Nehézkes óvodai beszoktatás (beszélgetős fórum)
Én nem vagyok óvónő,csak nekem is van egy félénk fiam akivel rengeteget szenvedek a mai napig is az óvóda miatt.Pedig már 6 éves lesz szeptemberbe,de még mindig nem szokott be igazán.De az óvónő mindent megtesz amit csak tud,hogy sírás nélkül maradjon ott reggelente.Ha teheted tényleg nézz másik ovit mert igy nagyon nehéz lesz neked is de föleg neki.Mert ha nem szereti az óvónőt akkor nem fog szeretni oviba menni.
Hát ez is eljön!,de ha jó volt kiskorában a kapcsolatotok és nem akarsz"rátelepedni",mindent pontosan tudni,akkor nem is olyan rossz ez a kor! Gondoljunk a mi kamaszéveinkre!
38 évig voltam óvónő és felháborít amit írtál!!Ha megteheted vidd át másik oviba,ahová először beviszed ismerkedni és ő választhassa meg az óvónőjét!, ha ez nem lehetséges,nagyon nehéz hónapok elé néztek. Én a beszoktatás ideje alatt, igaz,csak rövid időre ,beengedtem a Szülőket,hogy megtapasztalják,hogyan bánok a gyerekekel,ők ,hogyan viszonyulnak hozzám ,és a többi gyerekhez. Ez a pálya nagyon nehéz, kölcsönös bizalmon,szereteten alapul,de meghatározó a kisgyermek életében,fejlődésében.Azokra kell nagyobb figyelmet fordítani,akik gátlásosabbak,nehezebben illeszkednek be az új közösségbe!!Nagyon sokat csúsztam ,másztam velük, rengeteg mondókát, mesét mondtam,énekeltem nekik.
Sziasztok!Remélem van köztetek óvónő, vagy gyermekpszychológiával foglalkozó, ismerő anyuka.
Lányomat most szoktatom az óviba, nagyon nehezen megy félénk, gátlásos, nem mer beszélni, nem mer szólni ha WC-re kell mennie stb.Sajnos az óvónők nem segítenek neki, hogy megbarátkozzon az óvival,pld. nem mennek oda hozzá, nem vonják be a játékokba, stb.közömbösen kezeli ezt a próblémát.Nem tudom, hogy ez jó megoldás e az óvónők részéről,szerintem a bizalmat kellene elérniük az óvónőknek, hogy megbízzon a lányom bennük, megbarátkozzon velük, hogy ezek a gátlások feloldódjanak, ehelyett csak a közömbös magatartást látom, tapasztalom. Ilyenkor mi a teenőd? Már próbáltam az óvónőkkel beszélni, de hiába.Igy sohasem fog megbarátkozni az óvival a lányom, sem az óvónőkkel.Én úgy érzem pont az ilyen félénk , gátlásos gyerekekkel kellen többet foglakozni az óviba , játékot kezdeményezni velük, beszélgetni, rajzolni stb.Nálunk pont az ellentéte van csak a közömbösség.Sérülhet a gyerek ilyen környezetben?
Mi is most kezdtük az ovit.Péter4 éves és eggyütt mentem vele délelőttökre, de a másik fiam 2 éves őt is visszük magunkkal.3 napot voltunk most mindegyik beteg, a férjem is elkapta tőlük ő a legbetegebb. az ovónő azt mondta, hogy még járjak vele legalább 1 hétig és meglátjuk, hogy hogyan marad el.
Nálunk már komolyabb gondok vannak ,elég ha annyit mondok :KAMASZKOR
köszönöm szépen ,minden kedves anyukának a válaszát,aranyosak vagytok:)én is minden szépet kivánok nektek!
Remélem tényleg hamar megszokja majd az ovit!
Olyan jó nektek,hogy már túl vagytok ezen:)))
Szép estét mindenkinek!
Nálunk eddig nem volt semmi baj. Január 2.-án kezdtük az ovit. Csak első nap volt sírás. De a múlt héten bárányhimlős volt és ezt a három napot végigszomorkodta. Mikor délután meglát mindíg keservesen sírni kezd! Annyira sajnálom! Remélem el fog múlni és megint olyan örömmel megy oviba!
Hát nem könnyű neked ,az biztos ,de türelemmel biztos hamar megszokja.Szorítok nektek
sziasztok:)
Ma is voltunk oviba.Az ovonéni nagyon segitökész,mert most más modszer szerint probálkozik,akkor kell mennünk,mikor az udvarra készülünk mert ott jobban elvan a lánykám.Bár igy a tegnapi proba után mindig szemmel tart:)Ovonéni szerint ritka erös lelki kapocs van kettönk között,de szerintem sajnos az is közrejátszik ,hogy nincsen nagymama,nagypapa aki bármikor is elvihette volna:(((Ezt már észrevettem,hogy a nagymama koru nénikékkel szimpatizál:)Egyébként készitettem az ovira(mondogattam neki és nagyon nagyon várta,mielööt az elsö probaeljövetelre mentünk volna :jaj anyuka nem fogok sirni,menj nyugottan el!
Erre fel teljesen kifordult magábol:((ma ugy indultunk le hogy ugye anyuci nem hagysz el,és nagyon nagyon sirt:((Egyébként tisztában vagyok azzal hogy ezen minden gyermek átesik,ki igy ki ugy és ,hogy legyek következetes,mégis nagy érvágás volt hogy igy reagált::=((((
Következetesnek nagyonnehéz lenni ,föleg ha a gyereked ordít,én is sokszor hajlamos voltam elgyengülni,de aztán a józan ész győzött.Nagyo.nagyon nehéz,áttudom érezni az anyuka bánatát,én hetekig be mentem minden reggel fél-egy órára ,szerencsére megengedték,sőt az ovónők mondták hogy maradjak.
nyugodj meg, minden oké lesz, minden gyereknek, avn iylen reakciója, ez a normális, az a hat perc kicsit korán volt, el lehet terelni a gyerkőcöt, sőőőttt, de kérlek te is folyamtaosan készítsd fel gyermeked, hogy mire számíthat az oviban, fontos hogy tisztában legyen vele hogy mit fog ott csinálni, és te addig hol leszel,
nálujnk anyukék bejöhetnek egy kicsit a beszoktatáskor , de nem hosszú időre, és csak az első nap, szóval készüljetek, és ne ess kétségbe, aza ajó ha sír, mert az jelzi, hogy szorosan kötődik hozzád, és jó a kapcsolatotok!!!!!
sok sikert, és még ami fontos, legyél következetes
Nálunk is voltak problémák az első hetekben, sokszor legszívesebben én is sírtam volna. Volt hogy az ovónő úgy fejtette le rólam a kisfiamat, de tényleg nem szabad elgyengülni, mert akkor vége. Néhány hét után nem volt már semmi probléma, és ő maga jelentkezett hogy ott is akar aludni az oviban.
nagyon köszönöm minden kedves anyukának a hozzászolást:)) Sajnos nekünk nagyon rosszul indult az elsö kisérlet hogy ott hagyjam egy picit:((Szinte magánkivül sikitott rugkapált,remegett a sirástól?és ovonök szerint sem hiszti volt,csak kétségbeesett:(( Nem tudták megnyugtatni és 6 perc után behivtak!!!ugyhogy ez nálunk nagyon komoly:(((((
nekem párszor mondták az ovónők hogy maradjak,rajzoltunk ,aztán egy kis idő után eljöttem.mondogattam neki hogy az öcsse vár meg kell etetni stb és így szépen eltudtam jönni,volt hogy az ovónő elterelte a figyelmét és csak úgy sikerült
nekem is voltak problémáim ezzel kapcsolatban de nagyon keménynek kell lenni és az oviban nem szabad ott maradni,mert akkor soha nem fogják abbahagyni a visítást.Én is így voltam de amikor rögtön elmentem,már nem visított.az ovónők tudják kezelni őket jobban mint mi érző szívű anyukák.
Sőt nekem az ovónő mondta hogy menjen el anyuka mert sokkal rosszabb a gyerkőcnek.Igaz a szívem megszakadt,de mégis elmentem.Egy hét után már örömmel sétáltunk az oviba,ma már ott tartunk hogy a hazajövetel megy nehezen:)
Szia hát nálunk is nehezen ment,több hónap volt mire ugyahogy jó lett.Most már 15 éves a lány ,de akkortájt nehéz napjaink voltak. Sokat nyafogott,reggelente ment a sírás,stb.De keménynek kell lenni ,mert ha egyszer engedsz akkor a gyerek azt már kézpénznek veszi ,és másnap még nehezebb lesz.
Sziasztok! Szeretnék tapasztalatot cserélni olyan anyukákkal,akiknek a gyermeke,nagyon nehezen szokott be az oviba!kérlek segitsetek,mert nekünk nagyon borzasztó a kezdet!Elöre is köszönöm:)
További ajánlott fórumok: