Borderline személyiségzavar (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Elég régóta keresgetek olyan szakembert, aki kognitív viselkedésterápiával foglalkozik, de sajnos eddig semmilyen információt nem sikerült begyűjtenem.

Tudna esetleg ajánlani nekem valaki (priviben is akár) olyan terapeutát, aki jártas az ilyen viselkedésterápiában, vagy sikeresen gyógyít borderline betegeket?

Köszönöm!

Köszönöm.:)

Akkor ezek szerint nincs sok keresnivalóm itt...

Nekem az a véleményem, hogy ebben az esetben az a szó, hogy "egyszerű" semmire nem alkalmazható. A betegség, vagy személyiség zavar is nagyon összetett és a kezelése is és szerintem mindaddig teljes kudarcra van ítélve minden próbálkozás, minden küzdelem, amíg a beteg az orvostól, a gyógyszertől várja a megoldást. Mert ugyan a tüneteken lehet enyhíteni, de változást, vagy javulást (az időn kívül) csak is kizárólag akkor lehet elérni, ha az ember meg akar gyógyulni és nem meg akarja gyógyíttatni magát. Nagyon nagy szükség van lelki támaszra, főleg egy hiteles ember, egy jó szakember személyében, de semmi esetre sem szabad tőle gyógyulást várni, csak segítséget.

Persze ez a legnehezebb, de olvastam már olyanról, hogy egyeseknek azért sikerült sokkal jobban lenniük.

Értem ezt úgy, hogy egy borderline nagyon bántja a környezetét, különösen a hozzá legközelebb állókat képes bántani és amíg nem tudatosul benne, hogy az alap gondolatok (érzések) helytelen viselkedést generálnak nála és a jogos JOGOS harag egyáltalán nem jogos, és, hogy a harag maga nem is jó érzés, hibás, és hogy a vele szemben álló nem is szemben, hanem mellette áll és képest tudni, mikor máshogy érez és próbál kontrollt gyakorolni a viselkedése felett és várni... és mindezt azért, mert az eszével tudja és akarja, hogy ne így legyen akkor nagy küzdelem árán lehet javulást elérni, megtanulni máshogyan reagálni olyan szituációkban, amikben mindig hozta a hibás érzések által generált rossz cselekvéssort.

És ugye csak egyetlen ellenség van, saját maga.

Nekem ez a meglátásom és szerintem ha valaki meg akar bolondulni akkor a saját döntése alapján meg is tud, de ha valaki meg akar gyógyulni akkor a saját döntése alapján szintén meg tud.

Az egyetlen különbség, hogy megbolondulni nagyon könnyű és egyszerű dolog, míg meggyógyulni nagyon nehéz, nagyon sok munkával, könnyel és türelemmel jár és főleg kell hozzá kitartás és az igen erős felettes szándék.

A gyógyszerek csak látszatmegoldást nyújtanak, illetve kompenzálnak bizonyos biokémiai folyamatokat, de az előző verzió magát a betegséget gyógyítja, kivéve, ha nem szervi probléma van, de nem szokott.

Ez a véleményem.

na, így már egészen más a leányzó fekvése. tehát, nem látott orvos, nincs felállított diagnózis, csak próbálsz a tünetek alapján találgatni. de ez nem jó azt tudod.

okvetlenül segíts magadon, ha nincs olyan ember a környezetedben aki megfogná a kezedet ebben a pillanatban.

a betegségeknek okai vannak. sokszor biokémiai folyamatok. valami egyensúly felborul a szervezetben, egy-egy anyagból hiány lesz, és elváltozásokat okoz a szervezetben.

gondolj csak a depire.

addig amíg nincs konkrét diagnózis, addig viszont azt javasolnám neked, hogy ne beszélj erről másnak, mert visszatetszést kelthet emberekben. és hogy miért? mert amikor érdeklődnek, akkor rájönnek, hogy nincs megalapozva, alátámasztva, és olyanba lovalod bele magad amit csak te érzel, és még orvos nem mondta el neked, hogy mi is a baj. nagyon fontos lenne, hogy kiderítsék a bajt, mert sokszor gondolunk súlyosra és a végén kiderül, hogy nem is olyan nagy a gond, vagy könnyen orvosolható. :)

ne hagyj bizonytalanságot magadban, nézesd meg magad, indulj el a gyógyulás útján, tegyél azért, hogy változtass a rossz dolgokon, segítsd magadat a lehető legjobb módon.

a betegek, vagy annak érző emberek a legnagyobb hibát ott követik el, hogy már kész diagnózissal mennek el egy orvoshoz. ezt nem szabad, főleg nem szabad a feltételezéseket megosztanod, és rossz irányba befolyásolni egy orvost. a tüneteket kell leírni, és majd ő eldönti milyen vizsgálatokra vagy kezelésre lesz szükséged. lehet, hogy egy egyszerű pszichoterápiával megoldható az egész gond. kitartás, sok erő kell hozzá, de gondolj a végeredményre, és azt mondogasd magadba, hogy meg akarok gyógyulni. :)

Szia!

De te próbáltad megérteni és segíteni akartál. Azok után amit kaptál, ahogy bánt veled nem meglepő hogy nem tudsz megértő lenni. Te próbáltad folyamatosan megérteni mi miért van, miért mondja amit mond. Segíteni akartál amikor egyedül volt, amikor nem volt jól.

Szia!

Ismerősök mondják, hogy nincs baj. De tudod, ami nem látható az még nem azt jelenti, hogy nincs. Azaz én hiába mondom hogy fáj amikor az emberek vagy elhiszik vagy nem. Ami természetesen érthető és az is érthető ha nem akarják megérteni. Ezt elfogadom és nem akarom senkire se ráerőltetni főleg nem idegenekre. Az emberek amit látnak azt sokkal nagyobb eséllyel akarják megérteni Én amikor erről írtam akkor arra értettem, hogy a környezetemben többször mondták, hogy szeretnék megpróbálni megérteni, de csak azt látom hogy nem is akarják megpróbálni. Ami igazából nem baj csak akkor ne mondják ezt másrészt ha nem értenek az nem baj csak ne tartsanak vissza.

Még nem voltam orvosnál így nem biztos hogy borderline. Én úgy emlékszek egy alkalomkor se írtam azt hogy borderline vagyok, ha még is elnézést. Ez még kérdéses. Én "csak" borderline gyanús vagyok. Azért írtam itt mert teljes mértékig megértem amiről írnak és itt kiírom mit érzek.

Amikor azt írom fáj akkor az lelkileg fáj. Én úgy érzem az sokkal rosszabb, mert arra konkrét gyógyszer nincs, nem úgy mintha fizikailag fájna. Az könnyebb, mert arra van gyógyszer. Erre viszont nem mindig van, lehet hogy a legtöbb tünetet lehet kezelni különböző gyógyszerrel, de attól még meg van belül az a megmagyarázhatatlan fájdalom, az üresség és a többi olyan amit nehéz "megszüntetni".

Ahogy te is írtad a körülöttünk lévő embereknek megkéne próbálni megérteni, elfogadni és segíteni, de ez nem olyan könnyű. Ezt én is tudom, de ha nem is sikerül akkor legalább fogadják el és ne negatív dolgokat kapjunk.

Szia!

Sajnos sok ember gondol arra, hogy esetleg a halál az ami megmenti őt a szenvedéstől. Ez egy menekülési lehetőség. Nekem kell hogy tudjam hogy bármikor ott a lehetőség hogy befejezem ezt az életet.

Itt nem vagy senki terhére és itt bármikor írhatsz, mi megértünk.

Szia,

szerintem menj el egy pszichiáterhez (tb által finanszirozott pl) és vesd fel neki, hogy borderline. ha lát rá esélyt akkor továbbküld olyanhoz aki kicsit jobban ért hozzá.( barátnőmnél ez a vonal vált be)

vagy ha beirod google-ba, hogy borderline pszichoterápia szerintem rengeteget találsz róla..

kedves Sensi.!

Aranyos vagy, de én semmi konkrétumot nem tudok a betegségről. Méllyen nem ástam bele magam a témába. Gyakorlatilag magamat diagnosztizáltam a Border teszt alapján, és azután, hogy több évig eredménytelenül jártam pszichiáterhez. Mostmár tudom, hol kell megfognom a dolgot. Ha a Border vonalon indulok el, talán nagyobb sikerrel járok. Ráadásul jó lenne időről időre öszejönni sorstársakkal, tapasztalatot cserélni. Therapeuta által vezetett csopterápián részt venni.

Erről a Feldmárról mit tudtok?

Állítólag ő a Border egyik nagymestere.

na, ez egy nagyon pozitív hozzáállás. :) köszönöm. :)

tisztában vagy a betegségeddel, tudod, hogy mire van szükséged, és ennek érdekében megteszel mindent, érdeklődsz. :)

Sziasztok!

Nekem az egyéni, kétszemélyes pszichológusi segítség helyett csoportterápiára lenne szükségem. Ti aki már tapasztaltabbak vagytok, nem tudtok véletlenül jó kis borderes személyiség fejlesztő tréninget? Jártatok már ilyenre?

Köszi!

szeretnék érdeklődni, hogy amikor azt mondják, hogy nincs bajod, azt ismerősök mondják, vagy szakember? orvos állítot fel rólad diagnosztikát?

a felsorolt tünteken rengeteg ember keresztül megy, nem egyedi vagy. van, akinek súlyosabb, van akinek enyhébb tüntekkel jelentkezik. de van úgy, hogy van egy alapbetegség, és ahhoz társulnak különféle társbetegségek, és ezek felerősítik, és egyben kétségbe ejtik az embert.

amikor azt írod, hogy "fáj" az lelkileg fáj, vagy testi tünetekre korlátozódik, tehát fizikai fájdalmat élsz meg vmelyik testrészedben?

a halál utána vágy szuicid alkatra vall.

a kérdéseidre nem egy normális embernek, hanem szakorvosnak kell válaszolnia. nem szabad elkeseredni, találni kell megfelelő szakembert, aki elé állhatsz, és felteheted az összes kérdésedet, és egyben kezelni is fog téged. nem szabad kezeletlenül élni az életet, főleg akkor nem, ha arra van mód, hogy enyítsék a tüneteket megfelelő kezeléssel. ki kell deríteni annak az okát, hogy miért gyötörnek téged ezek a tünetek, mik okozzák, mire vezethető vissza.

másokat nem szabad hibáztatni azért, mert nem fogadják el a betegségedet, hisz egy hétköznapi ember nem orvos, és nem tud azonosulni ezzel a betegséggel. ettől ő még nem rossz ember. arról már nem is beszélve, hogy te csak azt hajtogatod, hogy más miért nem tudja megérteni, de nézd a másik oldalt. feltetted ezt a kérdést, hogy neki miért kellene ezt megértenie? nem kötelessége. ez csak rávilágítás arra, hogy az éremnek két oldala van, és nemcsak a saját, hanem a másik oldalt is meg kell vizsgálni.

ettől függetlenül a betegségedet a körülötted lévő embereknek kéne megértenie, elfogadnia, és egyben segíteni téged a gyógyulásban, de idegenekre nem szabad rákényszeríteni, és őket hibáztatni, mert nem akarnak ezzel azonosulni.

Szia!

Először vagyok olyan oldalon, ahol hozzám hasonló emberek írnak. Nekem is sokszor ezen jár az eszem. Igazából csak nyugalmat szeretnék és hogy ne legyek más terhére.

Sajnos igen. Ez nekem fáj. A legjobb amikor azt mondják nekem hogy nincs is semmi bajom...

Vagy amikor meséltem a tüneteimről akkor azt mondták, hogy hisz ez mindenkinél meg van...

Ahogy már itt is írta valamelyik tag.

De ha ezek csak "hétköznapi" tünetek akkor miért fáj annyira? Miért akarunk naponta 100x meghalni? És a hasonló kérdés, amire a normális ember nem tud választ adni, mert nem tudja hogy ami szerinte kis gond nekünk mennyire nagy fájdalmat okoz.

Nekem most inkább a sírás, az üresség és az hogy már senki nincs mellettem vagyis én úgy érzem hogy már senkit nem érdeklek. Ezzel az egésszel csak eltaszítom magamtól az egész világot, de miért nem ért meg senki?

Miért olyan nehéz megérteni hogy néha már a semmi is fáj?

Semmi gond, én sem tudnék semmi jót írni.

Én is teljesen készen vagyok, úgy érzem reped szét a világ amiben élek. Gyakori hallucinációk, sírások, vagy közöny..

Jól tudom, hogy ilyenkor valami pozitívat kellene mondani, de talán nem meglepő hogy nem megy.

Most megint rendesen kivagyok és érzem, hogy ez még csak a kezdet.

Tudom, rosszt ezt hallani de talán oka van hogy akkor nem sikerült. Van még itt dolgod a földön csak olyan fájdalmas ezekkel együtt élni. Meg akar tanitani minket az élet valamire, de úgy érzem hogy ez azért már kemény...