Borderline személyiségzavar (beszélgetős fórum)
Magamról:
21 éves.
Hobbi: versírás, festés, rajzolás, zongora.
Sport: futás naponta, lovaglás naponta, úszás és a kutyáimmal sok-sok séta.
Állatok: (magamon kívül:) 3 kutya, 1 patkány, 1 degu
Iskolák: ahhoz képest hogy 3 éve már leérettségiztem volna, még nincs meg a középfokú papírom.
A problémám:
NINCS időm a számítógép előtt ülve pofázni a borderline gondaimról, mivel egész nap menekülök itthonról, lovazok, kutyázok stb.
SZERETNÉK EGY BARÁTNŐT SZEMÉLYESEN IS MEGISMERNI!!
Akinek mondjuk hasonló az érdeklődési köre.
Én pest megyében lakom, Zásmbék - Budakeszi környékén.
Ha valakit érdekel egy őszinte jellem, aki sajnos magányos. Aki 19-25 év körüli lány (esetleg borderline dg-s fiú) és van kedve velem bejárni a réteket, erdőket, kutyázni, és közben mindent átbeszélni.
HA VAN KÖZTETEK ÖRÖKBEFOGADOTT , azzal szívesen találkoznék, és személyes tapasztalatot, valamint segítséget nyújthatnánk egymásnak!!!!!!
Ha valakinek van kedve igazából, nem pedig látatlanban trécselni, akkor itt az email címem:
vadloszelvesz@freemail.hu
Sziasztok !
Minden jót, és sok kitartást a szélsőségekhez!
(én speciel ma rúgtam szét egy ajtót a lakásban) :)
Szia, annyira olyan mintha rólam beszélnél...és még a párom kételkedik, hogy dokihoz kell mennem...
Eddig én akartam dokihoz menni most pedig én nem hiszem el, hogy egy másik ember tud rajtam segíteni..
Én most abba a fázisba léptem, hogy magamban tartom a dolgokat....persze nem vagyo boldogabb...
De ez hogy amit mond azt tartsa be mert különben képes vagyok a plafonon lenni ez is igaz rám....
Most is épp rossz paszban vagyok....azt hittem egy idejig, hogy kifelé jövök de most úgy érzem ilyen mélyen sosem voltam...
Szia!
Engem érdekel hogy alakult a dolog nálad miután diagnosztizáltak , és akár az előzmény is!!
Hogy élsz , milyenek a kapcsolataid és mi az ami nagyon rossz és nehezen kezeled?!
Szia!
Mi történt?
Minden betegség egy választás.
Ahogyan az egészség is.
HELLO mindenki.
Spirit vagyok. Örökbefogadott. Mindent megkapok.
A (nevelő) szüleim már belém-fáradtak.
A pszichiáterem még kezdő, és úgy érzem, NEM ELÉG ERŐS az én gyógyításomhoz, MIVEL ÉN FÜGGÖK TŐLE.
Az anyámat akarom kicsikarni ebből a terápiás kapcsolatból. . . . .
MI, borderline -osok, Egyetlen Esélyt kaptunk az élettől : élhetünk.
De a választás a mienk: akarjuk?!
Meghalni egyben a legnehezebb, és a legegyszerűbb.
De élni a legnehezebb.
Az álarc nem kötelező, mert felszínesen nem lehet gyökeret verni az Élet-be.
Gyökeret kell verni. Egyetlen kiút van:
HIGGY VALAMIBEN , ami fölöttébb való, valami transzcendens létformában, vagy Istenben.
HA A Múltra akarunk jövőt építeni, akkor ELESZTÜNK.
Itt egy ÚJ Személyiséget kell fölépíteni.
Emberek! A borderline nem más, mint az önsajnálat, és a Múlton való rágódás.
Szar lehet itthagyni mnidezt, nem kívánom hogy bocsássatok meg, de azt hogy FELEJTSÉTEK EL ,
azt igen!
Akit érdekel a további életem, és subjectív véleményem, az írhat - ha akar. De nem kötelező.
Még egy dolog: ez most jutott eszembe: nekem sokat segít az, hogy olyan emberekkel veszem magam körül (és tudatosan)akik pozitívan támogatnak ebben a kérdésben.
Akik pedig negatívak azokat direkt és tudatosan nagyon távol tartom magamtól. (ami szintén rettenetesen nehéz)
Nagyon sokat segített amit írtatok, és a korábbi hozzászólások is. Köszönöm mégegyszer.
Jövök még tanácsért később is, ha nem gond..
Addig is: szeretettel gondolok rátok, hogy erősebbek tudjatok maradni, mint a Borderline
Neki egyszer az volt hogy vadul elkezdett valamit keresni, én pedig indulni akartam, és mondtam neki, hogy nekem az rosszul esik, hogy most vadul keresgél meg minden..aztán végül maradtam segíteni keresni..másnap mondta, hogy ez neki még másnap is bestresszelte ezen magát, amit én már rég elfelejtettem..
én ezért kérem a borderline-sok segítségét, hogy segítsenek nekem ezt megérteni, mert "logikusan" én sem értem néha ezeket a dolgokat.
Sajnos tényleg egy apróságban akkora hibát és elhagyást érzünk ,ami másnak semmi!
Amit írtál hogy ököllel üti meg a fejét veri...az tényleg önpusztítás és ezzel úgymond megerősítést akar szerintem...de ez csak úgy mondom hogy magamból indulok ki!nekem is volt hogy nem jött be a net és tiszta ideg lettem és a barátom nyugtatott hogy nyugodjak meg!ilyen kemény dolgot nem szoktam de mégis tudom hogy a vissza utasításra igen furcsán reagál egy bordis!De az hogy a pároddal nem tudsz 2 esben lenni az elég nehéz....mert ezt valahogy megkell érteni de sajna nem olyan az értékrendje mint annak aki nem beteg :(!
Kitörni sehogy..sajna!
De miután a barátommal összejöttünk és szerelem lett az után derült ki...miután nagyot csalódtam benne...amíg minden szép és jó nem igazán észrevehető rajtam...az előző barátomnál is ez volt x hónap után..
És a doki azt mondta ez így szokott lenni hogy egy darabig jó ...de keressük a hibát és ha megvan háborgunk mint a tenger..és még több hibát keresünk..hogy mi jöjjünk rá és ne ejtsenek pofára...és ez ami gáz nagyon!
Szóval már szeretett a barátom és folyamatosan segít és olvas utána , beszélt a dokimmal hogy mit csináljon ,hogy álljon hozzám, mivel tud segíteni....és tudja mit "nem szabad" tenni és nem tenni!
Aki tud angolul annak :), én nem nagyon de de nagyjából értem !
: [link]
Az nem jó ha rávágják mert pl nekem nem volt ilyen gyerekkori trauma...teszteket töltöttünk ki és beszélgetésekből jött rá!csak naon drága :(.. sajna megesik hogy rávágják ezért kell terápiára járni csak ezt nem mindenki teheti meg ...nekem a családomból sokan segítenek pénzügyileg is mert nembírnám...de muszáj mert nagyon gyógyulnék...mert egyszer szeretnék babut és ahhoz tudnom kell kezelni ezt!
Olvasom a privit :)!
Sajnos nem könnyű és ha tényleg az van neki akkor nagyon kell legalább 1 ember aki mellete van és segít!A doki azt mondja hogy a minimum 2 év , gyógyszerrel és pszihoterápiával!de sajna néha megesik egyeseknél hogy soha nem jön rendbe...meg állítólag ki lehet "nőni" olyan 35-40 éves korra...de ez se tuti!szóval amit meglehet tenni és megtud , és van aki segít rendbe
jöhet!Csak mihamarabb el kell kapni a dolgot mert ha látja hogy mi a baj az segít...mert mikor én is megtudtam egyből utána néztem és sokmindenre rájöttem...igaz ettől nem gyógyultam meg de legalább tudtam mi az ami "nem én vagyok" hanem ez a sz.r :)!
ha esetleg felvetnéd az ismerősödnek hogy olvastál erről és látsz hasonlóságot , akkor ő rákérdezhetne a dokitól és talán rájönnének hogy az e vagy nem!
Amúgy van rá egy bizonyos teszt..ha azt megcsináltatja vele a doki kiderülhetne!
Szia!
Én is bordis vagyok és én azt tudom elmondani amit én nem bírok ha a párom csinál, nem csinál!
Nekem nagyon fontos hogy ne zavarjon össze azaz ha valamit monde nekem ahhoz tartsa magát mert bizonytalanná tesz ..bármilyen apró dolog is!
Éreznie kell hogy biztonságba van melletted és hogy ő kell neked, mert mi eléggi függünk másoktól (legalábbis én) !És akit a legjobban szeretek avval tudok a "leggonoszabb" lenni!És ami fontos hogy folyamatos jelezd felé hogy szereted ...mert általában mindig kételkednek és néha hülyeségeket mondanak(úgymond tesztelnek) hogy erre megerősítő válasz adjon a másik!
Én nekem ezek nagyon megvannak és a doki azt mondta ez mind a betegség miatt van!
Nem tudom ez mennyire egyéni dolog de én ezt tudtam leírni ami rám jellemző!
ha van konkrét dolog amit csinál, vagy ahogy viselkedik ..abba jobban tudnám mondani hogy érdemes reagálni egy társnak ..
Szia,
és az teljesen normális, hogy az egyik percben még a legélénkebben beszélsz vmiről majd a másik percben tökre nincs kedved beszélgetni és elmész vmi sokkal "izgalmasabb" felé? mert én gyakran ezekkel a helyzetekkel nem tudok mit csinálni..
Szia,
bár én is "kezdő" vagyok a témában, de az ismerősödnek mennyire volt rendben a gyerekkora? Merthogy elsősorban a rossz tárgykapcsolat (így nevezik a gyermekkori, elsősorban anya-gyerek kapcsolatot) képezi az alapját ennek a személyiségzavarnak.
Sziasztok!
Tanácsot szeretnék kérni tőletek.
Pár nappal ezelőtt olvastam először a borderline-ról,és az a gyanúm, hogy az egyik ismerősömnek ez a problémája. A felsorolt tünetek legalább 80% ban illenek rá. Váratlan, indokolatlan dühroham, önpusztítás(rendszeresen veri a falba a fejét),indentitászavar ami a legszembetűnőbb, de szinte az összes többi tünet is valószínűnek látszik. Most éppen kivizsgálásokra jár és kezeli pszihiáter,(egy kezdő fiatal orvos), egyelőre azonban nem volt szó arról, hogy borderline lenne a diagnózisa. Gyógyszert nem akar szedni.Szeretnék segíteni neki,de nem tudom nem ártok-e azzal, ha elmondom neki a gyanúmat. Szerintetek szóljak vagy maradjak csendben?
További ajánlott fórumok:
- Nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő férfi a párkapcsolatban
- Van olyan tévés személyiség, akitől rosszul vagy?
- Antiszociális (szociopata) személyiségzavar avagy a mérgező ember
- Nárcisztikus személyiségzavar vagy borderline. Mi a különbség?
- Minden, ami a Borderline személyiségzavarral kapcsolatos
- Budapesti szakembert ajánlanál, aki a Borderline személyiségzavarból segít kiutat találni? Tapasztalatok?