Borderline személyiségzavar (beszélgetős fórum)

hm, nem tudom, mit irhatnek neked.

nem, nem ujsagironak keszulok, hanem ironak, a helyesirasommal kapcsolatban pedig semmi kivetnivalot nem talaltam a megfogalmazott szovegben, pedig adok a latszatra, elhiheted.

farasztonak talalod a barokk kormondatokat? elolvastad a hozzaszolasom (remek!), majd keretlenul reagaltal ra(kevesbe remek).

Azt a megerősítést várod, hogy igen, ez nagyon "gáz", mert az.

Vagy esetleg empátiára számítasz, hogy jaj te szegény, tudd, nem vagy egyedül és ezzel már sokkal jobb lesz?

Úgy sem fog érteni igazán senki. Ha más személyiségzavarossal beszélsz is itt, csak addig tarthat az idill, míg elő nem kerülnek az érzelmek és oda minden objektivitás. Ez magánháború, amit neked kell megvívnod. Vagy nem kell, te döntöd el...

Szvalelsőszöris szögezzük le hogy nem tudom ki/mi vagyok, ne tessék rárakni egy pályára mert azt nem bírom, vagy igen, de nem. Szeretnék értelmeesen fogalmazni, de 24 órája nem aludtam és ma sem fogok, mert dacoskodom és ez most jó. Azért jöttem ide és azért írok – merek írni – ide, mert úgyvélem, ide bárki beteheti a lábát aki személyiség vagy életviteli problémával küzd, mert itt mindenki megért mindenkit. : )

(és azthittem nemírok majd ide, mert hogy merészelem, de végül így hajnali háromkor kellőképpen szükségét éreztem a feltűnésem megvakargatásának, hallelujah ) (ne csesszen le senki) írtatok az agresszió/düh dologról,.... a pszichodoks akihez járok évek óta egy diagnózist nem adott a kezembe papíron, talán konrténan nincs is, de azért elégszer a tudtomra adta már ezeket: hangulata instabil, evészavaros, éretlen/"infantilis" személyiség. Az utóbbi években eltitkoltam előle az érzelmeimet, most kezd ez újra kibontakozni és mivel tegnap délután sikeresen elsírtam magam rá fog állni az érzelmi dolgokra... hiteltelen vagyok ott is, szeretném ha belépne az életembe csak pár napra, hogy lássa a saját szemével azt amit nem bírok elmondani. Pedig kívülről tökéletesen visszafogott az egész, kiderítettem a pszichológusnál ez a pszichológus miatt van, aki hideg nyugalommal ül szemben és ez a magáévá tesz.... mint ahogy a beszélgetések is sokszor. Úgy megyek el onnan, hogy miafarancot beszéltem egy témáról 50 percig amikor nem is arról akartam beszélni? Ez zavar. De ma sikeresen sutogtam egy olyat neki hogy "hülye ****" figyelembe se vette.

De nem erről akartam írni.... csak nem tudom eldönteni, micsoda tulajdonképpen a feszültség bennem. Talán nem is vagyok olyan, mert az már elmúlt? Hanem inkább nyugodt, és visszafogott. Olyan aki fáradtságában sír, fizikailag fáj néha.... ilyesmi. Ha elvonatkoztatunk a mostani helyzettől, akkor azt kell írnom, hogy igenis egy merő hisztis agresszív dög bújt belém gyakorlatilag minden másnap, de főleg ittthon minden erőmmel küzdök azért hogy anyáék ne tudják meg (pl hogy beleharapok a kezembe amikor sikoltoznom kell, zokogás..... de az önkívület szinte) – ergo visszafojtom. (ha nincs ithon senki, elszabadul a pokol !) Mivel tudom, hogy ez nem egészséges, ezért szeretnék végre olyan lenni akinek nem szüksége hogy elfojtsa! Üvölteni akarok és verekedni, mert ez a legjobb megoldás olyankor.... társadalmilag nem elfogadott, de ha ez a legjobb mert az az indulat csak benn van a szívünkben, a tüdőnkben, az idegrendszerünkben...! (külnöben nem borogatok asztalokat, és nem rombolok nyilvánosan) jó lenne most szétszakadni.

Tényleg nem vagyok indulatos, anyámék alig tudnak valamit (csak a nyomokat látják, ritkán rajtakaptak, és nagy általánosságban a sértődékeny "nem lehet hozzászólni" jelzővel illetnek), az osztálytársaim (felnőtt oktatás) még csak ki sem nézik belőlem, hogy egyáltalán fel tudom emelni a hangom (akárhányszor felcsesznek olyankor elmenekülök ). Szóval kiváncsi lennék, ti hogyan vélekedtek erről/ezekről ?

Szia!

Örülök, hogy fel merted vállalni és bejöttél közénk! Sajnos megértelek, nekem is vannak ilyen kirohanásaim. A férjemmel nem szoktam üvöltözni, de sokszor ingerülten felemelem vele szemben is a hangom, ok nélkül...

Sziasztok!

Szeretnék csatlakozni Hozzátok, ha befogadtok.Tartok tőle, hogy ebben a problémában szenvedek én is.Orvoshoz sajnos nem tudok elmenni, mert itt csak magán úton van értelme ezzel próbálkozni, de az sajnos most nem megy.Szívesen venném a tapasztalataitokat a dologról, illetve arról, hogyan lehetne legalább csillapítani az egyik legrosszabb tünetet,az agresszív indulatos kirohanásokat.Én épp most készülök ezzel tönkre tenni a házasságomat és a két kicsi gyerekem életét. Sajnos,amikor valami kiváltó stressz vagy fáradtság hatására "elszáll az agyam",akkor képtelenség megfékezni.A férjemmel úgy beszélek,mint egy utolsó kocsissal, a gyerekeimmal ordítozok.Aztán persze egy perc múlva már bánom.A gyerekektől képes vagyok bocsánatot kérni,a férjemtől nem.Énugyanebben nőttem fel.Mikor elszállt anyum agya,akkor sokszor addig vert,míg el nem fáradt.Volt, hogy addig,amíg érezte, hogy nem kapok levegőt a hátamat ért ütésektől. És soha nem is tudtam ezt neki megbocsátani.És most én csinálom ezt.Illetve nem ezt, mert soha nem bántottam a gyerekeimet, de elég az is, hogy üvöltözöm velük.Nem is tudom mikor kezdődött.Talán olyan 10 éves koromban.És időszakosan előjön.Hol nagyon keményen, hol enyhébb formában.Mikor igazán keményen előjött(eddig3x) eljutottam az öngyilkossági kísérletekig is. Akkor mindig elkerültem pszichiáterhez, de nem tudtak segíteni, mindig magamnak kellett talpra állnom.Ezért nem is mennék "ambuláns" módon orvoshoz.

Bocsánat, hogy ezt leírtam, de gondoltam a bemutatkozáshoz hozzátartozik.

Szia!

Köszönöm! Szeretnék elmenni az orvoshoz, már csak azért is, hogy ne legyenek bennem kétségek.Természetesen nálam is sokszor igazuk volt, de én ezt másként láttam és bizony csak a rosszat vettem ki belőle, vagyis, hogy bántanak....

Szia!

Egyébként szándékodban áll majd elmenni orvoshoz?

Most hogy úgy gondolod van rá esély hogy BPD-s vagy, legalább tudod a tüneteket mivel magyarázni magadnak és másoknak egyaránt. De ez csak találgatás és az orvos tudja csak megmondani az igazat. Nekem is nagyon sokszor mondták és így visszagondolva igazuk volt még akkor is ha támadásnak éreztem akkor. Szerencsére kezdem már máshogy látni a dolgokat. Kitartás!

Nagyon köszi a segitseget, majd räkerdezek a Dokinönel, nemsokära megyek hozzä! A hipnozis is logikusnak hangzik, de arrol nagyon megoszlanak a velemenyek, ahogy olvastam...

A kognitiv viselkedesteräpiänak csak a neve ismerös, a mibenlete nem, de el fogom olvasni szinten!

Hihetetlen jo ide "belepni" es olvasni,pl. Teged is!Mintha felszabaditottak volna egy sulyos teher alol...köszönöm, hogy irtäl!

A teräpiäs tapasztalataitok milyenek, en csak nemreg 1 hetejöttem rä, mi a bajom a viläggal ill. nekem mi a problemäm, igy semmit nem tudok a lehetösegekröl!?

persze a neten ennek is utäna fogok nezni, de az elsökezböl valo info a legjobb! elöre is köszi, ha lesz vkinek erre energiäja es kedve, hogy megirja...:)

sziasztok,

nekem is van ilyen izém, borderline-om, de bónuszban még bipoláris depresszióm is van.

mivel jelenleg hipomániában vagyok, ezért tudok írni, ha bárki szeretne vmit mondani/kérdezni, szívesen.

Ma talältam "haza", ma megtalältam valamit ill. valakiket, akik ertenek! Szavaidat en is igy szoktam magamban elmondani, bärcsak megällhatna...es akkor nem lenne több fäjdalom es üresseg!

A körülöttem levök csak tulerzekenynek mondtak, de en mindig azt mondtam erre: "...kell lenni egy ertekrendnek, egy "jo"-nak, ami megnyugtat es elviselhetöve tesz mindent...mondjuk en igy ällok a többiekhez, de csak neznek es nem ertik miert vagyok ilyen"szerencsetlen jo"...engem ez nem zavarna, csak a vele järo erzes, az fäj...

"Elni es elni hagyni" ez a fö vezerhangyäm, de ...

most egyelöre "örülök", hogy ide begepelhettem ezeket a mondatokat, ennyi!

Sziasztok!

Szívesen beszélgetnék borderline-osokkal. Én elvileg nem vagyok az, mert nem voltam orvosnál, de a tüneteim teljesen erre hajaznak!

Segítséget szeretnék kérni, hogy hogyan legyek jobban :S.

Köszönöm.

Üdv Mindenkinek! A segítségeteket szeretném kérni. Nemrégiben megismerkedtem valakivel, akit nagyon szeretek. "Diagnózis" nincsen, de halovány pszichológiai tanulmányaim és az infóim alapján ő is hasonló cipőben jár. Nem tudom, mit tegyek. Először megijedtem, mert azt hittem, "pusztán" jellemhiba a folytonos sértettség, a hiszti, az elhagyatottságtól való félelem, stb. Aztán elkezdtem kutakodni. Nem tudom, mivel segíthetnék. Ő maga sem tudja, hogy mivel küzd, csak érzi, hogy baj van. Azzal sem vagyok tisztában, hogy az a jó, ha erre felhívom a figyelmét, vagy .... tényleg, tanácstalan vagyok. Borzasztóan szeretem, és örülnék, ha tudnék segíteni, ha boldognak látnám.

Olvasgattam az írásaitokat, és ez alapján sem kerek: azzal segítek, ha maximálisan tolerálom, vagy azzal, ha időnként a "fejére koppintok"? Nyilvánvalóan, erre nincs sablonos megoldás. Feltétlenül orvos segítsége szükséges? Muszáj a gyógyszeres kezelés? Történhet javulás? Borzasztó látnom, hogy napra-nap felőrli magát, és úgy érzi, senki sem érti meg, számkivetett. Ha valaki tud valamiféle ötlettel szolgálni, azt szívesen venném. További szép napot mindenkinek!

Sziasztok!

Szeretnék kérni egy-két email címet tőletek!

Akinek van kedve egy 18 és háromnegyed éves fiúval (=D) leveleznie, az kérem írja meg az email címét, vagy vegyen fel engem az "adidaszdk@citromail.hu"-n

Tudomásom szerint én is BPD-ben szenvedek... ebben nem vagyok biztos, viszont szeretnék minél többet megtudni rólatok/rólunk!

Van esély a gyógyulásra? Se veled se nélküled nálatok is megjelenik?

Nálam ha valaki közeledik akkor egy qrva erős taszítást érzek magamban, aminek csak időig, percig tudok ellenállni, ha viszont távolodik akkor kapkodok utána és majd beledöglök az elvesztésébe! Nálatok is hasonló?

dehát most is szedsz SSRI-t, a Floxetet

én is szedtem egy időben

Milford, én Ketileptet, Lamolepet, Velaxint, és Xanax SR-t szedek

ezek elég jól el lettek találva nálam, teljesen tünetmentes vagyok ezen a téren