Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Borderline személyiségzavar fórum

Borderline személyiségzavar (beszélgetős fórum)


❮❮ ... 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 ... ❯❯
3104. 4aeed0a8dd (válaszként erre: 3102. - Ki kicsoda ?)
2011. jan. 7. 14:41
Ez "szerzett betegség". Külső behatásokra alakul ki. Miért kérdezed?
3103. border05 (válaszként erre: 3102. - Ki kicsoda ?)
2011. jan. 6. 19:51
hát én úgy tudom,hogy max. a depire való hajlam öröklődik
2011. jan. 6. 17:49
Sziasztok, meg tudja nekem valaki mondani, hogy a borderline személyiségzavar átöröklődik e az utódokban ? Már arra gondolok, ha egy nő ebben szenved, akkor a lánya is esetleg örökli ezt a betegséget .
3101. border05 (válaszként erre: 3099. - 157c0b7c31)
2010. dec. 30. 17:49

ez sajnos nem minden esetben van így.

bárcsak igazad lenne, akkor sokkal egyszerűbb lenne ez az egész.

3100. Lisa9 (válaszként erre: 3092. - 157c0b7c31)
2010. dec. 30. 16:52
ez az eddigi legtökéletesebb megfogalmazás az érzéseimre... már csak azt remélem, hogy van kiút, gyógymód :(
2010. dec. 30. 16:21
Hát, skacok, én egyre inkább azt gondolom,hogy teljesen egészséges vagyok. Meg talán még ti is. Legalábbis a legtöbben. Teljesen normális pszichés működésünk van, csak többet, vagy mást várunk magunktól, ezért sok mindent elfojtunk, a sok elfojtás meg hülyeségekben talál magának kiutat, kinek miben. Nekem például hamar elfogy a türelmem, sajnos. Jó, sokszor szarul is érzem magam (emiatt is) de ki nem??? Az életben van öröm és bánat dögivel, különben nem lenne élet. És jó, persze, ha az ember lelke érzékenyebb,akkor esetleg nagyobbakat leng ki. Meg vannak olyan problémák, amik örök sebeket ejtettek és ezekkel nagyon nehéz megbirkózni. És a terápiák biztosan mindenkinek nagyon jót tesznek, bár ennyi erővel szerintem a totál egészséges emberek is járhatnának egész életükben pszichológushoz....Szerintem csak egy skálán helyezkedünk el mindannyian, érzékenységünknek, és a velünk történteknek megfelelően.
3098. 8a728e3390 (válaszként erre: 3097. - 7777ff52ae)
2010. dec. 29. 17:08
tudom, csak nagyon úgy írja, mintha ugyanaz lenne. mindegy, köszönöm, utána nézek még.
3097. 7777ff52ae (válaszként erre: 3096. - 8a728e3390)
2010. dec. 29. 17:07
Mi nem ugyanaz? A kimásolt idézetben nincs az, hogy borderline=bipoláris
3096. 8a728e3390 (válaszként erre: 3095. - 7777ff52ae)
2010. dec. 29. 17:04
köszönöm. bár szerintem nem egy és ugyanaz a kettő. kétségtelen hogy lehet kapcsolat, de nem hinném hogy ugyanazok.
3095. 7777ff52ae (válaszként erre: 3093. - 8a728e3390)
2010. dec. 29. 17:03

A BPD főként a hangulat szélsőséges ingadozásával, önkárosító tünetekkel és kínzó érzelmi állapotokkal járó tünetegyüttes, valamint a személyközi kapcsolatok, és az énkép/én-identitás instabilitásával jellemezhető súlyos személyiségzavar, mely főként a neurózisokra, és a szociális fóbiára leggyakrabban a depresszióra, a mániás depresszióra, időnként pszichózisra, valamint ritkán, kisebb mértékben a pszichopátiára emlékeztető (bár mindezeknél enyhébb formában megjelenő) tünetek szélsőséges módon változékony megjelenéséből áll, mely állapotok normál állapotokkal váltakozhatnak.


Bipoláris zavar=mániás depresszió. A wikipédián elég jó leírázok vannak. Ott bővebben is elolvashatod.

3094. border05 (válaszként erre: 3093. - 8a728e3390)
2010. dec. 29. 16:26

jó kérdés.

nekem mind a kettő van, sőt még egy harmadik diagom is van.

az igaz,hogy a bordi,meg a bipol sokszor összemosódik.

legalábbis bennem.

2010. dec. 29. 13:58
Sziasztok! Én nem értek a témához, csak azt szeretném megkérdezni, mert erről már olvastam is, hogy a bipoláris zavarnak lehet köze a borderlinehoz? Mert elvileg elég közel állnak egymáshoz.
2010. dec. 29. 13:56

Töprengtem ezeken a bpd-s dolgokon és a saját tapasztalatok, meg az olvasott ez-az-amaz alapján az alábbiakat sejtem:

A borderline emberek azért nem találják magukat, mert a kritikus/megfelelő szakaszban valami megnehezítette/meggátolta az AZONOSULÁST.Így aztán csak rakódtak a civilizációs mázak, de legbelül maradt a SEMMI. (Szerencsére mögötte mindig ott van isten, ha még van erőnk kinyújtani a kezünket...de mi sajnos, azt hiszem, ezen a ponton rekedünk meg pont, úgyhogy ez a feladat, hajrá.)Márpedig az azonosulás fontos helyet foglal el az emberi lét alappillérei között, ezért nézünk filmeket, vagy olvasunk könyveket...Ha nem történt azonosulás, vagy nem zajlott zökkenőmentesen,(pl. apa és anya kígyót-békát kiabált egymásra, vagy erőszakosak voltak, stb.)akkor nem történt meg a világba való zökkenőmentes beilleszkedés, belehelyezkedés sem.Tehát az öndefiniálás sem. Így aztán marad a kívülrekedtség, örökös kívülállás, a világ álomvilágnak való észlelése stb..(bár egyébként nyilván tényleg álomvilág:)Ráadásul az illető borderline részben mégis azonosulni kényszerül, mert a minta az minta. Csakhogy ezt a mintát, amit automatikusan követ és bevésődik, részben el is utasítja, így tehát ÖNMAGÁT UTASÍTJA EL. Félig-meddig fogad csak el másokat is, és folyamatos harcokat folytat önmagával,a világgal. Ebben az a szándék nyilvánul meg hogy mindent és mindenkit tökéletesítsen. És ebbe megint csak belefárad. És akkor jön a sötét szakasz. Aztán az újabb törekvések a világmegváltásra. Csakhogy az élet nem tökéletes, az emberek sem azok. Ezt a borderline nem tudja elfogadni. Felépíti tehát magában a tökéletes világ illúzióját, és próbálja megvalósítani. Mivel eleve kudarcra van ítélve az ügy, élete folyamatos kudarcsorozat.Én legalábbis így élem meg valahogy, kíváncsi vagyok, hogyha esetleg más is...Az olyan bevett mechanizmusai is a léleknek, mint a projekció igen rosszul sülhetnek el a borderline személy esetében,hiszen mindenkiben képes meglátni a szörnyeteget (avagy belévetíteni) Ezért gyűlöl is mindenkit akit szeret, bár valójában nem is az ileltőt gyűlöli,hanem csalódásának egykori okozóját(akivel szemben azóta is gyakran tehetetlennek érzi magát.

Szabadulni akar az önmagában "felesleges" nemkívánatos részektől is, ezért az önmegsebzés. Ha ez át tud fordulni MÉLY önelfogadásba,akkor a probléma megszűnik. DE nem csak papíron,nem csak agyban. Ez a legnehezebb, hiszen ezeket a belső tartalmakat megközelíteni sem nagyon lehet. (valakinek van valami tippje esetleg?) Ehhez nagyon nagy erő kell,a mi a borderline-nak a kritikus időszakban egy cseppnyi sincs. Mert aborderline-ság másik "öröme" hogy túl sok energia folyik ki a "semmire". Pl. hétköznapi interakciókban való részt venni akarásra (ha úgy tetszik színészkedésre) mert azt senki nem meri megmutatni, hogy milyen állat is lakik benne....legalábbis nem szívesen mutatná...persze előbb-utóbb kénytelen, mikor elfogy az ereje. Így nem marad elég energia a normális dolgokra sem, a munkakedv gyatra, kevés befejezett projektet tud felmutatni, ami megint önértékelési zavarokhoz vezet, stb...A sok energia így nem is kötődik le normál dolgokra, hanem düh/ újrakezdési kedv/ világmegváltási szándék formájában aktiválódik újra...Aztán jön az újabb kudarc, a rombolás, az újraépítési szándék...Szisziphosz sorsa a miénk. Harc az eleve elbukottság tudatában...Hát, valami ilyen...Mégis hajlamos vagyok az gondolni, itt van a megoldás az orrunk előtt. Nehéz rájönni, próbáljunk segíteni egymásnak. Arra gondoltam, valamiféle kutatást is kezdeményezhetnénk, mondjuk mindenki leírja a saját jellemzőit, a többiek meg beikszelik hogy nekik is "megvolt"-e...valaki meg,a ki ért a statisztikához, kielemzi...Mert tényleg csak önmagunkon tudunk segíteni. Mit szóltok?

2010. dec. 28. 21:46
hát, voltam már kétzser pszichológusnál, az egyik szondi tesztet is csinált, de nem mondta semmit erről...én meg elfelejtettem megkérdezni
3090. border05 (válaszként erre: 3089. - 157c0b7c31)
2010. dec. 28. 21:36
erről szakembert kéne megkérdezned
2010. dec. 28. 21:33
jól vagyok, megvagyok sokáig, sőt szeretem az életet, aztán 3-6 hetente jön belőlem a trutyi. semmi nem tetszik, fikázódom, nyilván a családnak (kivéve a gyereket) idegeneknek sose. olvastam itt valakit, aki pont fordítva...iylenkor sokszor nekem is dührohamom van, utána meg lelkifurdalásom....és pokolian rosszul érzem magam. aztán újrakezdődik az egész "ciklus"... és már nagyon unom...néha úgy érzem, nem merek már hinni semmiben, mert mire újraépítem magam, megint jön a lerombolás.magammal van bajom és velük ordítok. nagyon feszült vagyok iylenkor.aztán elmúlik, és újra tele leszek feszültséggel...szinte kiszámíthatatlanul jön a düh, magával ragad, nem is érzékelem a környezetet, nem vagyok tekintettel senkire..pedig amúgy senkire sem tudok haragudni... szóval egy csomó ellentmondás...nincs rend belül...(a család szerencsére türelmes, de nem ezt érdemlik)
2010. dec. 28. 21:24
sziasztok,most kapcsolódtam be...igazából nem tudom van-e bpd-m, de gyanús..meg tudja itt valaki mondani tutira?
3087. border05 (válaszként erre: 3085. - Mese)
2010. dec. 22. 20:45

hát lehet,hogy olyasmi, de nem vagyok epis.

szerintem

mert nálam ez órákig tart

3086. 7777ff52ae (válaszként erre: 3082. - Mese)
2010. dec. 22. 16:44
Ha én remegek, akkor kifejezettem ideges is vagyok. De olyan hülyeségektől, hogy ilyesmitől nem kellene, főleg nem ennyire :( Tegnap emellé összetörtem a telefonom. Pedig most visszagondolva olyan bagatel dolgon kaptunk össze a férjemmel.
3085. mese (válaszként erre: 3083. - Border05)
2010. dec. 22. 13:10
nem lehet hogy neked epilepszia jellegű rohamaid szokta lenni?ahogy leírtad nagyon annak tűnik...
3084. mese (válaszként erre: 3083. - Border05)
2010. dec. 21. 19:51
jujj! az durva!Én mindenről tudok, mint normál esetben, egyszerűen csak remegek, és rángatózom. Teljesen normálisan működöm közben, leszámítva ezt a fizikai tünetet...
3083. border05 (válaszként erre: 3082. - Mese)
2010. dec. 21. 18:57

nekem szokott ilyen lenni.

olyankor totál kikapcsol az agyam, egyáltalán nem fogom fel, ami körülöttem történik.

meg a szememet szoktam forgatni.

3082. mese
2010. dec. 21. 17:42

sziasztok!

Én borderline vagyok. a dokik azt mondták, hogy elég súlyos az állapotom, és nem biztos, hogy tudnak vele foglalkozni...

az utóbbi időben feltűnt, bár régebben is volt, hogy rángó, remegő rohamok jönnek rám. És olyankor, amikor nagyon mély, személyes lelki témákról beszélek másokkal.

Ez nem tudatos, és egy cseppet sem vagyok ideges, de kontrollálhatatlan, és egyre sűrűbben, intezívebben jön elő, a rángás, remegés...

Nagyon kellemetlen, mikor beszélek valakivel, és egyszerűen csak elkezdek remegni, ás rángatózom...

Tapasztalt már valaki ilyet?

Egyre sűrűbben, és erősebben jelentkezik...Doki még nem látott ezzel a problémával.. ez is lehet egy tünet a megannyi borderline tünet közül?

3081. a284cbe523 (válaszként erre: 3080. - Border05)
2010. dec. 16. 17:08

Azt hiszem te félreértettél. A te állapotodhoz nem tudok hozzászólni, de elég súlyos, ahogyan leírtad. A doki átverését én nem úgy értettem, hogy nem mondasz el tüneteket, vagy más aki megy. Nem. Hanem úgy értettem, hogy nem gyógyulni megy a páciens. ezt még maga apáciens sem tudja sokszor, mint ahogyan az alkoholista is azt hiszi, a felnőtt énje irányít és le tudná tenni az italt. Nem, nem van több én az emberben több tudat és ami mélyen van az ösztönző (érdemes egy Freudot olvasni). Na mindegy, mert sok lenne a rizsa a lényeg, hogy a páciens elmegy és a végén kijelenti, hogy a doki csak dumált ő meg vagy nem lett jobban, vagy még rosszabbul lett és így hát szart sem ér az egész...


A doki csak utat mutat és csak akkor, ha tudjuk miről beszél. A lelket nem lehet igazán elérni a gyógyszerekkel, maximum az agyat rábírni a kisebb, vagy másabb működésre, ahol a tudat, a felnőtt tudat utáni funkciókat sikerül lekorlátozni egy elég alacsony szintre. Tüneti kezelés, de nem gyógyítás...


nyilván sokszor csak ez az egyetlen mód a normális közeli minőségű élet megélésének.


De sok, sok esetben a betegnek kell a harcot megvívni és a doki csak segít neki, támogatja őt.


A harc olyan belső áldozatokkal jár, hogy a tudat alatti amúgy is megakadályozza ezt, vagy utána a felnőtt én nem bír el a feladattal. De van aki teljesen meggyógyul olyasmiből, amiből mások soha. Szerintem a hozzáállás a kulcs. Nehéz.

3080. border05 (válaszként erre: 3078. - A284cbe523)
2010. dec. 16. 13:37

én soha nem verem át a dokit.

most már.

volt idő, igen, amikor letagadtam a hallucinálásomat, mert attól féltem, hogy akkor bezárnak.

de a végére annyira eldurvult a dolog, hogy már egyáltalán nem tudtam normális életet élni, úgyhogy bevallottam.

akkor megtanultam a leckét, és azóta őszinte vagyok.

tudod, én évekig jártam olyan dokikhoz, akik ún. terápiás beszélgetést folytattak velem.

még házi feladatokat is kaptam.

mindig megcsináltam, és nagyon akartam, és nagyon hittem az egészben.

aztán jött a pofáraesés, hogy a sok duma semmit nem ér (az én esetemben)

csak akkor voltam jobban, ha jó gyogyikat kaptam.

amit a dumálás nem hozott el nekem, azt elhozta a gyogyi.

jobban lettem, és engem csak ez érdekelt, mert elegem volt a folyamatos hallucinálásból, falcolásokból, és öngyi gondolatokból.

nekem ezek a tapasztalataim, persze lehet, hogy másnak beválik a terápia.

van egy ismerősöm.

hetente jár terapra, 5, azaz 5 éve, és semmi javulás nem állt be az állapotában.

sőt.

minden terap után ki akarja nyírni magát, és olyan mélyre kerül, hogy az embertelen.

hát ebből én nem kérek

3079. diveron (válaszként erre: 3078. - A284cbe523)
2010. dec. 16. 10:06

Bubu! Teljes mértékben egyetétek .. pontos és találó megfogalmazás. Nehéz beismerni az embernek, h baj van vele. Azt gondolom, h erre legfeljebb súlyos veszteségek és kudarcok döbbentik rá az ember (lányát). Az exem azért nem fog soha rájönni, h vele baj van, mert ő a munka terén maximálisan megállja a helyét .. "csak" a magánélete nem működik. Ő azt mondta, h nézzük meg, h melyikünk élete működik, és döntsünk aszerint, h kinek van igaza. Az ő élete működik, tehát ő csinálja jól. Őt soha nem tudtam volna meggyőzni, h pl miért fontosabb a gyerekkel való élő kapcsolat kialakítása, a beszabályozásnál (értem ezalatt, h egy 1,5 éves gyerektől elvárta, h ne menjen be cipővel a konyhába, hanem vesse le már a nappaliba. Ha mégis bement, leüvöltötte a fejét.) .. merev, hajlíthatatlan, meggyőzhetetlen volt. Vagy fekete, vagy fehér. De mivel az ő élete működik (saját lakás, autó, saját kis cég), az, h a párkapcsolatai nem működnek, azért mindig a nőket hibáztatja. Pont ezért ő soha nem fog rájönni, nem fogja elfogadni hogy lehetséges, h az ő életében valami nincs rendben.


Nyilván a gyógyszerezés mértéke és az, h szükséges-e egyáltalán nagyban függ az eset súlyosságától is.

3078. a284cbe523 (válaszként erre: 3069. - Border05)
2010. dec. 16. 06:14

Kedves border05. Most picit mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás problémát vetetted fel. Ha valaki elfogadja, hogy nem tud tenni a kémiai folyamatok ellen, akkor csak a gyógyszerekre bízhatja magát amelyek javítanak és rontanak is az állapoton, mivel nem gyógyítanak, hanem beavatkoznak a szervezet működésébe...


Ennek viszont jelentősen ellent mondd az, hogy igen sok ember képes meggyógyulni pszichoterápiás kezelés hatására, vagy más, gyógyszert nem használó pszichológiai módszer segítségével.


Az viszont tény, hogy egy gyógyulni vágyó borderline szemályiségzavarral küzdő embernek nagyfokú nyitottsággal kell rendelkeznie ahhoz, hogy egy megfelelő lelki segítő segítségével szemléletet váltson és engedje, hogy mechanikusan átprogramozzak a környezeti ingerekre adott érzelmi és cselekvési reakcióját úgy, hogy ő is ezt tartja fejlődésnek.


Mert ezeket ő is csak megtanulta, nem a semmiből jött elő. Csak több évtizednyi lelki rutinnal szemben nagyon nehét harcolni, mert az a személyiségünk magja és sokszor ami az élet bizonyos területén oly sikeressé és csodálatossá tesz egy embert más területen hatalmas kínokat oszt...

Javulni akaró páciens nélkül javulás sem várható.(aki valóban javulni akar és nem azt a játszmát játsza, hogy átejti a pszichiátereit, pszichológusait, és utána pedig na ugye megmondtam, hogy nem lehet gyógyulni felkiáltással él tovább, esetleg ezt eljátsza még sok szakemberrel, mert vagy átejti őket, vagy akit nem az nem fogja vállalni, mert észreveszi, hogy javíthatatlan, mert nem azért jön, hogy javuljon)


Ez persze csak a saját magánvéleményem és meggyőződésem, de én így látom a helyzetet.

3077. diveron (válaszként erre: 3075. - 8dc02726ef)
2010. dec. 15. 23:26
Ebben teljesen igazad van .. nehéz levetkőzni a beidegződéseket, az a képet megkérdőjelezni, amit magadról kialakítottál annak alapján, h a szüleid mit sugalltak neked. Ehhez kell a szakszerű segítség + az, h vagy a környezeted (szüleid) is beismerjék, hogy gond van veled (és velük is!), és ők is eljárjanak valahova. Vagy, ha ez nem megoldható, addig, amíg el nem gyászoltad a téged ért sérelmeket, a velük való kapcsolatot a minimálisra csökkenteni.
3076. diveron
2010. dec. 15. 23:13

.. és ahol lehetséges segítséget kérni: Nap-Kör Alapítvány.. ez ugyan fizetős, de szociális alapon állítólag már olyan 3e Ft/alkalommért elvállalhatnak. Ha rágoogle-ztok, biztos megtaláljátok.

Ami pedig TB támogatott: a sote-nak a Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikája, oda lehetséges 1 hónapra bemenni a nyílt osztályra. persze gondolom, kell beutaló. Meg a Thalassa ház, és Tündérhegy. Mindegyiknek van honlapja, elérhetőségekkel.

3075. 8dc02726ef (válaszként erre: 3073. - Diveron)
2010. dec. 15. 23:12

"Teljesen "gyógyulni" talán lehetetlen" - írod.

Figyi!

Itt nem gyógyulásról van szó, hanem nézőpont változtatásról.

Azaz: abban a pillanatban, amikor te önmagadra úgy tekintesz, mint egy TELJES ÉRTÉKŰ, ragyogó, és önmagad számára fontos feladatokat megoldani képes ember, abban a pillanatban megváltoznak az élet történéseire adott reakcióid.

Ezt rövidebben nem tudtam megfogalmazni, de majd visszajövök a részletekkel.

❮❮ ... 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 ... ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook