Borderline személyiségzavar (beszélgetős fórum)

Sziasztok,

Én azt hiszem együtt éltem egy enyhe borderlineossal elég sokáig. Kidobott... én meg csak azt látom, hogy nem lesz jó vége. Hogy tudnék segíteni neki? Segítség-e az, ha minden támogatásom megkapja ha kéri. Segítség-e az, ha figyelemmel kísérem mit tesz? Számít-e neki a barátság, mert azt semmiképp nem akarja velem elveszíteni(nekem ez most nem megy könnyen).

Nem rólam van szó, féltem őt, attól ahogy elgondolja az elkövetkezendő életét, a szófoszlányaitól. Ha ez elmegy, jön másig. A szakítás oka pedig az hogy elfáradtam.

Nem rólam van szó, Őt féltem!

Most jól van, azt mondja, van boldogság az életében, így csak néha van üresség érzése. De a hangulata továbbra is hullámzó. Próbálja maga megoldani a dolgait, önállóan.

Vagy pont most gyógyult meg, vagy most adta fel a "normális" életet. (Hozzáteszem, mielőtt leszednétek a fejem, szerintem nincs normális élet.) És még valami, lehet én ebbe bele fogok örülni, de nem tudom tétlenül, hátat fordítva nézni, amikor "érzem" mit csinál.

coaxilt most emelték tegnap az adagot,reggel 2,délben 2 re.

hát meglátjuk....

nem füzök hozzá sok reményt...

miért kell visszatartani azt aki menni akar???

mennyivel kevesebb lenne a népesedés a földön,

igy meg majdnemhogy eröszak...

hmmm :(

sajnos már ott vagyok megint h a gyogyszerek sem nagyon tartanak vissza,nem tudom meddig sikerül ellenállnom a kisértésnek,de veszettül szenvedek.

Magyrországon miért nincs csoportos öngyilkosság???

uristen megint itt vagyok,

de nagyon rossz állapotban,iszonyatosan vágyom a megválto halált....

Szia! Köszönöm az infot, hallottam már én is, csak az a baj, hogy magánorvosra nincs pénzem az állami meg nem igazán fáradozik azon, hogy segítsen rajtam.

Én tudom, hogy mikor "ment tönkre az életem".

Sziasztok!

Nem vagyok pszichológus, pszichoanalitikával kis mértékben fglalkozom, amúgy angol irodalmat tanulok, tehát semmiképpen nem számít szakmainak a tanácsom/ötletem. Bert Hellinger német szakértő kidolgozott egy módszet, a családállítást. A lényege, hogy anyai és apai ágon visszavezetnek egyes problémákat, betegségeket, jelenkori dolgokat, amiket nem tud megoldani egy illető, és különféle oldásokkal segítenek ezen. Sok probléma fakad a szülő-gyerek visuonyból, ami átöröklődik újra és újra, és ebből egyre mélyülő problémák születnek. Itt egy link, amin tájékozódhattok a terápiás foglalkozásról. Én már pár ilyenen részt vettem, ezért gondolom, hogy lehet, hogy segíthet borderline-osoknak is.

[link]

Üdv, és minden jót nektek!

L.

és ez volt a válaszom:

Elhiszem, hogy fáj, hogy nem felelsz meg nekem, mert kicsi vagy és kövér, megértem, hogy ha már a külsőmben nem találsz fogást, akkor kitalálod, hogy elmeorvoshoz kellene fordulnom, de sajnos rossz hírt mondok: igenis voltam és megallápította, hogy semmi bajom! Ne erre verrjál gombot!

Javasolnám, hogy fogyj le és akkor hátha nagyobb esélyed lesz a nőknél!

A legjobbakat!

" Részint igen sok általad elvárt paraméternek nem felelek meg, részint pedig a gondolkodásmódod néhol megkérdőjelezni engedi a valós tartalmat, már ami az adatlapodra írtakat illeti. Ha és amennyiben az oda leírtak mégis a valóságot tartalmaznák, úgy javaslom szakember megkeresését, mert ilyen magas szintű kognitív disszonanciával ritkán találkozni !! Üdv Csaba"

ezt kaptam ma flörtben:):) igen nagyon fáj az elutasítás!:):):)

Szia jóéjt!

Jövök holnap!:)

Annyi lelki beteg ember van, akinek nincs szüksége orvosra, mert nem zavarja semmi, vagy mit tudom én. Nekem a párom ha még sok mindenben is gyerekes akkor is sokkal normálisabb az átlagnál nekem.

De most már nagyin dili, mert itt ülök a gépnél. Szia, már én is fáradt vagyok.

Igen az embernek a párjával szemben szolidárisnak kell lenni. Én ezt hiányoltam az exemnél. Nagyon szeretett, sokat köszönhetek neki,de nagyon rosszul esett, hogy sokszor nem állt mellém olyan vitákban, amikor egy 3. személy is jelen volt. Már tudom, hogy nem ő volt akit kerestem. Valahol szégyellte hogy "beteg vagyok", és olyat várt tőlem, amire sose leszek képes: megtenni azt, amit egy egészséges meg tud tenni.

Többször a fejemhez vágta, hogy én még nem vagyok felnőtt: igen pont ez a betegség lényege, hogy érzelmileg nem tud az ember felnőni.

Én megrekedtem 14 évesen, amikor derékba tört az életem, és azért is lázadok sok "felnőttes" dolog ellen. Sokkal lassabban érek mint egy átlag. Ez van!

Teljesen egyet értek.

MI nagyon sokat vitatkozunk, de ha már egy harmadik ember is a ott van akkor hasonlóan gondolkozunk.

Meg is szokták jegyezni, hogy mi örültek vagyunk.

Rájöttem, hogy azt nem szabad! Képzeld el fiatal koromban nem mertem elmondani a partnereimnek, hogyha valami nem tetszett, mert annyira rettegtem, hogy el fognak hagyni. Pl: szívesen készségesen néztem motorversenyt, (gyűlölöm!!) és focit (még jobban utálom) velük, vagy képes voltam azt hazudni zenekarokról, hogy én is ismerem őket és szeretem, csak hogy nehogy mást keressenek.

Ez már nem így van. Párt csak a a "saját fajtámból" jobban mondva saját szubkulturámból választok.

Ha valami nem tetszik, nagyon is megmondom nekik:)

És rájöttem attól még talán érdekesebb is a másik, ha van egyénisége és nem ért mindenben egyet szolgaian a párjával.

Ebben igazad van! Az emberek félnek az egyedülléttől és nem merik felvállalni, hogy nincs éppen senkijük.

Tudom, hogy meg fogom találni, de azt is tudom, hogy mit kell másképp csinálnom, melyek azok a hibák, amiket nem szabad elkövetni. Azt is tudom, hogy milyen típusú embert kell választanom, és milyet nem.

A tanulópénzt rendesen megfizettem azt hiszem..

Ha körül nézünk elég sok kapcsolat csak azért marad fenn, mert a felek nem akarnak egyedül maradni.

Van amikor én nem kellek ahhoz hogy a páromból ki jöjjön az "állat".

Te is meg fogod találni a társad.

jelenleg igen... de a legutóbbi kapcsolataimban már nem indukálódott annyira a borderline, mindig intelligens és toleráns partnereket kerestem, akik nem hozták ki belőlem az állatot.Ugye én kapcsolatfüggő is vagyok, de most túlléptem a saját határaim. Egyedül vagyok, de nem kezdtem el vadul ismerkedni, a jó dolgokra igenis várni kell:) Nem érem be a fél megoldásokkal, mert az nekem sem jó, de a partneremnek sem. Régen az volt a baj, hogy csak "félkapcsolataim" voltak.

Ragaszkodtam akármennyire is rossz volt, csak ne legyek egyedül.

Én csak a párom ismerem, ő is eltér attól ami másnak " normális ". Engem néha kikészít, de az mindig a jelen hangulatomtól függ.

Az mit jelent, hogy manapság már senki, egyedül vagy?

akkor én nagyon érdekes ember lehetek:)

Én, amikor még tombolt a betegségem magamnak ártottam és a körülöttem levőknek, a partnereimet készítettem ki idegileg. Manapság már senkinek:)

Mi a 100-as???

Ki mondja meg