt, azt mutattam, hogy ő semmit nem jelent nekem.

Persze nem szándékosan csináltam, és nem is vettem észre.

A mostanival csak azért vagyok, hogy ne legyek egyedül.

Persze emberileg szeretem, de ennyi.

Tulajdonképpen nekem mindegy, hogy ki van velem, ha nem bánt, csak legyen velem.

Mondtam is az élettársamnak, hogy nyugodtan csaljon meg, ha úgy alakul, csak nem tudjam meg, én nem fogok nyomozni utána, és ne hagyjon el.

Szerencsére én nem vagyok ennyire önző, mint az exed, illetve az vagyok, csak nem ilyen téren.

Engem nem érdekel, ha sz*rul vagyok, a közösségünkben is próbálok segíteni másoknak, mert nekem az jó érzés.

Pl.amikor tegnapelőtt nagyon hallucináltam, akkor sem szóltam az élettársamnak, hogy jöjjön értem, megoldottam a hazajutást.

El sem akartam mondani neki, csak látta hogy milyen értelmes fejet vágok.

Arra azt mondtam, fáradt vagyok.

Persze nem vette be, ennyire már ismer, így aztán bevallottam neki.

Én abban vagyok önző, hogy ha kitalálok magamnak valami szórakozást, akkor nem érdekel senki és semmi.

És nagyon idegesít, ha megpróbálnak gátolni ebben.

Asszem nálatok az is nagy baj volt, hogy az exed nem volt veled őszinte lenni, és elmondani a betegségét.

Persze megértem ezt is.

Sajnos tapasztaltam, hogy valakivel jóban voltam, aztán valahonnan megtudta ezt rólam, és úgy elkerült, mintha leprás lennék.

Ezért már nem is állok szóba kívülállókkal.

(néhány emberrel kivételben)

Bár egy párkapcsolatban ezt nem lehet eltitkolni hosszú távon, mert előbb-utóbb úgyis kiderül.

Együtt laktatok?

A blogomnak a címe Ship of Fools, abba mindent leírok magamról, itt van ezen a honlapon.

Még a többszörös személyiségemről is olvashatsz benne :)

Szia Border05!

Köszi a válaszokat! : )

A Blogodat szívesen olvasnám..

Tanulságos, amit leírtál, nagyjából ezeket a válaszokat kaptam másoktól is, mint pl. ezer arca van a BPD-nek. A legnagyobb gondot itt az jelentette, hogy egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy exem tudja-e, tudta-e, hogy milyen személyiségzavarban szenved? Azt mondogatta a (végén), hogy neki van egy sérülése pszichés, káoszos, pánikos... Nem tudtam, hogy ez mit jelent.

Egy ideig persze szinten tudja tartani, amíg talál magának valakit, aki körberajongja és ez kölcsönös,aztán, ha elmúlik vagy csökken az az imádat, akkor jön a szétcsúszás, stressz, ami méginkább a szétesés felé sodorja! Sokszor megcsinálta azt, hogy én beteg voltam és mondjuk aznap chaten írta, hogy munka közben megvágta magát. Én rákérdeztem, hogy mennyire súlyos, majd mondjuk 10 perc múlva számonkért, hogy én hogy hogy nem is érdeklődöm az állapota felől.

Holott, én tökbeteg voltam és nekem eszembe nem jutott volna azért leszúrni őt, hogy nem kérdezett rá, hogy én hogy vagyok.

Már kérdeztem valakitől, hogy tényleg általános, hogy a BPD-ben szenvedő emberek nem szerelmesek? Úgy értem képtelenek rá, vagy ez baromság, mert személy- ill. állapotfüggő. Úgy olvastam, hallottam, hogy egy BPD-s ember szeret rajong, imád, de nem tudja megélni a szerelmet. Tényleg érdekelne...

Arról is olvastam, hogy jellemző a végletesség: a rajongástól az eltaszításig. Ezt is tapasztaltam.

Most úgy állunk, hogy gyűlöl, de már nem érdekel.

Egyetlen dolog miatt van lelkiismeretfurdalásom. Nem vagyok rá büszke de miután eltelt fél év és csak igérgette a pénzem visszaadását, ismét jelentkeztem nála mailben. Letiltott mindenhonnan és felhívta a rokonaimat, megkereste a barátaimat, hogy 16 nem fogadott hívása van tőlem, zaklatom és feltörtem a gépét és olvasom az emailjeit. Mindezt azzal támaszottta alá, hogy felhívott Angliában egy központot, ahol igazolták, hogy mind igaz. Volt, aki hitt neki-megjegyzem... No comment...

Tehát nem hagyott más választási lehetőséget: egy fórumon kérdeztem rá, hogy mikor szándékozik visszaadni a pénzemet.

Mint említettem egyetlen dolog miatt van lelkiismeretfurdalásom: utólag tudtam meg, ill. utólag raktam össze a mozaikot, hogy neki személyiségzavara lehet, egy vagy több, az részletkérdés.

Nem vagyok büszke arra, amit tettem, de annyi fájdalmat okozott és nem hagyott más lehetőséget.

Baromi könnyű, és baromira korrekt vádaskodni, és szidni xy-t azért mert beteg... Ti pl egy rákos beteget is elkezdenétek szidni, mert adott esetben a terhetekre van? A leírtakból ítélve igen...

Mellesleg ez a topic nem a bpd-s exek szidására jött létre... Ha annyira nagy kedvetek van a mocskolódáshoz, és beteg emberek szidásához, akkor nyissatok egy másik topicot...

Gondolod hogy nem próbáljuk meg magunkat kontroll alatt tartani minél inkább, hogy ne bántsuk azokat akiket szeretünk? DE! Próbálkozunk! De senki nem tudja, ezáltal senki nem mondja meg, hogy egy adott egyénnek mit kell magában rendeznie, és kapaszkodóként felépítenie, ahhoz, hogy képes legyen megszüntetni, vagy eltolni egy rohamot.

Óriási, már-már emberfeletti akaraterő kell ahhoz, hogy egy bpd-s az átbillenést megakadályozza.

Ha elvesztenéd az önkontrollod, és elkezdenél zuhanni a tiszta őrületbe, akkor képes lennél magadtól visszafordulni?

Ritkán nézek ide be, mindent a naplómba írok inkább, nem vagyok egy nagy fórumozó.

Az utolsó oldalt elolvastam most és hát nem dobott fel, rossz érzés, amikor "normális" emberek ítélkeznek felettünk. Biztos rossz lehetett nektek, az exetek miatt, de ha kiheveritek a szakítást, akkor ezen az egész problémán túlléphettek és ti élhettek normális életet!

Én és a sorstársaim, mint az exeitek, sohasem tehetjük ezt meg! Vajon kinek rosszabb..?

Ez költői kérdés volt amúgy.