Borderline személyiségzavar (beszélgetős fórum)
Szia Kinga!
Gyanús, amit leírtál bele illik a borderline személyiségzavar tünetei közé, de ezt csak szakember állapíthatja meg, de tenned kell valamit, mert jobb nem lesz. Nem is pszichiáter kell neked, hanem egy nagyon jó pszichológus...szerintem, aki ért, aki motivál és vezet...
Szar dolog, amikor az ember saját maga ellensége...
Legnehezebb harc, általában mindenki elbukik, kevesen nyerik el a jutalmat... a szabadságot...
Erő, hit, türelem, kitartás!
Én sok mindent értek, vagyis inkább magamra ismerek, és átérzem, de nem akarok diagnosztizálni. Keress új terapeutát, aki nem csak gyógyszert ír fel! Van, amin a jó szó, jó szándék nem segít.
Nekem holnap lesz randim egy agykurkásszal. Nem tudom, mire számíthatok. Mivel kórházi szakrendelés, ezért bogyót biztos ír, mert muszáj nekik. Én elhozom a receptet, de szedni nem akarom és nem is fogom. Remélem, megértő lesz tekintetben.
Sziasztok!
20 éves lány vagyok. Igazából az a baj, hogy nem tudom, mi a bajom. Pár éve kezdődött. Akkor még csak hangulat-ingadozásnak véltem, mert sokszor volt rossz kedvem. Többször gondoltam az öngyilkosságra. Még sosem jutottam el a cselekvésig, hál istennek. Úgy érzem, nekem nincs semmi keresnivalóm ebben a világban. Minden nap felkele, minden nap ugyanolyan. Legszívesebben aludnék egész nap. Nem érdekelnek a körülöttem levők. Csak ideig-óráig érdeklődöm dolgok iránt. Senkiben nem bízom, félek emberi kapcsolatokat létesíteni. Magányosnak érzem magam és azt hiszem, ez így is fog maradni. Én nem érdemlem meg a boldogságot, azt, hogy sikeres legyek az életben. Minden nap csak gondolkodom, hogy mi értelme ennek, de nem jutok semmire. Csak nézek másokat és irigykedem, hogy nekik milyen jó. Most kerültem új iskolába, ahol egy nagyon jó közösség alakult ki. Van két lány, akiknek már sokmindent elmondtam magamról. Ők azt hiszem, segíteni próbálnak, de én nem hagyom. Mindig elmenekülök, ha beszélgetni akarnak velem ilyen mély dolgokról. Mert ők sem értenek meg. Azt mondják, csak akarni kell, és jobban leszek, de én talán nem is akarok jobban lenni. Őket is ellököm magamtól, pedig őket tényleg a jó szándék vezérli. Szeretem sajnálni magamat és szeretek szomorúnak lenni. Nem találok semmi örömöt az életben. Nem tudom elhinni, hogy van olyan ember a világon, akit érdekel az, hogy mi van velem, hogy érzem magam. Pár éve jártam egy pszichiáterhez, de akkor még csak 17 voltam. Ő felírta a Zoloft nevű gyógyszert, de aztán elment szülni és azóta nem is találkoztam vele. Nagyon hiányzik, mert imádtam őt, neki mindent elmondtam és ő meghallgatott. A gyógyszert már régen abbahagytam. Ugyanakkor vannak igazán jó időszakok, bár ezek lényegesen ritkábbak. Akkor vidám vagyok, pozitív és humoros. Csak úgy pörögnek a gondolataim és ilyenkor nagyon kreatív vagyok. Ezek az időszakok viszont elég rövid ideig tartanak. (pár napig). Nem tudom, hogy ez betegség, vagy mi? Teljesen kikészítenek ezek a hullámok. Van, hogy képtelen dolgoktól rettegek, pl. minden nap attól, hogy hirtelen meghalok, de van, hogy ki sem merek menni az utcára. Apukámnak voltak/vannak hasonló problémái. Be szoktam venni egy Xanaxot, mert attól jól alszom, egyébként gyakran felébredek.Sokszor annyira ideges vagyok, hogy sírva fakadok. Ilyenkor nagyon gyakran van hasmenésem. Unalmasságot és ürességet érzek minden nap. Nem tudom, ki néz rám vissza a tükörből. Nem ismerem magam, nem tudom, mit akarok, mi a célom az életban. Iszonyatosan dagadtnak érzem magam (173 cm vagyok és 65 kg). Mindenkinek megjátszom magam, senki sem ismer igazán. Sokszor beképzelek magamnak betegségeket és produkálom a tüneteket. Szoktak rámtörni " rohamok". Ilyenkor felmegy a vérnyomásom, a szívem gyorsabban ver. Elkezdek izzadni és nem kapok levegőt. Ilyenkor azt gondolom, hogy bármelyik percben meghalhatok. Ilyen csak ritkán van szerencsére. A karomba szoktam "feliratokat" készíteni pengével, ezért mindenki elítél. Utálom magam. A szex sem megy, pedig van barátom évek óta. Ő sem ért engem. Nem tud semmit ezekről. Ahogy senki más. Azt hiszem, arra lenne szükségem, hogy akit közel engedek magamhoz, az csak velem foglalkozzon. De ugye nem lehet kisajátítani senkit.mi ez szerintetek? Betegség? Depresszió? Vagy ez a borderline személyiségzavar? Nem tudom. Nincs olyan nap, amikor jól lennék. Állandóan a halálra gondolok és magamba vagyok fordulva. A kívülállók ezt nem látják, de akik közelebb állnak, azok igen. Szerintem elegük is van belőlem.
Ha valakinek van vmi ötlete, megköszönném.
Kinga
A tündérhegyre nem kell beutalo,elmész beszélnek veled és eldöntik bevesznek e a programba,ami nem fizetös.Gyogyszert nem vesznek el és nem is adnak ha az állapotod ez meg nem kivánja.
De az én tapasztalatom,mert voltam bent,(és hivnak is vissza)h a borderlinok én és akikkel tartom a kapcsit nem nagyon birják az ottani kereteket és nem fejezik be a kezelést,idö elött kilépnek a programbol.
De szerintem egy probát megérne neked,hátha a te habitusod elbirná.
Na-na
Én nem szoktam sem színészkedni, sem manipulálni :)
Jajj Te! Sajnállak.. amit ez esteben tudsz tenni, mindennemű kapcsolatot megszakítasz vele...Csak ezt látom megoldásnak...Az baj,hogyha ő nem ismeri be, nem tudsz segíteni neki,és ez az egész téged fog felőrölni... Most csak gondolj magadra.Nehéz, és fájdalmas helyzetben vagy. De szerintem így tudsz a legbölcsebben eljárni...Betegség ide, vagy oda, felnőtt ember, muszáj belátnia neki is azt, hogy nem járható út, amit csinál, és felelősséget kell vállalnia az életéért.
Egy fontos dolgot ne feledj!A borderline személyiségek kítűnő színészek, és manipulatívak!Ezt kérlek tartsd szem előtt!És a saját boldogságodra törekedj!
szia!
Nehéz eset...Nem tudom megmondani hogyan is kezeld ezt, de ha még mindig keres, van rá oka. Ez pedig az, hogyha nem is vagytok kapcsolatban, ő állandó biztonságot keres. Tudod, én borderline vagyok, bár az én estem nem ilyen. De tudom mi8lyen az,amikor az ember mindent szélsőségesen él meg, és akár percenként változhatnak az érzései8. Nagyon kínzó dolog tud lenni...
Nagyon fél a volt barátod a magánytól.. semmistabilitása nincs, és úgy tűnhet játszik másokkal...
2 dolgot tudok neked tanácsolni:ha neked ez teher, és nehezíti az életed, akkor beszéld meg vele nyíltan, hogy nincs szükséged a társaságára.Mindezt persze tapintatosan.
Ha még épen van türelmed hozzá, akkor próbáld meg ezt, akármilyen nehéz is legtermészetesebben kezelni. Mintha csak egy szomszéd, vagy haver lenne.
Bár még ha kockázattal is jár az első verzióm, talán célszerűbb azt megpróbálnod.Nem könnyű, ez tény, mert egy ilyen betegnél vannak, lehetnek következmények. De most gondolj inkább a Te életedre, és próbáld meg úgy irányítani finoman a dolgokat, hogy ő is megértse, és téged se húzzon le ezzel a viselkedéssel lelkileg.
Sziasztok!
Szeretném a tanácsaitokat kérni!Mégpedig abban,hogy én egy 3 éves kapcsolatban éltem egy sráccal,aki borderline volt.Kb.másfél éve derült ki egy véletlen folytán,hogy ez a baja.Valakinek meséltem a kapcsolatunkról és ő mondta rá,hogy az.Akkor kezdtem én is böngészni,olvasni erről és mintha ezekben a hozzászólásokban a mi kapcsolatunkról olvastam volna.Megdöbbentő volt számomra!!!Próbáltam vele beszélni,hogy menjünk orvoshoz,de nem akart,sőt azt mondta,hogy ő teljesen normális,nagyon is.5 hónapja egy este még megvacsoráztunk,majd éjfélkor még beszéltünk telefonon,de hajnal 3-kor két sms-ben leírta,hogy vége.Tulajdonképpen nem lepődhettem meg ezen,mert ez számtalanszor előfordult már velünk.Meg az is,hogy ilyenkor elment máshoz,másokhoz.Majd visszatért.Most az derült ki,hogy van egy idősebb barátnője,sőt már azóta menyasszonya,akit nagyon szeret.De ennek ellenére hetente megjelenik valamilyen ürüggyel.Tanácsolták,hogy ne vegyem fel a telefont,ne engedjem be,ne beszéljek vele.Igy is tettem.Én élem az életem,ő elment,máshoz tartozik,akkor miért keres???Mikor lesz ennek már vége?Mit tegyek?Ha olyan rossz volt velem lenni,ahogy azt ő elmondja,akkor miért keres még mindig?Nem tudja megmondani!Nem értem,hogy mit érez akkor,amikor megjelenik!Kérlek benneteket,ha tudtok segítsetek!Köszi.
Azt nem tudom, hogy fizetős-e, mert addig nem jutottam el.
Úgy látom, neked rossz tapasztalataid vannak a gyogyikról.
Nekem nagyjából bejönnek.
Nélkülük már rég a diliházban lennék.
nem, annak idején a gyógyszerek tettek tönkre... és az orvosok ezzel is ismerték.. kis híján megöltek, nem egyszer a gyógyszereiktől kellet felpofozniuk, a halál, állapotából, és a gyógyszerek utóhatását, a mai napig viselem testemen... teljesen tönkretett...
a gyógyszer,egy vegyi anyag.. és elég abszurdnak tartom, hogy egy pszichés betegséget egy vegyi anyag kezeljen... Tünetet tud csillapítani, de soha nem orvosolja magát a betegséget.Sajnos az a baj, hogy a mai világban az emberek csak az anyagban hisznek.. És manipulatív módon képesek az orvosok elhitetni mindenkivel, hogy egy kis méregtabletta megoldja a problémát.. Nem véletlen hívják ezt egészségiparnak, és gyógyszeriparnak.
Ez mind gazdaság. És az emberek manipulálása. Ne csodálkozzunk egy ilyen világban azon, hogy ennyi beteg rohangál az utcán. Én személy szerint nem hinném, hogy ez gyógyíthatatlan lenne. Csak tudod, minél több gyógyszert szed a páciens, minél több betegember van, annál jobban megy az ipar. És sok beteget kihasználnak. Ezek csak tünetet kezelnek.. semmi több...De a probléma nem oldódik meg, sőt, súlyosbodik...
Én is egyszer bekerülhettem volna, de visszaléptem.
Azt hallottam (de nem biztos, hogy így van), hogy előszeretettel veszik el a gyogyikat.
De mondom, ez nem biztos, hogy így van, csak hallottam.
köszönöm!
Tudsz erről a helyről pontosabban valamit, vagy csak hallottál róla?
tudtok az országban olyan szanatóriumot ajánlani ahol borderlineokat kezelnek? nagyon súlyos az állapotom, a városomban csak a pszichiátria intézet van, oda utaltak be hónapokra, de én kimondottan szanatóriumot keresnék...
sajnos már nagyon előrehaladott, és súlyosbodó az állapotom...
Ebből nem lehet kigyógyulni, ezt megmondták a dokik.
Egész életemben gyogyikat kell szednem.
És nekem a bordi mellett ott van a bipol is, úgyhogy időnként eléggé bekavar ez a két dolog.
Sajnos a hallucinálást teljesen nem tudja megszüntetni a gyogyi, bár most reménykedek, mert újra emelte.
Hátha megszűnik.
Nem lenne egy hátrány.
Ez a dolog eléggé bekorlátozza az életemet.
Köszönöm. Valahol erre gondoltam volna, hogy azért nem kategórikus a dolog.
És te hogy vagy vele? Elképzelhetőnek tartod, hogy ki gyógyulsz egyszer, vagy elfogadtad és együtt kell vele élned?
Minden este ott vagyok
Nem is írta ki a felkérésedet.
Úgyhogy nem értem.
Lehet, hogy nem jól van beállítva.
Neked mi az msn címed?
Én is felveszlek, hátha akkor összejön.
Lenne egy kérdésem. Mert igaziból csak könyvből ismerem ezt a "betegséget".
Azt jól tudom, hogy a borderline személyiség zavar esetén minden esetben vele jár az önkárosítás. Fizikailag?
További ajánlott fórumok:
- Nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő férfi a párkapcsolatban
- Van olyan tévés személyiség, akitől rosszul vagy?
- Antiszociális (szociopata) személyiségzavar avagy a mérgező ember
- Nárcisztikus személyiségzavar vagy borderline. Mi a különbség?
- Minden, ami a Borderline személyiségzavarral kapcsolatos
- Budapesti szakembert ajánlanál, aki a Borderline személyiségzavarból segít kiutat találni? Tapasztalatok?