Borderline személyiségzavar (beszélgetős fórum)

Én is valódi vagyok.

Ennél valódibb nem is lehetnék :(

Miket szedsz?

nem,csak tudod az uj beirokat mindenki leszarja...

pffff :(

Szia!

Vegyél fel :)

Az adatlapomon rajta van az msn címem

Most érzem,hogy hiába volt eddig bármi.Ez ellen nem lehet küzdeni,és lehetnek nyertes csaták,de nyertes háború sosem.Akár egy élősködő féreg marná,ami kiirthatatlan ujra megmegmutatja létét.

Nem akarom látni min megy keresztül.Láttam épp eleget,miközben a tehetetlenség férge énbelém költözött.És jól volt éppen eleget ahhoz hogy azt higyjem rendbejött.

Mennem kell,de a lábam béna még..

Áter, a pszichiáter :)

Mi csak így hívjuk.:)

nemtudom mi az az áter :)

de a sok tünet amit olvastam erről, valszeg lehetséges, de csak feltételezes, vmi dokihoz elnézek majd a héten, hátha ő pontosabb választ ad.

Oké. Ezeknek mind lelki oka van.

Elvileg ki lehet szedni.

Diagnózist csak orvos tud felállítani.

Jártál már áternél?

Igen, bipoláris affektív zavar.

Hivatalos orvosi papírom van 4 diagról, ebből az első kettő a bipol, és a bordi.

Ezek hozzák magukkal az második kettőt.

Én nem merem ezt meglépni.

Most egész normális normális vagyok bordi vonalon.

A bipol gáz még mindig, de azzal nem tudok mit kezdeni.

A kineziológus a hallucináláson is tud segíteni?

sziasztok,

hogy vagytok????

Örülök, hogy neked bevált a kineziológus.

Én nem merek elmenni, mert az orvosok mondták, hogy lehet, hogy még rosszabb lenne.

A bordi, és a bipol.

Sziasztok! Májusban voltam itt fenn legutóbb. A nővéremről lenne szó. Sajnos ő nem képes elfogadni, hogy valami nincs rendben vele, gyerek korába depresszióval kezelték. Egyszer a zárt osztályra is került. Majdnem minden éjjel és reggel kapok tőle egy gyűlölködő sms-t és lelkileg már totál kész vagyok. Egyszerűen nem tudom mit csinálhatnánk... Anyukám már belefáradt az egészbe, kikészült teljesen és nem akar már semmit tenni, főleg így a betegsége után(rákos volt). Aggódik, de belefáradt ebbe az egészbe. Hogy hol normális, hol pedig őrjöng és be kell vitetni... Az orvosok szartak rá, legutóbb is amikor a zárton volt, gyógyszert kapott aztán annyi. Pedig még egy mentősre is rátámadt. Tesóm gondolt egyet és azt mondta anyunak: Holnap már kinn leszek.. Megemberelte magát, és a doktornő előtt eljátszotta, hogy minden ok vele és úgy lett: másnap kiengedték.

Egyszerűen nem képes elfogadni, hogy valami nincs rendben vele, nem lehet orvoshoz vinni, csak akkor már amikor nagy baj van.

Fogalmam sincs mit tehetnék...

Másik nővérem beszélt egy pszichológussal, aki azt mondta, hogy valószínű nem is borderline-ja van, hanem bipoláris zavara, azaz mániás depressziója van. Dehát ő nem is látta.. szóval nem is biztos az egész...

Nem tudom mit tehetnénk... Ötlet?

Kedves Anorex!

Tudod, hasonló cipőben járunk, úgy látom, az én történetem is szinte teljesen ugyanez. Sajnos én is úgy érzem, rossz felé halad, de nem tehetek semmit, mert nem áll szóba velem, bár erre oka nincs. A tehetetlenség engem is megőrjít, de semmit sem tehetek, mert még azt sem engedi, hogy felhívjam néha, pedig én mindig csak jót adtam neki, de hiába. Tudnod kell, hogy nem szeretnek segítséget elfogadni, így jó eséllyel visszautasít majd, ha bármit próbálsz, sőt ha erőlteted, ellened fordul.

Bár tudnék neked nagyon okosat mondani, de én is pont ott tartok, ahol te, sokat olvastam nagyon szakirodalmat, de túl későn, ez most már nem segít, mert továbblépett. Látom téged is az viselt meg, hogy szinte érzelmek nélkül dobta el a kapcsolatot, és nem látszik meg rajta az, mint egy normális emberen, hogy ez megviselné. Nálam még meglepetésszerű is volt, felkészülni sem tudtam rá, egyik pillanaban még a következő hetet terveztük együtt, másnap meg vége, és közte semmi átmenet, semmi sem történt. És persze magamat vádolom, hisz lehettem volna okosabb, olvashattam volna többet, megbeszélhettem volna dolgokat, amit elhalasztottam másnapra, ami többé nem jött el. Így most marad a fájdalom, és a várakozás, mert képtelen vagyok lezárni, így várok türelmesen, de hogy ez valójában milyen érzés, le sem merem írni. Azóta aludni sem nagyon tudok, néha hetente egyszer tompítok egy kis alkohollal, de mostanában már azt sem, mert nem segít. Neked is egyetlen esélyed, hogy vársz, amíg újra jelentkezik, és talán újra akarja a kapcsolatot, ami vagy eljön, vagy nem, de ha elszánod magad, készülj fel rá, hogy nagyon sokat fogsz szenvedni lelkileg addig. Én tudom, mert két hónapja várok már...

Ha akarod, adok privát mail címet, mivel hasonló eset, talán tudunk egymásnak segíteni, de egy nyílt fórumon én nem tárgyalnék ki mindent. kadar.kata72@gmail.com

Szia!

Jár orvoshoz, szed valamilyen gyógyszert?