Nehézkes óvodai beszoktatás (beszélgetős fórum)
A mai nap nagyon jól ment az oviban. Játszott, már kint az udvaron is csúszdázott, mászókázott, szépen evett, óvónéninek mondta, hogy szereti. :)
Csak még mindig az a probléma, hogy nagyon akaratos, ellenkezik és visít. :( És sajnos itthon is csinálja, állandóan harcolunk, mindenre nemet mond, nem akarom!, sikít, tombol, már kicsit kezd erőszakos is lenni, néha még lökdösődik is. :(
Ma amúgy azt vettem észre, hogyha nem mondok mindig nemet neki, és szépen elmagyarázom, hogy ez nem helyes viselkedés, nem illik ilyet csinálni, megvárom, míg abbahagyod és utána játszunk, akkor kevesebbet rosszalkodik. És ha sokat dicsérem, az is használ. És a határozottság, nyugodt hang. Most voltunk lent a boltban, kirohant, rászóltam, hogy ezt nem szabad és bocsánatot kért magától! És utána azt mondta, azt fogom csinálni, amit mondasz. Teljesen el voltam ájulva. Lehet, hogy mégis van remény?
Köszi,remélem,mert engem is felőröl. Nekünk soha nem volt segítségünk,nagyon messze laknak a szülők mindkét részről+a férjem is sokat dolgozik,van hogy 36 órákat nincs itthon. Szóval 3,5 éve csak velem :) És tudom hogy az első gyereket meg jól el...tuk :) Érzem hogy valamit elrontottam. Amúgy
mellette van még egy lurkó,Ő egy évvel kisebb,majd februárban kezdi az ovit,remélem ezzel is adunk a nagyobbnak kis löketet. Biztosan rossz látni neki,hogy mi ketten mindig haza megyünk.
Köszi! Teljesen ezek a kis "játszmák2 mennek nálunk is.
Borzasztóan el vagyok keseredve,mert görcsösen keresem a kulcsot a gyerekhez,és minél jobban akarom,annál nagyobb kudarcba fulladok. Kikölcsönzöm ezt a könyvet,mert én csak apró részletet találtam,de szeretnék elmenni a gyerekpszichológushoz is-ha visszahívna :)
Egész jól sikerült,Örülök! Az első héten nálunk is volt ilyen,akkor azt éreztem:na ez simán ment :)...na csak ezután jött a fekete leves :)
De ezt nem azért írtam,hogy nálatok is ez lesz a forgatókönyv...sőőt,remélem,hogy innen már sima ügy.
Na, megjöttem. Szerencsére nagyon simán ment, kicsit pityergett, de aztán odament az óvónőhöz, felkéredzkedett és már nem is volt baj. Adott nekem puszit, integetett, nem sírt. Remélem jó lesz a mai nap és nem fog sokat balhézni. Fél 1-re megyek érte, majd kiderül. Olyan fura, hogy nincs velem, már most hiányzik. :(
Eddig úgy gondoltam, hogy túl szigorú az óvónő, de most úgy látom, mégis erre van szüksége, mert nagyon akaratos, hisztis, másképp nem lehet kezelni. És szereti őt, odabújik hozzá, puszit ad neki, úgyhogy ezzel nem lesz gond. Itthon is szigorúbban kell vele bánni és talán akkor leszokik a hisztikről. A tesónak örül, várja, kérdezget mindig róla. Most vagyok a 24. héten, szombaton megyünk 4D-re, ahol remélem biztosra kiderül már a neme. Legutóbb 90%-ra mondták, hogy kislány. :)
Nálunk reggel már 6-kor kezdi: "nem akarok,miért kell oviba menni?" És elkezdődnek a kényszeres kis dolgai,hogy töltsem tele az üdítős üvegét,nem akarja felvenni a hosszú ujjú felsőt,mert meglátják a többiek és Ő nem akarja megmutatni nekik. Aztán az oviban ordítás,de Ő 3 perc múlva megnyugszik és egész nap nagyon élvezi az ott létet. Iszonyat profi és tündér ovónénieink vannak,jól kezelik. Tehát nekem nem is azzal van gondom,hanem amikor elindulunk haza délután,már azon stesszel,hogy holnap menni kell,és elkezdődnek a sokszor hisztérikus rohamba torkolló kényszeres kis dolgai. Plusz agresszív lett velem,és nagyon szemtelen. És látom,hogy mindez a reggeli elválás miatti szorongás. Ezt kellene kezelnem,mert már iszonyúan belefáradtam másfél hónap alatt,és kivagyok az állandó harctól itthon.
Nálatok látom az óvó nénikkel is gond van,nem? Neked sem tetszik a hozzáállásuk? Nem biztos,hogy "erőszak" kell most a kisfiadnak. A kistesó érkezésére hogy reagál? Jól vagy amúgy,hányadik héten is vagy már? Bocsi,nem nagyon járok már a másik fórumra.
Szia, mi két hétig betegek voltunk, úgyhogy most hétfőn kezdtük újra. 3 napig ott voltam vele ebédig és utána vittem haza. Már reggel sír, ordít, úgy kell becipelni. Sajnos nálunk a hiszti, akaratosság a probléma, ami ott is megnyilvánul, itthon is. Mindenre nemet mond az óvónőnek, nem hajlandó kezet mosni, leülni a székre, elpakolni, megfogni a másik kezét, stb. Akármit kérnek, nemet mond és üvölt, szörnyű. Aztán az óvónő veszekszik vele és erőlteti, hogy csinálja meg. Nagy nehezen megcsinálja, de van hogy csak 10 perc kitartó ordítás után. Utána puszipajtások az óvónővel, egy ideig kis angyal, szépen elvan, ameddig nem kér tőle megint valamit, vagy nem hagyja ott. Mert nagyon ki akarja sajátítani az óvónőt (mint engem itthon) és ha csak elmegy mellőle, ordítva rohan utána. :( Nagyon kimerítő volt 3 napig ezt hallgatni, ma már otthagyom reggel és csak ebédre megyek érte. Remélem nem fog egész nap ellenkezni és balhézni. Itthon sem tudom igazán kezelni, állandóan hisztizik, ellenkezik, rosszalkodik, nagyon fárasztó. :(
Nálatok mi pontosan a probléma?
Sziasztok! Jár még erre valaki?
Nálunk is rémálom még mindíg minden reggel,sőőt délután is. Furcsa és sokszor agresszív lett a viselkedése,iszonyúan elfáradtam már,mert sokszor tehetetlen vagyok. Hihetetlen dolgokon problémázik sokszor,és látom,hogy mindennek gyökere a szorongása az ovitól. Hozzáteszem ott nagyon jól érzi magát! Én már felkerestem egy szakembert,aki persze elment szabira,szóval még nem mozdultunk a témában sokat.
Wanita! Azóta valami változás?
Sziasztok!
Nálunk nagyon szörnyű volt az első két nap. Fiam 3 éves, nagyon zárkózott, félős, nem barátkozós típus. A gyerekek odamentek hozzá barátkozni, de ő menekült, sőt, ellenséges volt. Aztán mikor elmentem wc-re, éktelen sírásba kezdett, az óvónőt is ellökte, nem hagyta magát megvigasztalni. Onnantól kezdve semmit nem akart csinálni, csak sírdogált még az ölemben is. Ott voltunk egészen ebédig, szerintem ez nagyon sok volt neki hirtelen. És az óvónő is nagyon erőszakosan próbálta nevelni, nem engedte, hogy ott üljek mellette ebédnél. Fiamat ordítva vonszolta az asztalhoz, miközben én egy széken ültem és majdnem bőgtem. Miért kell rögtön ilyeneket csinálni vele? Szegény fuldoklásig ordított, izzadt a feje és kiabál, hogy odamegyek anyához! De az óvónő nem engedte, borzasztó volt. :(
Ma már itthonról sírva indultunk el, be sem akart menni, csak ordított. Az óvónő mondta (a másik, mint aki előző nap erőszakos volt vele), hogy akkor inkább menjünk haza. És lehet, hogy még nem érett meg rá, esetleg jövőre kéne megpróbálni. Két nap után feladják? Szerintetek mit kéne tennem, erőltessem tovább? De ha akkor is sír, ha ott vagyok, mi lesz, ha otthagyom?
Sziasztok! Három éves kislányom, Eszter most kezdte az óvodát, vegyes csoportba jár. Korábban nem járt bölcsődébe, itthon volt velem, a nagyszülők is messze laknak, szóval nem lehet azt mondani, hogy eddigi kis életében túl sok volt a változatosság. Nagy izgalommal vártuk az ovit, Eszter nagyon lelkes volt. Azt tudtam, hogy ott a beszoktatás nem tart hetekig, tudtam, hogy ott már sok szabály van, amit a gyerekeknek nagyjából ismerniük kell, tudniuk kell valamelyest alkalmazkodni a közösségi élethez. Felkészültem arra is, hogy esetleg nehéz lesz megszokni Eszterkémnek a teljesen új közeget. Arra viszont nem számítottam, hogy első nap az óvónéni kitessékel azonnal a teremből, anélkül, hogy két szót váltottunk volna a gyerekről. Annyit mondott, hogy csak délután menjek érte, majd szólnak telefonon, ha gond van. Izgultam, de bíztam abban, hogy a gyerek veszi az akadályt. Amikor érte mentem, végtelenül fáradt volt, kissé frusztrált, nem akart beszélgetni. Ezek után minden napunk ebben az ütemben zajlott. Eszter nem ellenkezett, ha oviba kellett menni, de délután, amikor érte mentem teljesen elgyötört volt, nem akart mesélni semmit arról, hogy milyen volt a napja. Megpróbáltam megszólítani az óvónéniket, hogy ugyan mondják már el, hogy mik a benyomásaik, milyen a gyerek, hogy viszonyul a közösséghez. Óvónénik viszont sajnos nem közlékenyek. Nincs gond, ennyit mondanak. Egyáltalán nem vagyok tolakodó velük szemben,nem is szoktam minden nap kérdezősködni, kb. három alkalommal tartottam fel két percre őket, mégis húzgálják a szájukat amikor meg merem kérdezni, hogy milyen napja volt Eszternek. Tegnap volt szülői értekezlet. Erre vártam, mert gondoltam végre lesz alkalmam nyugodt körülmények között beszélni az óvónőkkel, végre megtudhatom, hogy mi a benyomásuk Eszterről, hogy viszonyul a gyerekekhez. Fontos volt ezt tisztázni, mert kislányom az utóbbi napokban egyre szomorúbban ment az oviba, csak annyit árult el, hogy nincsenek barátai, nem érzi jól magát ott... A szülői értekezleten végül meghallgathattam, hogy mikor mit kell befizetni és hogy milyen készségeket fejleszt az építőkocka és egyéb olyan játék, amihez nem kell pedagógus, mert hát a mai felfogás szerint a gyereknek mindent önállóan kell megtanulnia. Türelmesen végighallgattam az előadást, majd a végén bátorkodtam odamenni az óvónénihez azzal a céllal, hogy végre térjünk már rá az érdemi részre és beszélgessünk kicsit a gyerekről. Sajnos már megint megkaptam, hogy ők nem tudnak semmi újat mondani, Eszterrel nincsen gond. Próbáltam elmondani a saját tapasztalataimat, de elintéztek azzal, hogy a gyerek jól elvan a közösségben. Ennyi. Megint megkaptam a szájhúzogatást, mert végeredményben kiderült, hogy a szülői értekezletnek egyáltalán nem az volt a célja, hogy a gyerekekről konkrétan beszélgessünk.
Itt és más fórumon is olvasgattam véleményeket, óvodapedagógusok hozzászólásait. Szinte mindenhol azt olvastam, hogy igenis fontos a fokozatosság, a beszoktatás, a kommunikáció, hogy a gyerekben kialakuljon a bizalom mind a szülő, mind az óvónők és nem utolsó sorban a gyerekekkel szemben is. Elkeseredtem, hogy nálunk ez egyáltalán nem így működik. Senki nem mond semmit, a gyerek csak annyit mond, hogy rossz az ovi, én meg nem tudom, hogy hogyan segíthetnék neki. Nem értem, hogy miért nem állnak szóba velem az óvónők. Milyen tapasztalatra alapozzák ezt a hozzáállást? Ez kinek jó? Nekik, vagy a gyereknek? Pedig higgyétek el, nem nyomulok, nem pattogok feleslegesen. Azért írtam erre a fórumra, mert tanácstalan vagyok. Szeretném a kislányom oldaláról megközelíteni a témát, szeretném elérni, hogy akkor legalább ő mondja el, hogy mi történt vele, mi az ami bántja. Csak azt látom, hogy egyre szomorúbban megy az oviba. Amikor érte megyek, mindig egyedül játszik. Félénken annyit elárult, hogy nincsenek barátai, őt mindenhonnan elzavarják. Pedig egy rendkívül szociális, nyitott személyiség, játszótéren mindig-mindig talált pajtásokat, a kortársaival sosem volt gondja. Talán a vegyes csoport átka ez? Összeszokott gyerekek közé nem tud beilleszkedni? Mit tehetnék én, az anyja, hogy jobb legyen neki és merje elmondani, ha valami bántja??
Kedves Anyukák!
3 éves kislányomat 5 napja szoktatom az óvodába. Ezzel nincs is gond, tetszik neki, szívesen megy, jól érzi magát. Ami nekünk gondot okoz, a kislány viselkedése hazajövetelkor. Ugye az a megszokott, hogy a gyerekek örülnek,ha meglátják anyukát és végre hazamehetnek. Nos az én kislányom pont az ellentéte. Sír, nem akar hazajönni. Ez miatt elég rosszul érzem magam, az ovó nénik előtt. Imádjuk, szeretjük őt, mindent megteszünk érte, ő is ragaszkodik hozzám, mégis az óvodába az ellenkezőjét mutatja. Segítsetek, mit csináljak?
Kedves Anyukák!
3 éves kislányomat szoktatom az oviba örömmel megyünk semmi gond nincs vele amíg a dadát meg nem látja. A dada minden nap alighogy odaérünk kirohan és elviszi a kislányt volt olyan hogy át se tudtam öltöztetni. Ma szóltan neki hogy ezt nem kéne csinálni mert ez nem tesz jót. Még ő sértődött meg. Amikor a kisfiamat szoktattam nem dolgozott sírás nélkül beszokott az oviba. Mit csináljak?
Sziasztok! Sose írtam fórumba, de vannak dolgok, amit nem tudok magamba tartani.29 éves szakvizsgával rendelkező óvodapedagógus vagyok! Szeptembertől jönnek a picik! A téma 25 3 éves gyermek szempontjából érint. 1. Úgy gondolom, hogy a beszoktatás kifejezés elavult. ELFOGADÁS IDŐSZAKÁNAK nevezném. Elfogadja az óvodát, óvónénit, dajka nénit, gyerekeket. Ez az időszak hossza minden gyermeknél más.(Minden gyerek önálló egyéniség, érték!)
2. Hangsúlyoznám a családlátogatás fontosságát! A gyermek megéli azt, hogy az óvónéni elmegy az otthonába. Megnéz a játékait. Fontos az első benyomás!
3. A gyermeket vigyétek el a beíratásra, nyílt napra!
4. Sok beszélgetés, séta az óvoda körül. Hangsúlyozni kell, anya eljön érted, csak dolgozik, vagy dolga van.
5. Javasoljátok az óvónéninek, bár remélem sok óvodába rendeznek "Játszónapot"! Hangsúlyoznám: ahol mindenki anyukája ott van. Mi 2 ilyen napot tartunk.Érdemes augusztus végén tartani, közel a szeptemberi kezdéshez.
6. Szeptembertől mélyvíz: Anya, apa nincs jelen az óviba. Gyerektől függően 1-2 óra vagy akár egy egész délelőtt.JA! Legyetek vidámak, ez kihat a gyerekre. A gyerek megérez minden feszültséget.
Azért tartom fontosnak, h mindenki anyukája elmenjen, mert vannak akik rögtön dolgoznak szeptember 1-től, ők nem tehetik meg, hogy ott legyenek, és lehet pont azért kezd el sírni, hogy az ő anyukája hol van.
7. Gyes- es anyukák dolga a legnehezebb. Hiszen a gyerek megérti, hogy anya otthon van a ráadásul nála kisebb, nemrég született tesóval. Nekik nem javaslom az délutáni alvást,esetleg étkezést, csak abban az esetben, ha a gyerek kéri. Ha ott is szeretne aludni az óviban, akkor is javaslom, h 1 -2 nap ebéd után vigyék haza, mert a gyermek lelkének az ilyen anyai gesztusok jót tesznek. Tudom, hogy a gyeses anyukának is nagyon sok dolga van, de igazán akkor fogjátok értékelni, ezeket a napotak, amikor visszamentek dolgoni.
8. Higgyétek el a csodálatosabb érzés az, amikor a gyerekek elgoad téged. Megszereti az óvónénit. Innentől kezdve már minden sinen van.
Sziasztok!Két fiam van Ákos és Ádám. Ákos november 16-án töltötte a 3. életévét, Ádám augusztus 25-én született. Ákosnál problémák vannak az ovis beszoktatással. Mivel fél az idegenektõl és idõ kell neki amíg megszokja õket, ezért októbertõl el kezdtem beszoktatni az óvodába. Úgy gondoltam minél többet lehessek mellette az udvaron mielött a csoportszobába menne, mert oda én nem mehetek be vele. (Ezt drasztikusnak találom.). Eleinte csak 2-3szor mentünk egy héten, mert nagyon nem akart oviba menni. Szépen lassan eljutottunk odáig, hogy elkezdett egyedül homokozni, két csoporttársával motorozni, beszélgetni az óvónõvel. Persze én vegig ott voltam. Egyik alkalommal otthagytam 15 percre úgy, hogy nem szóltam neki. Egy kicsit megszeppent, de nem sírt és mikor megjöttem éppen jót játszott az óvónõvel. Utólag megbántam, hogy nem szóltam neki. Egy párszor még jártunk együtt az udvarra, aztán javasolták, hogy próbáljam meg a csoportszobában hagyni. Mindent megbeszéltem vele elõre. Az öltözõben álltunk, de nagyon nem akart elengedni, Ádámot meg kinnthagytam és mivel felsírt kimentem megnyugtatni, az óvónõnek jeleztem, hogy nem fogok visszajönni, ezért bevitte Ákost a csoportszobába. Integettem neki az ablakon keresztül õ meg csak ordított torkaszakadtából. 1 óra múlva az udvaron találkoztunk. Azt mondták sokáig elég erõteljesen sírt, de végül sikerült megnyugtatniuk, bár tízórait nem evett. Azt mondták már ki akart jönni az udvarra, de nem hozzám, hanem motorozni. Persze amikor meglátott hozzámjött és mivel nem akart maradni elmentünk. Azt mondták másnap jöjjünk korábban amikor még kevés gyerek van bent, mert akkor jobban oda tudnak figyelni rá. Megijedtem, hogy ennyire sírt, ezért inkább megint csak az udvarra mentünk. Míg vártunk a gyerekekre szólt, hogy kakilnia kell, de hiába kérleltem nem akart menni wc-re. Nyár végére már teljesen szobatiszta lett. Kijöttek a gyerekek és elég gyors búcsú után otthagytam 1 órára (Annyit beszéltem meg vele elõre, hogy ott fogom hagyni azt nem hogy mennyi idõre). Mikor visszamentem ott állt egymagában és nyöszörgött. Magamhoz öleltem és éreztem, hogy bepisilt, bekakilt. Hogy szólt-e az óvonõnek nem tudom, az óvonõ azt mondta nem vette észre, hogy bepisilt, bekakilt, csak annyit mondtak, hogy vígasztalhataltan volt. Ez az eset óta nem voltunk oviban.
A kérdéseim a következõk:
-Lehetséges, hogy egy óvónõ nem veszi észre, hogy egy gyerek bepisil vagy bekakil?
-Ilyen eset gyakran elõfordul? (bepisil, bekakil)
-Érdemes óvodát váltani? (pl. egy olyan ovit választani, ahol a csoportszobába én is bemehetek, vagy mert már eleve utálja ezt az ovit)
-Várjak az ovival következõ szeptemberig? (kistesó is épp most jött, vagy lehet eleve korai neki)
-Én rontottam el valamit?
-Hogyan próbáljam beszoktatni?
Sziasztok!
Két hete kezdtük mi is az óvodát, az első héten csak 3 napot jártunk mert lebetegedett.
A következő héten szerdán vagyis a járt 6.nap óta ott alszik. A baj az, hogy nem is annyira sí, csak kiabál szinte egész nap, hogy anya-anya, nem enged magához senkit, nem lehet kizökkenteni, nem ül le ebédelni sem, aztán jön a mese a lányom kisimul, és nyugalomban elalszik. Az óvónénik kedvesek, aranyosak midennel próbálkoznak, de ölbe sem tudják venni, mindenkit elutasít. Nem barátkozik, bár néha egy keveset már játszik. Az este rémálommá vált, mert nagyon fáradt, és soha nem tapasztalt mennyiséget hisztizik. Segítsetek kérelek benneteket, még próbálkozunk ezzel-azzal, de az erőnk és az ötleteink is elfogytak.
Sziasztok!
Már végignéztem mindent, de a mienkhez hasonló problémát még sehol nem találtam. Két hónapja kezdtük az ovit. Egy hét alatt úgy beszokott, hogy elmúlt a sírás, várta a következő napot, nem aggódtam kicsit sem, elhoztam mindig délben, hogy aki így áll hozzá a dolgokhoz, az majd idővel kérni fogja, hogy ott akar aludni. Nem is volt hetekig gondunk, már kezdett volna megbarátkozni az alvással is, mikor bárányhimlős lett. Két hétig itthon volt, na ezután mintha kicserélzék volna. Reggel sír, de nem vészesen. Az ottalvásról hallani sem akar, viszont délben vidáman jön ki, rengeteget mesél, látszik, hogy jól érezte magát. Amivel gondom van, az az itthoni viselkedése. Minden egyes perceben azt mondja csak, hogy nem akar oviba menni, beszéljek xy-al, hogy segítsen kezet mosni neki (megjegyzem, önállóan mos kezet), játszon vele, üljön mellé. Ami kiderítettem, hogy egyszer a dadus hangosabban rászólt, mert későn végzett a kézmosással, egyszer pedig az óvónő szólt rá, mikor nyekergett, hogy ne óvónénizzen. Egyébként mindig van akivel játsszon, vegyes csoport van, így a nagyobbak mindig segítenek mindenben neki.
Nem jövök rá, miért csinálja ezt, és akármilyen türelmes vagyok, ezt én sem bírom már sokáig, hogy folyamatosan ezt hajtogatja. Van, hogy éjjel azért felkel, hogy megnyugtassam, beszélek xy-al.
Hétvégén eljutottunk odáig, hogy elment a mamához és nem volt hajlandó hazajönni, mert hogy én mindig oviba viszem.
Szóval már nem tudom, mit csináljak vele, olyan nehéz! Nincs valami ötletetek? Megköszönném! :)