Borderline személyiségzavar (beszélgetős fórum)

Csak hogy érthető legyen. A borderline szindróma az egyik legsúlyosabb neurotikus betegség. Borderline = szélsővonal = határeset (a normális, és az elmebeteg között).

Gyógyszeres, és terápiás kezelés is szükséges, mert fő tulajdonsága, hogy saját tapasztalatait sem fogadja el. Gyógyszeresen kell olyan állapotba hozni, hogy pszichoterápiát lehessen alkalmazni.

Ha kezeletlen marad, igen, beláthatatlan következményei lehetnek

Hát, ez most görény dolog lesz, de ha nem megy szépen, majd megy csúnyán.

Meg kell fenyegetni, hogy kényszergyógykezelésre be fogják vinni diliházba, ha nem hajlandó dokihoz menni.

Velem is ezt csinálták, és bevált.

Még egy hivatalosnak látszó papírt is lobogtattak, és totál megettem a dolgot.

Akár öngyi lehet, akár totál begolyózhat.

Ezek a beláthatatlan következmények.

És a mamád sem tud rá hatni?

Mert ha tényleg bordi, és kezeletlen marad, annak beláthatatlan következményei lehetnek.

És most nem ijesztgetni akarlak.

El kéne vinni egy pszichiáterhez, de ha ő maga nem akar menni, akkor ez szinte lehetetlen.

Kivel lakik a nővéred?

Tudod, az az érdekes, hogy ha valaki kórházba kerül (de ha nem, akkor is), a legelső, és legfontosabb terápia a gyogyik beállítása.

A magyar eü. nem áll úgy, hogy lógusok bájcsevegjenek a betegekkel.

Erre egyedül maszek rendelésen van lehetőség.

Ezt ne úgy vedd, hogy nem hiszek neked, csak ezeket saját tapasztalatból tudom.

27 éves a nővérem, 6 év van köztünk.

16 éves korában "alkalmazkodási zavar"-t állapítottak meg nála, és a szüleim az öngyilkossággal való fenyegetései miatt vitték el először orvoshoz. Kezelték, kapott gyógyszereket. Haza engedték abba hagyta.

Időről-időre vissza vitték a szüleim az kórházba, gyógyszeres kezelést nem írtak neki. Miután volt az a gyógyszerekkel való öngyilkossági kísérlete, és bevitték a zárt osztályra az orvos ezzel küldte el: "Még egyszer meg ne lássalak itt!":S

Azt mondta csak indulatkezelési problémái vannak, de szerintem ez annál jóval több... Míg az osztályon volt nem kapott komoly gyógyszereket, csak enyhe nyugtatókat, és pszichológussal beszélgetett.

Nem lehet rávenni, hogy orvoshoz menjen,erőszakkal meg nem kényszeríthetjük...

Hát, ezt orvost tudná megmondani.

De a Xanax tudod mit ér?

Mint halottnak a csók.

Ha csak magamból indulok ki, 4 féle gyogyit szedek, Floxetet (antidepi), Lamolepet (hangulatstabilizáló), Ketileptet (antopszichotikum), és Xanaxot.

Gyakorlatilag egyiket sem lehetne elhagynom.

Nagyon sokszor próbáltam abbahagyni a gyogyikat, és mindig még sokkal rosszabb lett, mint előtte volt.

Mindig egyre mélyebbről kellett indulnom.

Sürgősen orvosra és gyogyira van szüksége, de azt nem értem, hogy a kórházban nem állítottak be neki semmilyen gyogyikat ?

Hú, ügyi vagy, gratulálok!

Na ugye, megmondtam, hogy sikerülni fog.:)

szia!

meg szabad kérdezni, hogy mennyi idős a nővéred, és mennyi a korkülönbség köztetek?

Sajnos amíg nincs betegségtudata, nem látja be, hogy baj van, addig nem fog tudni gyógyulni. Nagyon rossz állapotban lehet, mint én voltam annak idején, mindenkiben az ellenséget látja ismerős tünet....

csak egy tanács de nem kell megfogadni, mert én csak magamból indulok ki, keresni kellene egy számára is szimpatikus orvost, rá hátha hallgatna.

rémes betegség a bordi... én már csak tudom.. ha nem találkoztam volna a párommal csak tovább irtottam volna a férfiakat és az embereket magam körül.

Amikor bent volt mit állapítottak meg nála, milyen diagnózist?

Szia Border05!

Gyakorlatilag semmit a betegségére, mert ugyebár Ő nem beteg. De ha jól tudom Sanaxot szokott néha. Szerinted Ő is ilyen szindrómába szenved?

Képzeljétek el, tök jó volt ma.

Dög meleg van, én elindultam kardigánban.

Igaz, vékony, de attól még majd megsültem benne.

Az első rövid ujjúra vetkőzés mindig nehezen megy.

A hegek miatt ugyebár.

És most tök könnyen megtettem :)

Szia Antikbaby!

Miket szed a nővéred?

Sziasztok!

Segítséget szeretnék kérni tőletek. A nővéremről lenne szó. Néhány hónappal ezelőtt olvastam először a borderline szindrómáról, és nagyon megijedtem. Szinte mindegyik tünetet jellemző a nővéremre:súlyproblémák, hallucinációk, üldözési mánia, vásárlási mánia, öngyyiilkossági kísérlet, dührohamok...stb

Féltucatszor volt kórházba kamaszkora óta, és ott csak holmi "indulatkezelési problémát" diagnosztizáltak. Volt olyan eset is, hogy egy csomó gyógyszert bevett, végül mentőt kellett hívni hozzá. Aztán olyan agresszívvá vált, hogy félkómásan neki támadt a mentősnek is. Akkor 1, másfél hónapig a Zárt osztályon kezelték.

Az indulatait nem képes megfékezni, ha valamiben ellentmondunk akkor dührohamot kap, ordibál, csapkolódik, elmondd minket minden féle rossznak.

Barátai nem nagyon vannak, mert mindig egyoldalúan akar barátságot -őt meghallgasság, őt megértsék, mások gondjai viszont nem érdeklik. Párkapcsolatai nem hosszabbak pár évnél.

Úgy hisszük, hogy ez a beteegsége-legyen szó depresszióról, szindrómáról, vagy akármiről- abból adódhatott, hogy amíg én meg nem születtem addig idősebbik nővérem mellett Ő volt a kedvenc. De miután én a világra jöttem, betegségeimből kifolyólag sokkal több törődésre volt szükségem, és ez egyfajta sokként érhette a nővéremet. Ugyanúgy szerették őt is a szüleim, ugyanúgy megkapta mindazt amit idősebbik nővérem. Úgy érzem az én hibám és szeretnék rajta segíteni, de nem hagyja:'(

Most is éppen nagyon agresszív, abba a lelkiállapotába van, hogy mindenkit mocskosul gyűlöl. Naponta kapunk tőle gyűlölködő sms-eket!! És már nem tudom mit csinálhatnánk, mert lelkileg kikészülünk ettől, főleg édesanyám:'(

Ő nem fogadja el, hogy beteg és így mi se tudunk segíteni neki.Mit tegyek? Mit tehetnénk ilyen esetbe?! Kérlek segítsetek... Várok bármiféle hozzászólást!Előre is köszi!

Orrba vághatom a tinédzser kori depressziós 'zseniális' ötletéért cserébe? :)

Tőlem legfeljebb csak egy büdös nagy maflást kapna...

egy ismerősöm feltalálta a bordi definícióját és gyógymódját:)

def: tinikori depi, ami nem múlik el felnőtt korban sem

therápia: ezen elsősorban csak te tudsz változtatni

na ki adja neki a nobel díjat????:):)

ha ez csak ilyen egyszerű lenne, egy egészségesnek fingja nincs, mit élünk át!

de azt kívánom, hogy soha ne tudja meg!

"boldogok a lelki szegények"

Régen én is leblokkoltam, vagy dühöngtem, de változtattam rajta, mert:

1. amikor leblokkoltam, úgy gázolhattak keresztül rajtam, ahogy csak akartak

2. a kiabálással, mocskolódással, ajtócsapkodással csak magamat járattam le, a probléma pedig nem oldódott meg.

Most már ha szidnak, türelmesen várok, aztán én szépen, halkan, nyugodtan, kulturáltan reagálok. Ha ezredjére mondják el ugyan azt a hülyeséget, és már unom, akkor egyszerűen kinyomom a telefont, vagy lelépek. Ha kiabálnak velem 1-2 mondattal olyan mértékben megalázom az illetőt, hogy az esetek nagy többségében sírva rohan el.

Azóta nem vagyok mulya, amióta 'betörtem' a nővérem ajtajának az üvegét. Épp szélviharos időszak volt, összekaptunk valamin, én meg gondoltam lépek, majd lenyugszik, nem volt kedvem hallgatni a hülyeségeit. Ahogy húztam volna be az ajtót, épp jött be a bejárati ajtón Édesapám, ezzel kereszthuzatot csinált, és bevágódott az ajtó, de olyan erővel, hogy kitört a felső üveg.

Nővérem persze azt mondta, hogy én törtem ki, Anya persze neki hitt, üvöltöttek velem, a nővérem ütött, rugdosott, karmolt, és Anyával kórusban üvöltöttek velem. Próbáltam én elmagyarázni, hogy a huzat rántotta be az ajtót, de lehetőséget sem adtak.

Anya közölte, hogy vegyek fel bőrkesztyűt és szedjem fel az üvegszilánkokat, utána seperjek fel.

Aztán amikor közöltem, hogy szó nem lehet róla, akkor nővérem megint nekem akart jönni, megfogtam a két csuklóját, és a képébe sziszegtem, hogy ha még egyszer megpróbál megütni, vagy kinyitja a pofáját, akkor én ütök. Erre jöttek azzal, hogy én egy elvetemült állat vagyok, és most már nyugodtan sem aludhatnak, mert egy éjjel biztosan át fogom vágni a torkukat...

Na ekkor lépett színre Apa, aki közölte, hogy 'modellezzük le' az eseményt, és hagyjanak békén. Kinyitotta a nővérem ajtaját, aztán kinyitotta a bejárati ajtót, és láss csodát... hát nem berántotta a huzat...?

Utána bocsánatot akartak kérni, és persze úgy tettek, mintha semmi nem történt volna. Ha jól emlékszem két hétig egy szót nem szóltam hozzájuk. Apához igen. Érdekes ő is, és én is ismertük az általános iskolás fizikát...

Azon a napon fogadtam meg, hogy soha többé nem hagyom, hogy bárki bármilyen módon bántson, vagy megalázzon!

Egyedül a kiabálástól leszek rosszul, olykor fizikailag is, de a düh még több erőt ad ahhoz, hogy tartsam magam, és az istenek óvják azt aki épp kiabál velem, mert akkor aztán úgy istenigazából sárbatiprom őket, de nem ám egyszer, hanem annyiszor amíg meg nem békél a lelkem.

Igen, jellemző tünet.

Lilimia szerencsés ilyen szempontból.

Én bőgve elrohanok ilyen esetekben.

Meg régebben nekimentem mindenkinek, és leordítottam mindenkinek a fejét, de az már a másik véglet volt.