Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)

Vannak emberek akik elzárkóznak az érzelmek elől... de titokban ugyanúgy vágynak arra hogy valaki megsimogassa a lelküket, mint bárki más.

Léria Dipán

˝Amiért hálás vagy előre, - mert hiteddel reméled - az feléd hajlik a mennyből, s lassan majd eléred.˝

/Simon András/

"Ami fontos, azt csöndesen ébren kell tartani magunkban napról napra; egy pillanatra sem szabad elengedni. Egy napon valóság lesz."

Popper Péter

"A szél kihívásaira a fa a gyökereivel válaszol."

Illyés Gyula

"Nem elég olvasni.Újraolvasni-az összes tanácsadók szerint-fontosabb. S nem csak a könyvet kell újraolvasni,melynek emléke halványodik,vagy melyet első olvasásra nem értettünk meg tökéletesen:a mondatot is újra kell olvasni,a főnevet,igét és jelzőt is,mely végzetesen meghatároz a könyvben valamit.

Mit akar egy könyv?

Megértetni magát. De az ilyesmi lassan megy,majdnem olyan lassan és bonyolultan,mint az életben."

Márai Sándor

Aranyosi Ervin: Öntsd szíved melegét a fagyos világra!

Mindegyik évszaknak van valami bája.

Van aki leszólja, van ki megcsodálja!

Ha kívül hideg van, öltözz melegebben,

a lelked sem fázik, ha van szeretet benn.

Gyújts tüzet, ha fázol, s tested átmelegszik,

lelked is gyújtsd lángra, mert, ha szeret, tetszik!

Arcod a tűz lángja, s mosoly melegítse,

mosolyod más szívét, jobb kedvre derítse.

Hagyd a zord világot, hagyd át melegedni,

fagyot felolvadni, kivirulni, lenni!

Találd meg az okot derűre, vígságra,

öntsd szíved melegét a fagyos világra!

˝Az ember természetesen mindig megkísérelheti, hogy elfordul a nyilvánvaló igazságtól, eltakarhatja a szemét, de az igazság oly szörnyű erős, hogy végül mindent legyőz.˝

/Albert Camus/

Egyszer eljön az a pillanat, amikor megérted, hogy a szüleid miért féltettek minden nap. Megérted, hogy az élet véges és igen is fontos, hogy nap, mint nap, hogy búcsúzol el reggel a szerettedtől és, hogy este mindig kell puszit adni, jó éjt kívánni. Sosem tudhatod meddig tart és ha már nem lesz, nem tudod visszacsinálni. Bocsáss meg úgy ha fáj, szeress nagyon akkor is ha nem érdemli, minden nap örülj neki akkor is ha nem mindig tud örülni. Amióta távol vagyok a szeretteim egy részétől és nem látom őket minden nap azóta van egy fura érzés a szívemben mikor eljövök tőlük, hogy lehet az az utolsó, hogy látom őket. Sosem értettem anyu miért félt és mit jelent. Most már értem és tudom, mert én is "megtanultam" félteni, szeretni, megbocsátani.

Nem tudhatjuk kit meddig tudhatunk az életünkben és ha valaki fontos, éreztessük, mondjuk neki mindig amikor csak tudjuk.

Rákóczi Karola

˝Minden szívből szóló karácsonyi énekben, a kandalló ropogásában és melegében, az ünnepi ebéd közben, a beszélgetésben és nevetésben, minden képeslapban, amit egy barát vagy a család küldött, minden, amit ebből meghallunk, és ami elgondolkodtat bennünket, az maga a szeretet.˝

/Noreen Braman/

Márai Sándor: Ajándék

"Kedves Jézuska, ezen a karácsonyon hadd mondjak én is egy vágyat. Nyakkendő nem kell. Meleg nyakbavaló kendő sem kell. S akármilyen különösen hangzik, könyv sem kell, mert annyi van már, hogy öt élet is kevés lenne, míg elolvasom valamennyit. Nem kell semmiféle emberi megoldás, mert valamennyit ismerem már, s még csak azt sem mondom,hogy teljesen reménytelenek az emberi megoldások: éppen csak olyan emberiek. És nem kell pénztárca, sem ezüst cigarettaszipka, nem kell semmi,ami hasznos, sem ami tündöklő és fölösleges. Megvizsgáltam magam, mielőtt ezt a cédulát írni kezdtem.

Nem kérek ajándékba semmit, kedves Jézuska, semmit, amit föl lehet venni vagy nyakba lehet kötni, vagy az asztalra lehet állítani. Állólámpa színes ernyővel, egészen különlegesen nem kell, s még sokkal kevésbé mindaz, ami márványból van vagy kristályból, vagy ezüstből. Nem kell nekem semmi hasonló, lemondok az összes krisztkindliről.

De ahogy elmentem az utcán, a fényes kirakatok között, egyszerre mégis eszembe jutott néhány vágy ezen a karácsonyon. Hát ezt most felírom.

Szeretném még egyszer látni a tengert. Már nem is kérem, mint régen szerettem volna, a vad félelmes Csendes- óceánt, már beérem azzal is, ha még egyszer végigmehetek azon a banális sétaúton Lovrana és Medea között. Szeretnék még egyszer fürödni a tengerben, este hatkor, a medeai öbölben. De ha ez sok és szerénytelen kérés, beérem azzal is, kedves Jézuska, ha még egyszer megállhatok Raguzában a virágzó mimózafa alatt, amely az Argentína-panzió kertjében illatozik. De ha ez is teljesíthetetlen vágy, akkor segíts meg, kedves Jézuska, hogy még egyszer fekete kávét ihassak Vicenzában, abban a kis cukrászdában, a téren, melyet Palladio épített tele házakkal. S nagyon hálás lennék, ha még egyszer az életben a párizsi eső áztatná arcomat, délután négykor, télen mikor az esőtől síkos utcák sejtelmesen kezdenek Párizsban világítani, az üzletek ablakai mögött fények égnek, s még egyszer beléphessek a Nemzeti Könyvtár nagy olvasótermébe, ahol már ismert az altiszt. Lehetetlen ez?... Ha lehetetlen , természetesen lemondok róla. Csak felírtam, mert ilyenkor karácsony előestéjén, általános szokás kívánni valamit.

Akkor talán mást kívánok, Jézuska: add,hogy még egyszer az életben bűntudat nélkül tudjam élvezni a nagy, tiszta zenét, a nagy művészek alkotásait, s ne keljen közben arra gondolnom, hogy emberek milliói és milliói szenvednek. Add vissza a művészetet: a zenét, a tiszta irodalmat, a nemes gondolatokat, a tökéletes képeket és szobrokat, add vissza, bűntudat nélkül, az embereknek mindazt, ami emelkedettebb és tisztább, mint az élet. Nagyon sok ez?

Azt hiszem, nagyon sok. De látod, a tenger, az utazás, a nagy művek, ez volt a legszebb az életben, s titokban minden ember erre vágyott, akkor is ,ha élete oly szomorú és reménytelen volt, hogy nem merte és tudta szavakba foglalni a vágyakat. Most még egyszer elmondom ezt, mert karácsony van. S mert mindez, a tenger, a remekművek, a városok, mindez messze van, reménytelenül messze. Mit kívánjak?... Ezüst cigarettatárcát? Kell a fenének. Add vissza nekem az Uffizit, egy délelőttre s azt a kis szállodát Berchtesgadenben, ahol egy hétig olyan nyugodt és jókedvű voltam, hogy az már több, mint amit a moziban boldogságnak neveznek.

De ha ez is egészen lehetetlen – ne haragudj, hogy alkuszom, karácsony van-, akkor szerénytelen leszek, és többet kérek. Add, kedves Jézuska, városok, utazás, művészet és tenger helyett, hogy ne szenvedjenek fölöslegesen az emberek : mindazok, akikhez közöm van, akik azt a nyelvet beszélik, melyen ez óhajokat elmondom s mind a többiek, akik az érthetetlen és vad nyelveket beszélik, izgatottan. Nem kell semmi más, kedves Jézuska, csak kevesebb legyen a szenvedés. Lehetetlen ez? Azt mondják, Neked csak egy szavadba kerül. Nagy baj, ha lehetetlen, mert akkor értelmetlen minden más, amit adhatsz, a meleg harisnya éppen olyan fölösleges, mint Vicenza vagy az utazás.

Mert az emberélet legnagyobb ajándéka és legfőbb értelme mégiscsak az, hogy ártatlan emberek ne szenvedjenek fölöslegesen. Nézz körül a földön, száz- és százmillióan kérik, némán, ezen a karácsonyon: add a békét.

Ezt kéri, nagyon szerényen, minden más helyett, s mert karácsony van: Márai Sándor."

Tanítsd meg a gyermekeket szeretni.

Lassan a jóság is ködbe vész,

akár a szeretet,

s a szív nem lesz más

csak egy lelketlen gépezet,

melyben víz csobog az éltető

vér helyett.

Hát ezért tanítsd a gyermekeket,

tanítsd meg szeretni,

hogy ne tudjon a gonosz

jóságot temetni,

mert jaj, nekünk,

ha a földön nem lesz más

csak bűn és gonoszság,

hisz attól hullik romjaira

az érzelem-világ.

Kun Magdolna

Szeretettel nektek

Nem adhatok mást nektek csak kedves szavakat,

olyan szeretettel teltet, ami simogat,

akkor is, ha véletlenül könnyes lenne szemetek,

akkor is, ha senki nincs, ki megfogná a kezetek.

Hiszem a szónál nincs értékesebb kincs,

hisz az akkor is fénylik, ha már semmi egyéb nincs,

csak a keserű magány azon napokon,

mikor mélyre hasít bennünk a belső fájdalom.

A szó átölel majd titeket és vigasztalást ad,

megnyugtatja szívetek, ha a nagy-nagy fájdalmak

oly sodrással áradnának, mint az a nagy folyó,

melyen elsüllyedt már minden túlélő hajó.

Amíg melengeti bús lelketek a szívből írott vers,

addig hiszem, hogy a gondolat is viszonzásra lelt,

mert a gondolatok azok, melyek bizton átadják

a belőlem feltörő lélekmuzsikát.

Kun Magdolna

Egy percre sétálj ki, s állj meg!

Nézz fel s láthatod a mindenséget!

Csak állj csendben hiszen ez kell most a léleknek!

Mert néha olyan fáradtak vagyunk, hogy elfelejtünk élni, s boldognak lenni!

Állj meg, s nézd körülötted szép minden, nem kell hatalmas ház, elég egy otthon ahol a szíved tényleg megpihen!

Elég egy kis csend a nagy végtelenbe!

Elég a csend, hogy hálát mondj mindenért ami van!

Hálát, hogy vannak,kik örülnek annak,hogy te vagy!

"Tudom, hogy a kívánságok nem mindig úgy sülnek el, ahogy szeretnénk, de ha hiszünk, és az elménk nyitott, jó esély van rá, hogy valahogy más módon teljesülnek."

Alyson Noel

"Útra kélt az erdő ezer fenyőfája

örömet szerezni szerte a világba.

Meghittség, boldogság, szeretet és béke

legyen a családod örökös vendége! "

...szívből kívánom ...!

˝Tanítsátok meg gyermekeiteket az igazságra, de készítsétek fel őket egy hazugságokkal teli világra.˝

/Werner Mitsch/

„Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni.”

Márai Sándor

Meghitt,szeretetteljes karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek 💝

"Az igazi ajándék az egyik ember számára a másik ember lehet, a másik szívtől szívig érő szeretete."💝🎄

Simon András

“Háztól házig, szívtől szívig, az egyik helytől a másikig – a karácsony melege és élvezete mindannyiunkat közelebb hoz egymáshoz.”

(Emily Matthews)

"Egy ajándék éppen annyit ér, amennyi szeretettel kiválasztották."

"Kívánd, hogy mindaz, amit ma éjjel gondoltál,

ugyanúgy igaz legyen holnap s holnapután!

Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet,

békés karácsonyt mindenkinek!"

˝A megbocsátás sokkal több, mint elnézést kérni; ez egy döntés arról, hogy elengeded a sérelmet, és engeded, hogy a szeretet újra áradjon.˝

/Bob Gass/

Szóra bírni most nem szeretnélek,

csak a csend sátrában ülni véled.

Hallgatásainkba takarózva,

a szemünk egymáshoz igazodna.

Benő Attila: (közös csend)

El megyek hozzád...

El megyek hozzád,dombokon rossz utakon,

akár milyen kanyargós elmegyek utamon,

megkereslek téged nem baj ha fázom,

csak kérlek otthon légy mert visz a lábam.

Nem bírom már nélküled egy percig sem,

hozzád tartozom hát az utat megteszem,

nem baj ha esik fúj a szél csak gyere segíts,

könnyebb lesz nekem már a lábam nem bír.

Szaladok odáig alig várom nagy lesz az öröm,

attól félek el ne csússzak a havason a rögön,

sárosan hogyan öleljelek nagyon fázom kedvesem,

majd megmelegítesz engem a szobában odabent,

ölelsz oly jó kedvesem régen láttalak de itt vagyok veled.

"Légy boldogan önmagad. Szeresd a hibáidat. Legyen egyéniséged. És tudd, hogy a jelenlegi formában is pont olyan tökéletes vagy, mint bárki más."

(Ariana Grande)

Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni.

Márai Sándor

˝A lelkiismeretünk egy napóra, amely nem önmagában jár, hanem az égen ragyogó nap fénye által működik. Egy érett lelkiismeret alapvetően mindig a szeretet parancsolata szerint jár.˝

/Böjte Csaba/

Kezed csókolja kezem, szám kulcsolja ajkad,

Fülem szól szívedhez, szemed hallja suttogásom.

Bújok testedbe és lelked tavába lógatom lábam,

Szerelem kristályokat dobálok csillogó vizedbe,

nézem ahogy merülök Beléd.. egyre mélyebbre.

Ujjaim fogják térded, enyhén szorítalak.

Emelkedő mellkasod árnyékában pihenek.

Alkatrészed vagyok.. húsból, vérből vétettem.

Kezeink fonódnak és együtt lélegzem Veled.

Szabó Anita