Vitamin szedése terhesség alatt (beszélgetős fórum)

Szia Pitemaci!

Én is a Femibion800 szedtem.Nekem bevált!!!!!!!!!

Sziasztok!

Nekem Femibion-t írt fel, állítólag ez a legújabb. Ismeri valaki?

Sziasztok!

Én a terhesség alatt Elevitet kezdtem el szedni, de én rosszul voltam tőle. Utána FLP-s vitaminokat szedtem. És semmi bajom nem volt tőle. De a vitaminokat sem kell túlzásba vinni. Én is csak azt szedtem, amit muszáj volt. :)))))

Sziasztok!

Mi is babát szeretnénk, beszéltem az orvosommal és Ő a Gravidát ajánlotta mivel egy kis gond van a pajzsmirigyemmel elkezdtem hányni

de sajnos nem baba miatt hanem a gyógyszer tette. Ezért lecserélte elevitre.

Szia!

Remélem, hogy hasonlóan jó tapasztalataid/emlékeid lesznek Neked is! :-))

Kitartást és türelmet az utolsó hetekre!

Jó egészséget!

Mágika

Szia!

Hát ez igazán szép volt, irigyellek! Gratulálok!!!!!!!!

Köszi szépen, hogy leírtad, ill.megkerested nekem!

Puszi, Évke

Szia MaryPoppins!

Legyen így! Ősszel várjuk a "nyafogásodat", hogy mi milyen nehéz :-))) És remélhetőleg tényleg csak nyafogás lesz és minden simán, könnyedén megy majd a várandóságoddal és a Babácskád születésével kapcsolatban. :-)

Sziasztok Lányok!

Köszönöm, hogy ilyen hosszúra sikeredtek a történetek,és azt is köszönöm,hogy a kedvemért ennyit körmöltetek! Bárcsk több ilyet olvashatnék,mert nem csak bátorságot akarok szerezni, hanem szeretném tudni hogy nagyjából mi várhat rám, mert az e-féle meglepetéseket nem szeretem. Jó! Tudom, hogy erre nem lehet felkészűlni igazán ,de az új dolgokat mindíg fenntarásokkal,és kellő óvatossággal kezeltem.Igyekszem míndíg biztonsági játékos lenni,ha túl nagy a kockázat, és a tét.Már pedig szerintem itt tét, és kockázat is van bőven.Remélem kapcsolatban maradunk és minnél többször összefutunk így online, és majd én is betudok nektek számolni egy történnettel, ami az enyém lesz, persze csak , ha érdekel valakit. De addig még sok időnek kell eltelnie, és aug., szept., környékén elsőre kell(ene) sikerűlni mindennek, és akkor aztán "halgathatjátok" hogy nyafogok mindenért, meg hogy mennyire nehezen viselem az egészet.

Szerintem ez igazán ne vegye el senki kedvét! Neked a szülésed volt nagyon szép, nekem meg volt egy tökéletes terhességem!:) Kinek ez, kinek az jut.

Azóta is irigykedve nézek minden kismamát, mert én annyira élveztem a terhességet. Csodálatos időszak volt. Az, hogy így lett vége, részben nekem is köszönhető, amit most utólag tudok. Nincs lelkiismeret-furdalásom, szerencsére. Bár néha hiányzik az az élmény, amit a természetes szüléskor átélhettem volna. Nem tudom milyen, de amikor rágondolok, hogyan lett meg a fiam, valami űrt érzek. De majd legközelebb!;)))

És még valami: én nagyon jól és gyorsan kilábaltam a császár nyűgeiből, szóval egyáltalán nem úgy éltem meg, mint egy műtétét vagy mint egy csapást.

Szia Évke!

Megkeresem a szülésem történetét is. A Szülés?egyedül vagy az apukával? (2007.02.20. 8:28) topikban van még több hozzászólás, ami hasonló.

Szóval, íme KisCsengénk születésének története(egy az egyben átmásoltam, nem töröltem ki semmit és nem is javítottam bele):

Jó reggelt!

Hölgyeim és Uraim, itt igen elfajultak a dolgok... Ha tv-ben lennénk soxor csak füttyszó lett volna egy-egy hozzászólás. :-))

Ne egyezzen a véleményünk! Miért is kéne, hogy ugyanúgy lássuk a dolgokat? De attól, mert mást gondolunk valamiről még nem ellenségek vagyunk, hanem vitapartnerek.

Hölgyeim, akik a nőiességüket féltik:

A "jóban, rosszban, egészségben betegségben" NEM azt jelenti, hogy frissen sminkelve, a fodrászszalonból kilépve...

Már leírtam milyen vegyes érzéseim voltak eleinte az apás szüléssel kapcsolatban, a 9 hónap alatt sokat vaciláltam, a nagy nap közelettével egyre többet!

Aztán az én Apa fedőnévvel illetett Leventém végülis a szülőszobán mellém feküdt és fogta a kezem. A szülőágyon talán 15 percet töltötünk, fej fej mellett a párnán... :-) A mi gyönyörű csemeténk vízben született. Két fájás között Apa segített felállnom, vizet engedett a kádba, és segített, hogy kényelmesen feküdjek-üljek, majd a fejemhez térdelt. Beszélgettünk, olykor megszorítottam a kezét és mélyeket sóhajtottam a fájásoktól és akkor ő bölcsen csendben maradt. Sokáig csak ketten voltunk...

Amikor a célegyenesbe értünk ő kiabált ki a dokinak. Az orvos szólt, hogy már látható a fejecske... És az én vértől irtózó Kedvesem elkezdett araszolni, hogy grandtotal-ból, az első sorból láthassa az eseményeket. Soha nem hittem volna, hogy nem fog elájulni! :-)

Abból a szögből már nem először láttuk egymást... :-) Csak a helyzet volt szokatlan...

Lényeg: végig nézte az a pár percet az orvos szemszögéből, "közvetítette" az eseményeket nekem: látom a fejét-től egészen a GYÖNYÖRŰ KISLÁNYUNK SZÜLETETT!!!! KÖSZÖNÖM!!!-ig.

A gyerekkel a mellkasomon még kb30 percet ültünk a kádban (akinek nincsenek ilyen irányú tapasztalatai: a víz átlátszóan tiszta volt, nem úszkált benne SEMMI!). Az orvos a lábamnál térdelt, Apa visszacsúszkált a fejemhez. Percekig szinte hisztérikusan nevettek mind a ketten... Aztán hosszú percekig oda-vissza köszöngettük egymásnak a segítséget és a gyünyörű gyermeket :-) Aztán percekig csönd volt, mert Apával csókoloztunk... A közös gyermekünkkel a mellkasomon, kissé leharcoltan és nagyon fáradtan feküdtem a vízben, Apa szintén kissé zilált állapotban térdelt mellettem és úgy csókoloztunk, mint még előtte soha!

Felügyelte, míg rendbetették a kisbabát; az orvos segített ki a vízből az ágyhoz. Aztán már a felöltöztetett babával mellém ült Apa, és végig nézte, ahogy az orvos összeöltötte a hámsérüléseket. (Antea! Nem volt vágás, szakadás, repedés, "óriási seb". Csak kis hámsérülés, 3 öltés, Lidokain spray elég volt az érzéstelenítéshez.) Aztán az orvos elköszönt és hárman maradtunk, a CSALÁD!

Nos, Leventém a terhesség előtt (sőt alatt) sem bírt betellni velem :-) És azóta sem! :-)

A kapcsolatunk csak erősebb, mélyebb lett, a szex pedig ugyan olyan élvezetet jelent mindkettőnk számára azóta is. Pedig átalakult a testem, olyan helyzetben látott, amikor nem a legjobb formámat mutattam, és egyenlőre még súlyos kilókkal küzdök... Azt szokta mondani: Nem látlak daginak, talán egy kicsit husisabb vagy (ja! 20kg-val). Ha zavar, majd ledolgozod. De gondolj bele, a sok versenyagárnak (bocsi:-)) nincs ilyen gyönyörű, tökéletes KisCsengéje!

...és IGAZA VAN! Ez a csemete MINDENT MEGÉR!!! Apa nem azt látja, hogy milyen voltam a szülés közben, hanem azt aki előtte voltam és aki azóta is vagyok, csak most egy kicsit más testben. EZ A BIZTOS VÁR!!! Ez a "jóban, rosszaban, egészségben, betegségben". Kívánom, hogy minden lány/nő találjon ilyen párt magának! (Függetlenül attól hogy bemegy-e a párja a szülőszobába vagy sem.) :-))

Szia Win!

Hát, ez nem egy irigylésreméltó szülésélmény...

Szegény MaryPoppins a mi történeteinkből akar bátorságot szerezni a terhességhez és a szüléshez... Hát a Te történeted majdnem az enyémet is elvette... :-))

Hm.

Engem befektetett a dokim a kiírt időpont másnapján. Most már okosabb vagyok legközelebb ezt nem engedem. (Márcsak a már meglevő gyerekem miatt sem fogok a kórházban bohóckodni napokig.)

Addig egy teljesen problémamentes terhességem volt. A 6.-12. hétig volt hányingerem, igaz, az a felkeléstől a lefekvésig (meg még utána egy kicsit) tartott, de aztán ez is elmúlt, és onnantól kezdve tényleg nem volt semmi gondom. Minden eredményem jó lett, mindenki dícsért, hogy milyen szép kismama vagyok, és 13 kg-ot híztam.

Az utolsó 3 hét volt még szörnyű, mert akkor köszöntött be a kánikula, és azt ekkora pocakkal alig lehetett kibírni napjában minimum 2x zuhanyoztam (meg persze még az esti megszokott).

Az utolsó UH-on pár gr. híjján 4000 gr-nak látták a fiamat.

Szóval én egyáltalán nem készültem arra ezek után, hogy a kórházba befeküdjek. A mai napig, sőt egyre inkább azt gondolom, ettől alakultak leginkább úgy a dolgok, ahogy.

A felvételt követően nem sokkal le kellett mennem a szülőszobára POSE-ra. (Itt először rendesen csinálnak egy NST-t, aztán bekötnek egy oxitocin infúziót, és úgy is nézik még kb. 30 percig.) Ennek a légyege a gyakorlatban, hogy a szervezetbe adgolt oxitocin hatására megindulhat a szülés.

Én olyan rosszul érezetm magam a szülőszobán, látva a számonmra teljesen új, rideg és idegen környezetet, hogy szerencse, hogy a fiam nem kezdett el visszafejlődni. Viccet félretéve, valóban nagyon rossz volt. Én az orvosok helyében minden kismamát bevinnék legalább egyszer a szülőszobára, hogy ne akkor érje a gyomorbavágó élmény, amikor szülni megy. Teljesen meg tudom érteni, hogy vannak, akiknek leállnak a fájásaik, mikor a kórházba érnek.

Így aztán, ebben a lelkiállapotban olyan NST-m lett, hogy szinte semmit nem csinált a fiam.:(((

Persze ez még jobban idegesített.

Este aztán úgy érezetm, rendszeres összehúzódásaim vannak. Mértem őket, úgy nagyjából 10 percenként jöttek, kb. 30 mp-ig tartottak. Aztán nem történt semmi.:((

Másnap magzatvíz-vizsgálatot csináltak, az olyan, hogy majdnem odapisiltem. Ez is aszülés megindításának egyik módszere. Persze az én fiam maradt.

3. nap újabb POSE, ami után azt mondta az orvos, hogy este csinálunk egy sima kontroll NST-t.

Ezen a POSE-n, amikor bekötötték az oxitocint, leeett a fiam szívhangja, sőt pár mp-ig nem is volt. Én próbáltam nyugtatni magam, hogy biztos elmozgott a fej elől, de amikor visszajött a szülésznő, és meglátta a papírt, egyből láttam az arcán, hogy nem, valóban elment a szívhang arra is kis időre. Így persze megint volt min idegeskedni.:((( Szerencsére nem ismétlődött meg.

Napközben már teljesen feladtam, hogy bármi is történik, mert semmi összehúzódást nem éreztem. Este már 1/2 7 körül volt, mire hívtak vissza a kontrollra. Ott olyan púpokat rajzolt a gép teljesen rendszeresen a papírra, hogy csak néztem!

A szülésznő, majd adokim, aki ügyeletes volt, megállapították, ebből reggelre baba lesz! Végre!

Utána megvizsgálta a doki, közölte, hoyg 2ujjnyi a méhszáj, beöntés, aztán hozzam le a cuccom, meg hívjam a férjem.

Ezekkel el is telt egy óra, akkor újabb vizsgálat, majd óránként ismétlődött, aminek mindig ugyanaz volt a vége: én szépen tágulok, de a gyerek egy tapodtat sem mozdul.

Végül 4 óra vajúdás után, mikor már a méhszáj is teljesen eltűnt, tehát indulni kellett volna a babának kifele, a fiacskám ugyanott trónolt, ahol órákkla korábban is. Summázat: császár.

Így megműtöttek. 28 perc múlva megvolt a 3970 gr-os, 58 cm-es fiam, aki úgy ordított, hogy a férjem, és Anyu 3 ajtón túl is hallották.:))

Tehát nekem vannak maradandó "sérüléseim".:))))

A kórházban még 6 napot kellett lennem, a fiamat az akutba is felhozták 3óránként szopni, a 6. napon már 90-et evett, és csak 190 gr-ot fogyott. Varratszedés után jöhettünk haza.

És 3,5 kiló maradt rajtam, mikor otthon ráálltam a mérlegre.

Hát ennyi, és bocs, hogy ilyen hosszú lett!:)))

Szia Évke!

Köszönjük szépen!

KisCsengék születésének története....

Több fórumban is szerepel,

pl. Hogyan szüljünk? Természetes vagy császár? vagy

A férfiak mikor kezdenek örülni a kis jövevénynek?

Több hozzászólásban, többször leírva... :-)

Jó egészséget és minden jót!

Mágika

Ez igazán megható volt....Gratulálok, csodaszép a kislány!

Hol találom a szülésed történetét? Arra is kíváncsi lennék, és amúgy is így 51 nappal a szülésem előtt imádok pozitív dolgokat olvasni!:)))

Szia MaryPoppins!

Ezen ne múljon... :-)) Hosszú lesz!

Várandósságom:

Tudtuk, hogy van Pontocskánk, de azért megcsináltuk a tesztet, dec. 25-én :-) Szép karácsonyi ajándék volt, bár nem volt meglepetés

:-))

Aztán 29-én már a kórházban voltunk, vérzés miatt... Uh. Megállapították, a petezsák méretét, szívhang még nem volt. Volt viszont haematóma... Nnnna, boldog új évet! A doki nem biztatott, azt mondta, hogy ha menni akar a Babácskánk, akkor úgyis megy, de írt fel hormonokat. Nem váltottuk ki, ha menni akar a Babácskánk, akkor menjen... :-(( (Még most is elbőgöm magam)

Január 12.: újabb uh, látható szíműködés, CRL: 12mm (saját elnevezés szerint ez a buksi-popsi távolság), és továbbra is vérzés.

Február 7.: újabb uh, CRL 47mm, még mindig vérzés... És valami eszméletlen nyaki redő... Irány a Péterfi genetikai uh... 2 hét idegtépő várakozás... Viszont MINDEN RENDBEN!!! :-)))

Ez az orvosilag dokumentált története az első 16 hetünknek. :-)

És ami nem derül ki a leletekből: öröm és félelem, rettegés és boldogság... Az első trimeszterben végig véreztem... De nem lehettem elkeseredett, hiszen, akkor a Pontocskám is szomorú lett volna...

A sportot ugye rögtön abba kellett hagynom, 6 hét alatt 6kg, 16 hét alatt 10kg...

Március 28: uh, minden rendben, már a csontocskák mérete van az uh leleten és a belső szervek, hasfal, gerinc, rekeszizom, végtagok "állapota".

Április 10.: első 4D uh, minden rendben, átlagosnak megfelelő méretű a kis ufó, aki az uh tanulsága szerint lány... :-))

Május 23.: uh. Az arcocska is szép :-)

Junius 13.: uh. A Babácskám már 1430gr, és MINDEN RENDBEN!

Ez volt a második trimeszter, a leletei alapján. Ami ebből nem derül ki: megszünt a vérzés március végére, lett helyette egyre erősödő és állandósuló összehúzódás és vizesedés. Szóval április 18-tól ágynyugalom itthon. Továbbra is vigyázni kellett a lelkiállapotomra: ne legyen szomorú a Kisbabám, ne izguljon Apa és a Nagyszülők. Remegés, hogy minden rendben legyen, egészséges, erős Babácskánk maradjon mostmár velünk....

És meleg, nagyon meleg, forróság..., Ja, és 57kg-ról sikerült 75-re híznom...

Harmadik trimeszter

Június 20.: uh, minden rendben, Csemete túl a másfél kilón :-))

Július 6.: újabb 4D uh, minden redben, átlagosnak megfelelő méretek és már teljesen emberi arcocska :-) És "fejre állt" az eddig farfekvéses Babácskánk.

Július 21.: uh, minden rendben, átlagosnak megfelelő méretek

Augusztus 2.: újabb 4D uh, minden rendben. A szonográfus szerint Babácskánk "kihúzza" augusztus végéig...

Augusztus 4.: NST, mozgás ok, összehúzódás semmi.

Aztán hetenként NST, mozgások minden mennyiségben, összhúzódás semmi. Az utolsó NST augusztus 23-án volt, 30-ra volt a következő időpontom....

Aggódás, hogy még egy hétig maradjon, aztán még egy hétig, meg még egy hétig... És türelmetlenség.

Nos, ez az utolsó időszak a meleg miatt volt pokoli. Amikor augusztus elején a doki és a szonográfus is azt mondta, hogy augusztus végéig pocakban marad a Babácskánk, nos akkor én elbőgtem magam... Addigra már nagyon elfáradtam.

A 40 héten keresztül különben jól éreztem magam, illetve igyekeztem jól érezni magam... :-)

És a negyvenedik hét letelltével egyszercsak....

2006. augusztus 28, hajnali 5.08: felébredtem, "mintha" érzésem volt. Mintha éreznék valamit... figyeltem, 15 perc múlva megint és 15 perc múlva megint, 6-kor felébresztettem Apát. Aki rögtön indult volna a kórházba :-)) Végül megvártuk, amíg vége lett a délelőtti kriminek (10-kor), nehogy má' ne tudjam, hogy ki volt a gyilkos... (Ez komoly!) Szépen lezuhanyoztam, Apa megborotvált, Ő is zuhanyozott, beszéltem a védőnővel, dél körül elindultunk a kórházba. Apa egész délelőtt jött utánam a stopperórával és jegyzetelte, hogy hány percenkét, milyen hosszú fájásaim voltak. (2 percenként 45-60mp). De az érzés messze volt a fájdalomtól, egy-egy menstruációm jobban meggyötört...

A szülést már megírtam, többször is...

Nekem könnyű volt, gyorsan ment. Akár közvetlenül utána jöhetett volna a következő... :-))

Amikor kijöttünk a szülőszobából este 9 körül, Apát elküldtem kajáért. (reggel ettem egy szelet vajas kenyeret, a kórházban se ebéd, se vacsi...)

Éjjel fél 11-kor brutálisat ettem... :-))

Boldog voltam, elégedett, büszke és halálosan kimerült :-)

És azóta minden napunk Karácsony! :-) Csoda, öröm, boldogság és féltés, óvás. :-)) Anyaság!

Vannak jobb és kevésbbé jó napjaink. De a legnyűgösebb percet sem cserélném az előző 31 év legjobb napjáért! :-)))

Kár hogy nem írtátok le nehéz vagy könnyű szülésetek volt-e,hogy keletkezett valami komolyabb sérülés szülés során, maradandó-e,hogy hány kg-t szedtetek föl és abból mit sikerűlt leadni, stb. stb...

Konkrétumokra lennék kíváncsi.

Meséljetek Lányok!

Mintha csak én írtam volna ezeket a sorokat.:-)

És ha Kata úgy ne döntsön 29 éves koromban,hogy márpedig ô jönni akar,akkor nem is tudom meddig halogattam volna a dolgot,pont ezért,amitôl te is tartasz.De win-nek teljesen igaza van,én is úgy voltam,hogy miután megfogant, teltek a hetek,és csak arra gondoltam,hogy minden rendben legyen.

Eleinte arra gondoltam,nehogy valami történjen,és elveszítsem,aztán meg ahogy haladt elôre a terhesség,hogy nehogy korábban jöjjön,meg ilyenek,de maga a szülés ritkán jutott eszembe.

Hmm, én vagyok az antipélda, akit még véletllenül sem kell követni!

Igaz, mi későbbre terveztük a babát. Tehát egy pozitív dolgot tettem, szedtem a folsvat. Ezen túl: dohányoztam, 7végi bulikban némi alkohol is lecsúszott, és emellett napi 10-12 órát húztam le egy igen stresses munkahelyen. Ja, és éppen egy fogyókúra kellős közepén voltam, ami azt jeleni, hogy elég keveset ettem az első 3 hétben.

Tehát: így NEM kell csinálni!

Szia MaryPoppins!

Hogy készültem a terhességre?.....Hmmmmmm

Ovis korom óta maminak készülök...:-))

Apával elmentünk orvoshoz, azt mondta, hogy minden ok, vágjunk bele, de ne legyünk elkeseredve, ha akár 1 évet is várnunk kell. Aztán következő hónapban már volt Pontocskánk! Nem kellett várnunk.

Mondjuk és nem szedtem fogamzásgátlót. Mindig egészségesen éltünk, nem szedtem "előre" külön vitamint.

Amikor elmentem orvoshoz, akkor Ő ajánlotta az Elevitet és a folsavat. Ezeket szedtem még a szoptatás alatt is. Ez volt a fizikai része...

Ami a lelki oldalt illeti, egyszerűen NAGYON akartam egy egészséges, okos, ügyes, gyönyörű kisbabát.... És megkaptuk! :-))

Szerintem, ha félsz, akkor könnyebben megtalálnak azok a helyzetek, dolgok, amiktől tartasz...

Kellemes próbálkozást! :-)

Jó egészséget!

Sziiiia Mágika!

Örülök, hogy "újra látlak":))) Merre jártál?

Biztosan igazatok van a félelemmel kapcsolatban,mindenki ezt mondja úgyhogy muszály elhinnem. Te és a többiek hogy készültetek a terhességre?

Nagyon tetszik a kisfiad neve! Meg amugy is tündéri kisbaba:-)

Egyébként anno én sem féltem a szüléstől,nagyon élveztem a terhességet és nem jutott eszembe, hogy féljek.Csak akkor amikor már mentünk be a kórházba:-)Akkor meg már nem sok idő maradt félni!