Hónap végi spórolás: nagyanyáink és saját ötleteink: (beszélgetős fórum)

A műhús receptjét elárulod???

Én is szeretem a mű-ket, bár én inkább "hamis-akárminek" szoktam nevezni. :))

Én ma sárgaborsót főzök.

És dolgozom. (Emellett a sárgaborsó még megalkotható.)

... raktam ki 1 mini adag kocsonyának valót Bundynak , tényleg mini , mert csak 3 vacsira való lesz neki belőle , de a gyönyörű hófehér bőrke amit még tavaly vettem + 1 köröm + 1 falatnyi csülök húsa éppen elég is lesz hozzá , úgyse eszi + rajta kívül senki :(

... ha beérik , rengeteg fekete ribizli lesz idén azokon az öreg , közel 40 éves töveken , majd idén nekünk is szaporítok belőle néhány tövet , mert egész finom teát ízesíteni is :)

😅😅😅😅😅😅

👍👍👍👍👍👍

Valaha tanították is. Manapság igyekszünk magunktól megtanulni. :)

Gondolkodjunk ésszerűen. ;)

Igen, ez elszomorító!

Aki "rossz" helyre született, annak sokkal kevesebb az esélye a boldogulásra. :((

Egy tanárnő úgy magyarázta: mi a részletek felől igyekszünk felfogni az egészet. A disz-es meg az egészet tekinti át, onnan megy a részletek felé.

Az írás és az olvasás kész rémálom náluk, de képesek megtanulni, csak lassan.

Ehhez nem alkalmas az a felfogás, hogy elsőben karácsonyra tanuljanak meg írni és olvasni.

Mi annak idején néhány nagybetűt még csak másodikban tanultunk meg, addig pirossal írtuk.

A facebook-csoportból is tudom, még mindig sok a baj, a szülők csak nagyob sokára kapnak diagnózist, és akkor még csak a lehetőségeket tudják, konkrét eligazítást nem.

Nekem innen a faluból, autó nélkül a gyerekkel semmi esélyem nem volt. A férjem is akkor került kerekesszékbe...

A kolléganőm vegyészmérnök lett!

Csak a nyelvtan és a nyelvtanulás nem ment neki.

Nem tudom... :(

Hogy kerülhettek be olyan szakra a gyerekek, ahol garantáltan nem tudják megállni a helyüket? Szakképzés!

Ez az iskola felelőssége is.

Nem mindenhol akarnak velük foglalkozni.

Ha meg a szülők nem akarják, hogy boldogulhassanak az életben, az szomorú. :(

Kis faluban pl. hova viszi a szülő?

A diszlexiás nem kisebb képességű.

Az egyetemig is eljut némelyik, csak nála az írásbeli vizsga másképp zajlik.

Nem azon múlik, hogy nem adja be!!!

Ez a mai nevén pedagógiai szakszolgálaton is múlik. Ők utalják be vagy nem.

Mondjuk az itteni speciális iskolába komolyabb sérült gyerekek járnak, a fiamnak sok más gyerekkel egyezően, nem erre a környezetre lett volna szüksége, hanem sok fejlesztésre. Nem az eszével volt baj, hanem lassan tanult írni-olvasni, nem két naponként új betű sebességgel.

Akkor még internet se nagyon volt, úgy nyomoztam a lehetőségek után. Beszéltem fejlesztő pedagógussal, boldogan kijárt volna az itteni iskolába, de nem hívták - mert az iskolának kell őt hívnia, nem a szülőnek.

Az én fiam is tanult szakmát, de nem a kijelölt disz-es középsuliban a villanyszerelést, hanem egy másikban a szőnyegszövést. Nem tudja hasznát venni, de papírnak jó. (Nem is nagyon szerette magát a szakmát, csak azt az iskolát és az ottani tanárokat.)

Az oktatásról van szó...

Nem adják meg a lehetőséget a fejlődésre mindenkinek. Mert csak! :((

Akkor sem kaptuk a lehetőséget, hanem kiharcoltuk magunknak!

Összefogással: hét törzs között létrejött vérszerződéssel, és egyik sem hátrált ki, a megkötött szerződés alól!!!!

Ma nem adják meg a lehetőségeket, a mai vezetőink... Akkor? Ma élünk, és nem 1000 évvel ezelőtt! ;)

Nem számít, aki más... :(